Tételezzük fel a kedves olvasóról, hogy nem náci. Ha a kedves olvasóról valamilyen történés folytán hirtelen kábé az egész ország mégis azt gondolná, hogy náci, és a kedves olvasónak történetesen óriási kommunikációs gépezet állna a rendelkezésére, amivel cáfolhatná a hírt, akkor mégis mit tenne?

Csak azért kérdezem, mert Gyöngyösi Márton például várt. Kábé egy napot. Aztán azt mondta, hogy mégsem náci. Én amúgy hiszek is neki. A Jobbik tényleg nem náci, viszont (amint arról az árpádsávos primadonnás posztokban írtunk itt és itt) eszméletlen gusztustalan módon produkálja magát a náciknak. Vona Gábor a palesztinok melletti, természetesen zsidózástol hangos tüntetésen már elsütötte a „nemzetbiztonsági okból kifolyólag írjuk már össze, hogy hány izraeli-magyar kettős állampolgár van a kormányban“-poént, ami nyilván ott és akkor akkora sikert aratott, hogy Gyöngyösi Márton úgy gondolta, hogy megismétli ugyanezt a Parlamentben. Hogy freudi elszólás volt-e a kettős állampolgárt zsidóra cserélni, azt nyilván nem tudom eldönteni. Az egész történet legbeszédesebb eleme viszont rendkívül élesen mutatja meg a Jobbik valódi természetét.

Ilyen szintű kamu-elszólós játékot direkt még a többszintű kommunikáció mestere, a Jobbik sem folytat. Kisebb ügyekben szokták csak eljátszani ezt a „véletlen volt, nem tehetek semmiről"-dolgot, gondoljunk csak Novák Előd performanszaira interjúkban és meghallgatásokon, amikor Alföldi Robertának hívta Alföldi Róbertet, majd, amikor ennek a miértjére rákérdezett beszélgetőpartnere, akkor kikerekedett szemekkel azt állította, hogy ő csak azt mondta, hogy „Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója“, és nyilván egybeolvadt a név a titulussal, ezért lehetett Alföldi Robertának hallani.

De ez a mostani ügy tényleg nem ez a kaliber. Az inkriminált mondatokról feltételezem, hogy tényleg nem szándékosan hangzottak el úgy, ahogy elhangzottak. Viszont bármelyik másik párt azonnal kommunikálná (kommunikáltatná), hogy nem szándékosan fogalmazott így a képviselőjük. A Jobbik ellenben úgy volt vele, hogy ha már ez így kijött, akkor hátha megússzák bocsánatkérés nélkül, hátha nem kell visszakozni ebből a helyzetből, és akkor nyertek maguknak pár igazi náci szavazót. A Gyöngyösi-féle kijelentés viszont – hála Istennek – óriási felháborodást váltott ki, egészen pontosan akkorát, hogy a fideszes, KDNP-s, LMP-s, MSZP-s és DK-s politikusok együtt tüntettek a Parlament előtt. Ekkor történt, hogy a Jobbik folyamatosan dolgozó, minden irányítást végző szavazatmaximalizáló egyenlete azt parancsolta Gyöngyösinek, hogy kérjen bocsánatot, mert több “mérsékelt széljobbost” ijeszt így el a párttól, mint amennyi nácit megnyer. Ez a helyzet már csak azért is áll elő viszonylag könnyen, mert az igazi nácik (például ők és ők) kevesen vannak, a “mérsékelt széljobbosok” pedig sokan.

Nyilván vannak olyan teljesen jóhiszemű, naiv szélsőjobboldaliak az országban, akik elhiszik az egész „a Jobbik legalább tiszta, egyenes párt”-mesét. Na, nekik üzenem – a kedves olvasóinkat pedig kérem, hogy adják át az üzenetet -, hogy ebből az esetből is látszik, hogy a Jobbik politikai opportunizmus tekintetében semmivel sem jobb a Fidesznél és annál az MSZP-SZDSZ koalíciónál, amely ellen harcolva parlamenti párttá duzzadt.