Országértékelője óta Orbán az ősellenségnek, a „haladó” baloldalnak központi szavát, a „reformot” is szájára meri venni. Egyesek csalódottan megállapítják: a kormányváltás ellenére minden ugyanaz maradt. Mások örvendeznek: végre az van, amit az Oszkóék is akartak, csak későn.

Csak sajnos:

Ellentétben a ballib kárörvendő érveivel, ez nem azért van így, mert a „reform”-nak hívott költségvetési szempontú fogyasztásfegyelmezés (tehát lakosságfegyelmezés – tehát hatalmi megrendszabályozás) az egyetlen tudományosan igazolt és gazdaságilag járható út (főleg azért nem mert a közgazdaságtan nem természettudomány, hanem társadalomtudománynak álcázott politikai nyelv). És nem azért van ez így, mert Matolcsy bűvészmutatványai „tudománytalanok” és most visszatérünk a  közgazdaságtan alapigazságai szerinti kormányzáshoz.

Mert itt nem a gazdaság természettörvényéről van szó, hanem egy hatalmi szerkezetről. Amíg ezt a hatalmi szerkezetet nem alakítják át és nem demokratizálják, addig minden kormány „reformot” hirdet és megszorít. Ennek a hatalmi szerkezetnek a gyökerei a nyolcvanas évek elejéről erednek és azóta bővülve újratermelődnek. Elnézést, itt lesz (egyelőre csak) kettő zárójel:

1. A költségvetési hiánygazdálkodás.

(A pénz nem érték, hanem jel. Ezt a jelet az állam használatára nem gyárthatja le az MNB, hanem jobbára külföldi szereplők (vö.: piacok) állíthatják elő és hitelezik az állampapíron keresztül az államot. Érdekes: állampapírt az állam már kibocsáthat mert arra már kamatot kell fizetnie) Kamatot a hitelezők házi hitelminősítői által megállapított politikai megbízhatósági mutató (vö.: "remegve várja a forint a kamatdöntést") alapján számolnak. Magyar sajátossága mindennek, hogy az állam az értelmetlenül drágán megszerzett hitelpénzt (amit mi is előállíthattunk volna),állami alapfeladatokon kívül, csak külföldi technológiákkal előállítható, külföldi tulajdonosok által elvégzett nagyberuházásokra fordítják, amiből semmilyen hosszú távú hasznunk nincsen (ki érzékeli a Kádár-Fekete János páros hitelei nyomán bekövetkező fejlesztéseket ma?) Az értelmetlen nagyberuházás egy szeletére igényt tartanak a hazai gazdasági-politikai kiskirályok (korrupció) A hatalmi összefüggés eredménye a mindig üres kassza amit föl kell tölteni - erre, mint szükségszerűségre lehet hivatkozni).

2. A magyar kapitalizmus csak alulfoglalkoztatva működhet.

(Mégpedig azért mert a globális kapitalizmus már csak két szektort tűr meg munkáltatóként: Az egyik a szűk keresztmetszetű exportcikkek előállítói, amik bekapcsolnak a globális árutermelésbe (és ki is szolgáltatnak neki). Itt egyetlen dologért jár jutalom, ha jó alacsony a magyar munkabér, de lehetőleg közterhet sem kell fizetni. A maradvány foglalkoztató a magyar állam, amelyik – mint minden állam – rendet és békét szavatol (és ehhez a békéhez lojális elemeket nem hagyja éhenhalni). Az a pár történelmi tapasztalat, amikor kapitalista termelés (is) volt Magyarországon, azt mutatja, hogy ennek a társadalmi és gazdasági adottságnak - ami mi vagyunk - a kapitalizmus nem tud és nem is akar „munkát adni”- századeleji és két háború közötti agrárkapitalizmusunk pont hárommillió embert kényszerített kivándorolni, ahogyan a mostani is ennyi "fölösleggel" számol. Az értelmes élethez szükséges, helyi erőforrások alapján előállítható termelést és „munkahelyeit” (ami nem az ő globális kapitalizmusának szolgáltatna ki) felszámolja. Na ebből az "anyagból" kellene feltölteni az üres kasszát.)

A fentiekből összeálló állandósított válság és hiány az, amivel az államot ennek a hatalmi rendnek a fenntartására ráveszik (vö.:kollaboráns elitek, kollaboráns állam). És a „reform” a bűvös szó, amivel az állam ebbe az alagútba még mélyebben beletaszít. Megszorít és a rossz termelési szerkezetet újra előállítja. Tőled elvesz, a hitelezőnek pedig odaadja. 

Ha fentiek fájnak, akkor nem különböző kormányokkal van bajod, hanem a rendszer elnyomottja vagy. Hogy az "orbáni értelemben vett" reformok mit jelentenek? Nagyjából azt, hogy az IMF-szabadságharc eredményeképp megszerzett játékteret arra használják föl, hogy az IMF-nél javasoltnál épp egy picit radikálisabban szakítsa le magáról a szocrendszer az eltartottakat.

Ha a „reform” szót hallod, akkor tudnod kell, hogy a kormányod éppen a rendszert reparálgatja, tekeri a jó öreg mókuskereket. Ha a „reform” szót politikusként használod, akkor egy kibaszott ostoba és lelkes mókus vagy és nem tudod, hogy mókuskerékkel még sosem jöttek ki a terráriumból.