„Mi, moralizálgató baloldaliak nevezzük manapság nihilistának a kapitalistákat. És igazunk van, mert ők nálunk sokkal radikálisabbak, sokkal nihilistábbak. A kapitalisták sohasem moralizálgatnak.”

Chers camarades, kedves elvtársnők, Tamás Gáspár Miklóst hallották. A magyar filozófus – ma délutáni állapota szerint: posztmarxista gondolkodó – januárban Párizsban járt, egy igazi alagsori konferencián. Metróval az Université Saint-Denis-nél kellett leszállni, s az ember már ott lehetett az élcsapat között. Délutánra volt beharangozva „Kászpár Tomás”, ahogy itt hívják a mi TGM-ünket, aki többek között a szlovén (körülbelül) neoleninista filozófus és miegyéb, Slavoj Žižek  társaságában gondolkodott „a kommunizmus erejéről”, a „kommunisták nélküli kommunizmusról”. Mindezt kifogástalan, szellemes franciasággal.

És Tamás Gáspár Miklós jókat mondott – ha valaki nem várta ki előadásának végét, s hamarább távozott, még egyet is érthetett a hallottakkal.

Hatvanhat évnek kellett eltelnie, hogy a holokauszt áldozatainak leszármazottjai hangsúlyozottan egy elenyésző kisebbsége rádöbbenjen, hogy a MÁV bűnös módon segítette a náci német birodalmat a zsidók deportálásában. Ők most Chicagóban kitalálták, hogy 248 1771 milliárd forintra beperlik a Magyar Államvasutakat. Teljes mértékben tiszteletben tartva az áldozatok emlékét, erre mégiscsak azt lehet mondani: szarjatok sünt, de lehetőleg farfekvésest.

Az előrejelzések szerint a Fidesz épp a bűvös kétharmad körül imbolyog, érdemesnek láttuk megnézni Viktor stratégiai jelentőségű kampánynyitó beszédében melyek voltak a legtöbbett használt szavak, kifejezések. Kedves barátaim, ha minden igaz, az elkövetkező négy év kormányzati kommunikációjában ezekkel találkozhatunk majd leggyakrabban:

 (rákattintva normális méretben)

"Háhá, az ember barátai vagy elköltöznek Londonba, vagy művészi pályát választanak vagy LMP-s képviselők lesznek. Ez momentán most az én tapasztalatom :)"

komment a Facebook-on

Kukorelly LMP színekben indul, mások meg éppen megmentenék a Beszélőt. 

Kukorelly Endre egy jó magyar író. Talán nem is olyan népszerű, mint amilyen jó, pedig a posztmodern bagázsból ő foglalkozik a legtöbbet a nemzet életében egykor oly fontosnak tartott népszerű irodalommal. Csak hát az irodalom általuk művelt irányát, most már lassan bevallhatjuk, nem azért nem olvassák sokan, mert hülyék a személyes pszichodráma mélységeihez, s annak posztmodern jelöléselméletek és intertextuális hivatkozások eszközeivel való kibelezéséhez, hanem azért, mert a mai életünkhöz egyszerűen semmit nem tesz hozzá.

A pincéből előkerült dédapám levele, édesapjának írta. 26 éves volt ekkor, friss házas. A Monarchia utolsó telén, a Világháború negyedik évében járunk.

Budapest, 1918. febr. 25.

 

Szeretett jó Szüleink!

 

Nagyon bánt, hogy két hét alatt egy sor írást nem tudtam részetekre megírni, de legyetek róla meggyőződve, hogy erre képtelen voltam a folytonos elfoglaltságunk miatt. A hivatalban egyáltalán nem értem rá s onnan haza kerülve oly kimerült vagyok, hogy ebéd után mindig lepihenek, estig pedig a háztartásunk ellátása képezi gondunkat s alig várjuk, hogy álomra hajtsuk fejünket. A napokban még a lakáskeresés is elvette időnket, természetesen eredménytelenül kerestünk, - azonban lehet, hogy a szomszédságunkban lakó Loysehékat Ruttkára fogják áthelyezni s így a véletlen kezünkbe hozna egy jó kétszobás lakást. -

(Bizonyítva, hogy milyen baszott plurális társaság vagyunk, vitába szállunk önmagunkkal. Egyébként meg mint látható, a nácik nem tudnak németül*)  

Állítva volt e blogon, hogy a Jobbik – mint minden más radikális, szélsőjobboldali, fasiszta, náci (mivel magunk sem tudjuk a helyes jelzőt, adunk kínálatot) – hamar szét fog esni. 

A hétvégi havazás nyomait máig nem sikerült eltakarítani az utakról, esetünkben viszont ez jó dolog: városzöldítő koncepciót rajzol ki az egyre piszkosabb hó az utcákon.

Az autók kanyarodáskor szépen kirajzolják a legjellemzőbb útvonalakat, ahol a hókotró is végigment, a fennmaradó hókupacok pedig senkit nem zavarnak, mert nincsenek útban. Miért ne lehetne tavasszal zöld járdaszigeteket telepíteni ezeknek a helyére?

Most, hogy a továbbiakban is várható hó, jól láthatóvá válnak ezek a helyek. Ha láttok ilyet, fényképezzetek és kommentben küldjetek képet, helyszínt!

Szép napot kívánunk, épp ott tartunk, hogy az LMP, a magyar zöld párt privatizálni akarja a BKV-t. Vagyis leépítené párezer fővel, hogy egy húsz fős iroda maradjon, ami majd versenyezteti az alvállalkozókat.

Az LMP a születése óta küzd az identitásnélküliséggel, és ez mostanra kezd aggasztó tüneteket produkálni.

A párt gyökerei a Védegyletben keresendők, ami ökopolitikai civil szervezetként határozza meg magát. A Védegylet szült már egy pártot 2005-ben, az Élőláncot, ami szintén ökopolitikai (zöld) pártként határozta meg magát. Miután az Élőlánc elvérzett a 2006-os választásokon és civil protest-mozgalommá változott vissza, a Védegylet szült egy újabb pártot, az LMP-t.

Az LMP szervezetileg, ideológiailag, szociológiailag sokkal inkább megfelel a 68-as gyökerű nyugati zöld pártoknak, mint az Élőlánc, mégis hozott egy merész döntést a kezdet kezdetén. Ő bizony nem zöldnek pozícionálja magát, mert az egy kicsi piac, hanem…

Hanem.

Hanem ezt a második lépést már nem sikerült megtenni.

Összecsaptak a felek a Jobbikon belül: most szabad-e Budaházy Györgyöt megmenteni a börtöntől azzal, hogy elindítják képviselőjelöltként, avagy sem. Ugyanis ha indítják mentelmi jogot kap, ami lefordítva azt jelenti, hogy Budaházy-t olyan ezüstösen csillogó védőburok óvja majd, amin nemcsak a lézerkard nem hatol át, de a magyar bíróság sem tehet semmit, elítélni nem fogják tudni. A Jobbik mainstream, a Vona-vonal hagyná Gyurit a börtönben picit, fő érv, hogy a Jobbik programszerűen a mentelmi jog intézménye ellen van, még egy ekkora hazafi érdekében sem változtatnak elveiken. A Morvai-Kuruc.info tengely viszont meghallja Budaházy jajjkiáltását.

Hazafiak, testvéreim!

Már a nyolcadik hónapomat töltöm a neoliberálkommunista rezsim börtönében. Most nem akarok itt azon panaszkodni, hogy az átlag rabokhoz képest milyen extra szigorításokkal nehezítik meg itteni mindennapjaimat. Méltatlan lenne ez a panaszkodás, ha az olyan hazafiakra gondolok, akik régebben – a magyar történelem gyászos korszakaiban – ennél sokkal zordabb körülmények között sínylődtek hasonló okokból. (...)

Vác, 2010. január 28.

Budaházy György

A nyugdíjas néni példát mutat a választóknak.