Egy XII. kerületi lakos írása

Budapest 12. kerülete - helyi nevén a Hegyvidék - a tizennyolc élenjárónak nevezhető magyar település közül az egyik, mely önszorgalomból tagja lett a Klímabarát Szövetségnek. Azok a települések, városrészek, melyek ehhez a szövetséghez csatlakoztak, komolyan veszik az éghajlatváltozást: beruházásokkal, különböző intézkedésekkel, akciókkal küzdenek ellene. Sőt, a Hegyvidék delegálja a szövetség jelenlegi elnökét, Kovács Lajost is, aki az önkormányzat alpolgármestere is.

Egyszerre szórakoztató és elszomorító a tény, hogy a főváros egyetlen, magát klímabarátnak nevező kerülete - ahol egyébként valóban van komposztálási program, UV-sugárzás mérő, napenergia-telepítés, kistermelői piacpont, kerületi fakataszter felmérés (!) - éppen mostanában tervezi a Normafát, Budapest legnagyobb összefüggő zöldfelületét síkomplexummá ( azaz "sportcentrummá") alakítani, miközben a jelenlegi klímakutatások egyre kevesebb síelésre alkalmas napot jeleznek előre. Persze csak néhány cserjéről van szó...

Valami mégiscsak megváltozott ebben a hazában mondjuk 1997-óta. Akkoriban minden hátrányos következmény nélkül coollistás lehetett bárki a népellenes liberális közmegegyezés sarokpontjainak elismétlésével: a végtelenül provinciális provinciázás, a magyarugarozás, a rendszerváltás veszteseinek nemcsak társadalmi alávetése, de kulturális megbélyegzése, önmagunk lebalkánozása a napi szókincs bevett elemei voltak. „Ebben a nyelvben minket csak az kárpótolhatott, hogy ha magunkat lebalkánoztuk, akkor cserébe találhattunk délkeletebbre egy még balkánabb országot.”és szidalmazhattuk azt.

Ez a liberális közmegegyezés a politikai véleményipartól egészen a trendi kulturális csemegékig (Belga, Krétakör) a rendszerváltás társadalmi és gazdasági lesüllyedésére adott (persze elméletileg legtöbbször hibás, rendszertelen, indulatos) reakciókat és az azokat képviselő kisembert gúnyolta ki.

Eredetileg a koszovói EULEX misszióról próbáltam meg posztot írni, de írás közben egyértelművé vált, hogy a kvázi-gyarmatosítás programja nem lesz értelmezhető a jugoszláv széthullás nem közismert története nélkül.

Jugoszlávia: széthullás – bomlasztás?

A második világháborút követően újjáalakuló titoista Jugoszlávia saját magát szabadítja fel, szovjet csapatok a területén nem állomásoznak. Jugoszlávia a térség elmúlt száz évének amorf államiságai helyett egy föderatív megoldást kínál, egy 25 milliós népességnek stabil állami formát ad. Jugoszláviát szerencsés módon a hidegháború erőviszonyait kihasználva, nem csak pozicionálhatja magát önállóan a nemzetközi színtéren, hanem az el nem kötelezettek mozgalmának zászlóvivője. A tervgazdasági koordinációt már 1950-51-től föllazítják, az állami tulajdont a szocialista tulajdon egyik, a szocialista táborban sem ismert példája, a dolgozói, önigazgató köztulajdonlás váltja fel. Ez irányítja az ipar sok jelentős egységét - a modell a „piaci szocializmus” szlogenjével írja le magát. Ez ekkor még mégsem a nyugati függésbe való belesodródást, hanem jó teljesítményű és a világpiacára is lelő ipart jelent. 1951 és 1957 között az Egyesült Államok a Marshall-segélyt követő legnagyobb, vissza nem fizetendő pénzügyi segítséget nyújtja Belgrádnak. Ez a pénzügyi asszisztencia ezt követően hitel formájában a széthullásig is jelen van. 1952-ig a mezőgazdaságnak csupán 1/5 részét kollektivizálták, ettől az évtől kezdve a kollektivizáció nem prioritás többé, és a mezőgazdaság fennmaradó részét kisebb méretű magántulajdonú farmgazdaságok alkotják. A munkásönigazgatás nagyobb demokráciát követelő igénye 1968-ban találkozik a belgrádi egyetem követeléseivel: „le a vörös burzsoáziával!” Az elégedetlenséget többféle módon kívánják kezelni. Az egyik, politikai legitimációt vásárló megoldásnak is köszönhetően már igen korán, 1970-től Jugoszlávia nagy volumenű IMF-adósságot halmoz föl. A visszafizetés 1984-től esedékes, ezt követően öt év alatt az életszínvonal 40%-ot zuhan, Macedóniában kitörnek az első sztrájkok. 1988-ban szerb és horvát munkások megrohamozzák a belgrádi parlamentet és a jugoszláv munkásosztály közös akcióját követelik. Az IMF-hitelek visszafizetésére tett kísérletek közben sok gyárban nem fizetnek bért, a hiperinfláció súlyos elégedetlenséget szül, korlátozásokat vezetnek be a lakossági üzemanyagfogyasztásra. 1989 őszén Ante Markovic jugoszláv miniszterelnök Washingtonba utazik, Bush elnökhöz, hogy egy újabb pénzügyi csomagról és annak feltételeiről tárgyaljon, megegyezés születik a dínár leértékeléséről, a bérek befagyasztásáról és a munkás-önigazgatási forma fölszámolásáról. 1990-ben Markovic miniszterelnök és Jeffrey Sachs professzor sokkterápiája a helyzetet tovább eszkalálja. Stambolic szerb elnök lemondását követően az ekkor még technokrata fiatal apparatcsik Slobodan Milosevic vezetésével létrejöm a „Milosevic-Bizottság”, amely az IMF piacpárti reformjait szorgalmazó belgrádi közgazdászokat tömöríti. Az angolul kiválóan beszélő Milosevic a nemzetközi pénzügyi intézmények fő helyi szövetségese. Az IMF tollba mondja az intézkedések főbb sarokpontjait, így új cég- és csődtörvényt alkotnak, amely lehetővé teszi, hogy a hitelezők követeléseiket gyorsan és akadálymentesen meghatározó tulajdonná alakítsák az adós, fizetésképtelen cégben. A jugoszláv ipari termelés 21% százalékkal visszaesik, miközben a dolgozói és állami irányítást a privatizált tulajdon váltja föl.

Schmuck Andor, a nagy nevettető legbelül biztosan hihetetlenül szomorú, ugyanis művészetének csak a legfelső rétegét értékelik az emberek. Mindenki az óvszerrel kampányoló vagy az "Ez a mi városunk, amiről álmodunk" refrénű dalt éneklő politikust látja benne, esetleg a Bódi Csabi klippben limuzinban Magyar Hírlapot olvasó kedves öltönyös figurát.

 Én is csak akkor vettem észre Schmuck legnagyobb húzását, amikor nemrég kijött a nagy hír, hogy nem fog szövetséget kötni az MSZP-vel, a "két párt ugyanakkor egyetért abban, hogy a nyugdíjas társadalmi csoport kiemelt érdekképviselete a következő kormányzati ciklus prioritása lesz." Ekkor értettem meg, hogy a csodálatos Schmuck Andor nem az óvszeres bohóckodásával, de nem is valamelyik trash-performance-ával vált állócsillaggá a magyar abszurd humor életút kategóriájában.

Mesterházy az elmúlt héten feltrancsírozta az összes korábbi szövetségesét és hűbéresét.

Az újságírók és a „politikai elemzők” úgy kommentálják a DK, a Liberálisok és az MSZDP kivágását a picsába, mintha teljesen korrekt szövetségi tárgyalások eredményéről lenne szó, ami részletkérdéseken csúszott el.

A valóságban az történt, hogy Bajnai legyőzése után elmaradt a jutalomosztás. Mesterházy a köré sereglő, markukat dörzsölő hűbéreseit láncfűrésszel várta.

Egyébként kik voltak ezek a pártok? Honnan bukkant elő Schmuck Andor? Mit akart Fodor Gábor 2014-ben?

ügyet vet

Gerendai Károly és Csányi Sándor a nyakukba akasztottak egy-egy „hónap vesztese” táblát és odaláncolták magukat a miniszterelnöki rezidencia vaskapujához. - Sándor maga szerint sikerülhet? érdeklődött a kisebbik vesztes. Nem tom’ kisfiam, ha ez se segít, akkor itt mi segítene. Bent Orbán, ügyet sem vetve rájuk, tovább folytatta az öregedést.

Metzker Viki fülére szorítja a szpíkert, újabb szettet rak föl, a sztyeppe izzik az ürességtől.

böng

Ma mit kell gondolnom? Böngészte tombolva az internetet Misi - a közösségi tartalmaktól, egészen a nagy híroldalakig. Amíg önmagán a beállítási műveleteket végezte, koponyájában hangosan sercegett az agyvérzsír.

ripsz

Ferenc pápa egy top jezsuita előzékenységével matéval kínálta a junta tagjait. Az emberiség elleni bűncselekmények nem évülnek el. De ami a hágai nemzetközi bíróságnak nem megy, azt Isten egy ripsz ropsz alatt véghez viszi. Már csak meg kell bánnotok.

csacsi egy

A junta tagjai egymásra mosolyogtak a kutyameleg pinamar-i bádogviskóban. Tudtam én, hogy meg tudunk állapodni őexcellenciájával. Még csak annyi lenne itt, hogy ne lázítsa folyton a népet azzal, hogy Ford Focussal jár. Csacsi egy populista fogás szentatyám. Hetes BMW, vagy valami, különben lesheti, hogy ezek itt tiszteljék. Nekünk elhiteti.

kvarc

A salföldi kvarcbánya fehér porában úgy terült el Kálmán és Csikó teste, mint két bepanírozásra váró csirkecomb. - Nem fura, hogy ez az FKK kultúra, hogyan vált amalgámozó erővé, szubkultúrává a disszidens értelmiség, a későbbi demokratikus ellenzék számára? Fontoskodik Csikó. Kálmán szeme előtt pacákká olvadtak a Marcuse könyv betűi, annyira meghatódott emlékeitől. Mégis erőt vett magán, hogy a szokott érdes modorában válaszolhasson. De - mondtam is mindig a Krassónak, te Gyuri ez a te meztelenkedésed egy látens náci dolog ám. – Jajj Dudus - (kaccant föl Csikó aki így hívta Kálmánt) - te már akkor mindent milyen jól láttál.

Csikó tehát nem érzékelte, ahogyan Kálmánban az emlékezet csaló régésze az épp most összetört váza cserepeit hamisítja archeológiai leletté.

kisebb tűz

Setét Ábrahám őrvezető, polgári foglalkozása juhász, 1978. augusztus 17-én tartott lőgyakorlaton a harckocsi lövegtornyát a célra vezetés parancsot követően tévedésből a lőteret szegélyező nyárfaerdő felé fordította, és az éles lőszerrel a felsorakozott lőalakzat előtt veszélyes távolságban tüzelt. A nyárfaerdőben kár, kisebb tűz keletkezett. Ekkor derült fény arra, hogy Doboz Sándor laktanyaparancsnok az erdő egy tisztásán elöljárói engedélye és tudta nélkül, a rá bízott legénység munkaerejét igénybe véve, méhészetet működtetett, a mézet feltételezhetően saját hasznára értékesítette. Az elszabadult méhek befogásával Nyír Elemér helyi lakos méhészt, a vizsgálat vezetője megbízta.

röss

Milyen jókor jön! Üdvözölte a beteget a Cigánydoktor az első napján. Ma kedvező megállapítások és diagnózisok várhatóak tőlem - nyomatékosította a jókedvét. Mik a jelen panaszai?  - száguldott a forró kása közelébe rögtön egy szakmai kérdéssel…

A település betegei az új orvos keze alatt szemlátomást kezdtek magukhoz térni szendergésükből, egyre gyakrabban tértek be a rendelőbe egy-egy egzotikusabb kórral, a doktor pedig hozzálátott, hogy az összes betegség nevét korrektül magyarítsa, annak érdekében, hogy immár a latin nyelv se verjen éket páciens és orvos közé. Olyan rössel kezdett új élete alapjainak betonozásához a doktor, hogy a szótár írása mellett, paprika-nemesítésre, csirketenyésztésre és egy napelemes meggymagozó szabadalmaztatására is futotta.

répáj

Misi addig-addig kutatott a garázsba száműzött kincsek között, míg a gumi horgászcsónak és az öt darab azonos gyártmányú kidobott gyümölcscentrifuga alatt végül meglelte: Bolgár György „Vágy” című könyvét. Mohón föllapozta és tetszőlegesen ugrálva a sorok között vadul rángatni kezdte a répáját.

képek: Serban Savu

Emlékszünk még azokra az időkre, amikor az LMP-t fikázták azzal, hogy az SZDSZ köpönyegéből bújt elő? Lám-lám, feleim, immáron nem divat Schifferékkel kapcsolatban ezzel riogatni, már csak az úgynevezett demokratikus ellenzék felől vádolják őket a jobbra tolódással, és nem is annyira azért, mert Sólyommal és Ángyánnal kokettálnak a konferenciáikon, hanem mert nem voltak hajlandóak belemenni a Szent Szövetségbe a patás Orbán és bandája ellen.

Amely szövetségnek viszont tagja immár a hipermodern mód formatervezett, a vállalkozós-drogozós vonalat a legújabb látványelemekkel felszerelve újjáépített igazi SZDSZ2, az Együtt2014. Ez most nem vádaskodás, hanem tény, amit nem árt kimondani. Mesterházy Attila az Origo szerint már tavasszal ezt gondolta róluk, tágabb ismeretségi körömben is egyértelműen azok szimpatizálnak az új formációval, akik korábban az SZDSZ-szel, és - bár jó lenne egy kutatás erről is, csak hát ebben nem érdekeltek Bajnaiék - nagyon erős a gyanúm, hogy az a 6-7% támogatói réteg, amely a közvéleménykutatások szerint az Együttre szavazna, nagymértékben azonos azzal, amelyik 5% körüli eredményeket hozva kiállt az SZDSZ mellett annak legsötétebb ámokfutásai közepette is, csak éppen a választói hajlandóság csökkenése miatt most többnek látszik.

markoláb írása

A most kezdődött tanévben több mint 2200 iskolarendőr és 100, úgynevezett bűnmegelőzési tanácsadó kezdte meg munkáját az iskolákban. Nyilván nagy szükség van rájuk, hiszen egyértelmű, hogy a (köz)nevelés rendészeti kérdés, de miért állt meg itt a jogalkotó? Az élet számtalan területén ugyanis legalább olyan veszélyek leselkednek ránk, mint a gyerekekre az iskolákban, tehát indokolt lenne még több rendőr- és bűnmegelőzésitanácsadó-fajtát bevezetni törvényileg. Olyanokra gondolunk, mint például a

1. Busz- és villamosrendőr. Örömmel jelentjük, hogy ilyen már van! Közterület-ellenőröknek hívják őket. Hivatalos személyek! Korunk csendőrei, fideszes fogdmegek. Egyes kutatások szerint a munkásőrök egyenes ági leszármazottai. Ezt támasztja alá a hasonló DNS és a pártállami erőszakszervezet embereivel megegyező számos tulajdonság (pl. iskolázatlanok, képzetlenek, naplopók, született bunkók stb.). Ők azok, akik, ha egy csöpp hatalmat kapnak, akkor a Jóisten irgalmazzon annak, aki szembejön velük. Előfordulási helyük a BKV/BKK-járművek. Jellemzőjük, hogy a náluk is alacsonyabb kasztba tartozó ellenőrökkel flangálnak, többnyire egy ellenőr-egy közterületes felállásban. Azaz például egy hatfős ellenőr csordát egy kisebb hadsereg kísérget, hiszen a tömegközlekedés is rendészeti kérdés.

2. Rovásírásos-helységnévtábla rendőr, illetve tanácsadó. Mivel a rovásírásos helységnévtáblák száma örvendetesen megszaporodott, indokolt lenne minden ilyen tábla mellé rendőrt, illetve tanácsadót állítani. Utóbbiak feladata lenne többek között a táblák olvasási és megértési nehézségeinek kezelése. Célszerűnek tartanánk, ha a tanácsadók egy része az állítólagosan betiltott Magyar Gárda soraiból kerülne ki, és munkáját önkéntes alapon végezné, így csökkentve a rovásírásos-helységnévtábla rendőrök és tanácsadók intézménye felállításának költségvetési kiadásait.

3. Fradirendőr, illetve fradiügyi tanácsadó. A nemzet első számú csapata mellé mindenképpen szükségesek rendőrök és tanácsadók. Tekintettel arra, hogy a Fradinak a Bajnokok Ligája főtábláján kellene szerepelnie, hogy egy klasszikust idézzünk (magyarul: előbb-utóbb megnyeretik velük a bajnokságot), továbbá stadion épül nekik, havonta kapják a kormányzati, fővárosi és állami cégektől érkező százmilliókat - egyszóval a megnövekedett intézményrendszer és feladatellátás indokolttá teszi a fradirendőrség és tanácsadói hálózat felállítását. A fradirendőrség élére a Fidesz-székház védelmében elévülhetetlen érdemeket szerzett, feddhetetlen előéletű és erkölcsű Sz. Ferencet javasolhatná az előterjesztő, a fradiügyi tanácsadók képzése pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen induló, államilag támogatott képzés keretében lenne megvalósítható. A későbbiekben megfontolandó a többi állami dotációban részesített csapat előrehaladása érdekében újabb rendőrök és tanácsadók felállítása. Így a költségvetésben külön célelőirányzat biztosíthatná a Puskás Akadémia-, Videoton-, Debrecen- és Mezőkövesd-rendőrök és -tanácsadók működését.

4. Templomrendőr. Mindenekelőtt keresztény templomokat védenének (vs. keresztény szellemiségű iskolák, keresztény nevelés). A keresztény templomok közelében is annyi veszély leselkedik a gyerekekre, mint az iskolákban, a világszerte – így nyilvánvalóan Magyarországon is – tapasztalható keresztényellenes támadásokról nem is beszélve. (És akkor arról nem is szóltunk, hogy a fővárosi MSZP-frakció Ószövetséget olvas.)

5. Fesztivál- és bulirendőr. Gyakorlatilag ezt is bevezették már, de a magunk részéről nem tartjuk elegendőnek azt a 450-500 rendőrt, aki tavaly két napon keresztül szétterrorizálta az ozorai fesztivált, idén pedig már a közutakon ellenőrizték, motozták és kipakoltatták a Nemzeti Együttműködés Rendszerétől idegen, nyilvánvalóan kábítószeres fesztiválozókat. És nemcsak a Kazinczy utcában kellene rendőröknek és közterületeseknek járőrözniük éjszaka, hanem minden kisebb-nagyobb bulin és fesztiválon, ahol felhőtlenül akar szórakozni az ember. Mintaértékűnek tartjuk ezért a Savaria Fesztiválon hajnali fél 4-kor utcazenészeket leteperő és elvonszoló rendőrök munkáját; a fesztivál- és bulirendőrök gyakorlati képzését és fellépését hasonló keretek között képzeljük el. Hiszen a szórakozás is rendészeti kérdés. Még annyit, hogy a kábítószer-fogyasztók és -terjesztők kiszűrése érdekében a fesztivál- és bulirendőr a gyanús (=fesztiválozni szándékozó) egyén otthonában intézkedhetne, ilyenformán szorosan együttműködne a lakásrendőrrel (vö. 6. pont).

6. Lakásrendőr. A lakásokban élőkre vigyázna. Eleinte kísérleti jelleggel kistelepülésen egy, nagyobb településen háztömbönként egy-két lakásrendőr teljesítene szolgálatot. Probléma esetén becsöngetne a lakásokba, érdeklődne az ott élők felől. Éjszaka bezörgethetne oda, ahol világosságot lát (hogy ez 22 vagy 23 óra után történne, azt a helyi önkormányzat rendeletben szabályozná), igazoltathatná a későn hazatérőket. A lakásrendőrök számát mindenképpen szükséges növelni. A cél, hogy a 2014-2020-as európai uniós költségvetési ciklus végére minden magyarországi háztartásra jusson egy lakásrendőr. Az intézmény bevezetését, működtetését EU-s forrásból lenne célszerű megvalósítani.

A poszt nem minden esetben tükrözi a szerkesztőség álláspontját

Sortilegus írása

„Büszke vagyok rá, hogy vállalkozásommal három másik családnak is megélhetést biztosíthatok.”

Büszke vagyok rá, hogy nem voltam olyan bolond, mint sokan mások, akik saját erejükből, saját pénzükből, saját kockázatukra fejlesztették vállalkozásukat.

Büszke vagyok rá, hogy én mindezt közpénzekből tettem.

Büszke vagyok rá, hogy nem a vevőim elégedettségének, hanem a pályázatíróm ügyességének köszönhetem vállalkozásom fejlődését.

Büszke vagyok rá, hogy nem termékeim, szolgáltatásaim kiváló minőségének köszönhetem vállalkozásom eredményességét, hanem olyan állami hivatalnokoknak, akik soha nem is láttak engem, soha nem vették igénybe termékeimet, szolgáltatásaimat.

Büszke vagyok rá, hogy tisztességtelen előnyre tettem szert azokkal szemben, akik a tiszta piaci versenyben jobbak lennének, mint én, de nem tudtak állami támogatásra szert tenni.

Büszke vagyok rá, hogy megnehezítettem versenytársaim helyzetét, esetenként pedig akár csődbe is vittem őket, hiszen az államilag támogatott vállalkozásommal szemben gyakorlatilag reménytelen helyzetbe kerültek.

Büszke vagyok rá, hogy sikerült lenyúlnom az adófizetők pénzét, így kevesebb forrás jut az oktatásra, egészségügyre és más közfeladatokra.

Büszke vagyok rá, hogy bebizonyítottam: a gyakorlatban nem sokat érnek a hangzatos hivatalos szólamok a tisztességes piaci versenyről.

Büszke vagyok rá, hogy erősítem azt az immár általánossá vált vállalkozói magatartást (tisztelet a nagyon kevés kivételnek), amely kritikátlanul elfogad minden kormányzati intézkedést - a vállalkozók kisebbik része azért lapít, mert már részesült állami támogatásban, a nagyobbik része pedig azért, mert reménykedik, hogy majd neki is jut a koncból.

Büszke vagyok magamra és az Új Széchenyi Tervre.

Volt már olyan érzésed, hogy a munkád csak merő kitaláció? Hogy a világ akkor is forogna, ha nem csinálnád azt, amit 9-től 5-ig csinálsz? A Strike Magazine nyári lapszámában David Graber körbejárta a humbugszakmák jelenségét – minden alkalmazott figyelemmel olvassa az okfejtését…

David Graeber

A humbugszakmákról

(A szöveg eredetileg angol nyelven, On the Phenomenon of Bullshit Jobs címmel jelent meg.)

1930-ban elmélkedve John Maynard Keynes úgy vélte, a század végére a technológia olyan mértékben fejlődik, hogy lehetővé teszi a Nagy Britanniához és az Egyesült Államokhoz hasonló országokban a tizenöt órás munkahét bevezetését. Minden okunk megvan rá, hogy azt higgyük, igaza volt. Technológiai szempontból tényleg képesek lennénk erre. Ez a forgatókönyv mégsem valósult meg. Épp ellenkezőleg: a technológiai fejlődés olyan módozatok kiötlésének szolgálatába állt, amelyek révén rákényszeríthetőek lettünk arra, hogy többet dolgozzunk. Ennek az állapotnak a beálltához gyakorlatilag értelmetlen szakmákat és munkákat kellett létrehozni. Hatalmas embertömegek szerte a világban, de főként Európában és Észak-Amerikában áldozzák fel aktív éveiket olyan munkák végzésére, amelyekről titokban úgy hiszik, nem is kellene azokat elvégezni. Az ebből a felállásból fakadó morális és lelki sérülés óriási és mély sebként tátong kollektív tudatunkban. Mégsem beszél róla szinte senki.

Miért nem valósult meg a hatvanas években még várva várt keynes-i utópia? A standard válasz a kudarcot általában azzal magyarázza, hogy Keynes nem vette figyelembe a fogyasztás és a konzumizmus masszív növekedését: ha választhatunk a rövidebb munkaidő, illetve a több játék és szórakozás „elfogyasztása” között, mi testületileg az utóbbit választjuk. Ez persze egy kényelmes kis tanmese elé állít minket, ám egy pillanatnyi reflektálás is megmutatja, hogy a dolog nem ennyire egyértelmű. Igen, valóban, a húszas évek óta megszámlálhatatlan új munka és szakma megszületésének lehettünk tanúi, ám ezekből igen kevésnek van köze a sushi, az iPhone vagy a menő surranók gyártáshoz és elosztásához.

De akkor mik is pontosan ezek az új szakmák? Egy nemrégiben megjelent, az 1910 és 2000 közötti USA-beli foglalkoztatást vizsgáló jelentés rávilágít a válaszra. (A helyzet egyébként tökéletesen megegyezik az Egyesült Királyságéval.) Az elmúlt évszázad során az iparban, mezőgazdaságban vagy háztartásban dolgozók száma drámai mértékben csökkent, ugyanakkor az irodai munkások, menedzserek, üzletkötők és vevőszolgálatban dolgozók száma megháromszorozódott: mostanra a foglalkoztatottak háromnegyede tevékenykedik ebben a szektorban, a száz évvel korábbi egynegyedhez képest. Magyarán a termelő szakmák a jóslatoknak megfelelően automatizálódtak, a termelő ágazatban dolgozók globális aránya pedig megcsappant, még akkor is, ha az Indiában és Kínában gürcölő munkástömegeket is számításba vesszük.