Akinek valaha hivatásszerűen kellett már szöveget alkotnia, egy olyan szakmában, ahol minden jelző és fordulat jelentős, na nem elsősorban az olvasó, hanem az árgus szemekkel figyelő megrendelő miatt – annak igen beszédes lesz az Origo tudósítása a felcsúti Pancho aréna megnyitójáról.

A cikk jó példa arra, hogyan kell úgy adatokat, eseményeket objektív tudósításnak álcázva egymás után illesztgetni, hogy eközben a fő kérdésről nem esik szó: kinek és miből épült oda ez a foci-stadion?

Jó, eközben az újságírás másik véglete, az érzelemközvetítő online-pamfletgyár (444!?) sem lát el semmilyen feladatot, amely minden bokorban az éppen a Krímet elfoglaló, okostelefonozó Orbán Ráheleket leplez le. A 444 címlapján nem kevesebb, mint négy darab cikk(?) felcsútozott tegnap.

 Az egész Orbán kormányzásnak igazából mellékkörülményei az olyan szimbólumokkal könnyen megjeleníthető őrületek, mint a stadion. De mégis, lehetne egyszer fontos és politikailag érzékeny témáról olvasni vezető felületen, ahonnan nem lóg bele az ember szájába egy politikai lóláb? Úgyis tudjuk, hogy ez a szakma a prostitúció egy igen szórakoztató formája, de régen pont azért fizettek érte sokat, mert úgy kellett csinálni, és az volt a szabály, hogy ne látszódjon rögvest, a nagy agymosó igyekezet. Az objektivitás látszata is érték, annak csinálása is szakmai teljesítmény. Hát még a független újságírás (röhögve el). Pedig néha még olyan is kellene.