Pár napja a Facebook törölte a Tolvajkergetők nagyjából 180 ezer lájkkal bíró oldalát. Mivel több ismerősöm követőjük volt és lelkesen osztotta a posztjaikat és videóikat, így bennem már korábban kialakult egy vélemény erről az oldalról, és a hír kapcsán alkalmasnak találtam az időt arra, hogy megosszam a nézeteimet másokkal is. Véleményem szerint ez az oldal gyűlöletkeltő, önbíráskodó, személyiségi jogokat sértő.

Hibásnak tartom azt az elképzelést is, miszerint a bűnelkövetőkkel szemben minden eszköz megengedett, mert ha úgy harcolunk a bűnözés ellen, hogy eközben mi is bűncselekményt követünk el, megszűnik az erkölcsi alapunk az ítélkezésre, ami persze egyébként sem a mi feladatunk. A rend fenntartása alapvetően a rendőrség, az ítélethozatal pedig a bíróság dolga lenne.

A probléma ott kezdődik, hogy Magyarországon nagy bajok vannak az igazságszolgáltatással, ezért az áldozatok – sokszor joggal – úgy érzik, hogy a rendfenntartó erők nem képesek vagy nem akarják megoldani a problémájukat. Ez tényleg nagyon dühítő, de senkit nem jogosít fel arra, hogy olyan „igazságosztó” csoportokat hozzon létre, amelyek a jogszabályi keretek szélén táncolva és időnként átlépve azokat, érvényt szereznek az – általuk vélt – igazságnak.

„Az önbíráskodás egyértelműen deviáns viselkedés, de az önbíráskodók mentségére legyen mondva, hogy egy rendszerproblémára reagálnak. Az önbíráskodó csoportok megjelenése egy tünet, amely valamilyen társadalmi anomáliát jelez.” (Csepeli György szociológus, az ELTE oktatója)

Hallottam olyan állítást, hogy a Tolvajkergetők videóiban nincs önbíráskodás, ezért kerestem gyorsan egy konkrét példát. Ennél a videónál például nem önvédelemből, hanem támadásból került elő a gázpisztoly, majd megrugdosták az embert, végül a videós távozik, de előtte még látni, ahogy körbeveszik a csávót, és hallani a verekedés hangjait is.

Nem a rendőrséget hívták! Nem a másik fél támadott!

Az ügyben súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt indult eljárás P. Tamás, híres és hírhedt bajkeverő ellen.

Mit kínál a Tolvajkergetők reality-showja?

Amikor egy ilyen történet kapcsán egy korábbról ismert személy neve felmerül, érdemes elgondolkozni azon, hogy mi lehet ennek az embernek az mozgatórugója:

– Boldog, békés, biztonságos országot akar?
– A rendőrséget akarja segíteni?
– Nagyobb hírnevet akar magának?
– Politikai céljai vannak?
– Vagy csak szereti a balhét?

P. Tamás korábbi szerepléseiből lehet következtetni arra, hogy mi a valódi célja ezeknek a szervezkedéseknek. Meggyőződésem, hogy nem a békés, boldog Magyarország megteremtése, hanem valami teljesen más. És ez igenis fontos kérdés, mert gyakran nem nézünk a felszín alá, nagyon sokszor megelégszünk azzal, hogy végre valaki kiszolgálja az igényünket, megteszi helyettünk, amit mindig is szeretettünk volna. Jelen esetben megbüntet valakit. Talán pont ezért is népszerűek azok a filmek, amelyekben a rend őre átlépi azokat a szabályokat, amik között dolgoznia kéne, vagy a főszereplő egy olyan igazságosztó, aki jól ellátja a bűnözők baját (Batmantől Eastwoodon keresztül Segalig sok ilyen van). Erre mindig is lesz igény. Mint a pornóra. De ott is vannak olyan dolgok, amit nem kell az életben megvalósítani.

A történetek nagy része nem véletlenül van videóformátumban. Közel hozza hozzánk az eseményt, részesei lehetünk, de valójában nem mocskoljuk be a kezünket, így mégis kimaradunk belőle.

Miközben nézzük ezt a reality-showt, nem egy mosóport akarnak eladni nekünk, hanem egy ideológiát juttatnak el a tudatalattinkba, és legkártékonyabb érzéseinket – mint a bosszúéhség és a gyűlölet – erősítik fel bennünk.

Miért kapcsolhatták le az oldalt?

Nem állítom, hogy a Tolvajkergetők minden esetben megszegték a törvényt, de az esetek többségében felmerül a másnak okozott jogsérelem gyanúja:

amikor fényképet, nevet, címet tesznek közzé olyan emberekről, akik – a közzétevők állításai szerint – különböző bűncselekményeket követtek el, személyiségi jogokat sért. Nem a bűnelkövetőket akarom védeni, de ha folyik a személy ellen eljárás, akkor ugyebár a rendvédelmi szervek végzik a munkájukat, így nincs szükség beavatkozásra és népítéletre. Ha nem, akkor pedig feljelentést kell tenni, bizonyítékokat lehet szerezni, illetve meg lehet védeni az áldozatot.

Az olyan posztokat, amelyekben közlik a 180 000 követővel, hogy egy személy éppen hol tartózkodik, nehéz másképp értelmezni, mint uszításnak. Gondolom mindenki ismeri azt a jogi tézist, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme:

„Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős határozatában nem állapította meg.”

(1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 7. §)

A fent leírt működésnek köszönhetően ez az oldal akárkit kikiálthat bűnözőnek, illetve bárkire ráuszíthat tömegeket, mert posztjainak valóságtartalmáról a többség nem is próbál meggyőződni. Erre nagyon jó példa, amikor az egyik képnél azt állították, hogy a képen szereplő férfi jelentette fel az oldalt.

És mi van akkor, ha feljelentették az oldalt? Ha az oldal nem sérti meg a Facebook szabályait, amit egyébként minden felhasználónak el kell fogadnia a használathoz, akkor semmi nem fog történni. Az oldal törlése viszont azt a benyomásomat erősíti, hogy a Tolvajkergetők nem a szabályoknak megfelelően működtek.