A tapasztalt, öreg és okos emberek be nem bizonyított kijelentéseire és véleményeire éppúgy hallgatnunk kell, akárcsak a bizonyításokra: minthogy a tapasztalat megélesítette a szemüket, jól látnak.

Arisztotelész: Nikomakhoszi etika

A Fidesz elmúlt egy éves kormányzása a támogatókat is megdöbbentő ámokfutás. Legyünk jóhiszeműek, próbáljuk meg ennek a, khm „fura” politikának a személyi összetevőit megérteni. Kik ezek és mit akarnak?

Ezek az emberek a szüleink nemzedéke.

Fiatalságkultusz vs. „megalvadt struktúrák”

A nyugati civilizáció a hatvanas évektől lecserélte az idézett arisztotelészi bölcsességet és fennen hirdeti a fiatalság kultuszát. Eközben változatlanul a pozíciókba és hatalomba beleöregedett apák és nagyapák társadalmaiban élünk.

Miközben elfogadott képzet, hogy a fiatalok természetes ereje és természeti erkölcse valamilyen kiválóság hordozója és még a kapitalizmus érzéki mitológiája, a divat, a kommercializmus számos formája, a fogyasztási modelleken keresztül sugallt emberkép a fiatalság felsőbbrendűségét ajánlja, aközben ténylegesen már nem engedi meg, hogy ez a fiatalság világképét és politikai érdekeit megfogalmazza, szóhoz juttathassa. Az ifjúság törekvései megmaradnak szubkulturálisnak, kocsmába csukottnak és evvel a rendszeren belüli elszigeteltséggel már le is szerelték politikai erőit.

Mi marad ilyenkor? Ha a fiatalság nem tör föl még jókor, akkor a biológiai erők hatalmánál fogva csak öregen kerül hatalomba. Akkor már türelmetlenül és frusztráltan, a már megváltozott helyzetben megvalósítani akarva régi álmait, amikhez fixálódott.

"Ezért tart itt ez az ország..."

Azért tart itt, mert a rendszerváltást levezényelni képes Fidesz-nemzedék nem vezényelhette le a rendszerváltást és ambícióihoz képesti gazdasági és politikai súlyt is későn nyert. Alapvető élménye, hogy a privatizációból kimarad, és a rendszerváltás kereteit nem ő, hanem a posztkommunista elit és szövetségese, a Fidesz idősebb, fővárosibb és értelmiségibb megfelelője: az SZDSZ diktálja. Ők írják a Fidesz számára vesztes játékszabályokat. Ezért is első dolguk most pontosan a játékszabályok átírása. A 2010-es kormányzás összes torz vonását, de magának a Harmadik Köztársaságnak a tévútját is egy nemzedéki megkésettség magyarázza. Ha a Fidesz 1994-től kormánypárt, akkor még idejekorán beteljesíti saját nemzedéki ambícióit és hozzájárul egy sikeresebb átmenethez. De mindazt, amit akkor elmulasztottak, 2010-ben kényszeresen, mintegy automataként valóra váltani anakronizmus, nem felel a ma problémáira.

A mi nemzedékünk mostani lehetőségeitől ez a korszerűtlen ámokfutás legalább annyira zár el 2010-ben, ahogyan őket zárta el 1989-ben „bátyjaik” és „apáik” nemzedéke. Lehet, hogy a Fidesz néppártnak hiszi magát, de jelenleg csak saját nemzedéke szocializációs tapasztalatai mentén (rendszerváltás, Antall kudarca, 2002-es kudarc, 2006 tehetetlensége) cselekszik, kiegészítve pár, szintén időszerűtlen jobbos nünükével (sajtó rendszabályozása, politikai kereszténykedés stb.). Eddigi kormányzásuk és az új alkotmány minden mondata kétségbeesett korrekciós kísérlete az általuk nagy generációs projektként kezelt, de tévútra szaladt rendszerváltásnak, egyben görcsös és megkésett önmegvalósítási kísérlet.

Nekünk, mostani tízen- és huszonéveseknek, silány egyetemeken és perspektívátlan munkahelyeken tévelygőknek meg kell szervezni politikai szerepvállalásunkat. A generációk között kiegyenlítettebben kell, hogy elosztva legyenek a hatalmi, kulturális, gazdasági erőforrások, ellenkező esetben nem tudunk hozzákezdeni saját életünk berendezéséhez. Akkor csak arra futja majd erőnkből, hogy a gyermekeink életét kúrjuk el harminc év múlva. Hogyha én nem lettem hegedűművész, akkor legyen a fiam.

De a gyerek jól láthatóan nem akar hegedűművész lenni. Mi sem, kedves Fidesz. 2011-ben nem olyan országban akarunk élni, amilyenben 1995-ben ti szerettetek volna.