Nemsokára mindenki postaládájában ott landol az Orbán Viktor által küldött legújabb nemzeti konzultáció. Témája a bevándorlók kérdése. A hivatalos doktrína szerint azt a célt szolgálja a kérdőív, hogy megtudja a kormány, hogy mimagyarok mit gondolunk a bevándorlók fizikai jelenlétéről hazánkban, tetszik-e nekünk, ha szembejön akár egy is, félünk-e, hogy élősködni fognak-e szent hazánk szent földjén, és van-e bennünk para, hogy „elveszik a munkát”.

Három kérdést lebegtetett meg a Kossuthon a miniszterelnök, mégpedig:

Egyetért-e azzal, hogy az illegális bevándorlókat őrizetbe kell venni?
Egyetért-e azzal, hogy az illegális bevándorlókat azonnal vissza kell toloncolni?
Egyetért-e azzal, hogy az illegális bevándorlóknak dolgozniuk kell addig, amíg itt vannak, hogy kitermeljék az itteni költségeiket?

Bevallom, először azt hittem, hogy Hírcsárda, de nem a közhellyé vált mondás szinten, hanem konkrétan. Hiába bukkant fel a Facebook-üzenőfalamon legalább ötször a hír, nem voltam hajlandó megnyitni, mert akkora blődségnek gondoltam. Amikor aztán elolvastam, beleszédültem.

Tényleg nem létezik már olyan magasabb értelemben vett érték, elv vagy emberi gondolat, amit Orbán Viktor napi politikai számításból nem árult volna el? Mert ennek az inzultációnak a lényege az, hogy a Fidesz belpolitikai válságát azzal próbálják feloldani, hogy keresnek egy újabb nem létező ellenségképet, amivel faszán lehet riogatni az embereket.

Orbán Viktor a tapolcai kampányhajrában bevallotta, hogy „egyedül van a színpadon”, vagyis nincs már akire visszamutogasson. Utalt itt Gyurcsányra és Bajnaira elsősorban. Régen voltak ők már valós szereplők és időközben eljelentéktelenedtek. Brüsszelt sem éri már meg cseszegetni folyton, mert elég visszás, hogy az összes pénzt onnan kapjuk lopják. A szoci korrupcióra sem érdemes célozgatni, amikor a fiúk nagy buzgalmukban ahhoz hozzácsaptak még egy nullát a végére. A miniszterelnök – nyilván a nem tanácsadói révén – gyorsan fel is pattant a Charlie Hebdo-vonatra, és a Magyarországon nyomokban is alig létező bevándorlókártyával igyekszik megerősíteni saját magát.

És ez innen már nem visszás és öncélú politikai taktikázás, hanem történelmi bűn, szégyen és gyalázat.

Gyurcsány ott bukott el végérvényesen, amikor december 5-e előtt a kettős állampolgárságról való népszavazáson arra buzdított, hogy a magyarok tagadják meg saját testvéreiket. Akkor kiderült, hogy nem államférfi, hanem egy szakadék politikai kalandor, aki még az emberiességet is sutba dobja, ha az érdekei úgy kívánják. Orbán Viktor most ugyanígy bukott el: hányattatott sorsú emberek nyomorát használja pitiáner és gusztustalan módon.

Vajon lesz kampány is a közmédiában, mely arra próbálja sarkalni a magyarokat, hogy ezzel a konzultációval állítsuk ki magunkról a bizonyítványt, hogy igenis, mi büszkén kirekesztő ország vagyunk!?

A Germanwings öngyilkos merénylőjének esete jó példa arra, hogy hogyan értékel a nyugati sajtó egymáshoz nagyon hasonló kimenetelű tetteket attól függően, hogy melyik „kultúrához” kötik az adott gyilkosságot. Akár a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, akár a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet kapcsán szinte közhelyként kapcsolta össze a legtöbb sajtóorgánum az iszlámot és a terrort. De amikor egy olyan ember követ el tömegmészárlást, aki a modern civilizáció kitermelte betegségben, depresszióban szenved, akkor csak és kizárólag az egyénre szűkül le az érdeklődés, a kontextus, hogy milyen társadalmi közegben termelődik ki a depresszió, ez esetben szinte fel sem merül.

A hétvégén a miniszterelnök sufnijában tartották a Puskás Akadémia-Ferencváros labdarúgó mérkőzést. A híradások szerint mindössze négy szék maradt üresen. 3812 néző volt a helyszínen a 3816 látogatót befogadni képes stadionban. Közismert, hogy a felcsúti Makovecz-aréna VIP-szektorában egy névre szóló ülés nagyobb státuszszimbólum nemzeti oligarcha körökben, mint annak idején egy büszkén meglengetett bolyhos-állatfarkas BMW slusszkulcsot rejtő kulcstartó az ecserin.

Nagy valószínűség szerint négyen közülük most mégsem látták a helyszínen a Puskás Akadémia legfontosabb bajnoki mérkőzését. Joggal merül fel a kérdés, hogy kik hagyhatták ki a végül ferencvárosi győzelemmel végződött meccset. Tarsoly Csaba nem ért rá? Simicska Lajos szánkózott épp? Ott volt-e Csányi Sándor? Tiborcz végre leszállt az adófizetők lábáról?

Megannyi lehetőség, megannyi kínzó kérdés. Külön izgalmat ad az eseménynek, hogy lassan tényleg eljutunk odáig, hogy komoly kremlinológiai jelentéstartalma van egy-egy ilyen meg nem jelenésnek ezekben a vészterhes időkben.

Várjuk a tippeket kommentben!

Bifidus Essensis írása

Nemrég írtuk meg, hogy mióta a republikánus Rick Scott kormányzó irányítja Floridát, a hatóságok igyekeznek felejtésre ítélni a klímaváltozás és a globális felmelegedés kifejezéseket. A fentiekről, nagy feltűnést keltve, a helyi sajtó nemrég számolt be.

Csak kis időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a cenzúráról szóló tudósítást egy másik, még inkább sokkoló híradás kövesse.

A Florida Állam Természetvédelmi Ügynökségénél dolgozó Barton Biblert fegyelmi megrovásban részesítették, és szellemi alkalmassági orvosi vizsgálatra kötelezték azután, hogy „meggondolatlanul” használta a klímaváltozás és a globális felmelegedés kifejezéseket egy olyan telefonkonferencián, ahol ő közszolgaként járt el.

Az M1 indulásakor végigviharzó bénázás és bakiparádé olyan, az egykori sajtót leváltó online platformokon került kihangosításra, amelyek napi szinten bakiznak el címeket, neveket, évszámokat, idegen és nem idegen szavakat. Magnuk sme vagyunk kivételek. És mind a kettőn nagyon jól lehet szórakozni.

A dolog a leegyszerűsítő politikai értelmezésen túl már izgalmasabb: nem kormánypárti sajtó-analfabetizmus van meg ellenzéki sajtó-analfabetizmus, hanem egyre kevesebb emberi tőkével és egyre több automatizmussal működik a tömegvélemény legyártása. Egyre olcsóbban. Tisztára, mintha kapitalizmus lenne…

Érdekes adatokat mutatott a minap Szikra Dorottya szociálpolitikus a „Város és nő” konferencián tartott előadásában.

A magyar nők foglalkoztatottsága (53%) eleve alacsonyabb, mint a legtöbb nyugat- és észak-európai országban, illetve Európában átlagosan (EU15: 60%, EU28: 59%). Sőt: Bulgáriában és Csehországban is magasabb arányban dolgoznak a nők, mint nálunk. (Nem szerepel az ábrán, de még rosszabb a helyzet a déli országokban - Portugáliát kivéve -, ahol a nők 40-50%-a áll munkaviszonyban.)

Ennél is szembeötlőbb azonban a különbség a kisgyermekes nők foglalkoztatottsága terén: a közép-európai régió teljesen elszakadt a nyugat- és észak-európai országoktól. Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban az 5 évesnél kisebb gyereke(ke)t nevelő nők mindössze negyede foglalkoztatott, azaz rendelkezik hivatalos munkaviszonnyal.

Bifidus Essensis írása

A globális felmelegedésnek egyik leginkább érzékelhető jele a világtengerek vízszintjének emelkedése. Amíg a hőmérsékleti-, illetve csapadékmennyiséggel kapcsolatos extrémitások esetében több tere van a mellébeszélésnek és a „szkepticizmusnak”, ha jön a víz, az egyértelmű üzenet arra vonatkozóan, hogy valami nincs rendben a klímával.

Különösen Floridában nem lehet szemet hunyni e fölött a probléma fölött, ahol a domborzati adottságok leginkább a mi Nagykunságunkéhoz hasonlítanak. Az Egyesült Államok atlanti partvidékén 1970 óta kb. 20 cm-t emelkedett a tengervíz szintje.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy senki ne próbálkozna meg a lehetetlennel. Ugyanis a fenyegető valóság megszépítésére – bizonyos szavak száműzésével – nem csak a Nemzeti Együttműködés Rendszere hajlamos. A zavarba ejtő csak az, hogy mindezt Florida állam Környezetvédelmi Ügynöksége teszi.

Megdöbbentő nyilatkozatot találtunk annak kapcsán, hogy tegnap a váci Madách Imre Gimnázium tantestülete elmondta, nem feltétlen engedné tanulóit biodíszletnek használni Orbán Viktor március 15-i múzeumkerti beszédéhez.

Az aláírok névsora annyira bájos, hogy ide is írjuk mindet: Jövő Generációja Egyesület-Elnökség, a váci székhelyű Péleusz Oktatási központ és CÖF klub valamint a Milla és az Együtt 2014 oldalairól kitiltottak facebook közössége.

Azt szeretnék elérni ők mindannyian, hogy a váci Madách Gimnázium diákjai ne árulják el a hazát, ne fogadjanak szót a tanáraiknak, és legfőképp: legyenek ott az Orbán-beszéden, mert, ha nem, akkor az aláírók mindent el fognak követni, hogy ellehetetlenítsék a továbbtanulásukat. Egészen pontosan ezt írták:

G. Fodor Gábor a Simicska-Orbán háborúban kettészakadt Fidesz-birodalom egyik felének vezetője. A Századvég-agytröszt egyik első embereként érvel a kormány mellett. Ez a munkafeladata. Ideológusként ezt a feladatot úgy hajtja végre, hogy a politika öncéljával, a politika célracionalitásával érvel. Ez az érvelés amúgy rendelkezik hagyománnyal az európai gondolkodásban.

A minap a Magyar Narancs-ban adott interjúja ennek az érvelésnek csupán újabb megjelenése. Újdonságot nem tartalmaz, mégis nagy port vert fel a kettészakadt jobboldali nyilvánosságban is, főként annak simicskaista oldalán. A választók hülyének nézése, cinizmus, az első Orbán-kormány víziójának lenézése - mind a vádak között szerepel. A minden jel szerint simicskaista-jobboldali Tóth Gy. még egy kódolt zsiráfozást is kimaxolt a témából: „talmudista érveléssel” vádolva G. Fodort, (értik ugye: kistermetű és értelmiségi = zsidó).

Szerintem G. Fodor kritikusainak nincsen igazuk. A politika tényleg egy opportunista, célracionális és eredménycentrikus vállalkozás.

Ám felvetésük egy szempontból jogos: ha valaki beismeri, hogy az első Orbán-kormány polgári víziója politikai marketingtermék, akkor mi a helyzet például a gazdasági szabadságharccal most?

Vagyis: célravezető-e a politika nevű célracionális és eredménycentrikus vállalkozást úgy segíteni, hogy a politika természetéről leplezetlenül beszélünk?

Orbán Viktornak mostanában sűrű a diplomáciai programja: Merkel, Szerbia, Putyin, Lengyelország után tegnap a török kormányfő volt a vendég; az utóbbi időben a keleti nyitás kicsit befuccsolt, úgyhogy valami szép mondást azért ki kellett találni annak ellenére, hogy szerencséjére a mainstream sajtót nem izgatta túlságosan fel Davutoğlu látogatása. Meg is dicsérte a török kormányt, aszondja "ki is faggatta a török kormányfőt arról, hogyan sikerült náluk a családot a középpontba helyezni", merthogy a törökök gazdasági sikerének kulcsa a család tisztelete.

Orbánnak megint sikerült hihetetlen tempóérzékkel belecsúsznia a legforróbb témába, a miniszterelnök kolléga biztosan nyelt egyet, amikor Viktor felhozta: tény ugyan, hogy a török kormányzat rendkívül büszke a fiatal lakosságára, és a jelenlegi elnök, korábbi miniszterelnök (lásd még: a Putyin-modell) Erdoğan híres mondása volt nem is olyan rég, hogy manapság már könnyű gyermeket nevelni, úgyhogy tessék szíves lenni mindenkinek "legalább három gyereket csinálni" (szó szerinti idézet); azonban az is tény, hogy épp a napokban söpört végig Törökországon egy demonstrációs hullám a nők elleni erőszak kapcsán. 2015. február 11-én egy iránytaxi sofőrje leszúrta, majd egy vasdoronggal agyonverte a 19 éves Özgecan Aslant, miután meg akarta erőszakolni, de a lány ezt nem engedte, sőt, paprikasprével védekezni is merészelt. A holttestet az apjával és egy barátjával együtt elégették, majd bedobták egy patakba. Nem mellékes tény, hogy a gyilkos többször bántalmazta a feleségét, és nem engedte, hogy elváljanak. Elvégre a törökök tisztelik a családot!