Felkavarta az indulatokat Tarlós István főpolgármester bejelentése, miszerint a Szigetnek ezentúl területhasználati díjat kell fizetnie a fővárosnak. 2,5 milliárd forintra taksálta Budapest első körben az összeget, amit másnap maga Tarlós tompított azzal, hogy ebből 1-1,5 milliárdot visszaadnának a szervezőknek.

Természetesen a Facebook volt az első, ami reagált a hírre. Jó szokás szerint megjelentek az ötletet elutasító csoportok, arra még várni kell ugyan, hogy a profilképek lecserélésében adjanak hangot „elkeseredésüknek”, de ami késik, nem múlik. Gerendai Károly a Sziget főszervezője interjút adott rögvest az origónak, ahol elpanaszolta sirámait, sűrűn utalva arra, hogy ők tulajdonképpen országimázst építenek, majdnem hogy jószolgálatot teljesítenek, a tavalyi nyereség is rongyos 80 millió forint volt például.

Még mielőtt agyatlanul nekiesnénk a főpolgármesternek, gondolkodjunk egy kicsit. Emelkedjünk felül a trollokon, akik szipus, drogos fiatalokról szólnak, és azokon is, akik Tarlósban az SS-vezért látják. Nyilván figyelembe kell venni azt, hogy a Sziget mit jelent Budapest és az ország szempontjából. A hírértéke kifejezetten jó Európa-szerte, Budapestnek is jó, mert az ide érkező pénzes fiatalok sok-sok pénzt itt is hagynak. Na de hol? Nagyrészt a Szigeten, egy kevés részük az aquincumi Auchanban, csekély százalékuk pedig biztos marad tovább, egyéb helyekre is elmegy, utazgat, vásárol.

A mostani Szigeteket elsősorban nekik tartják. A fesztiválra látogatók legalább 70 százaléka külföldi. Hol van az már, amikor a hőskorban Müller Péterék saját közönségüknek álmodták meg a rendezvényt. Szigorúan üzleti alapokon nyugszik a vállalkozás, és hiába mondja Gerendai, hogy 80 millió a  haszon, meg majd minden évben falfehér arccal kijelenti, hogy akkor lesz nyereség, ha a hétvégén nem fog esni az eső. A tények azt mutatják, hogy baszott jól lehet ezzel keresni. Gerendai a Costes nevű éttermébe havonta 2,5 millió forintot tol bele. A 2010-es Szigeten megkérdeztem egy zsíroskenyér árust, hogy miért 400 forintnál kezdődik a sima, lilahagymás, némi pirospaprikás deszka. A válasz az volt, hogy a Sziget minden árusnak a szerződésben megszabja, hogy kitől szerezheti be az árut. Csak egy helyen, kilónként 400 forintért. Mi bevétel jöhet be csak a rákényszerített alapanyagbeszerzésből. A sör 500, a kaják ára elszállva, ebből vannak a legnagyobb bevételek. A napijegy 12.000.

Egyáltalán nem arról van szó, hogy Gerendai és a Sziget szervezőiroda nem érdemelné meg azt a pénzt, amit megkeres. Sőt, örülünk neki. De azt nem szabad elhinni, hogy kultúrmissziót teljesítenek. Nagyon kemény üzletté vált a Sziget megszervezése, már-már a multik kegyetlenségével párosulva. Tehát ne sértődjenek meg azon, hogy területhasználati díjat kell fizetni. Ha ők ennyire jól járnak, akkor legalább ne ingyen kapják meg a buli helyét.

Ettől nem kell jobban szeretni Tarlóst, de azt igenis el kell várni tőle, hogy a budapestiek érdekét képviselje, és ne néhány üzletember gazdasági hasznát hagyja ellentételezés nélkül szárnyalni, mint ahogy azt tette az előző városvezetés. Nincs mese, meg kell egyezni, hogy Gerendaiék továbbra is nyerjenek az üzleten, az idejövő fesztiválozók jól érezzék magukat, és a fővárosnak is legyen pluszbevétele a Sziget által hozott járulékos bevételeken túl is.

az első fotó készítője: Tildy Tibor