A szerző Salha Omár, a 4K! alelnöke

Mit akartok ti itt? Egy 2%-os párt? Fiatalok, újak? Hogyan mertek belepofázni a nagyok dolgába? Be kell állni „jó tanuló módjára a nagyobb alá”, nem önálló politikát folytatni! Más véleményetek van? Nácik! Orbán kutyái! Ilyen hangulatú, ehhez hasonló és pontosan ilyen hozzászólásokból rengeteg érkezett, miután a 4K! (a Negyedik Köztársaság Mozgalom héten bejegyzett pártja) bejelentette, hogy nem fog beállni a Bajnai által dominált mozgalomba, hanem önállóan készül a választásokig, ami előtt megállapodásra törekszik a Jobbik kivételével minden politikai erővel Orbán autoriter rendszerének megdöntése érdekében. Persze rengetegen álltak ki a döntésünk mellett, több százan iratkoztak fel a honlapunkon egy nap alatt és küldtek biztatást. Köszönjük, szükség volt rá. Most mégis inkább azoknak válaszolok, akik nem értik, vagy nem akarják érteni a 4K!-t és annak érveit.

Egyáltalán mi az a 4K! és mit akar?

Egy párttá alakult ifjúsági mozgalom. Egy mozgalom, amit olyan fiatalok alapítottak, akik nem akarnak elmenni ebből az országból ahhoz, hogy normális módon élhessenek és megélhessenek, hanem úgy gondolták, inkább azért dolgoznak, hogy a hazájuk legyen olyan hely, ahol lehetőség van minderre. Olyanok alapították ezt a mozgalmat, akiket zavart, hogy 2010 előtt minden rendszerkritikus energia az embereket teljesen hülyének néző Fidesz, vagy az újnyilas Jobbik pártházában csapódik le. Akiket zavart, hogy Magyarországon a rendszerkritikus (bal)oldal nem létezik, miközben a társadalom teljesen ketté szakadt, a gazdasági és politikai elit offshore számláin pedig az államadósság kétszerese landolt. A kettészakadt társadalom pedig egyszerűen nem volt képes még azt az életszínvonalat sem jelentősen meghaladni, amit az államszocializmus fojtó rendszere ránk hagyott. Mivel nem volt olyan alternatíva, amely patrióta Magyarországot, adóátalakítást, részvételi demokráciát, visszahívható politikusokat, a dolgozók jogainak erősítését, fejlesztő államot (hosszan sorolhatnám, de ITT a program) akart volna, arra vállalkoztunk, hogy mi magunk kezdjük el azt megteremteni.

2010 után, az Orbán-rendszer kiépülése közben elégedetlenségünk közös kifejezésére csatlakoztunk a Milla-csoporthoz. A tavaly október 23-án tartott „Nem tetszik a rendszer?!” tüntetés idejére azonban az önképző körökben, a közös gondolkodás és műhelymunka során felhalmozódott annyi tudás, amit elegendőnek láttunk ahhoz, hogy elkezdjünk önálló politikát képviselni. Ezért a tüntetés után újra külön váltak az útjaink a Millától, és meghirdettük azt a részvételi pártalakítási folyamatot, amely során több száz csatlakozó együtt megvitatta a programot, az alapszabályt, és fél év után közösen megalapította a Negyedik Köztársaság Pártot, hogy mindezt képviselni is képes legyen.

Ezt a munkát saját szabadidejének kárára, nehézkesen, közösségi finanszírozásból és nem anyagi haszonszerzés céljából végezte el mindenki, mert felismerte azt, hogy hiába várjuk, hogy mások megoldják a társadalom problémáit, mindannyiunknak tenni kell érte. Szerintünk ez a politika, ez a demokrácia – nem a kisebbik rossz négyévenkénti beikszelése.

Mire mondtunk nemet?

Arra, hogy csatlakozzunk a Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltségét akarva akaratlanul propagáló és előkészítő szerveződéshez. Úgy látjuk, az Együtt 2014 (legyen bármilyen szándéka is benne a Millának) arról szól, hogy a korábbi elitből válasszuk ki azokat, akik nem annyira visszataszítóak a választók szemében és keverjük meg a kártyákat úgy, hogy legyen egy Orbánéknál kevésbé ijesztő alternatíva. Olyan, amely legalább a szabadságjogokat nem akarja lépten-nyomon megnyirbálni, békén hagyja az embereket, de folytatja a rendszerváltás utáni igazságtalan társadalom haszonélvezőinek politikáját. Aki nem fegyvert a pofádba nyomva foszt ki, hanem elegánsan, jólfésült üzletember módjára megkér, hogy lassú mozdulatokkal add át a bevételt. Az, hogy a régi elit hogyan pozicionálja magát, nem a mi ügyünk, az nem az ország ügye, az a régi elit ügye.

Az pedig, hogy a szakmai felkészültség, a bölcsek köve, az egyetlen kiút kizárólag ott található meg, egyszerűen nem igaz. Nem igaz, hogy azok az elemzők, szociológusok, közgazdászok, alkotmányjogászok, tanárok, akik például a 4K! programját fogalmazták meg, csak azért, mert eddig nem vettek részt az ország irányításában kevésbé lennének jó szakemberek. Vagy azok, akik eddig még nem vettek részt egyáltalán programalkotásban, vagy azok, akik mondjuk az LMP programját írták. Sőt, nekem úgy tűnik, akik eddig irányítottak, azok valami egészen máshoz jól értenek, de az nem egy igazságosabb, élhetőbb társadalom megteremtése. Ezért nagy szükség van arra, hogy ezzel szemben megszerveződjön valami, ami megalapozott és kivitelezhető, és nem  például kisebbségeket tesz felelőssé az ország állapotáért és általános rossz közérzetéért. Mi arra mondtunk nemet, hogy ezt a szervezést feladjuk, kidobjuk annak a több száz embernek a munkáját, aki ezért tett, és beolvadjunk Bajnai Gordon alá.

Akkor hogyan lesz Orbán elküldve?

Orbán tudta jól, hogy ha olyan választási rendszert épít, amiben kizárólag egy egységes ellenzék képes lebontani a hatalmát, akkor a megújulást akarók és a korábbi kormányok elküldhetetlen képviselői majd egymásra fognak tüzelni, az „ellenzék feje” pozíciójáért küzdeni. Egészen groteszk, ahogyan a mindenáron „összefogást” sürgetők élnek az Orbán által cinikusan kezükbe adott fegyverrel, és mantrázzák, hogy „aki nincs velem, az Orbánnal van!” - annak érdekében, hogy megszabaduljanak a többiektől.

Az világos, hogy a jelenlegi rendszer csak úgy váltható le, és a jogállam csak úgy állítható helyre, ha megállapodásra jut az ellenzék. Az is világos, hogy a jogállam helyreállítása nélkül, tisztességes választások nélkül nem lehetséges semmilyen változást elérni a társadalomban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ellenzéknek egybe kéne olvadnia egy arc alatt. Ez annyit jelent, hogy az ellenzéknek megállapodásra van szüksége. Meg kell állapodni arról, hogy egy esetleges győzelem esetén hogyan állítja helyre a jogállamot, és hogyan ír ki új, tisztességes választásokat és népszavazást egy új alkotmányról. Az egyetlen közös pont az ellenzék mozgalmai és pártjai között ugyanis az, hogy a jogállam helyreállításáért küzdenek – legalábbis azt mondják.

Erről a Negyedik Köztársaság Mozgalom, amely – ahogy a neve is mutatja – először vetette fel egy új köztársaság megteremtésének szükségességét, a választások előtt a Jobbik kivételével bárkivel kész megállapodni, nem rajtunk fog múlni. Addig pedig tovább fogjuk szervezni a megújulás programját, rossz kompromisszumok nélkül. Ilyen a demokrácia.

(kép forrása)