Playboy: Te magad kerültél komolyabb bajba?

Alinsky: Persze, annyira voltam népszerű, mint a pestis. Spóroltam a hotelszámlán, mert abban a pillanatban, hogy megérkeztem egy új városba, a rendőrök azonnal a fogdába vittek. Abban az időben nem szaroztak a megfelelő jogvédelemmel és a gyanúsítottak jogaival. Ha úgy gondolták, hogy bajkeverő vagy, rács mögé dugtak, és senki sem törődött azzal, hogy felolvassa neked az alkotmányos jogaidat. Én azonban tényleg szerettem fogdában lenni. Amikor lecsuksz egy radikálist, a kezére játszol. Kidomborítod és dramatizálod vele a gazdagok és a szegények közt rejlő konfliktust, ráadásul drámaian megerősíti a pozíciódat azok közt az emberek közt, akiket meg akarsz szervezni. Azt mondják: „Bazmeg, ez a fickó eléggé törődik velünk ahhoz, hogy lecsukassa magát miattunk. Most már nem hagyhatjuk cserben.” Szóval néhány hét szar kaja és tétlenség árán mártírt csinálnak belőled.

Pettkó András,  parlamenti képviselő gyaníthatóan utolsó évét kezdi meg az ország házában. Búcsúajándékként feltöltött honlapjára egy videót, amiben mikulásnak öltözve járja a várost, majd a parlament előtt ajándékot ad a jászolban megszületett kis Jézusnak.
Pettkó tavalyi akciójához képest fejlődött a videó minősége, vannak "filmes" vágóképek, dögös zene alatta, meg minden, amit csak el tudunk képzelni. Természetesen akik a bimm-bammos poén által szerették meg a képviselő urat sem maradnak majd kielégítetlen, de ahhoz végig kell nézni.

Karácsonykor a bűntudat sokkal több embert késztet adakozásra, mint az év többi részében. Számtalan civil szervezet, egyház erre apellálva az ünnepek környékére koncentrálja a adománygyűjtő tevékenységét. De mire megy egyetlen csengős fickó a nagyvárosi zajban?

Szerencsére beugrott az Improv Everywhere, hogy kicsit besegítsen, és 13 további csengővel támogassa a gyűjtést.

Baum: Mint kívülálló most már megkérdezem tőletek, hogy a 4K! nem gondolkozik azon, hogy kiáll valami komoly ügy mellett?

Egy 4K!-s: Mit értesz komoly ügy alatt?

Baum: Nem rendszerkritikus, de valamilyen korrekt ügy mellett.

Egy másik 4K!-s: A terézvárosi csendrendelet nem volt az?

Baum: Jó, igen.

Egy egészen másik 4K!-s: Szépen tolódunk. A csendrendelet például ilyen tolódás volt.

Baum: Át is fogalmazom a kérdést. A 4K!-nak elhivatottsága, hogy konkrét ügyek mellé odaálljon? Például felvetettem korábban a dunakeszi láp ügyét.

Egy 4K!-s: Minden tó mellé nem tudunk 4K!-st állítani.

Baum: Ezek az akciók csak a tagság gyűjtésére vannak, és/vagy utána fog a 4K! valami komoly dologgal előjönni?

Egy másik 4K!-s: Szóval te hiszel abban, hogy a 4K! meg tudja változtatni az országot.

Baum: Én csak szemlélem a társadalmi folyamatokat.

Egy másik 4K!-s: Nem, ezek az akciók nem taggyűjtésre vannak.

Egy 4K!-s: Dehogynem!

Baum: De mikor van vége a bevezető szakasznak?

Egy 4K!-s: Önmagában a civil helyi ügyes akciózás semmivel sem népnevelőbb, mint egy Mp3-Szakítás vagy egy Plázafoglalás.

Baum: Nem féltek attól, hogy a 4K! beragad a párnacsaták világába, és nem tud továbblépni?

Egy 4K!-s: De, de ezt nem hülye tavakkal lehet átfordítani. Mindenféle sötét összeesküvéseket forralunk. Ez megnyugtató válasz?

Baum: Nem. Legalább keressetek egy fasza ellenségképet!

Egy másik 4K!-s: Van nekünk: ilyen ötvenes, aktatáskás faszi.

képek: dnr.hu

A Back of the Yards megszervezése II. (Első rész)

Playboy: Hogyan nyerte el a közösség egészének támogatását?

Alinsky: Az első lépés a papok meggyőzése volt, az megfelelő jóváhagyásnak számított az átlagos lakosok szemében is. De még meg kellett győzni őket, hogy képesek vagyunk teljesíteni, amit ígértünk és nem csak egy újabb jótét szociális iroda vagyunk, akik sokat beszélnek, de keveset cselekszenek. A legnagyobb akadályt az apátia, a kétségbeesés és a reménytelenség jelentette, amit a legtöbb nyomornegyedbeli lakosnál tapasztaltunk. Amikor totális és megsemmisítő az igazságtalanság, az emberek nagyon ritkán lázadnak, inkább egyszerűen feladják. Nagyon kicsi azoknak az aránya, aki összeroppannak és kiloccsantják az agyukat. A 99 százalék azt mondja magában: „Persze, szar, de mit tehetünk? Nem harcolhatunk a városháza ellen. Mindenkivel szemét ez a világ, és különben is, ki tudja, talán nyerek a lottón vagy a sorsjegyeimmel. És az a fickó a másik háztömbben valószínűleg még nálam is szegényebb.”

A Back of the Yards megszervezése I. (Második rész itt)

Alinsky: Chicago Back of the Yards nevű környéke, ami az ország egyik legnyomorultabb szegénynegyedének számított, volt az első hely, amit egyedül szerveztem meg. Ki akartam kipróbálni, hogy azok a szervezési technikák, amelyeket a CIO-nál sajátítottam el (Congress of Industrial Organizations, ipari szakszervezeti szövetség az USA-ban és Kanadában 1932 és 1955 között), hogyan alkalmazhatóak a legrosszabb szegénynegyedek és gettók esetében, hogy az ország legelnyomottabb és kizsákmányoltabb rétegei kezükbe vehesség a közösségeik és a sorsuk irányítását. Addig csak bizonyos gyárakat és iparágakat szerveztek meg a társadalmi változás érdekében, de teljes közösségeket még soha. Én ezt a területet akartam magamnak megszerezni – közösségi szervezés a közösségi hatalom és radikális célok elérése érdekében.

Eljött a régen várt. Aminek meg kéne mentenie az emberiséget. 

Amit szakértők hadserege évekig készített elő. Ami miatt világszerte kampányoltak a zöldek. Ami miatt minden vezető összegyűlt, aki számít (mínusz Putyin és Berlusconi). Ami miatt szám szerint a helyszínen volt a fél dán rendőrség.

Ami miatt a rossz szervezés okán akár 5-6 órán át álltak sorban a résztvevők a konferenciaközpont előtt a fagyos hidegben (nem lehetne, hogy a legközelebbit az ENSZ helyett a Sziget Kft. rendezze, nem lenne ez a zűrzavar?) Ami miatt tízezrek tüntettek az utcákon, csaptak össze a rendőrséggel, kiáltottak rendőrállamot a szokásos koreográfia szerint. Ami miatt a politikusoknak még ingyen kurvázás is járt (a fáradt zöldeknek meg nem, igazságtalan a rendszer).

És megszületett:

- Nem kötelező

- Nem írja elő, mikor szülessen meg egy kötelező változat

- Nem határoz meg kibocsátás-csökkentési számokat

- Nem fogadták el, mert még ennyiben sem tudtak megegyezni, csak „tudomásul vették”

Elvárható-e egy olyan állami szervezettől, melynek fő feladata, hogy felügyelje a törvényes rendet, hogy ezt az elvet a magára nézve is kötelezőnek vallja? Bizton mondhatjuk, hogy a Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságától (VPOP) ezt várja a törvénytisztelő állampolgár. Sőt, romantikusan belegondolva, azt képzeli az ember, hogy ők missziót teljesítenek, Grál lovagként, hivatástudattól vezérelve őrködnek az ország nyugodt álma felett. Ezért csapnak le kegyetlenül a cigarettacsempészekre. vagy nyomorúságos sorban élő családokra, határ menti falvakban, akik más megélhetőség híján benzint hoznak át a határon. Nincs kegyelem, a törvény előtt mindenki egyenlő!

Ezért is volt meglepő, hogy a Falk Miksa utcai telephelyük előtt elhaladva, nem lehetett elhaladni, mert éppen teljesen szabálytalanul, a teljes járdát elfoglalva állt keresztbe egy teherautó, előtte pedig elég vagány módon egy zöld Opel. Jobban megnézve derült ki, hogy az autó is a VPOP kötelékét erősíti. A teherautót még megértené az ember, szűk belvárosi utca, rakodni pedig kell, előfordul ilyesmi. De hogy ilyen fasztarisznya módon beparkoljon a járdára egy autó, a taplóság egy más dimenziója.

Playboy: Egy kívülről jött, önjelölt szervező hogyan fogadtathatja el magát azokban a közösségekben, amiket meg akar szervezni?

Alinsky: Az első és legfontosabb dolog, amit az elfogadásod érdekében tenni tudsz, az, hogy ráveszed a hatalmi struktúrát, hogy nyilvánosan támadjon meg. Amikor a Back of the Yards –ban [A Back of the Yards negyed megszervezésének története coming soon] megpróbáltam megalapozni a hitelességemet, szándékosan kritikát provokáltam ki. A sajtóban sértő nyilatkozatokat tettem, megtámadtam minden városi és üzleti vezetőt, aki csak eszembe jutott, hogy visszavágásra ösztökéljem az establishmentet. A Chicago Tribune, ami abban az időben az ország egyik legreakciósabb szarkupaca volt, felforgatónak és közveszélyesnek nevezett, a konzervgyárosok szóvivője pedig a törvényesség és a közrend veszélyes ellenségének állított be. Namármost épp ezek a hatalmak voltak azok, amik a Back of the Yards-ban az átlag Joe-t basztatták, aki abban a pillanatban, hogy látta ezeket a támadásokat, azt mondta: „Ez az Alinsky nevű fickó biztosan oké, ha ennyire fel tudta dühíteni ezeket a köcsögöket. Biztosan tud valamit, ami ennyire aggasztja őket.” Szóval az általam pszichológiai ju jitsu-nak nevezett módszert használtam az elittel szemben, és ez látott el az ajánlólevelemmel minden olyan közösségben, ahol valaha is szerveztem.

Még egyszer, utoljára, az EmPaMo kerékpársáv elleni tüntetésről.

A vasárnap tartott demonstrációjukon egyértelműen kiderült, hogy súlytalan, háttér nélküli szervezetről van szó. Szimpatizánsaik, szervezőik nem csak egymásnak mondtak ellent, de gyakran saját maguknak is. A nagyfokú médiaérdeklődés adódhatott fellépésük groteszkségéből, ahogy egy, a helyszínen megjelent bringás mondta: „Nem túl ízléses a klímacsúcs alatt autós tüntetést szervezni!”

Sok-sok vélemény meghallgatása után megállapítható: egyedül a kényelmüket féltik, azt a megszokott rutint, amit az előző rendszer elhibázott városstratégiájától megörököltek. Kettős beszéddel operáltak végig, azt hangsúlyozták, hogy nincs semmi bajuk a biciklisekkel, de azért tudodkik a hibásak mindenért (ld. még Jobbik- zsidók reláció). Néhány boltos érve tűnt meggyőzőnek, akik az árurakodás nehézsége miatt szívnak. Ez viszont a kivitelező hibája, hogy nem egyeztetett velük a tervezési szakaszban. Ja, és természetesen szempont a mindenki mantrája, a P+R megoldás, így legyen.

Kürti Gábor, a Critical Mass egyik vezetője blogbejegyzésében írta, nem kíván velük foglalkozni, nekik a 300.000 tagot számláló Magyar Autósklub a tárgyalópartnerük. Kijelenthető, jól döntött, helyén kezelte ezt az egészet - a demonstráción összesen huszonöt kerékpársávban parkoló autót számoltunk össze, plusz a két rendőrautót. Persze amikor a CM még csak huszonöt bringásból állt, akkor illegális volt, nemhogy rendőrök állították volna meg az autósforgalmat...

Na kérem, itt exkluzív interjút lehet hallgatni, az Index-videóból megismert öblös hangú klíma-szkeptikussal, karácsonyi ajándékként a fa alá: