A világ 13. legmenőbb dolga lett az Airbnb miatt kiszorulni az albérletünkből
Ez valami olyan extrán cool irónia, hogy én nem érthetem, vagy a 444-es akiraly tényleg ünnepli az Airbnb erzsébetvárosi robbanását az "A VII. kerület a 13. lett a legcoolabb helyek világranglistáján" című cikkében?
"Ha abból indulunk ki, hogy airbnb-zni cool, és az alkalmazást cool arcok használják, akkor azt is levezethetjük, hogy ezzel tavaly a VII. kerület a világ 13. legcoolabb helyévé vált. Az előző évhez képest 145 százalékkal nőtt az itt lekötött szállások száma. Ezzel ugyan messze elmarad a bulinegyed a világranglistát toronymagasan, 7000 (hétezer) százalékos, vagyis hetvenszeres növekedéssel vezető Osakai negyed, Chuo-ku mögött, pedig ott aztán tényleg csak egy szamurájvár van, nem a Központ!"
2015 legszebb magyar bölcsességei és szólásai
fladol
Aktivista először csak nem posztolt több menekülteset, majd hetekre eltűnt a közösségi oldalakról, később törölte is magát. Nem bírom, amit az emberek a falamra floodolnak - magyarázta barátjának, Civilnek.
gyakori
Emberek, ti mit mondtok, azoknak a barátaitoknak, akik szerint Orbán áruló, mert Konrád György kiállt melette? FONTOS!
válaszok
sajnos még nem érkezett válasz
drónja
A szőke operatőrnő lobogó hajjal gesztikulált; a pilóta megdöntötte a helikoptert, hogy a stáb felvételeket készíthessen a berohanó emberekről. Ám a jobboldali netes tévé drónja olyan közel manőverezett, hogy el kellett hagyniuk a területet.
rácsa
A pilóta a rácsapás gyakorlását követően a kantinban megpillantotta a nagykövetasszonyt. Kisebb, ráncosabb, rosszabb fogú és vékonyabb szálú hajú volt, mint a mormon kápolna bejárata melletti képen.
odanyúl
A nagykövetasszony a hadgyakorlat megtekintése után beült az egyik gép pilótafülkéjébe. A fénykép kedvéért sisakot is vett. Miközben segített becsatolni az öveket, egy katona odanyúlt. Úgy néztek egymásra, hogy lehessen véletlen is, és szándékos is.
gyűlik
Az egyetemi hallgató kiposztolta, hogy ő liberális és nem tehet róla, de utálja a vidékieket. Nyomott egy entert és nézte, ahogy gyűlik a lájk meg az anyázás.
további
A varsói képviseleten dolgozó gyakornok dobta be az ötletet, hogy indítsanak egy oldalt és fordítsák le lengyelre az index, a hvg és a 444 írásait. A gyakornok a kávészünetet követően már nem vett részt a megbeszélés további részén.
lehajt
A stúdióban Trump egy trumpos bögréből iszogatta a híg, mogyoró ízesítésű löttyöt. Miközben bele akart olvasni a republikánus telefonjába, Clintonné véletlenül belepottyantotta a brossát az ellenfél kávéjába, Trump egy húzásra lehajtotta az adagot. Napokkal később a twitteren posztolt képeket és támogatói nagy része elpárolgott.
italt
Egy dél-koreai nyugdíjas a parkban energiaitalt árult, amikor egy magyar turista odalépett hozzá. Penis!? Park? Where? Dick? Park? Where?
külön történet
Külön története van, hogy végül, hogy valósulhatott meg - mondta vállára vetett farmermellényben a megyei jogú város képtárában a félig sárga bajszú igazgató.
Karácsonyon innen, Ákoson túl
A karácsonyi készülődés még mindig a nőket terheli inkább, így megpróbáljuk röviden összefoglalni az elmúlt hét szinte társadalmi vitának is értelmezhető elemeit. Az, hogy kinek milyen nő tetszik – egyéni ízlés, a nők egyenjogúsága viszont nem vélemény kérdése, hanem alapérték, melyet sok grandiózus okmányban leszögeztek már, köztük a magyar Alaptörvényben is. A nők jogai, önrendelkezésük nem vitathatóak el – aki megteszi, számoljon a következményekkel. És ez nem véleménydiktatúra, hanem értékek mentén történő választás.
Árpi, a hős kamionos
Már hárommillóan nézték meg Jeddi Árpád Levente videóját. A sofőr vezetőülése mögül hosszan filmezi a Calais-ba tartó autópályán gyűrűző menekültek tömegét, és egy feszültebb pillanatban a vonulók felé rántja a kormányt. A kamion vezetőjét napokon belül elbocsátották, a vele szimpatizálók Facebook-csoportja már közel 30 ezer főre dagadt.
Az eset címlapsztoriként szerepelt több felületen is, a Blikktől a BBC-ig rengeteg újság és hírportál foglalkozott vele, a cégénél még csak próbaidős dolgozót kirúgták és egy V. kerületi fideszes képviselő feljelentette a rendőrségen. A sofőr Facebook-profiljára áradnak a támogató kommentek, a kamionok.net szolidaritásra szólít fel, a hunfoglalo.hu pedig reklámbevételei felét ajánlotta fel Árpinak. Létrejött a “Kiállunk Á. Levente Jeddi mellett” Facebook-csoport is, amely folyamatosan növeli követői számát. A “kár, hogy nem tapostál rájuk” és “atomot a Perzsa-öbölre”-kommentek mellett rengetegen biztosítják támogatásukról (és családjuk támogatásáról) a kamionost. Magyar és francia sofőrök kommentelnek a calais-i lehetetlen helyzetről, miközben maga a sofőr is a félelmet és pszichés nyomást jelöli meg tette okául. A kamionosok sok szempontból a kialakult helyzet áldozatai.
Migránskvóta=röghöz kötés
Behódolás?
A migrációs válságot a jobboldaltól a liberálisokig kultúrák összeütközéseként látják. Persze, eltérő kultúrák lépnek érintkezésbe, ám ez az értelmezés mégiscsak politikai értelmezés. Ennek egyik változatában a migrációt ellenző kelet-európai országokat buta fasisztáknak mutatják be, miközben a fejlett Nyugat képes felismerni a bevándorlásban rejlő gazdasági érdekeit.
Csakhogy az európai központ és a peremvidék gazdasági érdeke eltérő.
A migrációs válságnak fontos oldala, hogy munkaerőként is számba jöhető populáció települ be Európába. A huszadik században – mutatis mutandis – már volt ilyen. Az ötvenes-hatvanas évek „fordi”, „jóléti”, „keyenesi”, „teljes foglalkoztatáson alapuló” kapitalizmusa (tőkéscsoportjai és politikai vezetői) vonzotta be a dél-európai, maghrebi munkaerőt. Ez akkor a tőke és munka harcában a tőke győzelmét jelentette, hiszen a szakszervezetekkel védett észak-európai munkaerő leértékelését hozta el a betelepülő versenytársak megjelenése.
A hetvenes évektől ez a munkaerővonzás lehanyatlik, hiszen az olajválságot és a Volcker-sokkot követően a tőkés felhalmozás következő szakaszában a termelés harmadik világba (később kis részben Kelet-Európába) történő kitelepítése a meghatározó.
Az 1990-2004-es integrációs folyamatban Kelet-Európa a világgazdaságba maga is olcsó munkaerejével integrálódik. Egyrészt saját munkaereje migrál Nyugat-Európába, ez inkább Lengyelországra vagy Romániára jellemző, másrészt a tőke települ be termelni (a térség eladósodását követően a működőtőke-beáramlásra építő modell), részben a privatizált kapacitások átvételével, részben „zöldmezős” beruházások keretében (Szlovákia, Magyarország).
A modell a betelepült tőke exportképességére támaszkodva a külkereskedelmi mérleg többletére épül, másrészt pedig függ a nyugatról hazautalt jövedelmektől. A rendszer a munkaerő tudatos alulértékelését nevezi versenyképességnek. Ott, ahol az alacsony bérek miatt a munkaerő elvándorol, Nyugat-Európa és az onnan idetelepült munkaadó akár versenyezhet is a munkaerőért (lásd "hiányszakmák", "munkaerőhiány", "túl alacsonyak a bérek").
Verseny és röghöz kötés
A most Európába érkező populáció egy része azokban a szektorokban lenne foglalkoztatható, melyekre Kelet-Európa gazdasági profilja épül.
Fog-e a héten török tankokat bombázni az orosz légierő?
A párizsi támadások után új lendületet kapott az úgynevezett Iszlám Állam bombázása, de ennek hatására a szíriai válság megoldása csak messzebb került. A légicsapások már 2014 óta tartanak, ezek fokozása egy politikai rendezési folyamat előmozdítása nélkül csak megnehezíti a béke elérését. Nem véletlen, hogy a párizsi terrorakciót a bécsi béketárgyalások újabb fordulójának előestéjén hajtották végre. Maguk a béketárgyalások egyébként jól mutatják, hogy a szíriai háború regionális és világhatalmak terepasztala, hiszen a Szíriában harcolók nem vesznek rajta részt. A terepasztalt ugyanakkor felforgatták a párizsi események.
Hogy került az Iszlám Állam Párizsba?
A párizsi merényletek kapcsán fontos figyelembe venni, hogy Szíriában mindennaposak a civil áldozatokat követelő, gyakran kórházakat és piactereket érő bombázások, illetve, hogy a nyugati politikák nagyban felelősek a Szíriában kialakult helyzetért, az Iszlám Állam létéért és támadásaiért.
A fenti két kép - természetesen egymás ellenpontjaként - a szíriai helyzetről tudósító twitter oldalakon kering. De a benzineskannát tartó figura még egyéb szereplőkkel is behelyettesíthető lenne
Az Iszlám Állam (IÁ) története Irak 2003-as lerohanásával kezdődik. Szaddam Husszein diktatórikus és szekuláris uralma az iraki szunnita kisebbségen és az általa vezetett Baath párton nyugodott. Eltávolításával az USA célja egy baráti, síita többségű iraki állam létrehozása volt, szemben az Amerika-ellenes iráni síita állammal. (síiták/szunniták aránya egyes országokban, illetve az ellentét gyökerei). A megszálló csapatok hamar egy felekezeti polgárháború kellős közepén találták magukat. Egyik oldalon a hatalmától megfosztott Baath-vezetés és Husszein hadseregének tábornokai összefogtak korábbi ellenségeikkel, a szélsőséges szunnita fegyveresekkel, másik oldalon pedig a többségi síiták kezdték meg iráni támogatással paramilitáris szervezeteik kiépítését. Ekkor egészül ki az al-Kaida alapvetően Amerika-ellenes politikája a felekezeti háborút és síita-ellenességet hirdető jelszavakkal. Utóbbi és a volt Baath-vezetéssel való “szentségtelen szövetség” adja az Iszlám Állam sajátosságát, miközben a régió destabilizációja nagyban kedvez a szervezet terjeszkedésének. Az USA a helyi szunnita miliciákkal együttműködve 2007-2009 között jelentősen visszaszorítja az Iszlám Államot, azonban később a síita vezetésű kormány nem hajlandó fizetést adni ezen szervezeteknek. A másik fő probléma, hogy a megszállók által létrehozott Camp Bucca börtöne melegágya az Iszlám Állam megszervezésének.
Szíria az Oszmán Birodalom dél-keleti területeinek nyugati hatalmak általi felosztását követően, általuk létrehozott állam, amely a második világháború végéig francia protektorátus alá tartozott. Az itt létrejövő államok meghatározó ideológiája az arab nacionalizmus, fő célkitűzése az arab világ újboli (kalifák korabeli) egyesítése. Ez szekuláris katonai diktatúrákat eredményez, amelyek egyszerre lépnek fel saját mesterségesen létrehozott nemzetállamaik vezetőiként és a pánarab ügy élharcosaként. (Egyiptomban a nasszerizmus, Szíriában és Irakban a Baath pártok). Az arab nacionalizmus megsemmisítő kudarcát az Izraellel vívott vesztes háborúk hozzák el. (Utóbbi állam léte mintegy éket vert az elképzelt egységes arab területekbe, ezért elfoglalása az ezen katonai diktatúrák által képviselt propaganda egyik kulcseleme volt). Az arab nacionalizmus helyére kezd benyomulni a reiszlamizáció mint meghatározó ideológia, amibe az iráni iszlám forradalom és az al-Kaida születése is beleillik. Ez lesz az omladozó diktatúrák fő kihívója is.
10 mínusz 2 pont a párizsi merényletről
1. A november 13-i párizsi terrortámadásokkal Európa biztonsági helyzete nem először rendült meg. Madrid, London és Charlie Hebdo után vagyunk (nem beszélve az erőszakos hatvanas évekről). Akik azt állítják, hogy a lényeges változás most történt, azoknak ezzel céljuk van.
2. Annyiban talán más a helyzet, hogy a biztonsági kihívást nem csak szigorúbb állami rendszabályok követhetik. Látótávolságba került egy olyan disztópia, amelyben breivikek és szalafisták állhatnak szemben egymással a kontinensen. A migrációs hullámmal érkezők integrációja (amely a múltban is kétséges eredménnyel zajlott) a jelen körülmények között illúzió (lásd utolsó pont).
3. A merénylet az európai migrációs vita környezetében történt. Ezen a síkon pedig látványos cáfolata lehet a fotelszakértőknek, akik szerint a migrációnak és a terrorizmusnak nincs köze egymáshoz.
4. Szeptember 11-én több ezer fokos lángokat vészelnek át az útlevelek, a Charlie Hebdo elleni merénylet esetében is ott maradnak az okmányok és most is. Ismét egy terrortámadás, ahol az elkövetők személyét érintően semmilyen kétség nem merülhet föl.
5. Míg korábban a jobboldal csüngött a hivatalos álláspontokat megkérdőjelező konteókon, most a hivatalos igazságban hisz. A liberálisoknak marad a kételkedés.
6. A nyugati nyilvánosság szentimentális ostobasága ismét nem ismer határokat. Míg számukra a CH elleni támadás a „sajtószabadság elleni” támadás volt, most értetlenkednek, hogy a Bataclan-nál „miért támadták meg a zenét”?
Rassemblement au Bataclan : «Pourquoi ont-ils attaqué la musique?»
No komment.
Párizs: embertelen düh
A november 13-i, párizsi események megrázták a világot, hiszen nincs semmi, ami indokolja ezt az embertelen és kegyetlen mészárlást. A megrendülés és a gyász után az első érzés, ami úrrá lesz rajtunk, a düh. Dühösek vagyunk, mert úgy érezzük, hogy nem tehetünk semmit, dühösek vagyunk, mert félünk, hogy velünk is megtörténik és elveszítjük szeretteinket, dühösek vagyunk, mert értelmetlennek, indokolatlannak látjuk az erőszakot.
De ez a düh veszélyes.
Amikor egy ilyen történés ok-okozati függéseit, valamint várható és lehetséges következményeit vizsgáljuk, kicsit hátrébb kell lépnünk, félre kell tennünk az érzéseinket és szigorúan a tényekre alapozva, objektíven kell eljárnunk. Végig kell gondolnunk részletesen, hogy mik azok, amik ide vezettek, és mit tudunk tenni ellene. A következőkben erre teszek kísérletet.
Nyilatkozat a menekültek sorsának jobbításááért
Baloldali értelmiségiek nyilatkozatot tettek közzé a menekültekért. A szöveget teljes terjedelmében közöljük.