Ez vár ránk - de tényleg?
Nagy valószínűség szerint három, vagy maximum négy párti lesz a parlament 2010 és 2014 között. Így a szavazás lezártával, még nem tudván az eredményeket, nem is a várható összetételről szólnánk. Hanem, hogy ezektől a parlamenti erőktől mit várhatunk.
A Fidesz kormányzópártként remélhetőleg azzal lesz elfoglalva, hogy a gazdaságot kihúzza arról a mélypontról ahova derék szocialistáink lökték. Ideológiailag óvatosabb lehet a kommunikációjuk, egyfelől nehéz elképzelni, hogy támadási felületet adjanak arra, hogy túlságosan közel beszéljenek a Jobbikhoz. Ezzel szinte rá lesznek kényszerítve, hogy ők képviseljék a centrumot. Ha jobban belegondolunk ez számukra akár még ajándékként is felfogható. A Jobbik nagyon keményen jobbról, az MSZP pedig balról veszi össztűz alá a felálló új kormány összes lépését.
A Jobbik nem puhulhat fel – most még nem. Ellenzékben, a parlamentben is olyan retorikát alkalmaz majd, ami provokatív. Nekik a botrány jó, ha hangos lesz a közélet, miért is csinálnák máshogy. Lesz bújtatott zsidózás, cigányozás, politikusbűnözőzés, gárdázás.
Az MSZP-nek visszás lehet, ha szakpolitikai téren támadja a Fideszt, hiszen hiteltelennek hatna egy ilyen nyolc év után. A ciklus elején valószínű naponta háromszor fogják felszólítani a Fideszt, hogy határolódjanak el, elsősorban a Jobbiktól. Kérdés lesz persze, hogy a második forduló után milyen erjedés áll be, vagy melyik un „erőtér” lobbizza ki magának a vezető szerepet párton belül.
Az LMP, ha sikeresen átlépi a parlamenti küszöböt óriási esélyt kap. Ha ügyesek lesznek, friss erőként megteremthetik azt a tiszta hangot, ami a parlamenten belülről is outsiderként hathat. Elvonatkoztatva a politikai elit fásultságától konkrét ügyeket képviselhetnek, nem belemenve ideológiai vitákba.
AZ MDF-ről nem szeretnék szólni, maximum annyit: ha bejutnak én tököm szúrom magam, az biztos.
Persze, ez mind feltevés, kiderül.
Lesz-e 2014 a mi 1968-unk?
Érdekes történelmi helyzetben éri Magyarországot ez a választás. Valószínű soha ilyen kevés párt nem fog bejutni. Márpedig a demokrácia akkor szép, ha színes. Most három, maximum négy pártnak van erre esélye.
Ennek persze az is velejárója, hogy sokkal kevesebb embert fognak képviselni ezen erők, kevesebb ember tud azonosulni a pártokkal még akkor is, ha szavazatával támogatta egyiket-másikat. Ahogy Török Gábor fogalmazott: nagyrészt félelemből, a legkisebb rosszra való szavazás volt ez.
Ugyanakkor az 1990 körül születettek most kezdenek aktívak lenni, mostanában kezdik felmérni, hogy: „hát helló, mi is itt vagyunk”. Ha ez a friss gondolatokkal, és cselekvésvággyal rendelkező réteg nem érzi azt, hogy képviselnék őket, az frusztráltság-érzetet kelthet bennük.
Történelmi perspektívában nézve volt egy érdekes év, nem is olyan régen: 1968. A Második Világháború 1945-ös lezárása után 1968-ra felnőtt egy generáció, amelyik nem igazán érezte magáénak a szüleik által nekik nyújtott állapotokat, berendezkedést, hogy a világ olyan amilyen, hidegháborústól, kétpólusostúl, az emberjogok akkori állapotairól nem is beszélve. Ez nekik kevés volt – globálisan. A prágai tavasz, a francia diáklázadás, az amerikai emberjogi szervezetek térnyerése, a vietnámi háború elleni világszintű felháborodás, mind-mind egyetemekről indultak (Nálunk az 56-os megtorlás tompította ezt).
Könnyen kialakulhat egy ilyen lokális robbanás a ma Magyarországán is. A 90-es korosztály aktívabb része teljesen máshogy néz a hazára, mint az idősebbek. Nem éltek diktatúrában, nem értik miért nincs képviselve a környezettudatosság párt-szinten (update: képviselve lett), nem értik azt, hogy a magyar zászló miért nem lehet természetes módon nemzeti büszkeségünk tárgya. Mondhatni naivan és egészségesen tekintenek erre a nem túl egészséges politikai elitre. És ha képesek lesznek összefogni és megszervezni magukat, az igazi változást, színesedést, vagyis igazi demokratikus változást hozhat.
Ha a választás eredménye végletekig leszűkíti a parlamenti erők számát, akkor 2014-re új, friss energiák jelenhetnek meg, és nyerhetnek társadalmi támogatottságot.
Párnacsata
Pont egy hete tartották a Nemzetközi Párnacsata Napot. A Negyedik Köztársaság által szervezett eseményen, a budapesti helyszínen közel ezer ember vett részt.
Így a kampánycsend alatt képriporttal kedveskedünk, megmutatjuk milyen az, amikor emberek úgy mondanak véleményt, hogy nem direktbe politizálnak, hanem csak meglebbentik a lehetőséget, hogy a közösségi tér néha lehet magáé a közösségé. Elsőre talán fura, meg gyerekesnek hathat, hogy semmit nem akar eladni, nem késztet fogyasztásra, meg semmi olyan felelősségteljes dolgot nem sugall amitől nőhet a GDP. Emberek találkoztak, hogy jól érezzék magukat együtt. Brrr...
A fotókat Veres Dalma készítette, köszönet neki.
És én kire szavazok?
Majd eldöntöm vasárnap. Körülbelül már tudom – köze persze senkinek sincs hozzá. Nagyon nem tetszik az a módi, hogy újságok, blogok egy párt mellett állnak ki, és büszkén hirdetik sajtómunkások, hogy kire szavaznak.
A sajtómunkásnak nem ez a feladata: hanem tájékoztatnia, érvelnie kell. Akár egymással szemben is. Az elmúlt egy hétben erre tettünk kísérletet. Míg a többi blogból ömlött valamely párt imádata, mi Rátok bíztuk a döntést – és kissé a magunk módján adtunk érveket. Semelyik párttal sem akartunk kedvesebbek lenni, semelyikkel sem akartunk nagyon egyetérteni.
Magyarország ma bajban van. Ezért erős kormányra van szüksége. De egy újból listázós országban sem lenne jó élni. Ezért biztos ellenzéki kontrollra is nagy szükség van.
Szavazzatok hát úgy, hogy meglegyen az erő a cselekvésre – de azért valamennyi párt bekerülhessen a parlamentbe.
Mert szeretjük a színeket, a pluralizmust, a vitákat.
Szavazz eszerint.
Hétfőn majd megbeszéljük, hogy sikerült-e.
Miért szavazz a Jobbikra?
Ezen a héten annyira pozitívak vagyunk, hogy az már szinte fáj nekünk. Minden nap egy párt mellett érvelünk. Minden nap más párt bérence vagyunk. Döntened úgyis Neked kell.
Annyi érvünk lenne, de annyi. Hát ki ne gondolná azt, hogy el lett baszva ez az egész szájbakúrt elmúlt húsz év? Hát ki ne gondolná azt, hogy ezért minimum lámpavas járna egyeseknek? Hát nem kényelmes a zsidókban, melegekben, cigányokban, szabadkőművesekben, Bayer Zsoltban jól azonosítható ellenséget látni?
Eleged van mindebből? Nem vagy egyedül. Sokan vagyunk így. Ha más érved nincs is, itt van Neked a Jobbik. Ők aztán tényleg kemények. Persze ne áltasd magad: kormányra úgysem kerülnek, hiába hadovál itt a Csanád gyerek jobbikos győzelemről – a Jobbik ellenzéki párt lesz. És lásd be: bele is döglene Vona Gábor, ha össze kéne állítania egy kormányprogramot, ha adótörvényekkel meg ilyesféle pöcsölös melókkal kéne dühét levezetnie. Neeeem! A Jobbik feladata tényleg annyi, hogy asztalra csapjon, és az eddig ott üldögélő urak s hölgyek összerezzenjenek.
A Jobbik megjelenése tényleg felkavarta az országot. Immár nem lehet nem beszélni a cigányproblémáról, immár a Hírszerzőn is közröhej tárgya mindenféle emberi jogias, humanista duma, immár majd mindenki kimondja, hogy megbukott ez a rendszer – és az egy szem Debreczeni Józsefen kívül tán nem sokan ragaszkodnak ’89-hez.
Miért szavazz az MDF-re?
Ezen a héten annyira pozitívak vagyunk, hogy az már szinte fáj nekünk. Minden nap egy párt mellett érvelünk. Minden nap más párt bérence vagyunk. Döntened úgyis Neked kell.
Összesen két érvünk van az MDF mellett: Bokros Lajos és Debreczeni József. Az egyik a kíméletlen közgazdászprofesszor, aki a világot belesűrítené egy kétismeretlenes egyenletbe, a másik a Harmadik Magyar Köztársaság Utolsó Védője (HMKÚV), a Jogállami Normák Lovagja (JNL), a Parlamentarizmus Szerelmetes Közírója (PSZK)
Ha valami elkezd bizseregni a szíved vagy a lágyékod tájékán Bokros és Debreczeni neve hallatán, nos, akkor Te jól tudod, miről beszélek.
Az MDF Lajosra lett felépítve – így álmodta meg a Somogyi Zoltán. Az ötlet nem volt egészen rossz és vérszegény. Magyarországon nincs jobboldali liberális, piaci fundamentalista, matematikapárti párt – és ez lehetne az MDF. Gazdaságilag a legkeményebb Pinochet (ergo neoliberalizmus, chicagói iskola, stb.), társadalmilag pedig egy kis „keresztény-zsidó-kultúrköröző”, nyugatvédő, Izrael-párti fíling. De ez utóbbi hanyagolható is – az Izrael-pártiság a hazai zsidó szavazókat sem annyira izgatja, tán még az űbercionista hitgyüliseknek tudjuk ezt érvként eladni, de másoknak nemigen. Nos, tehát Somogyiék kigondolták mindezt a Political Capitalben – hogy hol jelentették be legelőször, azt nem áruljuk el, pedig árulkodó lenne –, ráúsztatták a témára a hayeki anarchista, de mostanra már szélsőjobboldali, iszlamofób, hírszerzős Seres Lászlót, idecsapódott a Pim Fortuyn-imádó és haladásmániás Tótawéárpád – és az egész élére feltolták Lajost, az okost. Ez lett volna a kínálat – és akinek tetszik az ilyesmi, annak tetszhetett is. A tíz százalék bőven benne volt az ötletben – főleg, hogy az SZDSZ volt szíves szétesni.
Két dolog zavart be a képletbe: a már Szabó Iván által is megénekelt „szörnyű tagság”, valamint az LMP felfutása.
Olvasónk kérdésére: SZDSZ-es csajunk volt, de abból is LMP-s lett
LMP-s posztunk után hűséges kommentelőnk, Gauche Caviar a lélek finom rezdülései iránti érzékenységével a következő kérdést tette fel:
Mondjuk felmerül a kérdés: na mi van SeppiSchluiferer, rástratoltál egy lmp-s bringára de az elmagyarázta neked, hogy a jobbos arroganciád neki kevésbé vonzó, mint egy tarisznyás faültető, és ott maradtál egyedül a kis álló cerkáddal meg a repi pogácsáddal?
Bezzeg majd ha a boldogságos jobbos rendszer lesz... akkor majd csak rámutatnak a Párt belső emberei a kiszemelt nőstényre és ungabunga? Meg bevezetitek az első éjszaka jogát? Vagy majd legalizáljátok a gyerekfütyi fogdosást kedvenc kis egyházaitokban?
Szerkesztőségünk haladéktalanul belső vizsgálatot rendelt el az ügyben.
A vizsgálat során tudomásunkra jutott, hogy megbecsült szerzőnk, az összes párt fanatikus rajongótáborában közutálatnak örvendő SeppiSchluiferer eddig nem próbálkozott LMP-s csajjal, viszont volt egy SZDSZ-es barátnője, aki - a szakítás után - szeretett pártját éppen az LMP-ért hagyta el. A csaj egyáltalán nem bicajozik, viszont ennek ellenére jó lába van. SeppiSchluiferer ugyanakkor nem zárja ki, hogy a jövőben esetleg bepróbálkozik egy olyan LMP-s csajnál, aki korábban nem volt SZDSZ-es.
Szerkesztőségünk ezzel megnyugtatóan tisztázottnak tekinti az LMP-s poszt szexuális hátterét. Olvasóink lényeget érintő kérdéseit a továbbiakban is kivizsgáljuk.
Miért szavazz az LMP-re?
Ezen a héten annyira pozitívak vagyunk, hogy az már szinte fáj nekünk. Minden nap egy párt mellett érvelünk. Minden nap más párt bérence vagyunk. Döntened úgyis Neked kell.
Mert az egész annyira trendi, és a csajok is itt a legjobbak. Ők a zöldek. Szeretik a virágokat, a földet, óvják a klímát, a madárkákat, közben bringáznak, ettől pedig jó formájú a lábuk, valamint jó a zenei ízlésük, és bár azért SZDSZ-szagot árasztanak, de a vidéket is szeretik, a nemzetet is, a „magyar bolti paradicsomot” is. Kicsit antiglobalisták, de azért realisták. Naggggyon trendik. Ha trendi csaj vagy, csak az LMP-t választhatod – a Cosmo vagy a Joy mellé. Egykoron a Fidesznek, a Fidelitasnak volt ilyen híre: hogy vagány, jóarcú, gondolkodó srácok, lányok vannak ott.
Mára az LMP ez a párt. Mára az LMP bulijaira mennénk inkább, mint a Fidelitaséira. A jóarcú, emberarcú rendszerkritika pártja az LMP lett. Ha sok Neked a Pörzse egyértelműsége, ha igazából fölülről szarod le a borsodi emberek gondjait, ha jómódú szüleid mellett csak hobbiszinten foglalkozol társadalomkritikával, nincs is ideálisabb választás Neked, mint az LMP. Ha az LMP-re szavazol, úgy érezheted: rendszerkritikus vagy – de azért csak annyira, hogy nehogy felboruljon az a rendszer, amiben Te azért voltaképp annyira jól érzed magad. Éppen ezért kifejezetten ajánljuk az álságos embereknek az LMP-t. És ne hidd, hogy ezzel bántani akarunk! Ugyan, kérem, mindannyian szerepet játsszunk – hát Te akkor játszd a városi ellenállóét!