Piackonform – egy jelentés nélküli szó karrierje

„Meglepő”, hogy piackonform módon él jegybanki eszközeivel Matolcsy, harsogja az Index. Elsőre persze értem  az unos-unt zsurnaliszta véleményvezérkedést. Matolcsytól legalábbis a Téli Palota ostromát várta volna az újságíró kolléga.

(Közbevetés - Ez is mutatja, hogy Orbán gazdsági rendszerét a lényegi folyamatok megértése nélküli kritika uralja. A monetáris élénkítés mint  válságkezelés, vegyítve a makro-egyensúly mindenekfelettiségével, autoriter-neoliberalizmussal és operatív rugalmassággal - egy válságkezeléssel vegyített felzárkozási stratégia hibrid receptje, mint ilyen: szabály és nem kivétel. Tehát ennek a kritikája sem az, hogy letértünk-e a sárga köves nyugatra vezető útról, hanem, hogy nincsen Óz! - de erről majd máskor)

Tehát meg van döbbenve az újságíró kolléga. OK. De mi a fene akar lenni ez a minőségjelző, hogy piackonform? Az biztos, hogy ebben a szövegkörnyezetben ez semmit nem jelent. Hiszen az MNB egy jegybank, vonatkozik rá egy törvény, a javaslatban érintett kereskedelmi bankok szigorú szabályozókkal működnek (sőt nem is lennének erre a célra likvidek, ha az MNB nem adna nekik forrást), a hitellel megcélzott kkv-k ugyan piaci szereplők, de mégis milféle szabályok tiltanák, hogy forráshoz jussanak?

A konkrét esetben a szó használata számomra kibogozhatatlan. Az ember kénytelen valami szocialista örökséggel, a sorok között olvasással metaforává változtatni és többletjelentése felől olvasni a szót: tehát az újságíró szerint a piacnak (amely entitásról semmit nem tudunk még) egyértelmű és megismerhető szabályai vannak, egy-egy magatartás pedig megfelelhet ezeknek, vagy megszegheti azokat.

A tapasztalat ezt a használatot igazolja: a metaforát az újságírói nyelv egy-egy (jellemzően állami) akció megdicsérése, vagy megfeddése céljából használja.

Ha ezzel a sejtéssel élünk, akkor most már derüljön ki, mi a fene az a szabály, aminek meg bír, vagy nem bír megfelelni egy magatartás. A magyar gugli sajnos semmi olyan találatot nem ad, ami meghatározással, definícióval segítené a sajtóolvasót. Sem szótár, sem enciklopédia, sem wiki, tudományos cikk, semmi. Nézzük akkor a feltételezett angol forrásszót.  Itt is elenyésző a szótáras találat, pedig egy alapvetően az interneten bőven szótárazott, wikizett és rövid, lebutított definiciókkal teli terepről van szó. Végre van egy angol nyelvű gazdaságetikai könyv, egy közepesen illetékes svájci szerzőtől, ami részkérdésként foglalkozik a fogalom történetével. Ebből megtudhatjuk, hogy legalább két értelme van a szónak,  a gyenge (ordo-liberális) definíció szerint olyan állami beavatkozás piackonform, ami a piaci árképzést nem szünteti meg, hanem csak mint „adat” kapcsolódik be az árképzés mechanizmusába, míg a szigorú (neoklasszikus) definíció szerint csak olyan beavatkozás lehet piackonform, amely csak az egyébként is „természetes” és magától is előálló „piaci egyensúly” létrehozását segíti.

Ez a helyzet, ha egyszerű érdeklődőként mondjuk egy darab, valamennyire jó minőségű forrásból akarjuk megismerni a szó jelentését. Ehhez képest a sajtóbeli általános használat minimum nagyvonalú, ha nem még az eredeti jelentésnél is ideologikusabb.

A piackonformitás  olyan kifejezés, amely legalább egy FAM-féle közhelyszótár, vagy az általunk írogatott gazdasági újbeszél sorozat , vagy az Uj Péter lapjában olvasható édiség-sorozat méltó szócikke lehetne.

Azt, hogy az Index szerint az MNB hitelprogramja miért „piackonform” talán már mérlegre tehető. Talán azért, mert teljesen értelmetlenül két százalék kamathoz juttatja a banki közvetítő szférát, és javítja annak mérlegét. Persze nem akarom alulértékelni a kereskedelmi bankok legendás szakértelmét, amivel hitelbírálnak és páratlan kockázatvállalásukat sem (lásd még: mentőövek), de ha én, mint állam csak élénkítés céljából saját forrást nyomok a kkv szektorba, akkor mi a fenéért kellenek ők ehhez?