A Germanwings és az öngyilkos merényletek
A Germanwings öngyilkos merénylőjének esete jó példa arra, hogy hogyan értékel a nyugati sajtó egymáshoz nagyon hasonló kimenetelű tetteket attól függően, hogy melyik „kultúrához” kötik az adott gyilkosságot. Akár a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, akár a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet kapcsán szinte közhelyként kapcsolta össze a legtöbb sajtóorgánum az iszlámot és a terrort. De amikor egy olyan ember követ el tömegmészárlást, aki a modern civilizáció kitermelte betegségben, depresszióban szenved, akkor csak és kizárólag az egyénre szűkül le az érdeklődés, a kontextus, hogy milyen társadalmi közegben termelődik ki a depresszió, ez esetben szinte fel sem merül.
Persze a pilóta családja, az anyagi helyzete és hogy milyen is volt ő maga szóba kerül, de az, hogy milyen az a rendszer, ahol a verseny meg nem kérdőjelezett érték és ahol jól és vidámnak és állandóan munkaképesnek és munkára késznek lenni kötelező, ahol az elmagányosodás egyre nagyobb méreteket ölt és ahol az elmúlt 40 évben 60%-kal nőtt az öngyilkosok aránya, az alig merül fel. Jellemzően egyénekről beszélünk, a hagyományos pszichológia is az egyént vizsgálja.
Ványi Dániel az ELTE-PPK Pszichológia Doktori Iskolájának hallgatója szerint viszont érdemes a Germanwings öngyilkos merénylő pilótájának esetét a kritikai pszichológia szemszögéből megvizsgálni. E szerint a megközelítés szerint „a lelki zavarokra alapvetően mint a társadalmi rendszer diszfunkciói által kitermelt jelenségekre” [érdemes tekinteni], „tehát [mint] a társadalmi hatalmi viszonyok, elnyomás, kizsákmányolás, egyenlőtlenségek, frusztrációk egyéni pszichés jelenségekben való leképeződéseire.” Ha tehát nem elszigetelt jelenségként akarunk rátekinteni problémákra, hanem kontextusba helyezni, akkor látszik, hogy mennyire másképp viszonyul a nyugati sajtó a Germanwings pilótájához, illetve a Kouachi fivérekhez. Csak egyik esetben az elmagányosodott, életét a munkájára feltevő depressziós tömeggyilkos pilótát látjuk a társadalmi munkamegosztás csúcsán – abban a pozícióban, ahova a rendszer hívei a szabályokat rendesen betartóknak a felzárkózást ígérik - ennek a pozíciónak a káros hatásait ugye jobb nem összefüggésbe hozni magával a rendszerrel, az összeroppanást, kiégést, kudarcokat az egyén szintjén kell kezelni, a kontextusra való rákérdezés, ami kitermeli, Lubitz másodpilóta kapcsán nem lényeges. Az csak abban az esetben lényeges, amikor a minden tekintetben marginalizálódott Kouachi fivéreket nézzük, vagy más, helyzetüket leginkább kilátástalannak megélő nyomorultakat, akik kapcsolatba kerülnek olyan emberekkel, akik elég meggyőzően állítják, hogy helyzetükért az a kultúrkör felelős, amelyben élnek és ezért, illetve más hasonló helyzetben tartott emberek érdekében álljanak bosszút a „felelősökön”, cserébe új identitást, elismerést ígérnek nekik meggyőző ismerőseik egy vallás felhasználásával. Ekkor pedig ez a vallás kiemelt hangsúlyt kap az újságokban.( Újságírók rákérdeztek a nyomozást végző francia ügyésznél is, hogy lehet-e tudni Lubitz másodpilóta etnikai hovatartozásáról, illetve hogy milyen vallású volt. "Német állampolgár volt...Nem szerepel a terroristaként számon tartottak listáján, ha erre céloz"- hangzott a válasz.)
Míg tehát a nyugati demokrácia kisüléseire egyéni bajokként tekint a nyugati sajtó nagy része, az egyénre káros hatásokat leválasztva a rendszerről, betegségként azonosítva be őket, addig a társadalmi munkamegosztás legalján levő, a hierarchia csúcsán levő nagyhatalmak által brutalizált, kizsákmányolt periférián levők rémtetteit nagyrészt kulturális sajátosságokként azonosítja be. Márpedig ez az eltérő megközelítés hazug és a nagy többség számára káros is. A célja a jelenlegi igazságtalan szerepleosztás fenntartása a világban és a hierarchia csúcsán levők kulturális felsőbbrendűségének hirdetése. Pedig valójában mind a „civilizációs betegségek”, mind pedig a Kouachi fivérek merényletei ugyanannak a viszonyrendszernek a tünetei és kisülései. A két jelenség ugyanazon struktúra tövéről fakad, még ha erről a nyugati sajtó egy része mást is mond.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Itt pilótának tényleg egyéni problémája volt (félt hogy többé nem repülhet a szeme miatt).
A világon bárhol előfordulhatott volna hogy valaki az egzisztencia féltés miatt depis lesz és öngyilkos!
Ezt a "nyugati társadalomra"
kivetíteni hülyeség.
"...periférián levők rémtetteit nagyrészt kulturális sajátosságokként azonosítja be..."
Mert az is.
Ott "szokás" gyilkolni a vallás nevében itt nem, ott ez egy bevett módszer, kiútkeresés, itt nem.
Az egyik terrorizmus, mert szervezetten valami ellen történik, hogy milyen az illetők lelki állapota az lényegtelen.
Ez meg egy egyéni probléma, ami balszerencsés módon másokat is elragadott.
Mindenhol szembesülnek az emberek problémákkal.
De akkor beszéljünk arról hány öngyilkosság van a "nem nyugati/illibeárlis társadalmakban", nem beszélve az alkoholizmusról, drogokról...
De legalább célzottan magukat pusztítják többnyire, az iszlám meg másokat!
Az tuti, hogy ha arab származású a pilóta, akkor már mindenki terrorveszélyről beszélne, és a franciák amerikai segítséggel lehet, hogy meg is támadtak volna egy országot, vagy lerombolták volna a pilóta szülővárosát.
Az egyik egy eszme neveben es direkt kivalogatva olte az aldozatokat.
A masik meg mentalisan osszeomlott es vitt magaval masokat a sirba, nem valogatott hogy te zsido vagy na akkor puff fejbe, nem jott azzal, hogy ha tobb hitetlent megol akkor mennybe kerul stb.
Pontosan ugy minta z egyiptomi pilotanal is aki ugyanezt csinalta. Akkor ott se jott senki azzal, hogy mi volt a vallasa, meg hogy "szabadsagharcos volt-e" mert ott nem az volt a celja!
Ezt nem kellene összekeverni azzal, mint amikor valaki egy eszme, vallás nevében követ el tömeggyilkosságot. Az mindenhol előfordul, hogy az emberek mindenféle hülyeségekben hisznek, a gond ott kezdődik, ha ebben a hülyeségben az is benne foglaltatik, hogy más embereket meg kell ölni miatta.
Egy illiberális világban neked rég szilánkosra törték volna az álkapcsodat a rendőrök, lenke :) csak azért szidhatod a rendszert, mert liberális. Nem szadeszos: liberális.
Szerintem ez nem ennyire egyszerű.
A tenorista alapvetően tenorista és az, hogy az áldozatait milyen (felszínes) szempont alapján válogatja (már amikor válogatja), legfeljebb önigazolás. És azért lesz tenorista, mert torz környezetben nő fel.
A.L. esetében is találhatnánk felszínes szempontokat, amelyekkel "kijelölte" áldozatait (neki épp derékba törik a pilótakarrierje, élete álma - mindenki ellenség, aki egy kicsit is jól érzi magát).
De szerintem ebben a posztban nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy lassan ébredünk rá a társadalom és az emberi kapcsolatok szerepének fontosságára az egyén egészségében.
Ne írjunk már marhaságokat! Egy ember, aki Oakley szemüvegben feszít az egyik sportautója volánja mögött és azt se tudja melyik nőjét melyik lakásában fogadja, az nem depressziós! Nem az elnyomó kapitalista daráló agyondolgoztatott kisembere! Ne keverjük össze a gyári melóst, aki minimálbérért dolgozik azért, hogy lerakhassa második diplomáját, azzal, akinek bejött az élet, mert jó helyre született és agyon unja magát!
Én inkább azon háborodnék fel, hogy a fent említett LAM 470 katasztrófa után sem az ICAO, sem az EASA nem hozott semmilyen intézkedést, ami megakadályozhatta volna ennek a szerencsétlen 150 embernek a halálát. Mindenki csak rálegyintett a dologra, hogy hát igen, Afrika, primitív elmaradott hely, ilyen csak ott történhet meg. Amikor ez a katasztrófa megtörtént, és néhányan az első adatok alapján összefüggést sejtettünk csúnyán le lettünk torkollva a többi kommentelő által, vagy egyszerűen ignoráltak, mint a hülyéket. Fehér ember ilyet nem csinál. Sajnos csinál, és a repülés szabályait fehér ember vérével írják, a feketéjé nem számít.
Csak szólok, hogy Lubitz nem egy pszichiáterhez járt, hanem legalább 5-en kezelték. Ráadásul nem is hosszú ideig. Pszichológusok és pszichiáterek is, és mindegyik elől eltitkolta a betegségét. Azaz megvezette őket is, hamis, álinformációk tömegével. Egyiknek ezt mondta a másiknak azt. Olyan szintre fejlesztette a manipulációt, hogy mindegyik orvosnak képes volt azt hazudni, hogy most épp nem repül, de szeretne. A főnökei meg mind azt hitték minden rendben van vele. Ha egy orvos nem huzamosabb ideig kezel egy ilyen beteget, nincs idő arra, hogy kiderüljön a beteg valódi személyisége, valódi problémája, nem bújnak elő a vizsgáló számára a betege valódi démonjai. Idő kell, hogy az orvos felismerje, hogy a vele szemben ülő, épp segítséget kérő ember egy potenciális tömeggyilkos öngyilkos hajlammal. A világon nincs olyan pszichiáter vagy teszt vagy vizsgálat ami ezt elsőre, másodikra, harmadik vagy akár negyedik találkozásra kimutatná. Jó lenne nem kollektív felelősség alá vonni a pszichológus, pszichiáter szakmát is.
Mikor jön az egyéni felelősség?
Egyébkén honnan tudjuk, hogy a Germanwings pilóta nem más okból gyilkolt le százötvennél több embert?
Mert a sajtó azt mondta?
Holott minden ilyen szer előfordulható mellékhatása a pusztitó düh.