Orbán Viktor idén is elmondta évértékelő beszédét. A Fülkeforradalom (FASZ) és az azóta eltelt kilenc hónap óta meg kellett tanulnunk, hogy időről időre ki van mondva, hogy a nemzet éppen mit akar, és úgy egyáltalán, mire adtuk voksunkat 2010 tavaszán.

Most például azt akarja az ország, hogy a 2010-es összefogásév után 2011-ben következzen a megújulás, 2012-ben rugaszkodjunk el, majd 2013-ban növekedést fogunk kívánni. Mire eljön a 2014-es esztendő, vágyaink át fognak csapni majd a gyarapodásra is.

Azt is akarjuk, hogy több munkahely legyen és, hogy a fiatalok ne menjenek el az országból. Nem szeretnénk, hogy tyúklopásba meneküljenek a szegény rétegek, őket visszahozzuk a legális munka világába. Attól meg egyenesen irtózunk, hogy a múlt visszatérjen. Óriási lehetőséget kaptunk. Nem szeretnénk, hogy a válság bedöntse az országot, és nem akarjuk, hogy az államadósság megfojtson minket. „A tétlenség a legrosszabb tulajdonságokat hozza ki belőlünk!” – idézzük a miniszterelnököt.

De nem csak azt tudjuk, hogy mit nem akarunk, de azt is, hogy mit igen. Akartuk és meg is valósítottuk az arányos adórendszert. Az a sokmillió szavazó egyértelműen bólintott rá arra, hogy a több százezer forintos havi jövedelem feletti igaz magyarok zsebében több is maradjon. Akartuk és el is értük a nyugdíjrendszer fenntartását, szintén társadalmi konszenzussal. Csak könnyes szemmel gondolhatunk azokra, kik a megvalósítás nehéz terheit magukra vállalták.

Jelezzük azon kedves olvasóknak, akik Kardos-Horváth János Feris dalát is hajlamosak voltak félreérteni, hogy az eddigieket mindenki értse úgy, ahogy akarja. Viszont, ha megnézzük miről szólt a beszéd, igazából a következőkre jutunk: a miniszterelnök száját egy konkrét terv sem hagyta el, vagyis azt a nép még pontosan nem tudja, mi fog történni vele, de majd időben tudni fogja. A felvázolt négy éves tervben egyértelműen kiderül, hogy a következő választás előtt kicsit jobb lesz, addig szívni fogunk, de megnyugodhatnak a mindenféle elemzők és pénzügyi körök.  A 2010-es év miniszterelnöki értékelőjében összesen fél mondat hangzott el a nyugdíjrendszer átalakításáról és még ennyi sem a médiatörvényről, viszont azt megtudhattuk, hogy a magyar szellem még nem vert tanyát az alkotmányunkban.

Az meg tapasztalat, hogy ha rövid távon nem lesz gazdasági fellendülés, vagy legalábbis a szélesebb társadalmi csoportoknak könnyebbség a hó végi túléléshez, akkor egyre kevesebbeket fog érdekelni a mindenféle homályos ideologizálás. Amikor Viktor tétlenségre kárhoztatva éveken át figyelte Ferencet, ezt azért megtanulhatta volna.

Fotó: Huszti István (Index)