Internacionalizmus és patriotizmus

Nem untatnám a kedves olvasót a baráti (galileAi haha) körünk patrióta-populáris meggyőződésének propagálásával, de arra azért fölhívnám a figyelmet, hogy még az annyit átkozott „létező szocializmus” baloldala sem volt kontinuus módon és egyöntetűen internacionalista. A republikánus-demokrata ’18-as kísérletet fogadó optimista- hazafias attitűd, egy kortárs szekularizált, zsidó gyökerű polgárcsalád gyermekének visszaemlékezései szerint - pedig egyenesen cáfolja a mindenben rákosizmust látó képtelen vádat.

„Apám irodájától néhány háznyira az egyik erkélyt drapériák és zászlók díszítik. Az utat közel egy kilométer hosszúságban hatalmas, örvénylő, éljenző tömeg zárja el. Az erkélyről magas sötét hajú, hajlott hátú férfi beszél a tömeghez gesztusai kissé esetlenek. Károlyi Mihály gróf az, aki éppen bejelenti Magyarország elszakadását az Osztrák Birodalomtól, és szabad független, demokratikus köztársaságként való újjászületését…Apám és én együtt vonulunk a tömeggel és roppant emelkedett hangulatban érkezünk haza, mindketten buzgó magyar hazafiak vagyunk. Anyám mindezt mélyen helyteleníti lévén bécsi asszony s az osztrák Udvari Hírek hűséges olvasója.”

 

Arthur Koestler: Nyílvessző a végtelenbe, Osiris, 1996, 67. old

Emlékezzünk arra is, hogy még a bolsevik típusú hatalomátvétel hazai kalandorai is magukkal tudták húzni a nemzeti elköteleződésű progresszistákat (Szabó Dezső, Móricz Zsigmond).

A zsidó szál

Miért kell Károlyira jobban haragudni, ebben az infantilis antiszemitizmusban, aminek szellemi igénytelenségében a Jobbik (minden sajnálatom az övék) vergődik? Miért pont őrá kell kippah-t nyomni?

Őrá, akit demokratikus elvek hirdetésében Jászi is annyira hasznosnak tartott, hogy a társadalom kezdeti elutasítása után a demokrata-népképviseleti elv hirdetése ne a „zsidó, kávéházi zsurnaliszták” privilégiuma legyen? Károlyit, akitől Jászi a megoldást látta arra a nehézségre, hogy ne „idegen”-ként (nota bene: „zsidó-cuculistaként”) fölismert elemek közvetítsék a magyar társadalom demokratizálásához szükséges elveket. Jászi, a korunkra sehogyansem jellemző tapintattal jól látta, hogy nem célravezető a politikai közösség radikális reformjához fogniuk azoknak, akik éppencsak emancipálták magukat a politikai közösséghez, hiszen ez, a Tanácsköztársaság utáni elutasításban aztán jól tetten érhetően, a lojalitás megtagadásának vádját vonhatja az agitátorok fejére, egyszerre lehetetlenítve el az asszimilációs kompromisszumot és a „haladás” ügyét.

Károlyit pont azért kell lépten-nyomon lezsidózni mert szembetűnően nem zsidó. Ő a széljobb által elvileg eszményített törzsökös arisztokrata. És ha egy törzsökös arisztokrata másképpen gondolkodott mint ők, az mégannyira kevéssé megbocsátható.

Nem említve azt a finom különbséget, hogy mi magunk nem is Károlyit látjuk a 18-as események ikonikus alakjának, hanem a magyar népet.

A Károlyi-Kállay párhuzam

Károlyi kezéből az események kicsúsznak. Ha kicsúsznak a kezéből az események (amitől ugye még senki nem lesz zsidó), akkor ilyen táblát felőlem nyugodtan aggathatnak a nyakába. De könyörgöm kippah és Trianon?

Mindkét világháborúban, a császári német szövetséghez, majd későbben a tengelyhatalmakhoz ezer szállal kötődő Magyarország a háborúvesztés küszöbén megoldhatatlan dilemmákkal szembesül. A magyar diplomácia ilyenkor úgy látja, hogy a háborúban várhatóan győztes hatalmakkal kell kapcsolatot felvennie. A várhatóan győztes fél azonban kevés érdeklődést mutat a megváltozott magyar álláspont iránt. Ezzel a háborúellenes „entente-barát” (ahogy ezt Tomcat kolléga helyesen megjegyezte) vagy (’44-ben) a kiugrási szándékkal politizáló kurzusokat lehetetleníti el. Igen a Nyugat elárul, vagy ignorál: c’est l'ouest á la guerre.

Kállay Miklós miniszterelnök ugyanezzel a dilemmával néz szembe 1944-ben. A katonai szövetséges Németországgal szemben kiugrást szervez és Nagy-Britanniával érintkezik. Hazaáruló? Mert sikertelen volt? Vagy, mert meg merészelte próbálni? Mert a szovjet közelebb volt, mint szövetségesei Olaszországban? Mert geostratégiailag lehetetlen helyzetben volt? Mégis miért? Érdekes, a széljobb nem tekinti Kállayt hazaárulónak. Legföljebb a nyilasok.

A huszadik századunk történelmét torz mítoszok tartják fogságban. A mítoszaink nagy része nemhogy teljesen valóságvesztett, de számomra immár teljesen érdektelen és unalmas. A széljobb szellemi monotóniáját (zsidók, Trianon), ezt a súlyos politikai autizmust csak lobotómia után képes elviselni egy erszényes.