A szír forgatókönyv?

Ukrajnában már nem csupán tüntetnek. Ukrajnában Szíriához hasonlóan amerikai-orosz csata zajlik. Az ilyen exportált nagyhatalmi vetélkedések sajátosságaként pedig a helyi társadalom élete, vagyona és politikai lehetőségei pusztulnak.

Ukrajnában polgárháborús szétszakadás képében jelenik meg a két hatalmi tömb vetélkedése. Azt, hogy Ukrajna nyugathoz való korlátozott integrációjáról szóló nyugati ajánlat és az ebből fakadó keserűség a nyugat által keltett illúziókon is alapult, már megírtuk. Mára Ukrajna polgárháborús intenzitású nagyhatalmi ütközőponttá vált. Nem is önmagában az eddigi véráldozat az, amely ezt a drámai képet sugallja, hanem, hogy egyre kevésbé látszik a lehetőség, hogy innen a folyamatok hogyan kanyarodhatnának vissza az erőszakmentesség és az ország egysége felé.

Ki ütött először?

Szíriához hasonlóan itt sem lehetséges kellő biztonsággal megállapítani, hogy a nyugat által támogatott sokarcú (náci/liberális/kerdem) ellenzék robbantotta-e ki az erőszakot, vagy az orosz-szövetséges kormány fegyveres szervei tették ugyanezt. Azt sem tudhatjuk, hogy az erőszak direkt alkalmazásában bíztak, vagy provokációs céllal használták azt. De tény, hogy az ország szíriai sebességgel csúszik a szétesés, a nagyhatalmi támogatással eszkalált polgárháború felé.

Ilyen polgárháborúk és ilyen nagyhatalmi beavatkozások jelentették azt a négy évtizedet, amelyet hidegháborúnak hívunk. És bár a boldog ’90-es évek eufóriájában, amikor Jelcin maffiaállama az Egyesült-Államok szövetségese volt, boldog-boldogtalan számára végleg véget ért a történelem – hát most észrevétlenül, de lassacskán újrakezdődött a történelem.

Az Egyesült Államok már nem Soros Györggyel és színes forradalmakkal szerez befolyási övezeteket, hanem hardkórabb eszközökkel is. Az is látszik, hogy nagyhatalmi rendező elvként nem ismeri el az "érdekszférák" elhatárolását. Oroszország pedig – azt nem tudni, hogy időlegesen megerősödve, vagy befolyását tartósabban visszaszerezve – újra kemény játékos, amely nem válogat az eszközökben. Az új hidegháború jelen állását itt most nem tekintjük át Afganisztántól Grúzián át Szíriáig, sem az USA mint hanyatló hegemón helyzetét, sem a feljövő rivális hatalmakat, amelyek Oroszországnak éppúgy vetélytársai. De jó lesz észbe vésni: az 1990 utáni két évtized egypólusú világa volt a kivétel, és nem fordítva.