Schmuck Andor, a nagy nevettető legbelül biztosan hihetetlenül szomorú, ugyanis művészetének csak a legfelső rétegét értékelik az emberek. Mindenki az óvszerrel kampányoló vagy az "Ez a mi városunk, amiről álmodunk" refrénű dalt éneklő politikust látja benne, esetleg a Bódi Csabi klippben limuzinban Magyar Hírlapot olvasó kedves öltönyös figurát.

 Én is csak akkor vettem észre Schmuck legnagyobb húzását, amikor nemrég kijött a nagy hír, hogy nem fog szövetséget kötni az MSZP-vel, a "két párt ugyanakkor egyetért abban, hogy a nyugdíjas társadalmi csoport kiemelt érdekképviselete a következő kormányzati ciklus prioritása lesz." Ekkor értettem meg, hogy a csodálatos Schmuck Andor nem az óvszeres bohóckodásával, de nem is valamelyik trash-performance-ával vált állócsillaggá a magyar abszurd humor életút kategóriájában.

Scmuck Andor fő műve a politikai pozícionálása, ennél nagyobb poénja eddig nem volt. Ő arra tette fel politikai pályafutását, hogy a nyugdíjasokat fogja képviselni. Az ötlettel önmagában természetesen nincs semmi baj, csak ez Magyarországon nem egy piaci rés, hanem a piaci működés alapja. Puzsér Róbert nálunk megjelent szavaival élve:
"Ha a rendszerrel van bajod, akkor látnod kell, hogy az elnyomásnak, a korrupciónak és a gyengéken való átgázolásnak ma az a módszere, hogy a politikai osztály kilóra megveszi a nyugdíjasokat. És ha ez megtörtént, már jöhet bármi: államosítás, jogfosztás, cenzúra, szabadrablás - a kormány nem bukik meg. (Mind a ketten tudjuk, hogy Gyurcsány se az Őszödön kiszivárgott gazemberség vagy a demokratikus világban példa nélküli rendőrattak miatt mondott le, hanem azért, mert a tizenharmadik havi nyugdíj elvételét nem merte felvállalni.) Ha az extrém mértékű nyugdíjak folyósítása akadálytalanul zajlik, a kormány nem bukhat meg - ez a magyar posztszocializmus vastörvénye."
.
Ez pedig egy szimpatikus ötlet a megoldásra a 4K!-tól:"A javasolt nyugdíjkiegyenlítés során az állam a létminimumnál alacsonyabb nyugdíjakat kiegészíti a jelenlegi létminimumra, 86 ezer forintra, és nyugdíjplafont vezet be a létminimum kétszeresénél, ami jelenleg 172 ezer forint. A nyugdíjplafonra azért van szükség, hogy a nagynyugdíjasok hozzájáruljanak a kisnyugdíjasok megélhetéséhez. A kiegyenlítés nem érintené a magyar nyugdíjasok derékhadát, azokat, akik 86 és 172 ezer forint közötti összeget kapnak. Az ő nyugdíjuk nem változna."
 

Schmuckhoz visszatérve: Andor a nyugdíjaspártoknál is nyugdíjaspártabb nyugdíjaspárt építésén dolgozik már régóta. Jó poén volt, Andor, köszi!