A hazai véleményformálók jelentős része egymástól függetlenül kezeli a középosztály felemelkedésének kérdését a szegénység terjedésétől. Mintha az egyik kialakulása kizárná a másikat, vagy mintha a gazdasági döntéshozóknak csak a kettő (jó és rossz) közül kellene választaniuk. Valójában ugyanannak a folyamatnak a párhuzamos következménye a szűk rétegeket érintő polgárosodás és a tömegek társadalmi leszakadása. A „kettős erő” a történelem különböző szakaszaiban és különböző függőségű térségekben eltérő módon hatott, ám a magyar eset ezek közül az egyik legtanulságosabb.

Gerőcs Tamás írása

Valójában maga a polgárosodás folyamata állítja be a függőséget a nemzetközi hierarchiában, mert adósság felhalmozásával, egyensúlytalan és átmeneti növekedéssel jár. Ennek hajtóereje az expanzióban lévő polgári osztály fogyasztási erejének bővülése. A függőségbe vezető folyamatot legjobban a folyó fizetési mérleg alakulásában, illetve az adósságállomány változásában lehet nyomon követni.

A függésben lévő félperiférián a társadalmi szerkezetváltásokat a polgárosodás folyamatainak ellentétes irányú mozgásai ciklusokban határozzák meg. Ezek a mozgások egyben a függőség fokozatait is megjelenítik.

A polgárosodás szakaszaiban (például a 70-es és 80-as években) az adósság látványosan nő. Akut folyó fizetési hiányok alakulnak ki, mivel a robusztus belső fogyasztást a félperiférián kívülről finanszírozzák. A polgárosítás folyamata ugyanakkor nem tud tartóssá válni, és csak a társadalom egy meghatározott arányú részéig terjed ki.

A polgárosodás akkor ér véget, amikor a külső finanszírozást- annak fenntarthatatlanná válása miatt - megvonják. Mindez adósságcsapdában és kezelhetetlen költségvetési folyamatokban, deviza- és árfolyamválságokban is testet ölt.

Versengő polgárság

A változás egyik jellemzője, hogy a polgárság egyes tagjai erőteljesebben kezdenek egymással rivalizálni a társadalom alapszervezeteiben. Ez történhet akár a munkahelyen, barátok között, sőt akár még a családokban is. A polgárság tagjainak társadalmi helyzetét ugyanis az a strukturális mozgás határozza meg, amely ekkor ér véget.

A polgárság számára mindezidáig a javak megszerzéséért folyó pozitív összegű játék a strukturális váltás következtében először zéró összegű versennyé változik, majd az új szakaszban negatív játékká alakul.

Technokrácia és privatizáció

A technokrácia funkciója a külső egyensúlytalanság kiigazítása, a megelőző szakasz polgárosítási folyamatához kapcsolódó költségek behajtása a polgárságon. A morálisan igazolható cél a költségvetés egyensúlyba tétele és a felhalmozott adósság rendezése. Mindez a politikai osztály szempontjából ugyanis egy új polgárosítási folyamat előfeltétele.

A technokrácia nyomán megjelenő tovább "többet nem fogyaszthatunk, mint amennyit termelünk" ideológiája azt fejezi ki, hogy kemény devizában kell törleszteni a polgárosítás árát, amihez sürgősen többletet kell teremteni a külkereskedelemben. Ekkor a társadalmi csoportok jelentős része fogyasztóból termelővé válik, a félperiférián fekvő ország pedig termelési telephellyé alakul át. A félperiféria társadalma a termelési eszközei fölött addig gyakorolt hatalmát a privatizációs kényszer hatására lényegében elveszíti. A folyó fizetési egyenleg ekkortól többletes. A polgárság jelentős része, amely maga strukturálisan és kulturálisan is "fogyasztó" volt, a termelésbe kényszerül, bérmunkássá válik. Ez persze nem egyenletesen érinti a polgárságot.

A polgárság útja a bérmunkába

A korábbi polgárság bérmunkássá válásának mértéke két kényszererőtől függ: mennyire volt erős a félperiféria polgárságának függése a centrum piacaitól, vagyis milyen mohón próbálta újratermelni saját magát. A másik kényszererő kívülről hat a külső finanszírozás megvonásával. Ennek kezdete elsősorban attól függ, hogy a világgazdaság, illetve annak pénzügyi rendszerében kialakuló válságok mennyire idéznek elő erőteljes nyomást a rendszer egészében.

A proletarizációs nyomás fokozódásával a széttartó polgárság köreiből kialakulhat egy politikailag jól szervezett mag, amely részben ellen tud állni a külső nyomásnak, és megvédi saját nemzeti polgárosodásának alapjait. Másrészről ezt a negatív összegűvé váló verseny keretei között csak a többi poszt-polgári csoporttal szemben, azok proletarizálásának árán éri el. Maga válik egyszerre a proletarizáció motorjává, és közben rakja le a külső egyensúly megteremtését célzó morális-nemzeti ideológia alapjait. Ehhez új technokráciára, vagy a korábbi technokrata csoportok megújított funkciójára van szüksége. A polgárosítás folyamatának befelé szűkülő eszközeit csak az tudja kézben tartani, és saját polgári csoportjának társadalmi helyzetét megszilárdítani, aki sikeresen levezényli a társadalom többségének proletarizálásával járó konszolidációt.