Nem szeretjük a szolgai Nyugat-imádatot, a magyarugarozást, és nem gondoljuk, hogy tahók lennénk a demokráciához. Ennyi Nyugat-kritika után felmerülhet a kérdés, hogy van-e bármi szeretnivaló a Nyugatban, vagy a Nyugat egyszerűen csak leigázta a világ többi részét, és ezért kénytelenek vagyunk viszonylag pozitívan állni hozzá egészen addig, amíg a keleti szél el nem hozza végre számunkra a kedvezőbb világrendet. A kérdés nem csupán elméleti síkon érdekes, hiszen Orbán rendkívül lelkesen és elvtelenül fordult Kína-felé.

Nyugathoz való viszonyunk tisztázásának első lépéseként nézzük meg, hogy hova is tartozunk a világban politikai, gazdasági, kulturális dimenziók tekintetében. A Freedom House demokratikus intézményrendszert mérő kutatása alapján készült térképen például zöldek vagyunk, azaz "szabadok".

Gazdasági "hovatartozásunk" után kutakodva pedig nézzünk mondjuk az IMF által készített, a világ országait az egy főre jutó GDP szerint rangsoroló listára, ahol a 183 induló közül a 46. helyen állunk. Így kerültünk az alábbi térképen a kékekhez.

Kulturális identitásunk ügyében pedig például Huntingon klasszikus civilizációs térképére érdemes rápillantani, ott vagyunk a kék blokkban, a többi nyugati keresztény ország között.

Persze az is látszik a térképekről, hogy a Nyugat nem egy egyszerű földrajzi kategória, különböző szempontok különbözőképpen rajzolják meg a Nyugat határvonalait. Az viszont egyértelmű, hogy mi nyugatiak vagyunk politikai, gazdasági és civilizációs szempontból egyaránt.

Mit adtak nekünk a nyugatiak?

Teljesen érthető, hogy nehéz volt a Brian életében ábrázolt júdeai zsidó mozgalmárnak a római megszállókban és az általuk fenntartott rendszerben pozitívumokat felfedezni.

A Nyugat perifériáján, egy világ és európai válság közepén nem könnyű elfogulatlanul válaszolni arra a kérdésre, hogy vajon kaptunk-e olyan értékes dolgot a nyugati centrumból kifelé terjedő és (időnként erőszakosan) terjesztett modernitástól mi, magyarok, ami párhuzamba állítható a rómaiak Júdeába importált olyan fejlesztéseivel, mint a csatornázás, a közbiztonság, az úthálózat.  Azért próbáljuk meg eldönteni, hogy jó dolog-e a fent körülírt klubba, azaz a Nyugathoz tartozni.

Ez persze személyes politikai preferenciák kérdése. Én például örülök annak, hogy (egy tökéletlen, de azért működő) demokráciában élünk, a szavazati jogom által van valamennyi beleszólásom abba, hogy milyen irányba halad az ország. Sőt, ha nagyon elégedetlen vagyok a politikai helyzettel, akkor tüntethetek is, vagy alapíthatok saját pártot.

És szerintem jó dolog egy olyan országban élni, ahol a világ többi részéhez képest az anyagiak tekintetében egész jó a helyzet. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy el kéne felejteni azt a rengeteg szegény embert, aki ebben az országban él. De a helyi szenvedést ismerve is azt kell mondani, hogy még mindig jobb Magyarországon szegénynek lenni, mint a világ többi országának többségében.

Természetesen a kulturális identitás kérdése a legbonyolultabb a tárgyalt dimenziók közül, nyilván a legradikálisabban ezt a vonalat egyszerűsítem le; ha ezt nem tenném, akkor nehéz lenne bármit is mondani a témában. Szóval, jó nekünk a nyugati zsidó-keresztény civilizációhoz tartozni? Én úgy látom, hogy egy szekuláris és kasztrendszer nélküli társadalom kurva pozitív dolog. A felvilágosodás óta kifejezetten törekszünk az emberi jogok érvényesítésére, az esélyegyenlőség és a társadalmi igazságosság megteremtésére. Amikor épp valamelyik fronton vereséget szenvedünk, akkor az egy hiba a rendszerben, nem pedig a sztenderd működés. A Nyugat legszörnyűbb bűneit (például a gyarmatosítást, aminek a nyugati jólét nagy részben köszönhető vagy a Holokausztot) is nyugati szempontokat használva tartjuk borzasztónak. Azért látjuk ezeket szörnyűnek, mert a a mára általánosan (de persze nem tökéletesen) belsővé tett - humanista, egalitárius, demokratikus stb. értékekkel a lehető legdurvábban szembemenő események voltak.

A botlások, tragikus eltévelyedések és visszalépések ellenére is elmondható azonban, hogy a minket is magába foglaló Nyugaton fejlődtek ki legteljesebb mértékben azok a gazdasági, társadalmi, kulturális rendszerek, amelyek a modernitást jelentik, és amelyek miatt én például ma sokkal szívesebben élek Nyugaton, mint bárhol máshol.

És akkor most örüljünk?

Maradjunk meg kritikusnak a Nyugattal szemben. Ugyanakkor a Nyugat történelmi és jelenlegi tökéletlensége ne vezessen oda, hogy az egész civilizációs projektet kidobjuk a szemétbe. Arra próbáljunk inkább rájönni, hogy a mi helyzetünkben, a saját eszközeinkkel és az identitásunkat megőrizve hogyan kéne ezt az egészet jobban csinálni!

(A képek forrásai: Ali G,  GDP térkép, Freedomhouse térkép, Huntington térkép)