Aki Orbánra szavazott, az nem Orbánra szavazott
Roppant szórakoztató eleme közéletünknek, mikor egy teljes politikai oldal segget csinál a szájából. Különösen szép, ha két egymással tökéletesen szembenálló megmondás között mindössze néhány nap az eltérés.
Emlékezhetünk arra, hogy az Összeváltás a kampányban azt mondta, hogy, aki nem megy el szavazni, az Orbánra szavaz, most meg azt kezdték sulykolni, hogy aki nem ment el szavazni, az nem Orbánra szavazott.
Ezek után duplán sajnálhatjuk, hogy nem ezen nagyszerű államférfiak kezébe került az ország vezetése, akiket a saját elveik vezetnek és nem a napi politikai önös érdekeik.
Szabadság-téri emlékmű: a kormánynemváltók erzsébet-hídi csatája?
2002-ben, a hajszállal megvert Fidesz tábora számára fontos egyben tartó élmény volt az újraszámolást követelő tüntetés az Erzsébet hídon. Láthatóan valami ilyesmit szerettek volna a Kormányváltók törmelékei is elérni. Együtt azzal a megszokott taktikával, hogy a második világháború szereplőit azonosítsák a jelenben. Amíg a sasról és Gábrielről van szó, addig sem a vereséget kell magyarázni a bázisnak. Jól látszik ez az elszántság abban, hogy Schiffer Andrást, aki merészelte nem lekövetni ezt az agendát, két alkalommal is deresre húzta ezügyben az ATV. Mi azonban jól tesszük, ha a politikai hercehurca mellett (aminek lényegét szépen elmagyarázta Schiffer a Kálmán Olgának) megnézzük azt is, indokoltak-e az emlékmű elleni érvek.
Először is, szerintem is csúf a Szabadság téri szobor terve. Rossz a megvalósítás egyoldalú akaratossága. A magyar pszichének sem válik előnyére, ha sajnálja és sajnáltatja magát. Az 1920-tól 1944-ig tartó kurzus (minden német megszállás nélkül) súlyos gazdasági és politikai elnyomást jelentett a magyar népnek. Szerintem Magyarország a felelősségét ne kenje el. De ez a szobor - legyen akármilyen béna - nem erről az utóbbi szándékról szól.
Miféle ostoba elvárás az, hogy nem emlékezhetünk meg (tökmindegy, hogy milyen színű kormány alatt) a német megszállás tényéről? Elvégre megtörtént.
Antifasiszta emlékmű
A szobor ürügyén a magyar nyilvánosságban zajló vitából és az európai reakciókból úgy tűnik, mintha egyesek szerint az 1945-ös pozíciók csak Németország irányába felejtődhetnének el. Magyarországnak ez a gesztus nem jár. Egyedül Németország lehet demokratikus és ő tényleg mindennel szembenézett. A ballib diskurzusban: Ő szembenézett mi bezzeg nem. Biztosan így van, hiszen még a berlini ösztöndíjakon erről indoktrinált szellemi óriásaink is így gondolják. Magyarország ezért 2014-ben még egy nyomorult antifasiszta emlékművet sem állíthat. Ezt csak kiváltságosok tehetik. Például maguk a németek, vagy a zsidók, vagy a németek egykori háborús ellenfelei (a megszálltak közül ott is jóadag kollaborátor és önkéntes SS-es is kikerült). Magyarországnak tilos emlékeztetni arra, hogy Németország velünk szemben is követett el bűnöket. Magyarok és magyar zsidók ellen. Németország múltjával „leszámolni” csak Németországnak és emlékezetpolitikai szövetségeseinek van joga.
Mi nem néztünk szembe?
Pedig Magyarországon a Tildy-Rákosi korszak - ellentétben az adenaueri konszolidációval - nem csak a háborús bűnösökkel igyekezett népbíróságai útján elszámolni, de kirekesztette a politikai részvételből és sok esetben kriminalizálta az 1945 előtt irányító komplett társadalmi osztályokat is. A létezett szocializmus értékelésekor mindezekre persze illetlen, diktatórikus túlkapásokként kell gondolni. Szövetségben gondol így erre a honi liberalizmus éppúgy, mint a neonácik. Arról sem illik beszélni, hogy a Kádár rendszer, azzal együtt, hogy „szőnyeg alá söpörte” a huszadik századi traumáinkat, a „zsidókérdést”, - ezzel párhuzamosan a „szocialista hazafiság” (nem előzménytelen) nemzetfelfogásával egy valódi lehetőséget is kínált annak meghaladására. Mindezzel szemben Németország esetében a szövetségesek katonai igazgatása vezeti a számonkérést (Nürnberg), de az igazolási időszakot követően (Fragebogen) egyéb elkövetők az adenaueri szövetségi köztársaság apparátusában vígan dolgozhattak tovább. Moralizáló vívódásként a kérdést csupán 1968 diákforradalma bontja ki, amikorra nácijaik többsége már épp nyugdíjba vonul. Olyan megkésett és kissé tét nélküli szembenézésként, mint a Fidesz 2011-es lex Biszkuja.
MVM / Paks: közönséges bűnözők?
Ez a poszt semmi újat nem tartalmaz. De ha már ennyit beszélünk mostanában Paksról, talán érdemes röviden megemlékezni arról, milyen emberek kezében is van / volt az atomerőmű vezetése. Ugyanis a paksi atomerőmű és a tulajdonos MVM öt korábbi vezetője ellen indult büntetőjogi eljárás, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával.
Kocsis Istvánt két ügylettel gyanúsítják, amelyek az MVM-nek legalább 2 milliárd forint kárt okoztak. Az egyik egy 2007-es szerződés - egy ciprusi offshore-cég befektetési portfóliójának összeállítására kapott megbízás - amelyből semmi nem teljesült. A másik ügylet 2008-ban, egy milánói kft-nek nyújtott kölcsön, amit az olasz cég a mai napig nem fizetett vissza. A gyanú szerint Kocsis mindkét szerződést az MVM igazgatóságának megkerülésével kötötte meg. Kocsis 2005-től 2008-ig volt az MVM vezérigazgatója (2002-2005-ig a paksi atomerőmű vezérigazgatója, 2009-ig igazgatósági tag volt).
Rajta kívül az MVM offshore-ügyeiben gyanúsított még Varga-Sabján László, a Paksi Atomerőmű volt törzskari (bármit is jelentsen ez) és humánpolitikai igazgatója. Gyanúsított Szász András is, aki korábban Kocsis tanácsadója volt, és „mindenhol megfordult, ahol nem kellett volna, és mindenkivel kapcsolatba került, akiknek hallatán kiráz minket a hideg”.
Kovács József (2005-től 2009-ig a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója) ellen az atomerőmű gazdálkodásával kapcsolatban indult vizsgálat. Molnár László, az MVM és a Paksi Atomerőmű korábbi vezérigazgató-helyettese (azóta meghalt) ellen egy 40 milliós, értéktelen, összeollózott tanulmány miatt indítottak eljárást.
Gyanúsított még Kapolyi László is, akinek cégén keresztül 10 milliárd forint kerülhetett az MVM-től egy offshore vállalkozáshoz. (Kapolyi "külsősként" tolta, nem állt sem az MVM, sem az atomerőmű alkalmazásában.)
És volt a fiúknak egy közös kis offshore borospince-biznisze is.
Persze mondhatjuk, hogy mindez már a múlté, de érdemes megtartani szolidan kritikus álláspontunkat: Kocsis István korábbi személyes tanácsadója, Baji Csaba jelenleg Paks igazgatóságának elnöke, és az MVM elnök-vezérigazgatója (2011-2012-ben pedig Paks vezérigazgatója volt). Kovács Pál pedig, jelenleg energiaügyekért felelős államtitkár, 2012-ig az atomerőmű felügyelőbizottságának tagja volt (egyben főosztályvezető az energiaügyi minisztériumban).
A „kisebbik rossz” mint ideológia
A „baloldalon” egyetértés látszik körvonalazódni azt illetően, hogy a 2014-es országgyűlési választás tétje jelentős, a fő kérdés nem más, mint hogy Orbán Viktor és a Fidesz hatalomban marad-e még – legalább – négy évig, avagy leváltatik. E fő kérdés mellékkérdése, hogy amennyiben a kormányváltás nem lehetséges, vajon kevésbé ambiciózus célként sikerül-e legalább a Fidesz újabb kétharmadát megakadályozni.
Azon polgártársaink, akik hisznek a Fidesz által kiépített rendszer leválthatóságában, nem feltétlenül meggyőződéses MSZP-szavazók. Nem könnyű meggyőződéses MSZP-szavazónak lenni, ez a párt ugyanis mostanság nem sok jóval kecsegtet. De ez most mellékes. A Fidesz leváltása mellett érvelők, így az ATV és a Klubrádió is teljes mellszélességgel a „kisebbik rossz”, másképpen: a befogott orral történő szavazás logikájának elfogadására biztatja honfitársainkat. Ez a stratégia ugyanis már többször bizonyított: a „baloldalt” 2002-ben és 2006-ban is hatalomba segítette.
A probléma viszont abból adódik, hogy 2010-ben nem, és minden valószínűség szerint 2014-ben sem fogja. Az elmúlt négy évben minden országos közvélemény-kutatási adat azt támasztotta alá, hogy a Fidesz van nyeregben, ahogyan azt is megmutatta, hogy az MSZP-Együtt-PM-DK-Liberálisok-Bokros Lajos-etc. nem tud a kormányváltáshoz elegendő mértékű támogatást felmutatni, és általában néhány ezer embernél több utcai mozgósítására sem képes, szemben Orbán Viktorral, aki mellett akkor is felvonul néhány százezer ember, ha azzal talál kampányolni, hogy a derékszög 90 fokon forr. Az Összefogás képviselőinek ugyanis akkor sem hisznek, ha igazat mondanak. Hogy ez miért alakult így, annak hosszú sora van, de a tény attól még tény marad. A politika világa nem csak arról szól, hogy kinek van igaza, hanem legalább ugyanolyan mértékben arról is, hogy ki tud minél több választó szemében hitelesnek tűnni. A közvélemény-kutatási adatok fényében ma a Fidesz a választók szemében hitelesebbnek tűnik, mint az Összefogás. Nem kevéssel, sokkal. (Amennyiben viszont - minden előzetes várakozással ellentétben - április 6-án mégsem a Fidesz nyer, akkor a közvélemény-kutató cégeknek komoly formában el kell majd gondolkodniuk azon, hogy vajon a méréseik miért nem tudják leképezni a valóságot, nekünk pedig azon, hogy ebben a formában van-e egyáltalán értelme a közvélemény-kutatási adatok közreadásának, és az ezzel foglalkozó cégeknek vajon nem kellene-e e gyakorlatukkal felhagyniuk.)
Elvesztegeti a voksát, aki Gyurcsányra szavaz
Hónapok óta megy a manipulálás a baloldali összeizé oldaláról, hogy amennyiben nem a Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány-Fodor-Szabó listára adod a szavazatodat, akkor Orbán Viktort erősíted. Hát persze. Az a baj ezzel az érveléssel, hogy nem más, mint ordas hazugság.
Lent és lejjebb: kampány 2014 - Zuschlag, Simon, Rogán
De őszintén ennyire fasznak van nézve a magyar választó, hogy azt hiszik róla, hogy nem tudja, hogy egy politikusnak pl. külföldön rejtegetett vagyona van, hogy hazudik, hogy nem tünteti föl a vagyonbevallásában a valódi lakásnégyzetmétert?
Mindig van lejjebb. Az idei kampány - ha ezt az unott fröcsögést annak lehet nevezni - a kötelesbeszédek kampánya.
A „kötelesbeszéd” azt a kampánytechnikai innovációt jelöli, amellyel egykoron Gyurcsány Ferenc szivatta a Fideszt 2002-ben (vagy csak dicsekedett ezzel, amikor ez még dicsőségszámba ment, de ez most mindegy).Ennek lényege, hogy a nyilvánosság túlnyomó birtokában szervezz egy primitív, érzelmekre ható, személyre kihegyezett, hisztérikus kampányt valami teljesen mellékes, de jól tematizálható kérdéssel. Az, hogy mennyit hazudsz vagy csúsztatsz, mindegy, a választások után az egész már a kutyát sem érdekli. Bízz abban, hogy az embereknek sem türelme, sem ideje nem lesz utána járni az egésznek.
Kötelesbeszéd anyagháború
Nos, a mester legjobb tanítványa természetesen a Fidesz, amely bármilyen hihetetlen és életszerűtlen, vagy primitív sztorit eszeljen is ki, a számára fenntartott sajtóban meglévő túlsúlyával elkezdi azt nyomatni.
Például ki gondolja komolyan, hogy ez egy igazi mondat, egy ember ilyet mond: „50 milliót kaptam nejlonszatyorban”? Ez maximum egy primitív spindoktor kreálmánya lehet, eleve egy plakát tetejére, vagy egy könyvborítóra készült. Nejlonszatyor? Ó, fantázia, te termékeny, micsoda képiség! - ezt imádni fogják a nokiásdoboz után! A mondatba foglalt állítás tartalmi életszerűtlenségéről most ne is ejtsünk szót (hiszen az MSZP testületeinek nem kerül pénzbe, és érdekében se állt más, mint egyszerűen nem indítani Cusit - minek kellett volna erre egy fél fillért is elbaszni?).
A Simon- meg Rogán-sztorik ennek a kampánytechnikának a betetőzései.
Nem elég kihasznált a 4-es metró
Legalábbis a másik három metróhoz képest feltűnően sok volt rajta a szabad hely. A forgalom ugyan nem volt kritikusan kicsi, a nemrég megjelent hírek szerint ha a metró forgalma nem lesz elég nagy, vissza kell fizetni a rá kapott pénzt az EU-nak. Április 1-jén már a harmadik munkanap volt a metró indulása óta, és eltelt annyi idő, hogy a közönség kinézelődhesse magát, ezért gondoltuk, már nagyjából változatlannak tekinthető a metró forgalma. Az egész délutáni csúcsidőben a 4-es metró, és a konkurens járatok utasforgalmát vizsgáltuk. A metró nem szabta át lényegesen a közlekedési szokásokat. Érdekes tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak.
Miért nem ír alá a magyar?
grusgrus írása
Volt szerencsém aláírást gyűjteni az első kopogtatócédula-mentes jelöltállítási folyamatban. Nem volt aláírásbiznisz, nem volt humbug, leszólítottunk két hét alatt vagy négyezer embert.
Az első nap nem hagyhattuk ki azt a poént, hogy becsöngessünk volt köztársasági elnökünk fiának ajtaján. Ablakot nyit, térdzokniban, egy agyon mosott halványkék pólóban, pár évtizeddel fiatalabb kiadásban néz ránk az exelnök fia:
- Máshova vagyok elköteleződve.
Kuncogva továbbállunk.
Fiatal lány áll az ajtóban és figyel ránk. A legrejtettebb bugyraimban szunnyadó radikális feminista is feltámad bennem, amint lenge mozdulattal eltűnik a lakásban:
- Megkérdezem a férjemet.
A SZOT-üdülő hangulatban, Vízivárosban felhúzott panelban járjuk a balatoni nyaralást idéző függőfolyosót. Izompólós fiatal ember nyit ajtót:
- Miért ilyenkor gyűjtenek?
- Napközben dolgozunk.
- Én is. Most meg fürdetem a gyereket.
- Csókolom, tetszik tudni, alá lehet írni több pártnak is.
- Mindenki lop, csal, hazudik.
Lábbal rúgja be az ajtót, fülemben cseng az ajtó csattanása.
Ez a kopogtatás kínos. Pedig egyszer átjutunk a küszöbön is, már majdnem ki is pattan egy üveg pálinka, mikor kiderül, hogy nem a Vezértől jöttünk. Penderülünk vissza a hideg folyosóra.
Békemenet Ultimate Teljesítménytúra
6:30
- Indulás hajnalban, Felcsúton a stadion építési helyszíne körül élőlánc;
- a buszban CBA-által felajánlott pogácsákat szolgálunk fel, majd a belső térben kikapcsoljuk a gravitációt;
- meghallgathatjuk Pataky Attila legújabb slágerét, amelyet Mága Zoltán játéka kísér. Miután elhangzottak az egyszer egy szép napon, tudom, hogy elhagyom a bolygót, ahol élek-sorok, Nemcsák Károly tolmácsolja Fekete György úrnak az alkalomra írt gondolatait.
09:45
- Beérkezés a Kelenföldi pályaudvarra, a végre átadott 4-es metróval jutunk el a Fővám térre, itt rövid szünet, frissítők (köszönjük, CBA!), valamint lehetőség lesz vásárolni a Nemzeti Dohányboltban a Continental Dohányipari Zrt. termékeiből is;
- ezt követően egy-egy BUBI-s biciklivel (egyénenként és saját felelősségre, a szervezés erre nem terjed ki) a Főváros Új Főutcáján, a Kálvin téren és a Ferenciek terén át a Lepkeház és a készülő Gödör mellett átkerekezünk a megújult Kossuth térre (a túra során megtekinthető lesz az utolsó szem előtt maradt hajléktalan is a Párizsi utca-Váci utca sarka közelében).
13:00-
- A hazahozott Seuso-kincs megtekintése, ezt követően kinek-kinek lehetősége lesz a rezsicsökkentésen spórolt pénzből lakossági állampapírt vásárolni az V. kerületi Postahivatalban.
- Közmunkás workshop keretében ismerkedés Kelet-Magyarország egyik vezető szektorával, beszélgetés közmunkásokkal, élmény- és tapasztalatcsere. Ezt követően Fohász a nemzetért Csömbéné Henkay Katalin népdal-előadóművésszel.
- Hősök Tere, ünnepi egymásbakapaszkodás és a beszéd méltó meghallgatása.
Hajrá Magyarország, Hajrá Magyarok.