A diákok árulása
Vendégszerzőnk, notandanafn írása
Az ifjúsági mozgalmak szerepe a társadalmi és politikai változásokban hagyományosan jelentős. A diákok egyrészt képzettségük és tájékozottságuk következtében alkalmasak arra, hogy megfogalmazzák a változás követelésének ideológiai alapjait, másrészt azonban társadalmi státuszuk nagyon sajátos, helyzetük átmeneti, hiszen –jobb esetben- még nem vezérlik őket hatalmi motivációk, nem kerültek stabil anyagi hátteret biztosító pozíciókba, így képesek lehetnek arra, hogy szélesebb társadalmi rétegeket képviseljenek és állítsanak maguk mögé. A diákok ráadásul fellépésük során jellemzően a munkásmozgalmak hagyományos eszközeit használják (utcai felvonulásokat szerveznek, sztrájkot hirdetnek, megszállják az egyetemeket és a munkahelyeket), ami szintén elősegíti a különböző társadalmi rétegek közötti kommunikációt, a hosszabb, rövidebb távú együttműködés lehetőségét a közös célok elérése érdekében.
Napjaink ifjúsági mozgalmainak célkitűzései az egyes országok gazdasági, politikai berendezkedésétől függően alakulnak. A szovjet utódállamokban és az arab tavasz országaiban a cél a liberális gazdaság és a demokrácia bevezetése, a fejlett nyugat gazdasági és politikai modelljei felé való közeledés volt. (Pl.: az ukrán Prora, a fehérorosz Zubr, Szerbiában az Otpor, az albán MJAFT!, az azerbajdzsáni Yox!, a grúz Kmara.)
A latin-amerikai országokban, valamint Spanyolországban a mozgalmak erősen antiglobalizációs jellegűek, és a neoliberális gazdaságpolitika ellen szállnak síkra. Ilyen a spanyol Sindicato de Estudiantes diákszervezet ( az ún. Indignados/felháborodottak/ mozgalom egyik fő szervezője), a Yo soy 132 Mexikóban, vagy a chilei diákmozgalom, amelyet egy alig 24 éves földrajz szakos hallgató, Camila Vallejo vezet, aki sorra adja az interjúkat a legnagyobb lapoknak (The Guardian, Die Zeitung, Le Monde), országában pedig valóságos ikonná vált, Che Guevarához hasonlítják, alakját rendre megörökítik a chilei utcák, közterek muráljai.
Gyakorlatilag minden, a fennálló rendszert bíráló társadalmi megmozdulásban aktív szerepe van tehát a különböző ifjúsági szervezeteknek. Nálunk ezzel ellentétben a diákság körében mindössze a tandíj elleni tüntetéseknek van nagy hagyománya, amelynek a bevezetését időről időre felvetik az ország éppen aktuális kormányai. (Gondoljunk csak a HÖKOSZ, majd a MEFHOSZ 1995-ös és 1996-os fellépésére, vagy 2006 októberében a Várban megtartott tüntetésre, legutóbb pedig 2012 elejére, amikor a Hallgatói Hálózat elfoglalta az ELTÉ-t.)
A tandíj bevezetése, illetve emelése a diákság szervezett megmozdulásainak számtalan országban kiváltó oka. A Québec-i, szintén a tandíjak drasztikus emelése miatt indult tüntetéssorozat azonban korántsem azért lehetett sikeres, mert az ország vezetése belátta, hogy tévedett, és a diákok követelése jogos, hanem mert a mozgalom képes volt beleszólni a választási küzdelembe, és egy komoly szavazóbázis mozgósításával gyakorlatilag sikerült leváltania a kormányt. Amíg a diákság –esetlegesen követelései kiterjesztése, a rendszer általánosabb kritikájának megfogalmazása révén- nem szerveződik és nem válik politikai tényezővé, amely adott esetben komolyan veszélyeztetheti bármely kormányzó erő pozícióját, addig nem is lesz képes arra, hogy elérje céljait.
Ráadásul az átfogó kritika megfogalmazásához nem is kell túl messzire menni. Még az oktatási rendszerrel összefüggésben is lennének olyan problémák, melyek társadalomra gyakorolt, hosszú távú hatását érdemes lenne fokozottabban hangsúlyozni.
Carlos Monsiváis az El País kulturális mellékletében a regényt és a könyvkiadást veszélyeztető tényezők elemzése kapcsán felhívta a figyelmet a neoliberális berendezkedés néhány olyan problémájára, ami már hosszú évek óta jellemző a magyar oktatási rendszerre is, továbbá hegemóniája a jelenlegi, felsőoktatásra és közoktatásra vonatkozó szabályozásban is fokozottan megfigyelhető. Az egyik ilyen tendencia a tanulmányok során a specializáció egyre nagyobb kényszere, aminek következtében az egyetemekről, főiskolákról egy adott területen igen képzett, ám nagy számuk és közel azonos tudásszintjük miatt könnyen helyettesíthető szakemberek kerülnek ki. Jellemző még a humanista értékek semmibe vétele, az individualizáció visszaszorítása, melyet az oktatás bürokráciája is elősegít. A neoliberális rendszer lenézi a humán tudományágakat, feleslegességüket minden lehetséges fórumon hangsúlyozza, az iskolában a gyerekeket véletlenül sem a költészet szeretetére neveli, hanem kizárólag a versek mechanikus bemagoltatására szorítkozik.
Nem véletlen, hogy az államilag finanszírozott helyek számát a legdrasztikusabban a humán tudományágak (például a jogászképzés) területén csökkentik. Ez a folyamat pedig hosszú távon olyan impotens tömegek létrejöttéhez vezet, akik később ha akarják, sem tudják majd megfogalmazni változás iránti igényüket, pláne nem kritikájukat vagy célkitűzéseiket.
A diákságot tömörítő szervezeteknek az átfogó kritika megfogalmazásához nem kell tehát messzire menniük - elég, ha felismerik, hogy az oktatási rendszer átalakításának kicsit nagyobb a tétje, mint hogy egy diplomás ezentúl majd csak a képzési idő kétszeresének letelte után tud elmenni Angliába mosogatni.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Október 15-én világforradalom 2012.11.03. 20:13:35
Trackback: Mit kérjen a kormánytól egy fiatal, hogy ne hívjam szervilis posztkommunista csökevénynek 2012.11.03. 18:30:03
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bár társadalmi problémák nyilván vannak a spanyoloknál a fiatalok körében, de ez a vadkommunista tüntetés a szememben annak a bevallása, hogy "nem vagyok alkalmas semmire, de nem véletlen, mert nem is akarok, de lusta is vagyok, viszont a rohadt társadalom köteles eltartani, akkor is ha eszem ágában sincs dolgozni"
Nyilván ez sarkítás, de maga az ideológia ami megbújik e mögött, sokkal veszélyesebb szerintem, mint az apolitikusság.
Ja és 27 évesen gondolom ezt, nem rég voltam egyetemista
hajrá magyar értelmisssség!
meg a hejessssirás. aki nem tud hejessssirni az alsóbbrendű szenny
hajrá disznaj értelmiség!
ez viszont tömény hülyeség, a legtöbb diák, egyetemista, főiskolás zsíros-lógós állami melóhelyre vágyik vagy más olyan értelmissssségi melóra ahol nem kell dolgozni és nulla felelősség van
... hogy csont nelkul beszopjak az antiglob baromsagokat, majd terjesszek is.
A HÖK meg mindig is egy gittegylet volt, a buli, fanta, haverok címszó alatt. Az nem elárulás, hogy valaki ezt folytatja politikusként, csak narancsos vodka helyett jófajta körtepálinkát iszik, kiváló vörösborokkal.
Imádtam az irodalmat, és máig évi 100-nál több könyvet olvasok, pedig jelentősen visszaesett a diákkorom óta a munkám miatt már a mennyiség...
Ahol kiválasztott választók vannak, ott szűkül az elme.
www.vagy.hu/tartalom/cikk/3246_48_es_ebbol_nem_engedek
Legyünk inkább az 1 millió jogász, mint 1 millió kutató vegyész/fizikus/mérnök/orvos országa??? Te most egyébként úgy képzeled el, hogy ha kijön az egyetemről x ezer jogász, akkor a piac alkalmazkodjon az emberekhez és ne az emberek a piachoz?
"A diákok egyrészt képzettségük és tájékozottságuk következtében alkalmasak arra, hogy megfogalmazzák a változás követelésének ideológiai alapjait, másrészt azonban társadalmi státuszuk nagyon sajátos, helyzetük átmeneti, hiszen –jobb esetben- még nem vezérlik őket hatalmi motivációk, nem kerültek stabil anyagi hátteret biztosító pozíciókba, így képesek lehetnek arra, hogy szélesebb társadalmi rétegeket képviseljenek és állítsanak maguk mögé."
Nézd, én ELTE TTK vegyész szakra jártam. A Lágymányosi tömbbe helyezték el a szociológusokat is. Azok általában nem csináltak úgy semmit, tehát azt láttuk folyamatosan, kurvára ráérnek mindenre. Nem véletlen, hogy amikor bevezették, az épületben nem lehet dohányozni, és a fáradt seggüket fel kellett volna emelni a kanapéról, ők voltak azok, akik tiltakozás jelleggel csak azért sem vonultak ki, mert miazhogy. A diákok azért tüntetgetnek inkább, mint a "felnőttek", már amelyik, mert ők még ráérnek erre, mert nem basszák ki a munkahelyéről, ha 4-8 napig nem megy be, meg mivel még a segge alá tolnak általában a szülők mindent - tisztelet a kivételenek! -, ezért ráér értelmetlen filozófiai dolgokon elmélkedni. Egyszer egy házibuliban megjelent 6 filozófus, a jó ég mentsen meg mindenkit attól az élménytől. Nem akartam őket kizökkenteni képzeletvilágukból, hogy "És ti tulajdonképpen mit akartok kezdeni az életetekkel? Hogyan látod magad 10 év múlva?", mert a végén még csoportos öngyilkosságba vagy 60 év gondolkodásra sújtom szerencsétleneket, és meghalnak, mielőtt családot alapíthatnának. Azzal a kérdéssel már jobban kacérkodtam, hogy "Ti egyébként tudjátok, hogy most egy házibuliban vagytok a Balaton partján, úszómedencével, ti pedig a konyhában egy, a parkolóban látott teljesen jellegtelen rendszámtábláról filozofálgattok másfél órája?" Amikor hazamentek mit meséltek? "Nagyon jó buli volt! A konyhában ültünk, és nem csináltunk az ég világon semmit. Pont, mint az elmúlt 2X évben, egy pillanatra sem hagytuk, hogy kizökkentsen minket a valóság."
Van egy "Spin-off" nevű rendezvény, ahol vállalkozók adnak elő. 3 filmkritikus végzettségű, vagy vmi hasonló töltelék szakú srác csinált egy filmfeltöltőt kisfilmeseknek. Azzal kezdték, hogy "mint minden bölcsész beállítottságú ember, mi is azon elmélkedtünk kedvenc kávézónkban egész egyetem alatt, hogy miből is fogunk megélni, mert filmkritikából azért nehéz lesz." Tehát még saját maguk is tisztában vannak azzal, hogy amit "tanulnak", annak semmi értéke nincs a piacon. Oké, hogy te nyugágyat tesztelnél szívesen a Maldiv szigeteken, de igen, azért nem fizet senki. Dolgozni kell, és létre kell hozni vmit, ami vkinek értéket jelent, vagy csak simán meg lehet enni. Nem a neoliberálisok hajtanak afelé, hogy próbálj a társadalom hasznos tagja lenni, hanem a szülők és a józan ész! És ha 9 millió ember verset próbál írni, akkor az úgy elég érdekes lesz. Nem sok és tartós híd fog épülni pl.
Még kisregényt tudnék írni az említett elméleti hülyeségekről, de minek... Te biztosan nem orvosnak tanulsz és nem is természettudományi karon. Az oktatási rendszerben vannak problémák - kreativitás megölése pl, túlzott specializációra én is tudnék példát mondani, de ezt inkább a piac és az ismeretek bővülése hozta magával automatikusan -, ezt nem vitatnám, de azért te messze tévúton jársz. Főleg ha azt gondolod, hogy az egyetemistáknak kutya kötelessége politizálni. Azt is erősen vitatnám, hogy minden egyetemista szélesebb látókörrel bír. Szintén Lágymáyosi tömb, miután átadták az új épületet, rá fél évre már szét voltak fűrészelve (!!! vmelyik hülyegyerek a svájci bicskáját ott próbálgatta) és össze voltak firkálva a padok, mint az oviban. A kollégiumban meg volt srác, aki lusta volt elmenni a WC-ig, úgyhogy inkább a szomszédos szemétledobóba járt hugyozni, amit még bőszen hirdetett is magáról. Az meg nem zavarta, hogy a szobája mellett húgyszag van emiatt. Ez a szélesebb látókör, az elit? Nem kell túlértékelni az egyetemistákat. "A sokféle tudás az embert nem tanítja meg arra, hogy esze is legyen neki."
"A neoliberális rendszer lenézi a humán tudományágakat, feleslegességüket minden lehetséges fórumon hangsúlyozza, az iskolában a gyerekeket véletlenül sem a költészet szeretetére neveli, hanem kizárólag a versek mechanikus bemagoltatására szorítkozik."
Egy neoliberális oktatási rendszerben a diák maga dönt arról, hogy hol és mit tanul. Az intézmények totálisan önállóak (pénzügyileg is, mert főleg tandíjakból tartják el magukat). Azt tanítják, amit akarnak. A diák meg eldönti, hogy ezt akarja-e. Ha nem, akkor egy másik intézményt választ.
Hogy ebből hogy következik a versmagolás az teljes rejtély.
Ez itt nem a versolvasásról szól, vagy hogy be kelljen magolni száz db évszámot. Hanem hogy nem csak szakbarbárokra van szükség, bármilyen tudomány- és szakterületről jön valaki, kell egy egészséges alapműveltség, gondolkodásmód, nyitottság és befogadóképesség, amit leginkább az irodalomból, történelmi példákból, művészetből, stb. ismerhet meg. Ezek ismerete segíthet eligazodni a világban a leszűüklt kis szakterületünkön kívül. De ahhoz, hogy ez sikerüljön, ugyanúgy meg kell tanulni értelmezni, végigondolni azt, amit például a humán területekből tanulhatunk.
(btw. ttk-s hallgató vagyok)
A magoltatás a konzervatív/poroszos iskolarendszer sajátja.
Btw. én kőkeményen liberális suliban tanultam, és ex-bmf-es hallgató vagyok, most programozó, ha már a reál tárgyaknál tartunk. És évi 100 könyvet simán "megeszek" még ma is, ezt meg a humánhoz megjegyzésként. Mert velem NEM utáltatták meg.
"Ez itt nem a versolvasásról szól, vagy hogy be kelljen magolni száz db évszámot. Hanem hogy nem csak szakbarbárokra van szükség, bármilyen tudomány- és szakterületről jön valaki, kell egy egészséges alapműveltség, gondolkodásmód, nyitottság és befogadóképesség, amit leginkább az irodalomból, történelmi példákból, művészetből, stb. ismerhet meg."
A cikk ide vonatkozó része pedig:
"Nem véletlen, hogy az államilag finanszírozott helyek számát a legdrasztikusabban a humán tudományágak (például a jogászképzés) területén csökkentik. Ez a folyamat pedig hosszú távon olyan impotens tömegek létrejöttéhez vezet, akik később ha akarják, sem tudják majd megfogalmazni változás iránti igényüket, pláne nem kritikájukat vagy célkitűzéseiket."
Csakhogy levezetnéd nekem, hogy a kevesebb jogász és közgazdász, kommunikáció szakos hallgató, hogyan fog ahhoz vezetni, csökken az átlag helyes ítélő képessége? Mert ha a történelem tanárok keretszámát csökkentették volna, azt mondom, oké, de tudomásom szerint azt a részt nem érintett ez. Tehát a cikk üzenete szerintem számodra nem ment át, és a kritikát megfogalmazókkal szemben van prekoncepciód érzésem szerint.
Ismétlem: én konkrét állításokba kötöttem bele és kezdtem ízekre szedni az egész maszlagot, tehát ott a lehetőség, a hozzászólásomat te is elkezdheted ízekre szedni és akkor elindulhat egy érdemi vita - "Vita a tudás cseréje, a vitatkozás a tudatlanságé". A te hozzászólásoddal egyébként nehéz vitázni, mert mint mondtam, jó részben egyet értek az alapokkal, csakhogy a cikknek ehhez semmi köze. Inkább te olvasd újra. Az én hozzászólásomat is.
Röviden: újbeszél. Átdefiniáljuk a fogalmakat, és azt kezdjük el szídni. Lényegében egy látens szalmabáb érvelés (látens abban az értelemben, hogy nem fejti ki, mi az ő értelmezésében a "neoliberális").
