Ki a májer?

A ruszki? Na ő biztos nem, teszi föl és válaszolja is meg a kérdést Rajcsányi az ukrán válság kapcsán. Ahelyett, hogy megkérdezné, kik azok a májerek a magyar véleményipari műveknél (vö.:sajtó), akik az ukrán válságot egy hetvenéves republikánus szenátor oroszgyűlöletével és egy húszéves norvég emberijogi aktivista butaságával/képmutatásával egyszerre közvetítik le.

Jó, az is igaz, hogy a nyugati világban nagy keletje volt egy, az iraki megszálláshoz hasonlóan a tényektől elrugaszkodott, egyoldalú sajtókampánynak. A magyar médiamunkás ebben nem bátor kivétel, hanem gyáva konformista volt.

A Fent és Lent az ukrán válságról: Második Krími Háború? // Mi is az a Krím? // Fájdalmas másnapok Ukrajna előtt // Ukrajna - a hidegháború újrakezdődött! // Az oroszkérdés végső megoldása // Kijevben nem a Jó és a Gonosz küzdelme zajlik

De mi a franc volt Ukrajnában?

Hagyjuk már ezt az álnaiv, képmutató picsogást. Ukrajnában nem a demokrácia forradalma hullott alá az égből, hanem versengő hatalmak ütköztek össze a helyi társadalomban lévő törésvonalak közvetítésével – egy új hidegháborúban. Egy zömmel amerikai kezdeményezésű és a forgatókönyvüket követő krízis a ruszkik sakkfigurája ellen. Nem kell meglepődni az USA szövetségesein sem. Ha Szíriában elfogadható volt régi barátaikkal, az iszlamistákkal destabilizálni, Ukrajnában éppen úgy megtette a Pravi Szektor.

Aki meg nem képmutató, hanem tényleg olyan hülye, hogy elhiszi, hogy amit a Maidanon „látott”, az maga az esemény, nem pedig csak egy szakasza a felszíni mozgásoknak, amely alatt jó volna pillantásokat vetni az orosz-amerikai kapcsolatok legalább elmúlt két évére, az könyörgöm, ne foglalkozzon politikával, vagy politikai újságírással.

Attól, hogy ezt leírtuk, jófej lesz-e a Janukovics? Természetesen nem, egy kalap f... marad, mint volt. Jófej lesz-e a Putyin, attól, hogy leírtuk, milyen színvonalon hazudoznak Oroszország ellenségei? Nem, ugyanolyan sunyi spíler marad ő is.

Miután az USA feltörte a régió status quo-ját, az új hidegháború, új vasfüggönye Moszkva kapui alatt húzódik majd, kettévágva a szláv nyelvi-történelmi blokkot. Ez a szereplők jó szándékától függetlenül azt jelenti, hogy a következő évtizedekre robbanásveszélyes helyzet alakul ki.

Ehhez képest nálunk mi megy a sajtó java részében?

Primitív propaganda

Csak egy példa az egyszerre ostobán tájékozatlan és jófejkedő propagandára a 444!!! től:

16:20 Ha 1956-ban lett volna Twitter, Instagram és szelfi, a Pravda valahogy így közvetítette volna a budapestiek és az orosz csapatok találkozását:

Hát az anyád! Ez akkor párhuzam, ha ’56-ban Budapesten 58%-ban oroszok laknak! Azok az oroszok ott a Krímben ugyanis vígan ölelgethetik a nekik szimpi katonabácsit.

Másik kedvencem szintén tőlük:

„Példa az ukrán forradalom Oroszországnak”, írják egy nagy tudós (mer’ a Harvardra jár, érted!) nyomán. A hivatkozott szöveg szerint az ukrán események demokratizálhatónak mutatják meg a szláv tömböt. És ettől fél a Putyin. Hát, ettől én is rettegnék. Amúgy Ukrajna példának példa, csak nem a demokrácia miatt. Senkinek ne legyen illúziója, egy amerikaiak dominálta Ukrajna pont annyira lesz demokratikus, mint Jelcin Oroszországa, vagy Pakisztán, meg Szaúd-Arábia. Az USA legcukibb szövetségeseiről egy lista itt.

Ukrajna arra példa, hogyan kell világméretű sajtókampányt szervezni, forradalmárokkal elvégeztetni egy puccsot, bizonytalan megbízatású orvlövészekkel operálni.

Még, jó, hogy amikor elszabadultak az események, mértéktartással csak annyit írtunk le, hogy:

itt sem lehetséges kellő biztonsággal megállapítani, hogy a nyugat által támogatott sokarcú (náci/liberális/kerdem) ellenzék robbantotta-e ki az erőszakot, vagy az orosz-szövetséges kormány fegyveres szervei tették ugyanezt. Azt sem tudhatjuk, hogy az erőszak direkt alkalmazásában bíztak, vagy provokációs céllal használták azt.

A Paet-Ashton telefonbeszélgetés érdeme egyébként nem is a pletykák az ezerfelé megosztott Maidanon, arról, hogy kik az orvlövészek hanem, hogy a Maidan nem támogatja a rovott múltú ellenzék (Tyimosenyko) hatalomba visszakerülését. Eközben ez a maffia-ellenzék jelenthetné a stabilitást mind a nyugat mind Oroszország számára is. A legpéldaszerűbb az a káosz, amit összekavartak ezek a mai Kissingerek: A Maidanról hatalomba emelt ukrán ellenzék egyik felét maga a Maidan utálja, a másik fele fasiszta.

Putyinnak tehát ezért példa az ukrán eset: a CIA ezt az orra előtt csinálta meg. Ha valamitől fél, akkor ettől, és nem a demokráciától…

Giccs, giccs és giccs

És még millió csúsztatás, elfogultság, sugalmazás minden nap, minden leírt sorban. Plusz az elviselhetetlen szentimentalizmus, amellyel „hősöket” találnak (az ukrán önkéntes csaj, fegyvertelenül az oroszok ellen masírozó ukrán katonák, és most sorozatban a Russia Today újságírói,).

Akik ezt a sok giccses butaságot nekünk eladják, azok végül is újságírók, ebben a szakmában dolgoznak. Pontosan tudniuk kéne, hogy ez egy mesterségbeli fogás, hogy valamiből olyan sztorit vujity tvrtkózzanak elő, amit megkönnyez a néni a tévé előtt. Vagy ha nem is tudják pontosan, legalább látták A farok csóválja című filmet? Meddig van pofájuk ilyen színvonalú propagandát gyártani?