A november 13-i, párizsi események megrázták a világot, hiszen nincs semmi, ami indokolja ezt az embertelen és kegyetlen mészárlást. A megrendülés és a gyász után az első érzés, ami úrrá lesz rajtunk, a düh. Dühösek vagyunk, mert úgy érezzük, hogy nem tehetünk semmit, dühösek vagyunk, mert félünk, hogy velünk is megtörténik és elveszítjük szeretteinket, dühösek vagyunk, mert értelmetlennek, indokolatlannak látjuk az erőszakot.

De ez a düh veszélyes.

Amikor egy ilyen történés ok-okozati függéseit, valamint várható és lehetséges következményeit vizsgáljuk, kicsit hátrébb kell lépnünk, félre kell tennünk az érzéseinket és szigorúan a tényekre alapozva, objektíven kell eljárnunk. Végig kell gondolnunk részletesen, hogy mik azok, amik ide vezettek, és mit tudunk tenni ellene. A következőkben erre teszek kísérletet.

A terror

Az első dolog, amit tisztáznunk kell, hogy a terrorszervezeteknek valójában egyetlenegy célja van: zavart és rettegést kelteni.

Ez a cél független attól, hogy ezek a szervezetek milyen – általuk hirdetett – ideológiára hivatkoznak. A történelem során a terroristák hivatkoztak már Istenre, királyra, kommunizmusra, nemzeti öntudatra satöbbi. Ennek ellenére ezek a félelemkeltő cselekedetek valójában sosem ezeket a meghirdetett célokat szolgálták (például: a vörösterrornak semmi köze nem volt a Marx, a keresztes háborúknak pedig semmi köze nem volt a Jézus által hirdetett tanokhoz).

Ezek a szervezetek kiforgatják ezeket az eszméket, csak ürügyként szolgálnak tetteikhez, valamint emberek toborzásához. Azok a megtévesztett egyének, aki belépnek ezekbe a szervezetekbe, komoly és tudatos agymosáson mennek keresztül, és ők sokszor valójában elhiszik, hogy ezért a célért harcolnak fanatikusan.

De ez a cselekedet akkor sem lesz az eredeti eszme része!

Az iszlám

Az iszlám valójában békés vallás, maga az iszlám szó is békét, alávetést, megadást jelent. Fő szabályai nem különböznek a kereszténységétől, vagy a zsidó vallástól, hiszen a Korán (az iszlám vallás szent könyve) önmagában is sok esetben megerősíti a Tóra és a Biblia tanításait.

Ebből logikusan következik, hogy ezeknek a vallásoknak a tanai sehol sem engedik az emberölést. Ennek ellenére volt inkvizíció, megkövezés, keresztes háború satöbbi.

"Ennek érdekében megírtuk Izrael fiainak, hogy ki embert öl a földön lelketlenül, vagy romlottságból olyan, mintha megölné az embereket mindahányat, s ki megvédi azt, olyan, mintha megvédené az embereket mindahányat."
(Korán, 5:32)

Persze a közel-keleti vallási vezetők között is vannak olyanok, akik rátelepednek egy államra és irányításuk alá akarják vonni azt. Ezt korábban a katolikus egyház is megtette, és sok idő volt, amíg sikerült különválasztani. Ez ellen küzdeni kell, és meg kell hagyni a jogot, hogy mindenki saját maga válassza meg a vallását.

A beilleszkedés problémája

Emberként alapvető kötelességünk más, bajba jutott embereket segíteni, különösen akkor, ha lépten-nyomon a "keresztény Európára" hivatkozunk, hiszen Jézus tanai is ezt hirdették!

Ez nem jelenti azt, hogy mindenkit, feltétel nélkül, azonnal és végleg be kell fogadni!

Ahhoz, hogy bárhonnan máshonnan érkezett emberek letelepedhessenek, igenis el kell fogadniuk bizonyos alapvető szabályokat, ami nem feltétlenül a kultúrájuk feladásáról, hanem az itteni – világosan megfogalmazott és egyértelmű – normák elfogadásáról szól. Itt gondolok olyanokra, mint az egyenjogúság vagy a családon belüli erőszak kérdése. Sajnos e normák betartásía az európai emberek egy részének is nehezen megy.

A menekültek jelentős többsége a háború és a terror elől menekül, legfőbb vágyuk, hogy biztonságban érezzék családjukat és magukat.

Szociológiai tanulmányok igazolják, hogy az első generációs bevándorlókból a legritkább esetben lesz terrorista, ugyanakkor valós veszély, hogy a második és harmadik generációs bevándorlók, tehát azok, akik már itt születtek Európában, azok lesznek.

Sajnos a legfontosabb kérdést ritkán tesszük fel magunknak: MIÉRT?

A válasz összetett, én most csak az egyik aspektusát fogom kifejteni. Ennek megértéséhez önvizsgálatra van szükségünk, és be kell látnunk, hogy az európai emberek többsége egyáltalán nem olyan befogadó, és nem olyan toleráns, mint amilyennek hirdeti magát, illetve, mint amit elvár a betelepedni kívánóktól.

A bevándorlók többségét súlyos megkülönböztetések érik már gyermekkoruktól kezdve. Ezt eleve nehéz feldolgozni, főleg akkor, ha az illető nem rendelkezik kulturális gyökerekkel, azaz nem tudja önmagát besorolni a társadalomba, hiszen ő már nem tartozik ahhoz az országhoz, ahonnan szülei jöttek, és új otthonát sem tekintheti hazájának, mert a helyiek is – akik az évszázadok során asszimilálódtak és keveredtek – megkülönböztetik őket.

Ezeket a traumákat külső segítség nélkül nagyon nehéz feldolgozni, ezért sokan elkezdik keresni a gyökereiket, és ilyenkor találnak rájuk azok a szélsőséges szervezetek, akik befogadják őket, akiktől biztatást kapnak. A közösséghez tartozás igénye mindenkiben megvan, ezt használják ki ezek a csoportok arra, hogy e fiatalok elméjét megfertőzzék eltorzított értékrenddel, eszmékkel, célokkal. Az alkalmazott agymosás eredményeként lesz belőlük kiképzett, mindenre elszánt terrorista, akinek elméjében keverednek a vélt és valós sérelmek, és tényleg azt hiszik, hogy jó dolgot cselekszenek.

Mit tehetünk ez ellen?

Mint fentebb leírtam, a többségi társadalomnak igen nagy szerepe van abban, hogy ezek a fiatalok terroristává válnak, válhatnak, hiszen megengedtük, hogy letelepedjenek, új otthon találjanak, de úgy gondoljuk, hogy ezzel már mindent megtettünk, a többi már rajtuk múlik.

Ez tévedés!

Az integrációhoz mind a többségi társadalom, mind pedig a kisebbség elköteleződésére szükség van. Nekünk, európaiaknak tudatosan segítenünk és gyorsítanunk kell a beilleszkedést, mert ha nem tesszük, akkor a terrorszervezeteknek szolgáltatunk további emberi erőforrást, és elveszítjük a terror elleni harcot.

Emellett minél hamarabb szét kell baszni az Iszlám Államot, amivel időt nyerhetünk ahhoz, hogy átalakítsuk a viszonyunkat ezekhez az emberekhez, és ezzel megszüntessük az ilyen típusú szervezetek utánpótlását.

És természetesen rendezni kell a közel-keleti helyzetet.

Mit ne tegyünk?

Nem hagyhatjuk, hogy érzelmeink, melyet a félelem táplál, úrrá legyenek rajtunk! Ha engedünk ezeknek az érzéseknek, és tovább fokozzuk a kitaszítottság érzését bennük, még több gond lesz.

Nem kezelhetjük a kérdést vallási viszálynak sem, mert azon túl, hogy messze nem erről van szó, önmagunkat sodorjuk háborúba, és akkor nem 140 embert fogunk gyászolni, hanem ezreket.

Ne üljünk fel hazugságoknak!

Próbáljunk meg előítéletek és gyűlölet nélkül élni! Tudom, nehéz ilyenkor, de ha nem tesszük, semmivel sem vagyunk jobbak a terroristáknál.