Második Krími Háború?
Képes lenne-e a nyugat katonailag megvédeni Ukrajna függetlenségét? És legfőképp: hajlandó lenne-e konfliktusra az orosz birodalommal egy annak a szomszédságában 1954-ig az államterületét képező orosz katonai támaszpontért? A válasz minden kalkuláció szerint: nem. És ez nem a hős ukrán nép forradalmának elárulása: egész egyszerűen arról van szó, hogy a hivatalos ukrán szuverenitás szöveg mellett a területet Oroszország természetes birtokának tekintik.
Az első krími háborút
az akkori nyugat (a napóleoni háborúkat lezáró Szent Szövetség végével Franciaországot beemelve az imperialista koalícióba, és az Oszmán-Török Birodalom oldalán beavatkozva) megnyerte. De azon kívül, hogy 1871-ig az orosz tengeri erő kiszorul a Fekete-tengerről, a háborúnak sokkal komolyabb következményei is voltak.
Az Orosz Birodalom ekkor súlyos választás elé került: vagy Törökország és Kína sorsára jut, vagy társadalmi és technológiai értelemben is modernizálja magát. II. Sándor és az őt követő cárok ezt a felismerést követő politikája a hatalom és az intelligentsia egy részének modernizáló koalícióján alapult, amely olyan hosszú távú erjedést indított be, amely – meghosszabbítva az események pályáját – a bolsevik hatalomátvételbe és egy sokkal radikálisabb modernizációs és birodalomépítési kísérletbe torkollott.
Sok tekintetben az elveszített krími háború tanulságai szülik meg a modern Oroszországot; Szevasztopol 11 hónapos védelme pedig az orosz katonai helytállás ikonikus példája. A Krím tehát olyan tanulság, amelyet nem felejt el az orosz imperializmus.
Sok tekintetben a megnyert krími háború a nyugati imperializmusnak is fontos pillanata, mind az elsőségek, mind annak tanulságai miatt. Ez az angol hegemónia egyik fontos állomása, a "nyugat" számára az első modern háború, a tömegtájékoztatás terén, fontos állomás az egészségügyi ellátás és a logisztika szempontjából.
Új hidegháború?
Jól látszik, hogy a bebukott szíriai oroszellenes térfoglalási kísérletet követően a nyugat (nem egyöntetűen és vonakodva ugyan) segítette az orosz birodalom előszobájában zajló ukrán eseményeket - egyfajta visszavágóban is reménykedve. Ebben a visszavágóban a területi, állami szuverenitás nemzetközi jogi koncepciója az ukrán állam egysége – és így a nyugati érdek mellett van. De miért alakult ez így?
Kié a Krím?
A Krím-félsziget a 14. századtól különböző birodalmi érdekszférák tulajdona. Azóta, hogy Nagy Katalin megszerezte a törököktől, egészen 1954-ig orosz fennhatóság alatt áll. Persze egy független Ukrajna hiányában is orosz. Az egyébként ukrán származású Hruscsov 1954-ben adja Ukrajnának, amely a Szovjetunió fennállása alatt nem tűnik stratégiailag különösebben jelentős dolognak - inkább csak jelképesnek. A SZU széthullása után a helyzet azonban már gyökeresen más lesz. A félsziget 60%-a orosz ajkú és egy részük állampolgár is, míg a fennmaradó nemzetiségek az ukrán és a tatár. Érdekes, hogy más, többnemzetiségű posztszovjet térségekkel ellentétben itt nem robban etnikai vagy szeparatista háború.
Orosz szempontból a status quót ebben a válságban nem Oroszország rúgta föl, amikor katonáit masíroztatja egy orosz többségű területen, ahol a nemzetközi jog szerint csapatokat is állomásoztathat - hanem a Janukovicsot megbuktató puccs.
Lesz-e háború?
Előzőleg arról elmélkedtünk, hogy a világban zajló orosz-amerikai összeütközések a már elfeledett hidegháború természetét követik. A krími válság esetében azonban egy egészen nyílt, a 19. századot idéző birodalmi erőpróba is zajlik, de meglátásunk szerint valószínűleg nem háború formájában. Az orosz erődemonstráció egyértelműen az orosz katonai jelenlétet kívánja megerősíteni a félszigeten, valamint az orosz kisebbség jogait kívánja érvényesíteni. Putyin talán arra is elszánt, hogy ha nem érvényesül az orosz szempont, akkor leszakítsa a félszigetet (ennek változatos módjai kínálkoznak egy bábállamtól az annexióig).
Még ebből sem következik, hogy háború lesz: a nyugat nem valószínű, hogy ebben a pillanatban egy háborúban érdekelt. Ez ugyanis erős próbatétel is volna: képes lenne-e katonailag megvédeni Ukrajna függetlenségét? Képes lenne ENSZ támogatást szervezni ehhez? És legfőképp: hajlandó lenne-e konfliktusra az Orosz Birodalommal egy annak szomszédságában, 1954-ig az államterületét képező orosz katonai támaszpontért? A válasz minden kalkuláció szerint: nem. És ez nem a hős ukrán nép forradalmának elárulása: egész egyszerűen arról van szó, hogy a hivatalos ukrán-szuverenitás szöveg mellett, a fenti sztori miatt is a területet Oroszország természetes birtokának tekintik.
A kérdés inkább csak az, hogy a Janukovics utáni hatalmi káoszban (amikor politikai értelemben még nincs legitim hatalom, nem voltak előrehozott választások) az ukrán állam vagy a nacionalista - és a mögöttük lévő titkosszolgálati erők - nem indítanak-e háborút (értsd: etnikai gyilkolászás) a „területi egység visszaállítása” érdekében…
Szokásos orosz paráztatás
Magyarországon persze megy a választási kampány miatti Putyin- és oroszfikázás, mert valamilyen félreértés miatt egyesek Orbán Viktort Putyin egyik legjelentősebb szövetségesének tartják. Eközben Irak és Afganisztán agresszorainak „ügyes húzásai” az ukrán konfliktus során említés nélkül maradnak.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Mandiner blogajánló 2014.03.04. 11:26:01
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nem vállalták fel értünk, a nekik korábban hadüzenetet küldött magyarokért a 3. világháborút 1956-ban?
Érthetetlen... pedig akkor már volt atombombájuk a ruszkiknak is.... úgy sokkal izgibb...
Olyan jó tudni, hogy te mindenkinél okosabb vagy, és még Igazmondó Putyin fejébe is 100%-os biztonsággal belelátsz.
Tévedés, az egyetlen nyertese a frissen alakuló Bulgária volt.
"A Krím-félsziget a 14. századtól különböző birodalmi érdekszférák tulajdona. "
Nem igaz, az egyetlen jogos tulajdonos a szláv Bulgarov és leszármazottai, aki a terülten már a 4-ik században cárságot alapított. Jogos örökségét a leszármazottak részére a Magnov Kartov biztosítja. Ez rendelkezik amúgy a Krím félsziget (ϪϚϘϮИЪШТО ЪЫϹЛЊ) társadalmi berendezkedéséről is.
A poszt tele van további történelmi csúsztatásokkal, de nincs időm most mindet felsorolni.
2 in 1 = utaztatás+népirtás egyben.
A véres-erőszakos deportálással és népirtással a gyilkos orosz agresszió megváltoztatta a félsziget etnikai arányait.
És ha már egy 1954-es térképet raksz be, akkor nesze, itt egy 1949-es, amint az ETNIKAI arányok vannak rajta, azaz még a tatárok deportálás-leölése _után_ is ukrán-tatár többség volt Krímen:
austereinsomniac.info/storage/map10.jpg?__SQUARESPACE_CACHEVERSION=1334681261406
Szóval nem volt elég a tatárok elleni rémtett, még rengeteg oroszt is be kellett hogy telepítsenek, hogy nagy nehezen évtizedek alatt, az oroszok javára billentsék a félsziget etnikai arányait.
Bónusz: akkor még ukrán többség volt a Fekete-tenger keleti parti régióján is, az egész Krímnél 2x nagyobb területen....
Tudjátok a ruszkik hős kisebbségvédők, ahogy Hitler is nagy zsidómentő volt :D
Lengyelország, amelyik először szállt szembe a náci Németországgal, majd a Molotov-Ribbentropp paktum eredményeképpen területének majdnem fele még 1939-ben szovjet fennhatóság alá került,
elméletileg szintén a hitlerellenes koalíció győztes államaihoz tartozott volna, mégis szovjet uralom alá került a háború befejeztével.
Lengyelországnak a II. világháború előtti területének nagy részéről le kellett mondania.
Kárpótlásként hatalmas német területekről telepítették ki a német lakosságot és a szovjetek által annektált területekről lengyeleket telepítettek oda.
Lengyelország területe a német területek annektálása után is alig haladta meg háború előtti területeinek felét.
A lengyel hadsereg korántsem volt olyan gyenge. Másfél milliós létszám, 1200 harckocsi, 1500 repülőgép.
De az önbizalom nagy részét nem ez adta. Hanem Anglia és Franciaország korlátlan ígérete,
amely ezen országok azonnali hadbalépését ígérte bármilyen Lengyelországot érintő konfliktus esetén.
Függetlenül attól, hogy a lengyelek agresszorok, vagy védekeznek, hogy igazságos, vagy igazságtalan konfliktusba keverednek.
Nagyon ritka az ilyen széles spektrumú katonai szerződés, és a lengyelek korlátlanul megbíztak benne.
Biztosak lehetünk benne, hogy az angol-francia közbelépés elmaradása olyan pszichikai sokkot okozott Lengyelországban, ami jelentősen rontotta a lengyel ellenállás hatékonyságát.
És végül egy újabb érdekes momentum a német-lengyel konfliktus történetéhez: a hadműveletek elindulása utáni harmadik napon Anglia és Franciaország hadat üzent Németországnak.
Két hét múlva a Szovjetunió is elindította csapatait keletről a lengyel területek annektálására.
A katonai szerződés úgy szólt, hogy bárkivel keveredik is Lengyelország konfliktusba, annak automatikusan kijár az angol-francia hadüzenet.
Az angolok és a franciák azonban nem üzentek hadat a Szovjetuniónak!
Lengyelországot egyébként a háború végi tárgyalások során is cserbenhagyták.
Nem akadályozták meg a teljes bolsevizálását, és a Sztálin által bekebelezett területeit sem kapta vissza soha.
Képes lenne, de mint látható nem érdekli. Putyint viszont igen, ő megvédi Ukrajna függőségét.
ilyent feltételezni, de én eljátszadoztam a gondolattal: mi lenne, ha a kijevi hatalom egy váratlan húzással elfogadná a krími autonóm parlament kérését, és deklarálná, hogy azok kérésére megdaja a függetlenséget neki. Ezzel megszűnne Ukrajna területén az idegen támaszpont, ami miatt a NATO nem veheti fel Ukrajnát tagnak. Így már másnap felvehetné, Ukrajna meg mit veszítene? Semmit. Szerintem ezért nem fogja Putyin soha kimondani, hogy a Krím nem Ukrajna része. Csak sunnyogva veszi birtokba, ahogy a Szovjetunió idején is megszoktuk a hasonló esetekben.
Ja semmit eddig 2xesére emelték az orosz gáz árát és közölték pár millió ukrán vendégmunkással hogy mehetnek haza. És ez csak a kezdet.
Putyiné a krím. Eddig. A nyugaté a semmi, de a status quo az, hogy a nyugaté a semmi.
A köv. lépés egész Ukrajnában visszaállítani a demokráciát (vagyis az orosz függést) Amire a nyugat megint nem fog lépni semmit. Max. kér egy ígéretet hogy Putyin hagyja hogy megtámadják Szíriát amire 10 éve fáj a foguk.
olvastad te a napokban az amerikai vezetők, obama, kerry nyilatkozataid?
az ember nem tudja, hogy röhögjön, vagy a falba verje a fejét, hogy ilyen képmutatóan, ilyen gusztustalan alja módon hazudva gerjesztenek feszt egy másik atomhatalom ellen.
és a CNN-n még amanpour akad ki, ha vki el meri mondani az orosz véleményt, de bárhol, bármelyik nyugati adón szétszedték obama vagy kerry megszólalásait?
volt olyan komoly publicista aki nekik ment volna, hogy hogy van pofájuk ekkorákat hazudni a világ szemébe?
mi meg csak nézünk és nem értjük, hogy akkor ezt így most hogy?
olyan hirtelen felhörrdült az EU is, és máris szankciókkal fenyegetőznek, hát nem érdekes? pedig az oroszok még fel sem pofoztak senkit.
amikor amerika gyilkol, akkor kb 1millió áldozatonként egy ejnyebejnyét ki mernek nyögni, izrael setében pedig hiába gyilkol, hiába szegi meg a nemzetközi egyezményeket létezése óta, bojkottról, szankciókról beszélni antiszemitizmus és nácizmus.
hihetetlen hülyék az EU vezetői.
ha még a finn,magyar, bolgár és török erőművek építését is sikerül megakadályozni, akkor lesznek ám igazán boldogok az amerikaiak.
tegnap már elmondta egy amerikai szenátor: az amerikai-orosz gazdasági kapcsolatok jelentéktelenek, ez európának fog fájni.
pont erről szólt nuland 'FUCK THE EU' kijelentése.
tudta, hogy az ő terjeszkedésük érdekében meglépett kijevi dolog bármennyibe is kerüljön a nyugatnak, azt az EU fizeti meg. valszeg az EU nem akart belemenni ebbe az ukrán buliba, az USA meg úgy volt vele, hogy fuck the EU, és csináljuk.
Ez erős csúsztatás. Számolni mindenki úgy számol ahogy akar. Bele lehet számolni az orosz tőzsdét ért veszteségeket, de ennek semmi jelentősége, hiszen nem realizálják ezt a virtuális veszteséget.
ha eredményesen tud fenyegetni, vagy tényleg képes elszigetelni ezek közül bárkit, akkor dominóelv - ma oroszország, holnap brazília, kína vagy india.
amerikának nem elég az egyértelmű első hely a geopolitkában. kizárólaos szereplő akar lenni mindenáron.
"Tévedés, az egyetlen nyertese a frissen alakuló Bulgária volt."
Az első krími háborúra reflektáló véleményed áll fentebb, ezt finoman kiegészíteném.
Bulgária a krími háború következményeként nem lett független, maradt a Török Birodalom része.
Az 1877-78-as orosz - török háborút lezáró San Stefano-i béke következményeként vált függetlenné, határait azonban még 1878 június-július folyamán újrarajzolták a berlini kongresszuson.
"A Krím-félsziget a 14. századtól különböző birodalmi érdekszférák tulajdona. " idézed a cikkből, majd reakciód:
"Nem igaz, az egyetlen jogos tulajdonos a szláv Bulgarov és leszármazottai,aki a terülten már a 4-ik században cárságot alapított."
Mitől lenne a vitatott terület a Bulgarov leszármazottak jogos tulajdona?
Miért nem pl. Görögországé? Hiszen az ókori görög gyarmatosítás során itt poliszokat hoztak létre és déli részét stabilan birtokolták. Vagy Olaszország is követelhetné magának, mivel a Római Birodalom fennhatósága alatt is állt. Esetleg Mongólia, hiszen mégiscsak egy tatár kánság központja volt. A sor elég terjedelmes.
Na ennyit a "jogos" tulajdonról, no meg a történelmi csúsztatásokról is, amelyeket azonban nem a cikk szerzője követett el...
érdekes, hogy a németekkel szemben fel sem merül, hogy hé, hát ezek azok a németek, de az oroszoknál persze azzal kell jönni, hogy hát ezek u.azok, mint a SZU idején.
a kommunizmus és a SZU legtöbb áldozata orosz volt.
sztálin grúz, hruscsov, brezsnyev ukrán, andropov orosz zsidó(fleckenstein), csernyenko meg ukrán zsidó (demidovich) volt.
gorbacsov volt az egyetlen orosz.
hungarian.ruvr.ru/news/2014_03_04/A-Gazprom-30-eves-lejaratu-szerzodest-kot-K-naba-iranyulo-gazszall-tasrol-3163/
hvg.hu/vilag/20140304_Ha_szankciokkal_sujtjak_Moszkva_leallitha
"A keményvonalas hírében álló Kreml-tanácsadó, Szegej Glazjev közölte: ha az amerikai szervek befagyasztják orosz üzletemberek és magánszemélyek számláit, Moszkva javasolni fogja az orosz kézben lévő amerikai államkötvények eladását."
Kérdés hogy ebben az esetben Kína is megszabadulna-e egy kisebb pakktól.
És ha ehhez hozzátesszük ezt:
Peking január 1-től nem vesz dollárt, nem vesz US államkötvényt és a jövőben nem dollárban kereskedik olajjal
Nos a helyzet korántsem rózsás.
"Bár a politikus szerint „nagyon közel vagyunk a III. világháborúhoz”, több EU-s parlamenti képviselővel találkozva úgy látja, hogy az EU nem akar háborút. „Jártam Németországban, Olaszországban, Franciaországban is, mindenütt megértést tapasztaltam, amikor a háború elkerülésének fontosságáról beszéltem. De úgy látom, hogy London és Washington háborúba akarja rángatni az EU-t és Oroszországot" – jelentette ki Vitrenko."
index.hu/kulfold/2014/03/04/krim/
Nyomassátok csak ezt a fasz demokrácia szöveget, aztán ha valamelyik egybites diktátornak eldurran az agya és megnyomja a piros gombot, akkor el lehet gondolkodni az értékekről. Még vagy 5 percig.
A cionista juntát vissza kell kergetni Brooklynba, az IMF-fel együtt.
pedig pontos, hogy ez a valós helyzet. nuland el is szólta magát: fuck the EU. pont erre vonatkozott. bármi lesz, az oroszok és mi fizetjük meg az amerikai terjeszkedés és provokáció árát.
érdekes lenne szárazföldi határ az USA/Kanada és az EU között :)
Ezt viszont Putyin nem fogja hagyni. A magyar sajtóban nem jelent meg, pedig fontos hír volt: Putyin visszautasította Szaúd Arábia ajánlatát (16 milliárd dollár + orosz gáz- és olajpiaci részesedés a Közel-Keleten), hogy hagyja cserben Assadot.
Az oroszok számára geopolitikailag egy velük szöveséges kormány, és annak megvédése stratégiai kérdés (főleg, ha ott van Oroszország egyetlen Földközi-tengeri katonai kikötője Tartusban).
Ráadásul a Nyugat által támogatott terrrositákkal szemben a hivatalos szír hadsereg (orosz katonai tanácsadók és fegyverek segítségével) egyre inkább nyerésre áll, és egyre több területet foglal vissza. Ha ilyen ütemben zajlik a területek visszafoglalása a Nyugat által támogatott terroristáktól (a nyugati médiában "szabadságharcsként", "a diktátor elleni lázadókként" szerepelnek), akkor legkésőbb jövő őszre vége lehet ennek a proxy háborúnak (az optimisták idén télre jósolják ezt, de én a pesszimistább változatot támogatom).
És az EU mit akar szankciózni? Nem veszünk gázt az oroszoktól? (ugye mindenki emlékszik amikor a 2000-es évek végén 2 egymás utáni évben Oroszország 1 hétre elzárta a gázcsapokat, mert Ukrajna nem fizetett? Volt is egy kis riadalom Németországban, hogy akkor most nem fognak mivel fűteni?)
Vagy a francia, német és holland termékeket nem árusítjuk ezentúl Oroszországban és ott hagyjuk az orosz piacot, mint 1990-ban Magyarország?
Ezekkel a szankciókkal való fenyegetés csupán verbális macsóskodás - azért vannak annyira reálpolitikusok az európai vezetők, hogy ha komolyan gondolnák, akkor a saját országukat vágnák taccsra. Ha mégsem lenne eszük, akkor meg ott vannak a nagy lobbista cégeik, akik erre emlékeztetik őket, hogy az orosz piacról kivonulni Euró milliárdos korakat jelenteni + országonként százezres nagyságrendű elbocsátásokat + az orosz gáz hiánya télen fűtési nehézségeket.
(az USÁ-ból odaszállítandó gáz viszont jelentősen drágább lenne - nemcsak a magasabb szállítási költségek miatt, hanem mert a megnövekedett kereslet is felvinné a gázárat)
Oroszország szankciója azt jelentené, hogy a gazdagabb nyugat-európai országokot jelentős munkanélküliség növekedéssel és gáz- és olajáremelkedéssel túlnék, de Görögországot, Portugáliát, Spanyolországot, Magyarországot, Bulgáriát és Romániát be kellene dobniuk a lecsóba. Ja, és Ukrajna pénzügyi támogatására sem maradna elég fedezet. Vagyis végső soron még jobban orosz függésbe kerülne.
az apja helyében egész este egy biciklilánccal álltam volna mellette, és akárhányszor fel akarja kapcsolni a villanyt, be akarja kapcsolni a fűtést, kaját akar csinálni, ki akar menni a közvilágított utcára, megsuhintottam volna a hülye fejét :)
Hruscsov orosz származású volt, Brezsnyev az ukrán.