Múlt héten szerdán úgy terveztem, hogy kilátogatok a II. János Pál térre, hátha el lehet dönteni, hogy Kocsis Máténak, vagy Misetics Bálintnak van igaza. Áldatlan állapotokat okoznak-e a menekültek, vagy maguk után szedik a szemetet.

Végül nem bicikliztem ki, mert a Goldmann téren már találkozhattam is a migránsokkal. A gördeszkázók és utcai testépítők által használt teret egy- két család lakhatta be, épp a sátraikat és ruháikat szárítgatták a zuhé után. A család férfitagjai sehol, három 6-10 év közötti, egy kamasz fiúgyermek, három-négy kislány, három felnőtt nő, farszi beszéd, valószínű afgánok.

Szemétnek, kakinak nyoma sem volt, a látvány mégis megdöbbentett. A tér, ahol maximum egy-két hajléktalan alszik a gördeszkások dobogóján, teljesen más képet mutatott a migránsokkal a közepén. Érdekeltek persze a menekültkérdés nemzetközi összefüggései és a politikai játszma, de nem gondoltam, hogy fizikai kapcsolatba lehet vele kerülni Újbudán. Arról már korábban volt szó, hogy a migránsügy egyszerű tagadásán túllépett az idő és a mainstream sajtó is. De ilyen gyors megtestesülésére nem számítottam.

Európai nagyvárosokban megfordulva a bevándorlók negyedei soha nem okoztak semmilyen sokkot. Nem gondoltam volna, hogy ha itthon migránsokat látok, az bármilyen értelemben ki fog zökkenteni. De a helyzet váratlansága mégiscsak ilyen volt. És el tudom képzelni, hogy ezek a helyzetek mit válthatnak ki azokból, akik a magyar szegényeket, munkásokat, cigányokat, hajléktalanokat tartják vizuálisan is elviselhetetlennek (vö. még: magyarugarozás, prolizás, cigányozás).

A migránsok fogadtatása a tér rendszeres használóitól vegyes volt: egy külföldi, de itt élő gördeszkás srác pl. játszott a gyerekekkel. Mások udvariasan levegőnek nézték őket: A gyerekek mászkálnak a húzódzkodó rudakon - a gyúró, aki gyúrna véletlenül sem szólna hozzá a bevándorló gyerkőchöz - akár bunkón is - inkább passzívan duzzog, ha nem tudja használni a rudakat. Másikuk félhangosan ebolázott, de ő is inkább lefegyverzettnek tűnt, mint önkéntes rendcsinálónak.

A Goldmann térről nézve tök érthető, amit a kormány csinál. Neki értelemszerűen sokkal jobb, ha kevesek embertelennek hiszik a kormányt, mintha sokan tehetetlennek gondolnák. A plakátkampány talán nem is volt más, mint a magyar társadalom fölkészítése a kultúrsokkra és a tehetetlenség érzésére, amit az (egyelőre tranzit) migráció okoz, és amely ellen a kormány - retorikája ellenére - valójában nem sokat tud tenni.

Update: A Goldmann tér tényleg csak átmeneti lehetőség lehetett, tegnap jártam arra újra, és nyoma sem volt egy bevándorlónak sem.