Unt és ismert, amikor egy „előkelő” és még jóistentudja-milyen klubról elkezdik nyomatni, hogy titkos társaság, ők a derék maszonok, ők a tudjukkik, a bilderbergek satöbbi. Hogy valóban kik, azt megtudhatják a jövő heti UFÓ magazinból! Igen, az efféle társaságok benn vannak a konteósok bögyörőjében, ahogyan ettől még éppenséggel az is gyanakodhat, akinek nincs az eyes wide shut kockáról kockára kimerevített képeit játszó tévé fölötti díszhelyen a Titkos Társaságok a Történelemben és A Legyőzhetetlen Tigris páncélos című gyűjteményes munkák. Ennél csak az a rettenetesebben mégunalmasabb, ha egy klubról csak annyit nyomatnak: az csupán egy klub, és előkelő. Nahát meglepő, de ez utóbbi van nálunk.

A magyar nyilvánosságban olyan informatívan tárgyalták, hogy létezik a frankfurti Alte Operben egymásnak találkozót adó Merkel és Sarkozy politikáját támogató bankemberek, közgazdászok, volt politikai vezetők nyomásgyakorló köre, hogy ezért az elhallgatásért Európában komoly pénzeket fizettek volna. Pedig a csoport működését illető megállapítások, nyugaton számosak, egyáltalán nem mértéktartóak és nem köntörfalaznak:

• „Aki azt gondolja, hogy az EU már nem lehet kevésbé demokratikus az nézze meg a frankfurti csoportot” (Spectator)
• „Az Unióban az igazi döntéseket nyolc ember hozza (…) ez a senkinek nem felelős csoport osztja  a lapokat” (Guardian)
• „A (frankfurti csoportot) a 17 euróövezeti ország politbürójává avatták” (The Australian)
• „Európa új párhuzamos kormánya” (Presseurop.eu)
• „A nagy puccs, üdvözlünk a posztdemokratikus Európában” (Roarmag.org)

A kritika tehát ott van Európa mádiájának fősodrában és a vérmesebben is, és nem is általában az EU működésének visszáságain és demokrácia-deficitjén szenveleg. Amit a frankfurti csoportról tudni lehet (azon kívül, hogy még rendes magyar neve sincs), hogy tagjai Merkel, Sarkozy, Barroso, Olli Rehn, Lagarde, Draghi, Juncker, Van Rompuy - állítólag Obama eseti részvételével. Tudni lehet róla, hogy két európai kormányfőt már távozásra kényszerített. Tudni lehet róla, hogy Görög- és Olaszország pénzügyi rendbetételének egyedüli útjának a privatizációt tartja. A nép megkérdezése helyett, nem választott, technokrata kormányfőket ültet egy ország nyakába. Tehát ültet. Ezt is leírják, csupán mérsékelt megbotránkozással.

Úgy látszik, az európai gazdasági nehézségek is olyan „különleges” és „egyedi” megoldásokat igénylő helyzetet jelentenek, ahol meg kell kerülni a hagyományos intézményrendszert, le kell építeni a macerás demokratikus döntéshozatalt. Ismerős mindez valahonnan? Ha mindez valakinek ismerős, mondjuk szűkebb pátriájából, az nem biztos, hogy a véletlen műve. Ezért sincsen igaza hazaáruló barátunknak abban, hogy a "szövetséges ejtőernyősök" - legyenek azok az IMF, vagy az EU erősebb kutyái - bármiben érdemi javulást hozhatnak. És ezért van kuss arról, hogy az EU erősebb kutyái éppen olyan játékszabály-átírók, mint egy nekünk ismerősebb miniszterelnök. Azt is előrebocsátva, hogy a következő menesztendő ezen egész Európát nyolc személyükben képviselni tudó kiválóságoknak éppen Ő lehet.