„Antifasiszta mozgalom: a fasizmus és a fasiszta veszély ellen irányuló tömegmozgalom, amely osztályhelyzetre, pártállásra, világnézetre és vallásra való tekintet nélkül egyesítette a demokratikus erőket és szervezeteket. Legfőbb hajtóereje a nemzetközi munkásosztály és annak kommunista pártjai.”

Új Magyar Lexikon, 1959

Van közéletünknek egy méltatlanul keveset támadott, de rendkívül kártékony jelensége: az antifasizmus. 

visszaosztás fn gazd pol Jellemzően állami pályázatok esetén elvárt, százalékosan vagy összegszerűen és szinte kizárólag szóban megállapított pénzmennyiség, amit a nyertes pályázat fejében a kiírónak vagy közreműködőnek „osztanak vissza”. Felhívott a Laci, a szakállamtitkár a MEH-ből, miénk a tender, de 10 százalék a ~. Lsd. még korrupció.

 

Szombat reggel eltűnt az m1-ről a Nap-Kelte. Valószínűleg kevés ember akad az országban, aki azóta sírva ébred, de nem is ez a lényeg.

Ami igazán érdekes, az a műsor megszűnésének mikéntje. A köztévé jó ideje a politikai csatározások színtere - 2006 óta ezt szó szerint is vehetjük -, eszköz éppen kormányzó párt(ok) kezében. Állítólag a költségcsökkentés az oka, hogy a külsős műsorokat sorra mondják fel, így "A tévé ügyvédje", a "Beugró" és az "Á la carte" is lekerül a műsorról.

Gyárfás Tamás "ügyes üzletember", úgy tűnik ezúttal azonban nem tud semmit tenni, a "közérdek" a meglévő szerződése felbontását diktálja. Az MTV azonban nem tudott elfogadható és érthető indokkal előállni a 2010 végéig érvényes szerződés idő előtti felmondására. Talán a borítékolható Fidesz-győzelem az ok? Érthető, de nem elfogadható. A fideszes és KDNP-s politikusok 2006 ősze óta bojkottálták a műsort, a Nap-keltét váltó Ma Reggel meghívását azonban elfogadta Semjén Zsolt.

Kósza hírek járnak arról a szerződési gyakorlatról, ami a médiában a menedzsment és a kuratórium egymásra mutogatásaként csapódik le, miszerint ugyan csak a kuratórium beleegyezésével lehet szerződést kötni, a szerződésbontáshoz azonban nincs szükség a hozzájárulásukhoz. Úgy tűnik tehát, hogy míg a kuratórium félti a seggét a jelenlegi gazdától, és ezért kitart a Nap-kelte mellett, a menedzsment, élén Medveczky Balázs ügyvezetővel már a jövőre gondol.

Az egész ügy körül akkora bizonytalanság uralkodott, hogy még az ott dolgozók sem tudták, lesz-e egyáltalán adás illetve munkájuk a következő napon. A szeptember 26-i, szombat reggeli adást fel is vették élőben, a Nap-kelte oldalán meg is lehet nézni, az MTV-nek átküldött jelet azonban az nem vette át, helyette "kulturális és ismeretterjesztő műsorokat" sugárzott. Gyárfás nyilván az utolsó pillanatig reménykedett a műsor megtartásában, így ő maga sem mondott semmi véglegeset.

Most azonban új csatorna után kénytelen nézni, lehetőségként felmerült a StoryTV, de azt is rebesgetik, hogy saját csatorna indítását tervezi az üzletember. Az új tévé európai híreket sugározna, a jobbos-konzervatív előretörés ellensúlyozására egyfajta baloldali HírTV alakulhat.

Attól függetlenül, hogy a Nap-kelte jó volt-e vagy sem, az egész történet gyönyörű példa a közjavak kezelésének általános színvonalára. A szakmai szempontoktól függetlenül maradt fenn eddig is a műsor, azoktól függetlenül szűnik most meg. Az MTV a székház-üggyel is szépet alakított, a helyzet azóta sem lett jobb. Nem is lesz, amíg a politika mondja meg, mi legyen az adás.

 

Vidéken és az ország mindazon városaiban, ami nem Budapest, kevésbé furcsa állatfaj a bringás, mint a fővárosban volt a Critical Mass átütő hatása előtt. Ennek, és a méretbeli különbségeknek megfelelően az ellentétek sem annyira kiélezettek, a bringás nem érzi úgy az utcán, hogy mindenki őt akarja megölni.

Mennyi létjogosultsága van tehát a CM-nek egy nyugodtabb településen, például Szombathelyen?

Az elmúlt egy évben lezajlott három felvonulós-közlekedős megmozdulás során egyre nőtt a résztvevők száma, a kezdeti százhoz képest mostanra a 170-et is átléptük. Ez részben a marketingeszközök bővülésének köszönhető, részben annak, hogy az érintettek látták, érdemes részt venni, nem tíz ember vonulgat fel-alá. Ördögi kör és sajnos számos területen alkalmazható tétel: csak akkor lesz népszerű a rendezvény, ha látszik, hogy népszerű. Ha mindenki ott lesz, én is ott leszek. Ha nem, kétszer is meggondolom, hacsak nem vagyok igazán elkötelezett.

Nem leszünk hosszak, tessék itt egy videó, meg lehet nézni.

Németországban választások lesznek, az egyik párt – történetesen, de nem véletlenül a baloldali párt (Die Linke) – megadóztatná a gazdagokat, s a szabadság, valamint az igazságosság összefüggéseit hangsúlyozza plakátjain. Egy igazságtalanul berendezett társadalomban, ahol az erőforrások egyenlötlenül vannak elosztva (éppen ezért igazságtalan, kézcsókolom), csak azok lehetnek szabadok, akik az igazságtalanság, az egyenlőtlenség haszonélvezői. A szabadság azonban nem a kevesek szabadsága – hanem mindenkié kell, hogy legyen. Egy társadalomban csak akkor lesz mindenki szabad, ha az erőforrások egyenlőbben, de legalábbis igazságosabban lesznek elosztva.

 

A német Baloldal reklámfilmjét nem kell lefordítani, érthető. Fentebb csak értelmeztük. Lehet másképp is, persze.

 

Minden lehet másképp. (Éppen ebben hiszünk.)

 

Mintegy 3-400 demonstrálót vonzott a Terézvárosi csendrendelet elleni tüntetés, amit a Takarodo.com nevű civil szerveződés hirdetett meg. E szervezet a VI. kerületi szórakozóhelyek tulajdonosainak érdekvédő társulása.

 

Érdekes elegyet láthatott az ember, ha ellátogatott a VI. kerületi Önkormányzat elé szeptember 21-én, a kiírt 17 órás kezdésre. Dörzsölt üzletemberek keveredtek azokkal a fiatalokkal, akik életmódszerűen töltik idejüket éjszakánként a belvárosi szórakozóhelyeken. Kétfajta mentalitás is jellemezte a résztvevőket: a szimpatizánsok féltik a szabadságukat, azt hogy időtlenül, korlátok nélkül tehessék a Terézvárosban azt, amit eddig, a szervezők, tulajdonosok pedig megélhetésüket, saját anyagi hasznukat látják veszélyben.

 

A tüntetés ennek a kettősségnek a jegyében zajlott. Vidám esztrádműsorral, lufikkal vonták be a szimpatizánsokat, minduntalan arra gerjesztve őket, hogy sikítsanak, és kiabálják azt az Önkormányzat épülete felé, hogy „mi is itt vagyunk!”. Ott voltak, de ott volt Hatvani Csaba alpolgármester is, aki Lévai Gábortól főszervezőtől átvette a petíciót az Önkormányzat aulájában, a sajtó munkatársai előtt. Hatvani igazi filmbeli politikusként üdvözölt mindent, mosolygott és permanensen bízott a mindenki számára kielégítő megoldásban. Arra az újságírói kérdésre, hogy konkrétan a következő szeptember 24-ei önkormányzati ülésen születik-e megoldás, homályos választ adott. Ő nem fog semmit beterjeszteni, az biztos.

Az egész valahol régen kezdődik. Füstös kocsma, pár furcsa arc, akik ismerősek innen-onnan, a sör meg a beszélgetés. Amikor megerősítenek valamiben, s nincs más az este végén, csak a belső mantra, hogy igen, ezt akarom, ezt csinálnám, ezért áldoznék, ebben benne akarok lenni.

Aztán vált a kép, ott vagy, valami másfél évvel később, végeláthatatlan esték százai után, a gyülekezőn, egy órával korábban, sör a kezedben, mert máshogy nincs forradalom, bárgyún vigyorogva az általános zavarba. S jönnek.

Jönnek, először csak páran, a találkozó előtt bőven egy órával. Tízen, harmincan, ötvenen, kérdeznek, hogy hol adnak szalagot, merre a térkép, mennyi a hal, te meg zavarodsz, egyre jobban, hajadat téped, pláne, amikor a hivatalos találkozóra Stofee bejelenti, hogy eddig százkilencvennégy ember van a piros csapatban, a sárgák meg hasonlóan durván gyűlnek. A startig meg még van idő, bőven sok. Ezek meg gyünnek. Gyűlnek.

Ami nem létezik a hétvégi kistelken, a lakótelepen, a saját kis környezetében, az a magyar ember számára sehol sem létezhet. Nem tűri a különbözőségeket. Mindenkinek megvan a maga házi gyártású elképzelése a normalitásról. A férfinek ilyennek, a nőnek olyannak kell lenni. A rendes ember így néz ki. A tisztességes család meg olyan. A magyar ember saját szellemi bezártságában, térbeli és szellemi szűkösségében előre gyártott szabásminták alapján ítél társairól. Korábban a romákról, valaha a zsidókról. Akik persze egyszerűen csak buzik. Nemrég meg a melegekről. Az ő felvonulásaikat a kelet-európai városokban botrányok, verekedések, repülő sörösüvegek kísérik. Mert a tetovált, atlétatrikós férfiember Budapesttől Szófiáig képtelen elviselni bármit is, amely az ő kispolgári világszemléletébe, megszokott világába ismeretlenként törne be.

 

Keleten bárki áldozatul eshet ismeretlenségének. Míg Nyugat-Európában az ismeretlent kíváncsisággal, netán keresztényi elfogadással közelítik, Kelet-Európa sivár pusztáin a gyűlölet, a meg nem értés, a másik feltétlen legyőzése dominálja a társadalmi kapcsolatokat. Egy katolikus tanintézményben kinézhetik azt a fiatalt, aki színes sálakat teker a nyaka köré, egy vidéki diszkóból azt a lányt, aki nem a helyi divat szerinti szűk topban tekeri testét a zenére, a budapesti metrón megbámulják a fogyatékosokat. Majd a normálisok délután – tetszés és ízlés szerint – egyetemisták fogait verik ki (normális rendőrség) vagy homoszexuálisokat dobálnak üveggel, kővel (normális fiatalok). Vagy csak az esztergapad mellett püfögnek. Bécsben, Kölnben, Amszterdamban városi mulatsággá, egész napos családi fesztivállá bővülnek a meleg felvonulások. Izland fővárosában evangélikus istentisztelettel indul a menet, majd az estét a legnevesebb helyi csapatok koncertjei zárják – és közben a központi téren kisgyerekes családok, fiatalok és öregek piknikeznek. Mert ők az életet nem megváltoztatni, hanem élvezni szeretik. És meghagyják mindenki jogát, hogy akként és ott élvezze, ahogy és ahol szeretné.

 

Magyarországon az állandó mércék az öröm szabadságát nyomják el. Mert mindenki méricskél, moralizál, tiltakozik. Mindenki feljogosítva érzi magát, hogy más életére kész receptekkel szolgáljon. Mindez nem a homoszexuálisok problémája. Sőt. A minden oldali önkritika hiánya vezetett a mai verbális és néha tettlegességig fajuló polgárháborúhoz. Ahol a tüntetőket verettető főrendőr lehetett a baloldal sztárja vagy egy provokatív gárda a jobboldalé.

 

Negyvenegy évvel ezelőtt a nyugati fiatalok beleuntak áporodott konzervatív világukba. Egyszer végre mi is megunhatnánk a sajátunkét. Jobb- és baloldalon egyaránt.

 

2009. Szeptember 16-án kezdődik Budapesten az Európai Mobilitási Hét, mely alkalomból a Pesti Est különszámmal jelentkezett. Meglepetésünkre a bevezetőt Demszky Gábor főpolgármester, és Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes jegyezte. Két magabiztos, mosolygós arc tekint az olvasóra. Elolvasva a szöveget brutális energiával merül fel a kérdés: ez most valami vicc, vagy ezeknek az embereknek tényleg ennyire deformálódott a gátlásérzékük?!

A Mobilitási Hét a Fővárosi Önkormányzat rendezvénye, nézzük mivel invitálják a gyanútlan polgárokat. Kezdjük Hagyó mesterrel: "Amikor a budapesti városvezetés (...) a közösségi közlekedés előnyben részesítése érdekében intézkedett, amikor buszsávokat, kerékpárutakat, sétálóutcákat hoz létre s parkosít - teszi a dolgát." Különösen hiteles ez Hagyó szájából, aki úgy verte át a kerékpáros érdekérvényesítő szervezeteket, hogy előzetesen ígéretet kaptak például, hogy a Margit-hidat az ő szakértőik által jóváhagyott tervek szerint újítják föl. Röviddel a munkálatok megkezdése előtt derült ki, hogy Hagyóék hazudtak nekik, mégsem veszik figyelembe az ötleteiket. Több évtizedre határozzák meg ezzel Budapest jövőjét, közlekedési struktúráját. Különösképp érdekes, vállalták, hogy 2015-ig a kerékpáros közlekedést a mai többszörösére tornázza föl a főváros - lépések nem történnek, szavakban erősek, hogy is mondta Miklós?: "teszi a dolgát".

Parkosítás? Kerékpárutak? - Hol? Valaki mondja már meg, hogy Budapesten merre találhatóak újonnan létrehozott zöld területek, merre történt parkosítás. A bringautak építése kimerült az Alkotmány utca néhányszáz méteres szakaszában, pedig, akár a Hagyó által felügyelt BKV nyilvánosságra került végkielégítési pénzeiből rengeteg bicikliutat lehetett volna építeni. De ő inkább tükröt mutat nekünk:

"Sajnos (...) nem vált általánossá a környezettudatos-magatartás. Nagyon is nagy szükség van tehát tükröt tartani a társadalom elé, megmutatni az egyéni és közösségi cselekvés lehetőségeit." - A társadalom tehát kap egy ici-pici taslit. Sajátos megközelítése egy politikus közéletbefolyásoló lehetőségeinek. Kicsit olyan mintha önnön ánuszát inzultálta volna önnön nemzőszervével. A cselekedet helyett, a szavakban mutat erőt ismét. Tükröt mutat az igaz, de egy más értelmezés szerint, arról, hogy egy gyenge, a tudatosságnak szűkében lévő társadalom milyen embereket választ a saját élére.

Demszky Gábor ennél is képes tovább menni: "Ezen a héten egy kicsit az elképzelt jövőbe is bepillanthatunk: vajon milyen lehet az, amikor a Belváros sétálóutcák szövevényévé alakul, az átmenő forgalom elkerüli  a városközpontot, zöldebb, tisztább és egészségesebb lesz Budapest." Az immár 19. éve főpolgármester Demszky elképzeli a jövőt. Mit lehet ehhez hozzáfűzni: a legletisztultabb Monty Python!

A konkrét 20 éves eredményeiről Demszky így beszél: "Ezért is építünk kétirányú kerékpárutat a Margit-hídra és ezért dolgozunk olyan alapvető fejlesztéseken, amelyeket az Európai Unió is támogat, és amelyek az elkövetkező években teljesednek ki: a 4-es metró megépítése..."

A rendszerváltás óta kevés olyan dolgot találhatunk, ami ennyire LENT lenne, mint a Fővárosi Önkormányzat működése. Az utóbbi 20 évben semmilyen újragondolása nem volt annak a 80-as évekbeli pártállami várostervezésnek, amely az élhető élettér kárára, szépen lassan átalakította a fővárost egy permanens autóversenypályává. Ebből fakadóan az alternatív közlekedési módok fokozatosan egyre alacsonyabb rangúnak bizonyulnak. Ezért alakult ki az, hogy nem lehet átmenni a zebrán, mert meg akarnak gyilkolni. Vajon milyen átfogó koncepció, milyen elhivatottság vezette Demszky-t 20 év alatt, ha semmit nem tett ennek megváltoztatására?

Végezetül mi is ajánljuk a programokon való részvételt, jó lesz, lesz néhány sátor, lehet beszélgetni, lesznek matiné koncertek és 22-án lezárják az Andrássy utat az autómentes nap keretében. Nemsokára pedig kiteljesedik a 4-es metró! Persze természetéből adódóan a 4. metró soha nem lehet FENT.

Mi néha fent vagyunk, néha meg lent (inkább fent). Lakunk egy országban, ahol rajtunk kívül sok minden van fent és lent meg a feje tetején. Ide születtünk, azt szeretnénk, hogy sokkal inkább a miénk legyen, mert hiszünk abban, hogy ez az ország egy közösség. Úgyhogy elhatároztuk, hogy nyilvánosság előtt vitatjuk meg ezeket a helyzeteket. Nem akarunk semmi többet, mint hogy bizonyos dolgok a helyükre kerüljenek, bizonyos dolgok pedig maradjanak pont ugyanúgy; magyarán az egész világ megváltozzon körülöttünk. Eddig is csináltunk ezt-azt ezügyben, de valahol bele kell ordítani a világba a kétségeinket és a bizonyosságainkat is. Mivel újságot írni nem volt kedvünk, és szerintünk különben is teljesen fölösleges, inkább csinálunk egy blogot 

• azoknak, akik szerint jogunk van meghatározni a közös életünk alakulását,
• azoknak, akik kíváncsiak rá, hogy miről gondolkodunk,
• azoknak, akik tudni szeretnék, hogy mit csinálunk,
• azoknak, akik tudják, hogy mit kéne csinálnunk,
• azoknak, akik fent vannak, és azoknak, akik lent,
• azoknak, akik velünk vannak, és azoknak, akik nincsenek velünk, valamint
• azoknak, akik olvasnak minket.

 Vagyis magunknak, rólatok, rólunk. Meglátjuk, mit tudunk tenni.