A Fidesz politikája az előző négy évhez képest az elmúlt két hónapban semmit nem változott. Népszerűsége mégis mintegy 10%-al, támogatói harmadával zuhant. Népszerű magyarázat minderre, hogy a szavazók mintegy „besokalltak” és bár a Fidesz ugyanúgy a nyugattól elforduló és korrupt, mint eddig volt – a legutóbbi ügyek bizonyultak az utolsó cseppnek a pohárban.

De ha a Fidesz korrupciójáról és nyugatellenességéről már kialakult kép nem volt képes eltántorítani a szavazókat a 2014-es három választáson, akkor mindez okozhatta-e a drámai népszerűségvesztést most? Hiszen e két kormányellenes téma (Paks-ügyként és Rogán-ügyként) a kormánypárti választók nagy többségét akkor hidegen hagyta. A besokallásról szóló magyarázat, bár létező trendről van szó, egy ilyen radikális népszerűségvesztés esetén önmagában nem kielégítő.

Ami érzékelhető változást jelentett - az internetadós tüntetések kezdetétől megfigyelhetően -, az a közvélemény előállításának színterein végbemenő erőteljes és felvállalt fordulat. A szándékos, célzott és kitartó tudatformálás, amely a két témát soha nem látott intenzitással tartotta felszínen. Ehhez kapcsolódott a tüntetések terjedelmes bemutatása - és mint minden közvéleményformálás alapvető eljárása, önbeteljesítő jóslatként a tüntetések ábrázolása olyanként, mint amelyek döntő fordulatot jelentenek a politikában - dacára annak, hogy tudjuk azt, hogy a Milla tüntetéseket létszámban egyik sem múlhatta lényegesen felül. A nyilvánosság formálóinak most sem kellett mást tenni, mint ami egyébként is a teendőjük: létező jelenségeket megfelelő irányban kihangosítani.

Ha minden egyéb tényezőt nagyjából változatlannak látunk (és erre minden okunk megvan), akkor ez a változó lehetett a drámai népszerűségvesztés legfőbb oka. De mit jelent mindez?

Sajtószabadság?

Azt, hogy a magyar politikában eddig is azért érvényesülhetett a Fidesz támogatottsága, mert a közvéleményt formáló hatalmak ezt valamilyen módon lehetővé tették. Tehát a kormánnyal igazán kemény konfrontációt nem vállaltak fel. ?ég akkor is így van ez, ha egy unalmas és szürke „kormánykritika” végig hallható volt.

A másik lehetséges tanulság, hogy a Fidesz újraindított médiaháborúja (médiatörvény) semmilyen döntő győzelmet nem hozott a kormánypárt számára. A közmédia birtoklása, a kereskedelmi televíziókkal szembeni diszkriminatív politikák nem hozták meg a közvélemény alakításának döntő fölényét.

Mi a tét?

Mi a helyzet tétje a Fidesz számára? Most vizsgázik a Fidesz párt- és támogatószervezési gépezete. Vajon az összeroppant nyilvánosságformáló képesség dacára, a közvéleményt formáló apparátus ellenszelében is képes-e a támogatói bázist életben tartani?

Nem tagadható el, hogy a közvélemény előállításában szerepet játszó erők fordulata egy világpolitikailag kiélezett helyzetben – attól nem függetlenül - következett be. Sőt ennek magyarországi történései során is szerepet vállalt az Egyesült Államok (kitiltások). Éppen ezért a lezajlott drámai népszerűségvesztés nemcsak Orbán Viktor számára üzenet, hanem a kettős függés térségbeli országainak kormányai számára is (Bulgária, Szlovákia, Csehország), hogy egy esetleges orosz közeledés esetén elveszíthetik a társadalmi támogatásukat.

Ukrajna: mit kell tudni a háborúról a szomszédban? // A netadó és a középosztály lázadása

És a Jobbik?

Az időközi országgyűlési választás MSZP-s győzelme, és elsősorban a bizonytalanok számának növekedése ellenére az a politikai erő, amely még jelentősen profitálhat a Fidesz meggyengüléséből az az ország számos területén a Jobbik lehet. Érdemes ebből a szempontból mérlegre tenni az Egyesült Államok feltehető szándékait. Bár Ukrajnában neo-náci elemek támogatása nem jelentett áthidalhatatlan ideológiai problémát, Magyarországon ez igencsak visszás volna a Jobbik közismert oroszbarát irányultsága miatt. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a Jobbik jelenlegi formájában nem egy zárt és konszolidált politikai erő. Behatolásra, bomlasztásra, (zsarolásra) stb. adott esetben mindenképpen nyitottabb lehet, mint a jelenlegi kormánypárt.