A nép sértegetésének, becsmérlésének és lenézésének semmilyen pedagógia haszna nincsen.

„A politika és a gazdaság szoros szövetsége emellett minden esetben kiegészül a lelki és szellemi értelemben is elzüllött választók millióival. Ezt az agresszív, önző és saját érdekeit végiggondolni képtelen tömegemberekből álló mélyproli masszát a hatalmi kaszt tudatosan mérgezi hol politikai fanatizmussal, hol fogyasztói közönnyel. A szellemi közép képviseli a kulturális progressziót. …Hiába tudják leszavaztatni Bereményi Gézát és Pintér Bélát két Szalacsival meg három Polgár Jenővel, ez a fölény kizárólag a szavazófülkékben realizálható.”  osztotta meg gondolatait az Átlátszó olvasóival Puzsér Róbert

Kihez beszél Puzsér?

Vajon a „gondolkodásra képtelen mélyproli massza” a feddést követően szívéhez kap és a Puzsér által elvárt öntudatos választóvá táltosodik? Alig valószínű, hogy a sértegetésnek ilyen pedagógiai hasznai lennének. De a fenti sorokból láthatóan  Puzsér nem is hozzájuk, hanem kiábrándult és frusztrált pesti értelmiségi barátaihoz szól. Ez a réteg ambíciójához képes kevés beleszólást kap a világ dolgainak intézésébe, ezért többek között a buta, éretlen, proli stb. tömeget is megtalálja bűnbaknak. Az elitista, ortegai néputálat póza, úgy látszik, különböző hangokon tud megszólalni: a régi SZDSZ-es sértett, agresszív gőgtől egészen az ezt a modort egyébként helyesen kritizáló Puzsérig.

Érdemes-e így beszélni?

Eleve nem az az értelmiség (ha van ilyen) hivatása, hogy a társadalmi helyzetét vagy privát érzelmeit általánosítsa ki társadalmi programmá - miközben persze ezt a hibát követi el a leggyakrabban. Hanem például belátja, hogy az a kiváltságos helyzete, hogy míg mások a napi robotban és a hatalmi gépezettől alányomva nem láthatnak maguk előtt társadalmi célokat, és maguktól ezekre nem is tudnak megszerveződni, addig őneki lehetősége van a gondolkodás luxusára. Lehetősége van társadalmi programot adnia azoknak, akiknek a legmélyebb elnyomottsága éppen az, hogy szándékosan megfosztják attól, hogy magának programot adhasson - kiszorítva olyan kulturális javakból, mint például az oktatás.

Őhozzájuk szólni kell és nem - saját osztályunkkal bennfenteskedve - őket szidalmazni.

Igaza van-e Puzsérnak?

Annyiban persze, hogy azok a társadalmi osztályok, akikre ez a hatalmi működés számít, valóban nem a puzséri demokráciaideál emberképe szerint cselekszenek. De ez annak az eredménye, ahogyan a hatalmi működés aláveti és elnyomja őket. Ennek az elnyomásnak szerves része a kulturális javakból való kiszorítás és a médiában széltében folyó megbélyegzése többek között zenei ízlésnek, ruházkodásnak, vagy különösen ízléstelen módon az anyagi helyzetnek.

(Égett is a pofám, hogy milyen rossz a humorérzékem, amikor a Litera.hu előszilveszteri mulatságán a Trafóban az általam rajongott Garaczi László a mindennapi anyagi biztonságot élvező úri közönséget „Devizahiteles Jancsi” primitívre festett karikatúrafigurájával szórakoztatta, és a máskor állítólag könnyen érzékenyíthető közönség most nem szégyellte öblös hahotával jutalmazni szerencsétlen sorsú emberek nyilvánvaló megbélyegzését és lealacsonyítását.)

Puzsérnak igaza van abban, hogy Magyarországon a szocializmus által egykor létrehozott proletariátus utódosztályai ennek a szánalmas demokráciajátéknak kedvelt eszközei. Ahogyan a cigányság vagy a nyugdíjasok is stb. De éppen ebben áll alávetettségük. Őket masszázni, tömegemberezni, az írástudó változatos fegyvertárát is felhasználva: bunkóság és elméleti tévedés. Az értelmiség, ha úgy érzi, hogy dolga van velük, akkor emancipáljon, legelőször is, adja meg nekik a méltóságot.

Az újévi beszéd "érdemi" részével - úgymint civil kontroll a hatalom felett - most nem foglalkozunk, helyette ezt a régebbi posztunkat linkeljük.