A kisebbik rossz Romániában
"Az (...) egészségügyi törvény, a román közszolgálati televízió átpolitizálása és Ponta miniszterelnök brüsszeli állásfoglalásai arról, hogy folytatja az IMF követeléseinek megvalósítását, tisztán mutatja, hogy ugyanazzal a politikai érvelésrendszerrel állunk szemben, függetlenül az éppen aktuális szereplők nevétől."
A lefelé spirál
Jól tesszük, ha vigyázó szemünket Romániára vetjük. Ott a (mutatis mutandis) orbáni kiadású hatalmat már le (vissza) cserélte a nép a posztkommunista-liberális elitre. Ez a príma lehetőség nekünk még csak a 2014-ben ismét elkezdődő jövő, hála a régi baloldali szereplők szalonképessé higítására vonatkozó (eddig sikertelen) kísérleteknek.
Mi történt ott? Ha hihetünk CriticAttacnak, a nagy Basescu-ellenes revanshangulat tökéletesen alkalmas volt arra, hogy elmélyítse a Basescu hatalomgyakorlásában kárhoztatott technikákat.
Folytatják, vagy éppen kiterjesztik a voluntarista hatalomgyakorlást, picit talán több tekintettel a tőkére.
Miközben Bajnai nagyon nem ígér mást, mint „kiszámíthatóságot” vagyis egy menedzserbarát gazdaságpolitikát, ugyanazokon a lepusztult alapokon, ahonnan az ország 2000 közepétől folyton a mélybe rugaszkodott, hol pannon pumaként, hol zsebcirkálóként.
Ugyanakkor már az is sejthető, hogy a „kiszámíthatóság” és a pedáns jogállamiság lesz az első, amit el kell dobniuk, ha kormányozni akarnak. A bajnaista jogállami higiénia majd a kényszerre hivatkozva kell, hogy jogállamtól idegen eszközökkel kerülgesse a kétharmados aknákat, jogilag vitathatóan felszámolja az Alaptörvény adta rendszer kereteket, legfeljebb egy népszavazással politikailag legitimmé téve a jogilag vitathatót.
Jogállamellenesen fog kormányozni és elmúltnégyévezve a kényszerekre hivatkozik majd.
"Az a tendencia is aggaszt minket, hogy az új kormánykoalíció az eljárásrend megszegésével és az Alkotmány laza értelmezésével igyekszik növelni a hatalmát. Ponta kormánya a hatalomra kerülésétől számított két hónap alatt 23 kivételes kormányrendeletet hozott, ez a szám a 2012 januárja és áprilisa között hatalmat gyakorló két kormány ideje alatt 14 volt."
A dilemma persze a régi: lehet-e a szabadság ellenségei ellen a szabadságtól idegen eszközökkel harcolni? És főleg úgy lehet-e, hogy Bajnaiék esetében a nagy moralizálás arról, hogy ki a szabadság ellensége - igazából azt leplezi, hogy ők is mindenre hajlandóak a politikai hatalomért (a politikai ellenféllel szemben) - ahogyan a Fidesz is. A spirál pont ettől spirál, az egyik elvadulást igazolja a másik elvadulás, lefele a végtelenségig.
A kisebbik rossz logikája miatt a kisebbik és a nagyobbik rossz is egyre rosszabb lesz.
"Az, hogy az előző kormányzat ugyanilyen módszerekkel dolgozott a saját politikai dominanciájának kiépítésén, semmiféleképpen nem lehet etikai alibi az USL-kormány jelenlegi intézkedési számára - éppen ellenkezőleg, ha figyelembe vesszük, hogy hogyan kritizálták a PDL kilengéseit. Az USL jelenleg a saját agendáját követi a politikai hatalomszerzés útján, azoknak az embereknek a társadalmi és gazdasági kárára, akiket kormányozni igyekeznek."
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ez így nem hinném, hogy igaz. A jogállamiság helyreállítása még akkor sem feltétlenül kidobása a jogállamiságnak, ha történetesen az aktuális joggal nem egyeztethető össze. Ellentmondásnak hangzik, de ha az intézkedések a jogállamiság felé hatnak, akkor nem lehetnek jogtalanok.
A kiszámíthatóság pedig pont azt jelenti, hogy az ember tudhatja, mi lesz a dolgok vége, és ebből a szempontból gazdaságilag és jogilag is sejthető, mi lesz az irány.
És nem, nem Gyurcsányt fogja visszahozni ahogy szeretitek hangoztatni...
Az írás többi része meg egyszerűen értelmetlen és céltalan.