Bár az ukrán válság kezdete óta számos posztunk született a témában érdemes néhány pontot tisztázni most, hogy már súlyos háború zajlik a szomszédos országban és a magyar közvélemény számára a helyzetet szokás szerint politikai elfogultságok szerint tálalják.

A Fent és Lent az ukrán válságról: Második Krími Háború? // Mi is az a Krím? // Fájdalmas másnapok Ukrajna előtt // Ukrajna - a hidegháború újrakezdődött! // Az oroszkérdés végső megoldása // Kijevben nem a Jó és a Gonosz küzdelme zajlik //

Elsőként fontos megállapítani, hogy a nemzetközi jogi értelmezési szint alatt létezik egy világpolitikai folyamat is. Ez utóbbi megmutatja, hogy a térségben nem csupán egy nemzeti alapokon zajló polgárháború zajlik, hanem két nagyhatalom saját befolyási övezeteként vetélkedik Ukrajnáért. Ehhez a vetélkedéshez használja a belső társadalomban meglévő törésvonalakat.

A fontosabb, a geopolitikai szintet érintő megállapítás, hogy Ukrajna egy olyan térség, amelyben történelmileg soha nem volt tartósan jelen egy Moszkvától független hatalom – utoljára a rossz emlékű második világháborúban, időlegesen. Tehát korántsem evidens egy nyugatbarát kijevi főhatalom léte. A térképre rápillantva láthatóvá válik az is, hogy Oroszországnak milyen típusú érdekei vannak a térségben és milyenek lehetnek az Egyesült Államoknak. Észlelhető, hogy egy NATO-tag vagy NATO-barát Ukrajnát fenyegetésként él meg Oroszország - logikus folytatásaként az 1990-et követő, térségbeli NATO-terjeszkedésnek. Érdemes azt is számításba venni, hogy a világpolitikai vetélkedés kiéleződése egybeesik az orosz energiavagyon felértékelődésével és az USA szempontjából Európa orosz függőségével (lásd az USA részéről az "energiabiztonság" fogalom használatát). Az ukrán konfliktus továbbá nem szemlélhető külön a Szíriában évek óta zajló USA-Oroszország összecsapástól sem. Nem szemlélhető külön attól, hogy a szír konfliktusban nem teljesültek be maradéktalanul az USA szándékai: Asszad részlegesen hatalomban maradt, az Iszlám Állam pedig délkeleti irányban kiterjedt.

A nemzetközi jogi értelmezés esetén érdemes figyelnünk arra, hogy maga ez a nemzetközi jog (amelyből az következik, hogy Oroszország megsérti Ukrajna szuverenitását, így a nemzetközi jogot) - nem a szereplőktől független semleges mechanizmus. Ez a nemzetközi jogi keret a Nyugat hegemóniájának egyik megnyilvánulási formája. Olyan intézményrendszer és fogalmi hálózat, amely úgy állapítja meg a szabályokat, ahogyan egyes szereplők érdeke azt megkívánja. Az euroatlanti világ érdekei szerint alakul az, hogy mikor ad elsőbbséget a nemzeti kisebbség önrendelkezése elvének és az ezt érvényesítő nagyhatalmi intervenciónak az állami szuverenitással szemben (Koszovó) - és mikor állapítja meg az ellenkezőjét (Ukrajna). Eszerint a nemzetközi jog szerint tehát az albán kisebbség érdekében katonailag jogszerűen beavatkozhat az USA és később kiszakíthatja azt Szerbiából, de Oroszország az Ukrajnában élő oroszokra hivatkozva nem avatkozhat be és nem szakíthatja el az érintett területeket. A nemzetközi jogra hivatkozó diskurzus nem lendül mozgásba attól, hogy a kijevi hatalom a keleten élő fegyvertelen saját lakossággal szemben is alkalmaz tüzérségi támadást, míg más hasonló esetekben háborús bűncselekményt állapított meg.

A harmadik megállapítás, hogy a háború mind Ukrajnában, mind Oroszországban egy 1990-et követő neonacionalista nemzetépítés kicsúcsosodását jelenti. Az előbbi esetében fontos tudni, hogy Ukrajna történetileg legalább háromféle, nagyhatalmi befolyási övezet által is kialakított, három történeti régiót foglal magában. Nyugatról Keletre: Galíciát és Volhíniát, Kis-Oroszországot (Malorosszija, Kijevi Fejedelemség) és az Orosz Birodalom részét képező területeket. Ezeknek a régióknak a tapasztalatait eltérő alárendelődés alakította: lengyel-litván, osztrák-magyar és orosz. Az ukrán neonacionalista nemzetépítés a nyugat-ukrajnai (galíciai és volhíniai) egykori lengyel és osztrák-magyar uralom területein élők identitását veszi zsinórmértékül és teszi meg az új összukrán identitásnak. Ez pedig az említett régiókon kívül élő ukránok és oroszok ellenállásába ütközik.

Negyedik szempontként pedig hasznos látni, hogy az egy hatalmi-szövetségi rendszerbe tartozó (NATO és EU) tagországok érdekeit is eltérően érinti a konfliktus (itt és itt). Az Egyesült Államok számára másodlagos fontosságú, hogy az Oroszországgal szembeni szankciós politika milyen károkat okoz európai szövetségeseinél, akik közül egyesek - Bulgária, Magyarország, Németország, Olaszország - eltérő mértékben, éppen érintettségük miatt is, más elbánásban részesítenék Oroszországot.