Az Adófizetők Napja alkalmából készült fenti táblázatunk a magyar gazdaság talán legnagyobb problémáját segít megérteni. Egy tisztességesen bejelentett dolgozó adóterhelése jelenleg 60-70% közötti. A 100%-hoz érkezés előtt is rájöhetnénk, hogy ez a szint már vicc. Nem elég hogy az állami szektoron kívül szinte már senki sem fizeti meg, az ilyen munkaadók döntése tulajdonképpen racionálisnak is tekinthető. Hiszen ha megfizetik, akkor az áraikba is be kell építeni, ami egy válságpiacon, szürke közegben eladhatatlan.

Szép és nemes dolog a társadalmi szolidaritás, meg a közteherviselés, de ez a 22 év alatt összehozott adómérték értelmezhetetlenné teszi, és csúfot űz belőle. 60-70 százalékot már csak sarcnak lehet nevezni. Pedig az adófizetés  - demokratikus viszonyok közt, szabad államban - közösségi vívmány. Ebből a pénzből jártunk óvodába meg iskolába, ezt kapják meg szüleink a következő hónapban nyugdíjként, ebből van közvilágítás, rendőr, tűzoltó, mentő, orvos, úttest, szociális háló, és még rengeteg, adókerülők által is szívesen használt dolog. Ezeket mind veszélyeztetjük, mikor nem fizetünk adót, vagy amikor annyi adót várunk el az adózóktól, amit már lehetetlen megfizetni. A magyar állam ördögi körbe szorult. Egyre inkább csökkennek a bevételei, amire adóemeléssel válaszol. Pedig észre kellene már venni, hogy egy szint után meginog a szolidaritás, elhal a hazafiság, és a polgár labancként tekint a saját államára. Ez egy gazdasági harmatpont, ahol a köz egyszer csak kiszáll a teherviselésből. Van aki emigrál, van aki trükközni kezd. És micsoda "trükkök százaival"! A viccnek is rossz adómértéket viccnek is rossz trükkökkel kerülik ki. Itt van például a minimálbér, és annak 4, sőt manapság 2 órás változata. Elhiszi bárki, hogy jól szituált, elfogadható egzisztenciájú emberek 4 meg 2 órában dolgoznak 30 vagy 15 ezer nettóért más jövedelem hiányában? Vagy hogy egy cégnek megéri 80 négyórás dolgozót alkalmazni, bérszámfejteni, adminisztrálni és kezelni 40 fő 8 órás helyett? Az én szakmámban ez bevett gyakorlat, de senkit sem érdekel. Miért is érdekelne, mikor lassan az egész ország csinálja a hasonló okosságokat. A lebukás kockázata nullához közelít. Állítólag 3500 adóellenőr jut kétmillió regisztrált gazdasági szervezetre, és ötmillió magánszemélyre. Ez 2000 adószám ellenőrönként, ami a lebukáskor is létező menekülőutakat beleszámítva elenyésző kockázat. De ha hirtelen lenne is eszköz a kezükben, vajon vállalná a politika, hogy több százezer vagy talán millió embert lefülel? Nem. És miért? Éppen a 60-70%-os, általuk is elvárhatatlannak érzett adómérték miatt.

Az országot fogva tartja ez a helyzet. Az általában pozitívan értelmezett kritikus tömeget itt negatívan értük el. Túl magas már az adó, túl sokan és túl régóta kerülik, túl nehéz már az egyéni kitörés, túl nagy érdeksérelemmel járna ehhez a bevett gyakorlathoz komolyan hozzányúlni. Elérve az 50%-os béradót, a történelmi maximumra emelkedett áfát, jövedéki adót, jobb híján, mintegy végjátékként, jönnek a kisadók. Vélhetően azért, hogy a fogyasztást adóztassák ne a foglalkoztatást. Várható tehát, hogy utóbbiak rovására csökkenteni tervezik a béradókat, ami tulajdonképpen érthető is ebben a helyzetben. Csak jelzem, hogy az átmenet ki tudja milyen hosszú időszakában a legrendesebb adófizetők egyszerre vannak agyoncsapva a bér- és fogyasztási adókkal. Az állam így őket sodorja a legkilátástalanabb helyzetbe.

Jelenleg ez Magyarország legnagyobb gazdasági problémája. Megoldása nélkül konstans válság, majd hosszabb távon a legügyesebb manőverezés mellett is államcsőd következik. És még ez is azokat sújtaná leginkább, akik addig adóba, azaz a közösbe fektettek.

UPDATE:
Orbán Viktor bérjárulék csökkentő csomagot jelentett be délután a Parlamentben.

(kép forrása)