Jó nagy adag nácizás kísérte és szakította meg a Török Gábor által moderált legutóbbi két Tárcatükör vitát, a Pintér-Vona és a Navracsics-Gaudi párosok alkalmait. Egy korábbi posztomban foglalkoztam már az „árpádsávos primadonna” jelenségével; azt állítottam, hogy a Jobbik mint „szélsőjobboldali gyűjtőpárt” egyszerre mindenkinek tetszeni szeretne a jobbszélen, kereszténynek, pogánynak, végletesen Európa és nyugatgyűlölőnek és „az igazi” Európát felépíteni szándékozónak, meg persze a szalonképes demokratikus nemzeti radikálisnak és a neonácinak is. Ebben az írásban az utóbbi szálat vizsgálom az előző posztnál behatóbban.

A Jobbik rendszeresen kokettál a neonácikkal, feléjük is tesz kacér tánclépeseket. Erre emlékeztetett az egyik, Novák Előd idézetet tartalmazó, Jobbik-ellenes transzparens a Gaudi-Navracsics vitán. A Jobbik alelnöke ugyanis a kuruc.info azon kérdésére, hogy „Ugye tudod, hogy holokauszt nem volt, hanem lesz?” azt a választ adta, hogy "Sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánom". Erről Zagyva György Gyula jut eszembe, akit a Mandiner a Szálasihoz való viszonyáról kérdezett (08:47-nél), amire úgy reagált, hogy „Nem vagyok hungarista egyébként, de nem határolódok el tőle.” Ezek, a neonáci/újnyilas szavazók megtartására szolgáló mondatok ugyanakkor nyilvánvalóan nem perdöntőek a „Neonáci-e a Jobbik?” kérdés megválaszolása szempontjából.

Neopopulisták és neonácik Európában

Kezdjük mondjuk a két nagy európai szélsőjobboldali csoport bemutatásával. Egyrészről vannak a magukat demokratikusnak tartó erők, amelyek részt vesznek a demokratikus küzdelemben, bejegyzett pártként is működnek (persze mozgalmi szervezeteik is vannak), a nemzeti parlamentekbe is gyakran bejutnak, egyes tagjaik (koalícióban ugyan, de) kormányra is kerülnek, és az EP-ben is ülnek képviselőik. Ebbe a csoportba tartozik például a British National Party (BNP), a Front National (FN), az Osztrák Szabadságpárt (Freiheitliche Partei Österreichs, FPÖ). Politikájuk megkülönböztető eleme a bevándorló vagy egyéb idegenellenesség és az euroszkepticizmus. A megnevezésükre számos terminust használnak, többek között neopopulistáknak, az európai új jobboldalnak, radikális jobboldalnak szokás őket nevezni. Rendszerkritikusak, de magas fokú intézményes integráltságukból is látható, hogy nem rendszerellenesek.

A neopopulista pártcsaládnál régebbi szereplő a szélsőjobboldalon a neonáci mozgalom. Az egyik legismertebb mozgalmi szervezetük a Blood and Honour, melynek fegyveres szárnya a Combat 18. A neonáci mozgalomhoz tartozónak vagy ahhoz húzónak tekinthetjük például a white power skinhead mozgalom tagjait. A neonáci mozgalom egyértelműen, vállaltan demokráciaellenes, de elvétve akadnak példák arra is, hogy választásokon is elindulnak neonáci pártok. Nyíltan használnak náci és természetesen neonáci szimbólumokat.

Hazai neopopulisták és neonácik

Az itthoni neopopulista mozgalom pártja volt a MIÉP, most pedig egyértelműen ide tartozik a Jobbik, ezt a vonalat erősíti mozgalmi szervezetként például a HVIM és a több részre szakadt, betiltott Magyar Gárda is. A neonáci térfélen a közelmúltban a Blood and Honour hazai képviselőjeként a 2005-ben betiltott Vér és Becsületet találtuk. A 89-ben Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok (MNA) néven indult, később Magyar Nemzeti Arcvonalként ismert (a többi szélsőjobboldali mozgalommal ellentmondásos viszonyban lévő) szervezet ma már passzív, a Vér és Becsület utódja, a Pax Hungarica Mozgalom viszont rendszeresen hallat magáról.

Az előbb említett mozgalmakkal szemben a Jobbikra nem jellemzőek a demokrácia-ellenes kijelentések, a nemzetközi neopopulista pártokhoz hasonlóan tulajdonképpen rendszerkonform módon működik, integrálódott a demokratikus intézményi struktúrába. Itt fontos megemlíteni, hogy  ez még nem bizonyít semmit, hiszen Hitler és Szálasi is indultak demokratikus választáson. Ugyanakkor az európai neopopulista pártok kormányra kerülve sem bizonyultak neonácinak. Persze erre közbevethető, hogy erre csak azért nem került sor, mert nem volt elég hatalmuk; ha erősebbek lennének, akkor kimutatnák a foguk fehérjét.

A Jobbikról elmondható, hogy a cigányok és zsidók ellen irányuló idegenellenességét jellemzően kulturális érvekkel „támasztja alá”, nem a „cigány faj” vagy a „zsidó faj” alsóbbrendűségéről beszél. Ennyiben is különbözik a neopopulizmus a nemzetiszocializmustól, hiszen utóbbi biológiai rasszista diskurzust használ. A Jobbik értékelésekor fontos szempont még, hogy a párt vezetői Magyarország huszadik századi történelmi vezetői közül rendre Horthyt emelik ki, nem pedig Szálasit. 

A Jobbik kategorizálásának kérdését társadalomtudományi szöveg tükrében is megvizsgálandó idézem Filippov Gábornak a Politikatudományi Szemlében megjelent írását. Azt állítja, hogy a Jobbik nem neonáci, hanem „szélsőjobboldali, azon belül is rendszerkritikus (és nem rendszerellenes) fajvédő jellegű vagy szélsőjobboldali-populista párt.” Később pedig azt is kijelenti, hogy „A MIÉP-hez hasonlóan sokkal közelebbi rokonságot mutat a két világháború közötti fajvédő mozgalmakkal, mint a hungarista vagy más nemzetiszocialista mozgalmi előzményekkel.”

A „nem vagyunk demokraták” jelentése

A közelmúltban nagy port kavart a Vona Gábor által tett „nem vagyunk demokraták” kijelentés. Az ezt követő nehezen értelmezhető magyarázat a liberális demokratáktól való elhatárolódásra szelídítette a kinyilatkoztatást. Ez az epizód csupán a szokásos gesztusnak tűnt a neonácik felé, tehát tulajdonképpen nem új fejleményt jelentett, csak az eddigi működésnek egy látványosabban, radikálisabban előadott változatát. A közelmúlt érdekes történése az volt, mikor Vona Gábor a Ma Reggelben kifejtette, hogy a „nem vagyunk demokraták” mögött van konkrét politikai tartalom. A Jobbik szűkítené a szavazásra jogosultak körét, különböző feltételekhez, például az általános iskola elvégzéséhez kötné a szavazati jogot. A már idézett Filippov-tanulmányban szerepel, hogy „a nemzetiszocialista ideológiának kétségkívül konstitutív eleme a liberális demokrácia és az általános választójogra épülő parlamentarizmus meghaladásának, illetve végső soron megsemmisítésének szándéka.”

Az általános szavazati jog intézményének támadása tehát valós elmozdulás is lehet a neonáci oldal irányába. A kérdés persze csak a szokásos. Vajon most tényleg magát adja a Jobbik, vagy ez is a tánc része?

(A képek forrása: tütü, cipő)