Alapvető jogunk válogatni a piacon
Piacra járni nagyon jó. Semmihez nem hasonlítható élmény elvegyülni benne, megmártózni a zöldségek és gyümölcsök között, a savanyúságok sokféleségében, a hentesek soráról nem is beszélve. Mindez elegyedik a lángos nehéz illatával. Régi szokásom, hogy idegen városban járva – legyen az akár külföldön – szenvedélyesen felkeresem a helyi piacot, hiszen sehol máshol nem lehet jobban megismerni az ott élő embereket, hisz a piacon az agorafunkció élénk valóság. Kurva jó!
A piac pedig olyan, amilyet megérdemlünk. Jelenleg azt érdemeljük meg Budapesten nagyrészt, hogy az árusok döntő része elveszi a vásárlótól azt az alapvető jogát, hogy válogasson a termények között. Néha finomabb ráutalásokkal, néha extrém bunkósággal hozzák ezt a vásárló tudomására. Mindenkinek vannak emlékei olyanokról, hogy: „a barackot én adom”, „nem lehet válogatni”, sokszor az üzenetet gőgös sértettséggel vegyítik, és/vagy képi illusztrációval erősítik. Néha már úgy vagyok vele, hogy inkább egy nagyobb közértben veszek gyümölcsöt, mert igaz, hogy kicsit drágább, de nem fogok gyomorgörcsöt kapni, ha magam akarom megválogatni mit veszek meg, másrészt nem is biztos, hogy arányaiban többet kell érte fizetnem, hisz így tuti, hogy a fele nem rohadt az adott terméknek.
Rajtunk múlik, hogy meddig áll fent ez a minimum szereptévesztésből fakadó állapot. Ha nem vagyunk hajlandóak vásárolni ezeken a helyeken, akkor közösségileg rákényszerítjük őket, hogy változtassanak. Ne becsüljük le az érdekérvényesítő lehetőségeinket, már csak azért is, mert a mi pénzünkből élnek. Ha nem vásárolunk náluk, akkor előbb-utóbb felismerik, hogy alkalmazkodniuk kell igényeinkhez.
Persze, szinte már látom magam előtt a bejövő kommenteket, hogy ez milyen utópisztikus elképzelés, ami aztán rövid időn belül elfajul mindenféle prolizáshoz, meg magyarugarozáshoz. Legyünk okosabbak, és vegyük számba milyen apró lépésekkel juthatunk el a megoldáshoz. Elsőként talán becsüljük meg azokat a kofákat, árusokat, akikben fel sem merül, hogy cseszegessék azokat, akik a pénzt adják nekik. Ők azok, akik a kereskedelem nemes hagyományát magukkal hordozzák, és meg is érdemlik, hogy jól éljenek a munkájukból.
Nosza, munkára fel: a Lehel-téri csarnokban nem találtam olyan helyet, ahol válogathatnék, még középen az őstermelők között sem. Az Arany János utcai csarnokban szintén ugyanez a helyzet. A Fővám téren valahol középen van egy zöldséges, ahol igen, és a baloldali soron is egy. A Kossuth téren péntekenként tartott termelői piacon szinte kivétel nélkül lehet, ahogy a hétvégenként a Komjádi-uszoda előtt tartott „mdf”-piacon is.
Újpest, Kispest jelentkezz! Írjátok le kommentben pozitív tapasztalaitokat a témával kapcsolatban! Ha összehozunk egy dicsőségtáblát, vagy egy használható adatbázist, már megérte.
Továbbgondolva lehet, hogy az a megoldás, hogy a vásárlóbarát kofák összefognak és egy akár matricával, akár egy A/4-es lappal jelzik, hogy szabad a vásár.
Tisztességes piacozók, öntudatos piacra járók! Össze kell fogni és normalizálni ezt a nem túl jelentős, de fontos jelentéstartalo
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mondjuk én csodálkozom, azt hittem, ez a szokás (mármint a válogatás megtiltása) a szocival együtt elmúlt.
De ha tényleg így megy a legtöbb helyen, akkor mégannyira se fogok piacra járni, főleg, hogy az áru sokszor nem szép, cserébe sokba kerül és még cipelhetem is.
Ha valaki a multik gagyi választéka helyett keresne alternatívát, javallom, nézzen szét a lakása környékén található maszek zöldségesek között.
A piacot meg el kell felejteni.
De ez mondjuk az én véleményem.
Azt mondják kapitalizmus van. Amelyiknél nem válogathatsz, azt az árust otthagyod, mész a másikhoz. Ha egyik sem engedi, nem mész arra a piacra többet...
Ilyen egyszerű.
Van az a mondás, ne válogass, nem a piacon vagy. Ebből nekem az következik, hogy a piacon lehet.
A piacon le lehet húzni honfitársainkat, ebből él a piacozók 90%-a, magyarnak eladja az olasz barackot, az őstermelő sajátjának hazudja a hűtőházas almát stb.
Ahol nem lehet válogatni, oda nem megyek, mert a szart adja el másnak, vagy legjobb, ha ki sem viszi a piacra.
Aki nem enged válogatni, az le akar húzni a romlott, rossz minőségű cuccal, oda nem szabad visszamenni.
Gondolj bele, a ruhaboltba is csak úgy kapnád a ruhát, ahogy éppen a sorból jön és nem válogathatnál, pedig azt még csak meg sem eszed, hanem csak felveszed magadra.
Egy előttem hozzászólónak : fogdosni és visszadobálni ugyanolyan bunkóság , mint nem engedni válogatni ! Nálam a válogatás azt jelenti , hogy amely áru tetszik azt megfogom és beleteszem a zacsiba...
A legszebb , amikor az "őstermelő " néni banánt árul....
Mindettől függetlenül másnak bejöhet.
A posthoz kapcsolódva sajnos ez a jelenség még mindig él, részben érthető okokból, mert tényleg sok a vadparaszt, aki belenyomja a körmét a cuccba, dobálja, így pedig az áru gyorsan megrohad. De ezt kéne finoman kezelni, nem pedig tiltani, hogy megnézze az embert, mit is akar megvenni. Az óbudai piacon történt tavasszal, hogy paprikát akartam sütni, ehhez szép egyenes darabok kellenek. Nyúltam a halomhoz, az eladó nyolc pulttal odébbról üvöltve jött, hogy "majd én adom az árut". Adjad anyádnak. Le is léptem.
Mai élmény a fény utcain. Van a földszinten egy árus egy középtájt lévő átjáróban, szoktam nála vásárolni. Többé nem fogok, mert ma arra járva láttam, hogy idióta táblák vannak kitéve a cuccok fölé, áthúzott kezekkel. Hát az anyja picsáját, talicskázza akkor haza a vackait. Nem mintha annyira baromira turkálhatnékom lenne állandóan, de maga az elv és ez a flegma közlésmód akasztott ki nagyon.
Újpesti piacon vegyes, van akinél lehet válogatni, van aki eleve kiírja, hogy nem. Bár ezt inkább a barackoknál szokták kitenni, néha a paradicsomnál.
Ez főleg akkor érdekes, ha aki nem enged válogatni, drágább, de nem jobb árut ad, mint akinél válogathatsz.
Bár velem is volt "én adom" szöveg paprikaválogatáskor, ott is hagytam, nem is veszek annál többet.
Viszont, ha törzsvásárló vagy, akkor szebbet adnak, így nem kell válogatnod. Illetve ha rámutatsz, vagy mondod, hogy x db szebbet, mert "ezért-azért" sokszor akkor is úgy adják.
@Csiken Disztroly: benne van az is az árban. egyébként nem hiszem, hogy az az általános. (természetesen vannak prosztok)
Viszont az ő érdeke, hogy meg tudd nézni az árut, máramennyiben el akarja adni. Ha nem engedi meg akkor ne vedd meg.
Akkor vagy nem nézted végig rendesen, vagy khm.... hogy is mondjam?
A zöldségesek közül legalább kettőnél kint van a zacskó/tál (magyarul szedd magad - igen, a paradicsomot, körtét, stb. is), melletük van még legalább három ahol békésen válogathatsz (mondjuk tál nincs :( ), a virágos se szólt soha egy rossz szót se, a paprikás hölgy is azt mondta "válogasson nyugodtan", pedig nála először fordultam meg.
Mondjuk én sem lennék boldog pl. a barackosok helyében ha estére csak félig rohadt pépem maradna.
@jvizkeleti: Ki a faszt érdekel, hogy az ő tulajdona. A vevő szava szent, minden más másodlagos. Leszarom a fejét, nekem ne tegye bele a szatyromba suttyomban a félig rohadt vackát, amit azért nem tudott eladni, mert
- hülye
- árkartellben van
- és képtelen beleszámolni a tapogatásból adódó kárt a portéka árába
További probléma, hogy a nagyobb piacokon mintha egyetlen beszállítótól venné mindenki a portékáját, így mindenhol ugyanaz az áru, ezáltal silány a választék.
Lehet téri piac: Lepukkadt, szarrákorrodált fémlépcsők vezetnek a csarnokba. A csarnokban félhomány van, mintha ezzel spórolnának. Az összhatás a 90-es éveket idézi. Középvacak választék, zömében paraszt eladók, bóvliárusok mindenütt.
Nagycsarnok: Régen nívós volt, állítólag ezen ámult minden külföldi. Mostanra ez is lepukkadt. A mozgólépcsőt nem is tudom mikor használtam utoljára, 5 éve javítják. Válogatni csak néhol lehet, az áru és az árfekvés korrekt, a választék szegényes. Az eladók nettó parasztok, lekurvaanyáznak, ha úgy tartja kedvük. A piacfelügyelet összedolgozik az árusokkal, vastagon leszarnak minden panaszt.
Blokkadás: Idegen arcként mindig kapsz blokkot, ám amint másodjára, harmadjára mész gyorsan befogadnak és letesznek róla.
Ahol nem lehet válogatni, és ahol a régi, mutatós mérlegre dobják fel a cuccot, nem vásárolok! Nem szeretem, ha direktben becsapnak, a mutatós mérlegnél meg ez történik! Aztán én szólni szoktam, hogy a kosárkát ne mérjék az áruhoz - volt, hogy 18 dekával fizettem így kevesebbet. Az azért nem semmi. Sok a pofátlan árus, az biztos, oda kell figyelni.
A nagycsarnokban régen szerettem vásárolni, most már nem. Tényleg nem nagyon lehet válogatni, és otthon derül ki, mennyi selejtet vettél meg. Néha mégis ott vásárolok, nyugtát viszont sosem kapok, igaz, az ottani hentesek sem erőltetik magukat nyugtaadással. Ha nem vagyok elégedett a kiszolgálással, mindig kérek nyugtát - miért hagynék náluk 27% áfát, és ki tudja mennyi társasági adót, mikor bunkók? Meg hogy sírjanak a híradóban, hogy az adók miatt becsődölnek? A nyugta nélkül eladott áruk alapján azt mégis hogy???
Sehol sem lehet válogatni.
Persze lehet, hogy vannak kivételek
törzsvásárlók vagy szép lányok esetén.
Sehol sem lehet alkudni.
Hisz ez egy piac..
Mindenhol ugyanannyiért adnak mindent.
Árkartell, vagy mi a f@sz.
Újpesten ritkábban fordulok meg, de amikor ott vagyok, akkor ahhoz az árushoz megyek, ahol először voltam, és őt se zavarta a válogatásom.
Kérjen meg a vevő hogy válogassunk a szebbjéből, és megtesszük, mutasson rá melyiket akarja, és megkapja, kérjen kóstolót és adjuk - ez a korrektség szerintem, így nincs konfliktus.
Ja, és Egerben van zöldségesünk, ha valakit érdekel.
Az árakkal meg nem kartelleznek, hanem mivel egymástól pár méterre árulnak, így látják egymás árait, és ha valamelyik kijön egy olcsóbb árral egy szezonálisan népszerű cuccra, akkor a többi is kénytelen ezen az áron adni az árut, mert egyébként meg sem nézik a pultját, hanem mennek oda, ahol olcsóbb.
@szabidoki: Pontosan.
Óbudai piacon lehet válogatni, kedvenc helyem. Nehéz megitélni, ki az igazi őstermelő a nénik közül, néhányról biztos vagyok, hogy az, és alapvetően mindenki nagyon kedves.
Újpest szintén remek hely. Van 1-2 meglepően olcsó árus.
Egyébként személyszerint nem hiszem, hogy bárki is őstermelő lenne a Lehelen, hiszen ha minden nap ott vannak, mikor is termelnek?
Viszont érdekes, hogy nincs normális tojás, csak 3-as kódú. És képesek kiirni rá, hogy "tanyasi tojás, extra sárga". Pedig tudom, hogy a sárgább a rosszabb :D
Pontosabban: ez kerül azok zacskójába szépen apránként akik nem válogatnak.
A kofa azt csinálja, mint mindenki más. Tudsz válogatni, mikor megveszel egy ótvar tévét? Nem.
(Okosoknak: hagyjuk az emblémát, ótvar az összes, csak az öt éven belüli garantált bedöglési idő tolódik ki az öt éves periódus utsó harmadába, ha a triplájáért veszed a készüléket)
Tudsz válogatni, ha veszel egy középkategóriás autót? Nem.
(Okosoknak: Aki hisz abban, hogy azonos kategórián belül (okosoknak: Seat vs. Opel, azonos méret, nem a legkisebb a csúcskategóriással) azonos gyártástechnológia, azonos anyagok, azonos gépsor mellett egy Fiat Sedici a Fiat embléma miatt jobb, mint az általa lenézett Suzuki, az nem kicsit idióta.
És a sort lehet a végtelenségig folytatni. Ez egy össznépi játék, mindenki ott veri át a másikat, ahol csak tudja, a kofától kezdve a gépészmérnökig.
Ez van, oszt jónapot. (Lehet hörögni mert meg mertem írni az igazat)
Sérült vagy nem megfelelően működő műszaki cuccot nem veszek meg, vagy 3 napon belül visszaviszem/küldöm.
saját magatokkal toltok ki, ha válogattok, ezt nem ártana felfogni végre.
persze, legyél öntudatos, ne vásárolj ott, ahol nem hagynak válogatni. senkinek nem fogsz hiányozni. ez kb. olyan szint volt, mint a temetőben a fejfán a felirat: dehát nekem volt elsőbbségem.
- Anyúúúúú, te hogyan választottad ki aput?
- Egyszerű volt, gyermekem: az elsőt választottam mert azt mondta hogy nincs válogatás... és ha lenne is, a többi sem jobb mint ő.
- Anyúúúúú, ezért vagyok én ilyen okos?
- Igen, az eszedet tőlem örökölted.
Még szerencse! Tudod én pl. nem szeretnék olyan barackot enni, amit te meg másik tízezer ember összefogdos. Persze nyilván valaki leszedi azt a barackot, meg szállítja, de más az, hogy átmegy pár kéz alatt, meg más az, hogy boldog boldogtalan a sz.ros kezével összefogdossa.
A másik, hogy a baracknál maradva az árus aztán sütheti az összenyomkodott árut, biztos te sem veszel olyat, ami tele van barna foltokkal.
Én pl. ezért nem veszek szupermarketben.
Hááát, én is.:(
De mikor a Lehel téri csarnokban rámförmedt a kofa, hogy ne nyúljak az árujához (magam akartam a legszebbek közül 2 db, amúgy baromi drága őszibarackot kiválogatni), akkor én is arra jöttem rá, amire a posztíró: szupermarketben kell vásárolni!
Semmivel sem drágább, mint a piac, viszont tutira jó minőségű zöldség-gyümölcs, főleg, ha magam válogatom.
A fogdosásnál és tapogatásnál sokkal hasznosabb számunkra, ha ügyesen végignézünk a piacon és kiszúrjuk azokat a kereskedőket, akiknél akkor éppen a legjobban tudunk vásárolni.
A vásárlás hosszabb időre történő felfüggesztése probléma esetén olyan kereskedőnél, aki valamennyire ismer minket és számít ránk, nagyon jól működő eszköz. Én már többször bevetettem és mondhatom egy-másfél év után igencsak nagy szeretettel fogadott az, akivel azt megelőzően volt valamilyen nézeteltérésem. Az egyik kereskedő egyszer elkezdte az orrom alá dörgölni, hogy már nem vásárolok nála annyit, mint régen. Ment ez három-négy alkalommal és egyre unalmasabb és terhes volt ezt hallgatnom. A végén finoman megmondtam a magamét én is; és eltűntem másfél évre. Volt is öröm, amikor megint előkerültem.
Alkudni nagyobb mennyiségnél, vagy a piac végén a maradék megvásárlásakor lehet, de érdemes ügyesen felvezetni az ajánlatunkat. Például: "Szívesen elvinném ezt a fél láda epret, ha van legalább három kiló. magának se lenne már vele gondja hétfőn, de sajnos csak 1200 Ft-ot tudnék érte fizetni." Ilyen módon sokkal inkább célt érünk, mint ha megkérdezzük, hogy "tudná-e olcsóbban adni". Fontos az, hogy alkudozásnál próbáljunk valamilyen közös hangot találni. A lenyomós, árut leszóló stílussal Magyarországon semmire sem megyünk.
Alkudni inkább az őstermelőknél és azoknál a kereskedőknél lehet, akik saját maguk árusítanak. A végsőkig kizsigerelt alkalmazottaknál, ezek többnyire fiatal srácok nem érdemes ilyesmivel próbálkozni. Mindenesetre alkudni csak annak érdemes, aki tud is, és nem sértődik meg, ha esetleg vissza is szólnak neki.
Azért ezt a szupermarketekben is megoldják valahogy.
És a világ más tájain a piacokon is...
miért nem lehet lekommunikálni, hogy melyik darabokat kéred, anélkül, hogy 2 db kedvéért 10 dbot össze kelljen fogdosni, ami 1 órával utána úgy fog kinézni rosszabb esetben, hogy senki nemm fogja megvenni.
Engem zavar amikor azt látom, hogy valaki 2 mmeket nyom bele a barackba/paradicsomba/stb, és utána visszarakja. Ez egy ilyen árú, összehasonlítva olyan, mintha bemennél a zegnába, és megtépnéd a zakókat, hogy hoyg bírják a gyűrődést.
Ez pedig a vevő paraszt viselkedése...
Hidd el, nem vagyok finnyás, de amit én nem veszek meg, azt te is csak abban az esetben teszed, ha a furfangos viszonteladó becsempészi a zacseszodba. De ha erre vagy igényed, áldásom rá :)
Bocs, hogy belekotyogok a vitádba @Martian: -nal.
De hidd el, összefogdosva csak az az áru van, amit egész nap senki nem akart megvenni. A szép (pl. barack) nincs összefogdosva, mert aki azt kézbe veszi, meg is veszi.
Ilyen egyszerű.
"Nincs ilyen "alapvető jog", hogy válogathass az áruból. Az áru az árus tulajdona."
Te pedig pénzt adsz érte, így igenis jogod van kiválasztani, melyiket veszed meg. Ruhát se úgy veszel, hogy amelyiket az eladó akarja, azt kell megvenned, mindegy hogy neked másfajta kell.
megfigyeltétek, hogy minden réteg mindent áthárít? aszály van drágább a liszt a kenyér stb. ők mit vállalnak át?
És te lehet, hogy csak finoman megsimogatod az árut, de nagyon-nagyon-nagyon sokan nem.
A másik, hogy látom, hogy mit tesz a zacskóba, ha olyat akar, ami nem tetszik, mondom, hogy azt ne. Nekem legalábbis eddig még soha nem volt gondom. (Kivétel a dinnye, de az más kategória, meg azt általában lehet is tapogatni :) )
Ezek miatt és az átvágások miatt nem szeretem a piacot és inkább a hiperben vásárolok ha lehet. Igaz ott csak egyfajta van, de nem is kell hat helyen sorbaállni, és tudom hogy nem vágnak át a mérleggel, én válogathatok.
"Számtalanszor volt úgy, hogy az előttem vásárló az egész láda barackot áttapogatta. Na ott is hagytam." by torró
Szóval a veszteség az áru + azok a vevők akik emiatt inkább nem kérik.
...
Off?
A délutáni kommentekre ("bunkó eladó" témakörben) és úgy általában
Tessék használni a titkos fegyvert. A "jónapot-kérem-köszönöm-viszontlátásra" képes lefagyasztani a "bunkók" kb. 90%-át, rebootolás után NObunkó üzemmódban működnek (és még az áru sem rohadt ;) ).
tavaly nyáron a "zöldséges bácsi"-nál két láda paradicsom volt kirakva: az egyik drágább volt, olyan narancsospiros, de kemény, mint a kő. A másik pirospiros, paradicsom illatú és paradicsom állagú. Na, vajon melyikből válogattam egyedül? És melyik volt az őstermelt?
Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de szerintem a többségnek untig elég 12-14 óra meló egyhuzamban.
@_Molly: csak azt ne hidd, hogy a teszkósok nem trükköznek a cuccal... Ajjajjaj...
Még valami: minden áru össze van tapogatva, nagyon sokan úgy mennek piacra, hogy végigtaperolnak mindent mindenhol, aztán megveszik a legolcsóbbat. Anno megboldogult ifjúkoromban nyárimunkában piacoltam, és az a tapasztalat, hogy az emberek többsége normális, de van egy komoly százalék bunkó is, akiktől szó szerint védeni kell az árut, mert pár ember elég, hogy tönkretegyen pl. egy láda barackot. Nyomnak egy krátert a barack oldalába, szólsz, hogy nem kellene kifacsarni, ha megkérdezi, elmondom, hogy puha vagy kemény, erre megsértődik és otthagy a fenébe. Tiszta veszteség. Pár ilyen, és máris úgy néz ki az áru, mint amit bombatámadás ért - onnantól vagy átválogatod, vagy nem kell senkinek.
@taecleau: nem elképzelhetetlen, de jobban inkább levescsomagban köt ki a zöldség, cefrében/"házilekvárban" a gyümölcs. Persze figyelni kell, hogy az eladó mit is rak a zacsiba.