A kisebbik rossz Romániában
"Az (...) egészségügyi törvény, a román közszolgálati televízió átpolitizálása és Ponta miniszterelnök brüsszeli állásfoglalásai arról, hogy folytatja az IMF követeléseinek megvalósítását, tisztán mutatja, hogy ugyanazzal a politikai érvelésrendszerrel állunk szemben, függetlenül az éppen aktuális szereplők nevétől."
A lefelé spirál
Jól tesszük, ha vigyázó szemünket Romániára vetjük. Ott a (mutatis mutandis) orbáni kiadású hatalmat már le (vissza) cserélte a nép a posztkommunista-liberális elitre. Ez a príma lehetőség nekünk még csak a 2014-ben ismét elkezdődő jövő, hála a régi baloldali szereplők szalonképessé higítására vonatkozó (eddig sikertelen) kísérleteknek.
Mi történt ott? Ha hihetünk CriticAttacnak, a nagy Basescu-ellenes revanshangulat tökéletesen alkalmas volt arra, hogy elmélyítse a Basescu hatalomgyakorlásában kárhoztatott technikákat.
Folytatják, vagy éppen kiterjesztik a voluntarista hatalomgyakorlást, picit talán több tekintettel a tőkére.
Miközben Bajnai nagyon nem ígér mást, mint „kiszámíthatóságot” vagyis egy menedzserbarát gazdaságpolitikát, ugyanazokon a lepusztult alapokon, ahonnan az ország 2000 közepétől folyton a mélybe rugaszkodott, hol pannon pumaként, hol zsebcirkálóként.
Ugyanakkor már az is sejthető, hogy a „kiszámíthatóság” és a pedáns jogállamiság lesz az első, amit el kell dobniuk, ha kormányozni akarnak. A bajnaista jogállami higiénia majd a kényszerre hivatkozva kell, hogy jogállamtól idegen eszközökkel kerülgesse a kétharmados aknákat, jogilag vitathatóan felszámolja az Alaptörvény adta rendszer kereteket, legfeljebb egy népszavazással politikailag legitimmé téve a jogilag vitathatót.
Jogállamellenesen fog kormányozni és elmúltnégyévezve a kényszerekre hivatkozik majd.
"Az a tendencia is aggaszt minket, hogy az új kormánykoalíció az eljárásrend megszegésével és az Alkotmány laza értelmezésével igyekszik növelni a hatalmát. Ponta kormánya a hatalomra kerülésétől számított két hónap alatt 23 kivételes kormányrendeletet hozott, ez a szám a 2012 januárja és áprilisa között hatalmat gyakorló két kormány ideje alatt 14 volt."
A dilemma persze a régi: lehet-e a szabadság ellenségei ellen a szabadságtól idegen eszközökkel harcolni? És főleg úgy lehet-e, hogy Bajnaiék esetében a nagy moralizálás arról, hogy ki a szabadság ellensége - igazából azt leplezi, hogy ők is mindenre hajlandóak a politikai hatalomért (a politikai ellenféllel szemben) - ahogyan a Fidesz is. A spirál pont ettől spirál, az egyik elvadulást igazolja a másik elvadulás, lefele a végtelenségig.
A kisebbik rossz logikája miatt a kisebbik és a nagyobbik rossz is egyre rosszabb lesz.
"Az, hogy az előző kormányzat ugyanilyen módszerekkel dolgozott a saját politikai dominanciájának kiépítésén, semmiféleképpen nem lehet etikai alibi az USL-kormány jelenlegi intézkedési számára - éppen ellenkezőleg, ha figyelembe vesszük, hogy hogyan kritizálták a PDL kilengéseit. Az USL jelenleg a saját agendáját követi a politikai hatalomszerzés útján, azoknak az embereknek a társadalmi és gazdasági kárára, akiket kormányozni igyekeznek."
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ez így nem hinném, hogy igaz. A jogállamiság helyreállítása még akkor sem feltétlenül kidobása a jogállamiságnak, ha történetesen az aktuális joggal nem egyeztethető össze. Ellentmondásnak hangzik, de ha az intézkedések a jogállamiság felé hatnak, akkor nem lehetnek jogtalanok.
A kiszámíthatóság pedig pont azt jelenti, hogy az ember tudhatja, mi lesz a dolgok vége, és ebből a szempontból gazdaságilag és jogilag is sejthető, mi lesz az irány.
És nem, nem Gyurcsányt fogja visszahozni ahogy szeretitek hangoztatni...
Az írás többi része meg egyszerűen értelmetlen és céltalan.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal