Államcsőd, IMF - Veszély? Esély? címen rendezett beszélgetést tegnap az Ökopolisz és a Védegylet a szebb napokat látott Szakszervezetek Házában. Mit tudtunk meg az államcsődről a Védegylet estjén? Semmit és semmi újat. A meghívottak  szűkszavúan csak annyiban reagáltak az előadás hatásvadász címére, hogy felelőtlen és alaptalan riogatás az államcsőd emlegetése. Na jó, legyen. Az. De hogyan néz ki egy államcsőd, milyen történelmi példák milyen tanulsággal járnak? Ilyen mélységekbe már nem merészkedett az elemzés. Volt viszont minden más, amibe egy harmadéves Corvinusos beleborzong.

Az előadók (Lydia Prieg, New Economics Foundation, London, Pogátsa Zoltán, Nyugat-magyarországi Egyetem, Bartha Attila, MTA PTI) ígéretesen sokrétű véleményeket fogalmaztak meg. Csak éppen nem a címben foglaltakról. Valamilyen titokzatos kísértésnek áldozatul esve - bár egy konyhaablaknyi kitekintéssel, de - tulajdonképpen mindegyikük az Orbán kormány eddigi gazdaságpolitikája körül forgott.

„A jegybanki függetlenség mítosz”

Pogátsa még a brit előadó helyeslését is kiváltva mutatott rá arra, hogy a monetáris politikát éppen úgy nincsen indokoltsága a demokratikus ellenőrzés alól kivonni, ahogyan egy ország fiskális politikáját is lehetősége van az állampolgároknak négy évente más irányba fordítani.

„Az IMF nem javasol, a kormány tesz vállalásokat.”

Ha valaki megkérdezi az IMF-et (ahogyan ezt Pogátsa megtette Irina Ivascsenko asszonytól), hogy mégis mivégre javasolja az IMF konzekvensen a megszorítós politikát (austerity cuts), amikor arról elméleti szinten és gyakorlati példák során keresztül is kiderül, hogy csak elmélyít egy válságot, akkor erre a kincstári IMF-válasz az, hogy nekik megszorítást kérni nincs is mandátumuk. Az egyensúlyi célok elérésének részletei egy kormány kompetenciájába tartoznak. Na ugye! És közben mennyi zavaró álhír van az IMF úgynevezett követeléseiről.

„Nincs tőlünk mit kérni”

Az IMF ugyanakkor Magyarország esetében ha akarna, sem tudna már mit kérni, az IMF által elfogadható hagyományos felajánlásokat ugyanis már mi mind megléptük az elmúlt évtizedben. Magyarország tehát nem is klasszikus hitelkérő: bár a lejáró adósság finanszírozása okozhat problémát, a külső egyensúly jó és a költségvetés is egyensúlyban van.

„Rossz politikai percepció”

A pénzpiacok elég megbocsátóak tudnak lenni akár diktatúrákkal szemben is, mint azt Szingapúr vagy Kína esete mutatja. Ugyanakkor ma Magyarország pénzügyi állapotából, külső egyensúlyi számaiból nem következik, hogy országkockázati- és kamatfelárunk ilyen magas. A pénzpiacokat Prieg tájékoztatása szerint azonban a mediatizált tájékozódás új korszakában egy kormányról kialakult általános politikai imidzs is befolyásol.

„...Bogár Laci bácsinak lenni”

Miközben a magyar termelékenység 60%-a az EU 27-ek átlagának, a bérszínvonal csak 31%-a. A termelékenységből képződő javak pedig csak három alagútban tudnak eltűnni: vagy bérré válnak, vagy adóvá, vagy profittá. Magyarországon alacsony a bér, az államháztartás sem gazdagodott még meg az adókból, megkockáztathatjuk, hogy a transznacionális szektor nyereségeként realizálódott mindez. Nem kell Bogár Laci bácsinak lenni, hogy ezt belássuk - fogalmazott Pogátsa. Nincsen magyar bérpolitika. Még olyan statisztikai adatok sincsenek, hogy a szektorális termelékenységi mutatók alapján a szektorok érdekképviseletei a szektorok mukaadóival kétévente a termelékenységhez igazodó béralkut kössenek, mint az Norvégiában és Svédországban szokásos.

De akkor mit javasolnak a szakértők...

Miközben a szlovén és a cseh bér nem marad el saját termelékenységétől, nekünk ez jutott. És az IMF, amely, bár research paperjei szintjén, úgy tűnik meghaladta önmagát, hitelpolitikája még mindig konzervatív, kiegészítve egészen újszerű politikai nyomásgyakorlással. Az egyik előadó szerint nem azért, mert diktatúrát épít az Orbán, hanem mert felrúgta a status quo-t. A terem hátuljában helyet foglal a későn érkező Szabó Tímea, majd Szabó Rebeka képviselőasszony. A vendégeken végigfut az unortodoxia langyos fuvallata. Aki volt már fórumon, az tudja, a közönségkérdéseket már nem feltétlenül kell megvárni.