A Gyöngyöspatán parádézó Magyar Gárda áprilisban Hajdúhadházt tervezi nonstop járőrözéssel befoglalni. A rendfenntartásért hivatalosan felelős magyar rendőrség egyelőre nem kíván közbeavatkozni. Eközben a Jobbik programjával szembenálló budapesti civilek ingázást szerveznek Gyöngyöspatára, hogy a jelenlétükkel megakadályozzák az atrocitásokat.

Kiváló.

Miközben Orbán Viktor EU-elnök énje az egymillió munkahelyet és egyenlő esélyeket hangoztatja, többek közt az EU idei kulcsprojektjének, a közös romastratégiának a nevében, a magyart Brüsszeltől megvédő énje pedig arról beszél, hogy Magyarországot az emeli fel, ha a munkakerülőket megbüntetik, a Jobbiknak sikerül lecsapolni azt a mérget, amit az ország valós nyomora termel ki.

A recept nem túl bonyolult, oda kell menni egy helyre, ahol az erőforrás minimális, és az országos politika eszközeivel rá kell telepedni a konfliktusra azok között, akiknek még van valamijük, és akiknek semmijük sincs. A konfliktust nevezzük identitás-konfliktusnak, így garantáljuk, hogy a téma kiterjeszthető lesz az országos politika alaptémáira, és berezgeti az összes jól előkészített hangot a magyar-zsidó-cigány, illetve ’másság tisztelete’ témában. A dolog természetes forgásához tartozik ezután, hogy minden olyan gesztus, ami a Gárda által felfakasztott ügy elsimítására irányul, gyanús és álságos színben tűnik fel, hiszen probléma, nyomor, konfliktus tényleg van. Ha a Gárda sikeresen játssza ki a kártyát, miszerint a magyarok nevében lép fel, akkor a Gárda ellen csak a magyarok ellenében lehet fellépni? Milyen ismerős és végletesen kártékony zsákutca. Bele is sétálnak sokan, akik a magyar politikai élet beteg szekértáboraiban edződtek, kiváló hivatkozási alapot nyújtva a Jobbik újabb megszólalásaihoz.

Ezen a zsákutcán túl kell lépni. Foglalkozzunk az ügy alapvető elemeivel.

1. Erőszak. A Gárda erőszakszervezetként lép fel, amit legitim módon csak az állami rendőrség tehetne meg. A rendőrség a Fidesz kezében van. Az összefüggést a kormány és a Jobbik tevékenysége között itt nem valami elvont elemzés állítja, az összefüggés és a felelősség is elképesztően konkrét. Ha nem tesznek semmit, nem fognak tudni kibújni az alól, hogy engedték, hogy a lakosság kiszolgáltatott csoportjait a Jobbik erőszakszervezetével befoglalja, és konfliktusaikat a saját politikai céljaiból tüzelje. Meddig várnak? Első vérig?

2. Gazdaság.

Hogyha a lakosság egy részét olyan szinten a szélekre szorítják, hogy már leesnek, attól még nem tűnnek el. A dolog valahol puffanni fog. Azok az emberek valahol továbbra is élni fognak, és harcolni fognak a túlélésért. Lesznek olyan helyek, ahol jelenlétüket az egymillió munkahely ígérete és a közmunka pozitív képzete (majd látják a gyerekek hogy reggel apu munkába megy, és ettől nekik majd munkahelyük lesz, ha felnőnek - gyakorló fideszes szakértő szájából) nem bírja már kitakarni.

Ez a jelenlét nem azokat sújtja, akik a pártszékházból osztják az észt, hanem azokat, akik épp csak valamennyivel vannak kijjebb a szarból. A túlélésért vívott harc konfliktusa se a pártaudik tulajdonosain csapódik le, hanem azokon, akiket a kirekesztettek még elérnek. Nekik, akik ebben a napi konfliktusban élnek, nem fog túl sokat mondani a ’másság tisztelete’, de a szervezett védelem náci ígéretével meg lehet hekkelni a dühüket. Csakhogy nem a politikusok lesznek azok, akiket ebben a konfliktusban esetleg agyonvernek, sem azok, akiket utána bevisznek, mert végleg elszakadt náluk a cérna.

Egy olyan gazdaságpolitika, ami normálisnak tartja a marginalitást, azt, hogy a lakosság egy részének csak a törvényen kívül jut esély megélni, mert azon belül semmije sincs, gyakorlatilag kimondja az áment erre a fajta a konfliktusra. Amit aztán tovább dagaszt az a politika, ami az embereket identitásuk alapján ugrasztja egymásnak. Egyelőre ott tartunk, hogy Magyarország Kormánya csendben szemléli a fejleményeket.