I. Adófizetők Napja
Meglepő eseményre kaptunk meghívót hétfőre, melyben az állt, hogy június 20-a ezentúl az Adófizetők Napja, hiszen az OECD legfrissebb jelentése szerint egy átlagos magyar dolgozó a 2010-ben rá költött összeg csupán 53,6%-át vihette haza nettó fizetésként. Így éves bérére vetítve június 20-án dolgozik először csak magának. Ezen felbuzdulva egy pikniket tartottak a szervezők, aminek keretében azt ünnepelték, hogy az év hátralevő részében immár nem az államnak, hanem önmaguknak keresik a pénzt.
A Meki őrzi Osztyapenkó emlékét
Ilija Osztyapenkó* százados szobra 1951-től 1991-ig figyelte a M7-es autópálya budapesti bevezető szakaszát, azóta a Szoborparkban lobogtatja a zászlót. Az idősebb generációk a szobor eredeti helyét máig Osztyapenkóként emlegetik, amivel a fiatalabbak sokszor nem tudnak mit kezdeni. Előbb-utóbb persze kikopnak ezek a nevek, mint a Hitler tér, a Majakovszkij utca vagy a Moszkva tér.
Vállalj felelősséget!
Senki nem csinál semmit, az a biztos, úgy nem lehet elrontani - ez a filozófia érvényesül a mai Magyarországon. Ha valaki bármit tesz, az gyanús. Miért akar ez jót? Mi a mögöttes szándék? Elképzelhetetlen ebben az országban, hogy egyszerűen csak jót akar az ember. Nem akar meggazdagodni, nem akar kárt tenni. Azt akarja, hogy a társadalom gazdagodjon, a szomszédság szépet lásson. Elképzelhetetlen, hogy hivatal vagy egy cég egy ügy mellé álljon. Ugyanígy, ha egy (ön)kormányzat valami mellé áll, egyből a politikai haszonszerzést, mint célt látják mögötte. Így nagy zavar támad a fejekben, ha például Tarlós mester egy buszsávot épít, és nem érti senki, hogy ezzel mit nyer. Ő semmit (sőt, rövidtávon támogatást veszít), viszont a budapestiek nagyot nyerhetnek, ha egy ilyen apró lökés után elindul egy folyamat és autósimogatóból embersimogató néppé válik a magyar. Ugyanez a jelenség a nagy cégeknél is megfigyelhető, ez az úgynevezett CSR, magyarul vállalati felelősségvállalás. Ha a Coca Cola Duna-napot támogat vagy szigetet ment, a mosolygós raszta lány is gyanakodva csóválja a fejét. Úgy gondoljuk, ez az érdeke, és miközben a szemetét árulja, a jó üggyel reklámozza magát, hogy leplezze gonoszságát. Ennél azonban jóval árnyaltabb a kép. Ha nem tetszik, nem muszáj megvenned a terméket. Viszont az ügy, az jó. Win-win-win. Jó a cégnek, mert persze reklám. Jó az ügynek, mert megmenekül a sziget. És jó a társadalomnak, mert kiheverhet a szigetre, aztán, hogy ott kólát iszik-e, az már az ő dolga. Egy tökéletes világban a politikusoknak alap, hogy a közért tesznek, mégis mindenki kételkedik. Korunkban a cégeknek már irány, hogy a közért tesznek, mégis kételkedve nézik. Ma Magyarországon egy embert, aki a közért tesz, egyszerűen hülyének nézik.
A minap, amikor bementem egy engedélyért az V. kerületi önkormányzathoz, az ember az asztal mögött ezt kérdezte: ez meg mire jó? A projekten két és fél hónapja dolgozom negyedmagammal. Csak azért, hogy neki jó legyen, ha kilép az irodájából. Nehéz megértetni, hogy jót akarunk - ez a legnehezebb jótevésben. Ez egy generációs reflex, melyet 30 év felett mindenkibe belekódólt a rendszer. A most felnőtté váló Y-ok meg értetlenül állnak a dolog előtt. Rossz esetben elkeserednek és átveszik a gyanakvó attitűdöt, jó esetben tesznek tovább az ügyükért és megpróbálják meggyőzni szüleiket, hogy nem haszontalan dolog az, amivel nem jár pénz. Megtérül érzésekben!
Gerillanézőben Mexikóban
Mexikóban ösztöndíjjal lévő barátunk ellátogatott Chiapas zapatista gerillák által ellenőrzött részére. Élménybeszámoló.
Nehezen tudtam volna elképzelni, hogy anélkül menjek el Chiapasból, hogy ne látogattam volna meg egy zapatista falut. András és Dávid szerencsére sokkal pozitívabban viszonyult az ötlethez, hogy símaszkos gerillák közé szeretnék kirándulni, mint ahogy vártam, úgyhogy nekiálltunk kérdezősködni San Cristóbalban, hogy hol van olyan zapatista falu, ahová elmehetnénk anélkül, hogy akár a mexikói hadsereg, akár a zapatisták be ne zárnának minket valami külföldi kémek számára fenntartott sötétzárkába menet közben.
A zapatisták továbbra is nagyon menők a nemzetközi alterglob-újbalos-ökohippi backpackerek között, azokból meg annyi van San Cristóbalban, mint szőrszál Karl Marx szakállában, úgyhogy a főutcán egymást érik a keresletet kielégíteni hivatott vöröscsillag- és símaszk-nagykereskedések. Miután több helyen is azt mondták, hogy Oventicba érdemes menni, beszálltunk egy arra haladó iránytaxiba, és némi szorongással, de annál kíváncsiabban vártuk, hogy mi fog történni.
A Fidesz Trianonról: semmit sem felejtettek, és semmit sem tanultak
A Párizs környéki békék milliókat kényszerítettek kisebbségi sorba, és milliókat szabadítottak fel ez alól. Bár erről szokás megfeledkezni, Magyarország esetében is utóbbiak voltak többen.Matolcsy Magyarország felemelkedéséről a szellem útján
A május végi Heti Válaszban Matolcsy a világtörténelem és a magyar felemelkedés összefüggéséről értekezik. Adott környezetében egészen természetes kérdésfelvetés. A nemzeti polgári képzelet alapvető balettje arról szól, hogyan helyezkedjünk bele a nyugati polgárság univerzalizáló pozíciójába úgy, hogy valójában nincs esélyünk benne lenni, hanem ahelyett itt csücsülünk függő helyzetben a világpiaci rendszer félperifériáján.Belvárosi Fesztivál apró törvénytelenséggel
Évek óta nagy sikerrel tartja meg az V. Kerületi Önkormányzat a Belvárosi Fesztivált. Nem lesz ez idén sem másként, most hétvégén igen nívós zenei kínálat várja a látogatókat. Mint ismeretes, maga a fesztivál ötlete Rogán Antaltól származik, aki fel akarta oldani a Szabadság térre rávetülő, 2006 októberi TV-székház elleni támadás árnyait egy olyan közösségi eseménnyel, ami bizonyítja, hogy igenis lehet a köztereket normálisan használni.
Mindent összevetve a rendezvény beleillik az öntudatra ébredő Budapest koncepciójába, a Jövő Városa városépítészeti újításainak hangulatába, és úgy egyáltalán faszaság. Egy dolog miatt kénytelenek vagyunk most szólni mégis.
A programfüzetben a következőbe futottunk bele:
Az utolsó mondat: "A fejhallgatóért letétbe feltétlenül legyen nálad személyi okmány!"
Az a helyzet, hogy ez így törvénytelen, mégpedig a következő, 168/1999. (XI. 24.) Korm. Rendelet miatt.
a személyazonosító igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról
31. § (2) A személyazonosító igazolványt másra átruházni, letétbe helyezni vagy biztosítékul adni, illetőleg átvenni nem szabad.
Felszólítjuk a rendező V. Kerületi Önkormányzatot, hogy ne kövessen el a jogsértést! Persze, ha mondjuk a videotéka-bérletet vagy az uszoda-igazolványt elfogadják, akkor nem szóltunk. De sajnos évek óta valós probléma hazánkban, hogy úton-útszélen elkérik személyi okmányainkat letétbe, pedig ehhez senkinek sincs joga, hiába szólnak a jogvédők folyton. Jobban hangzana, ha kérnének fejhallgatónként 1-2000 forintot, és kész. Szerencsés lenne, ha legalább a törvényes hatalom által rendezett esemény példát mutatna ebben (is)!
DSK ondója, mint morális injekció
Amikor posztmodern értékválságunkban azt hisszük, végleg kizökkent az idő, mindig jön egy-egy „botrány”, aminek az apropóján fellélegezhet mindenki: mégiscsak van itt morális rend!
Mert nem hiszünk már a rendszerben, nem hiszünk annak díszleteiben, nem hiszünk a „demokrácia” működésében, nem hiszünk abban, hogy nincsenek privilégiumok, és cinizmusunk már csak arra érdemesítene, hogy mint egy hanyatlásvégi Róma, önmagunkba essünk össze, vagy a szőke barbárhadak sodorjanak magukkal. A nyugat cinizmusát, isten-, majd egyházhalál utáni reménytelenségét használja ki a konzervatív nosztalgia. (Az értékkel teli múlttal kapcsolatban vagy igaza van, vagy nincsen, ez nem is érdekes). Ami érdekes lehet az az elveink agóniáját életté maszkírozó, moralizáló botox-injekciók.
A Nixon-, a Gyurcsány-, a Dominique-Strauss Kahn-botrányok csak arra jók, hogy a szimbolikus és materiális rendszerünk (posztindusztriális, fogyasztói kapitalizmus, posztmodern demokrácia) tömegei még mindig oszcillálni lássák az univerzális igazságosság törvényeinek EKG-diagramját. De a készülék már rég sípol.
Nem az iskolának, nem az életnek, hanem a piacnak
"És sokat határoz az is, hogy ki miért tesz vagy tanul valamit: ha magáért, barátaiért vagy az erényért teszi, ez bizonyára nem méltatlan egy szabad emberhez; de ha ugyanazt mások kedvéért teszi, ezt könnyen megfizetett vagy rabszolgai munkának vehetjük." (Arisztotelész)
Az iskola alapvető idő- és térszervező egység. Bemész, kimész, lóbálod a tornazsákot, és a kettő között alapvető dolgok történnek veled.
Olyan rendszer, amely döntően még mindig állami feladatként létezik, társadalmi integrációt és szelekciót változó mértékben megvalósítva. Az iskola a modern állam és európai modernitás egyik még ma is működő nagy találmánya. Az iskola változó mértékben szelekciós vagy integrációs tényező. Hogy éppen mikor melyik, az a politikai közösség értékválasztásának függvénye.
Hazai szakaszok
A Fent és Lent irodalmi melléklete jelentkezik
Mi mindent lehet tenni a hazánkért? Kukorelly Endre verse ennek a fonákját ábrázolva hív tűnődésre az értelmes cselekvés lehetőségein vagy lehetetlenségein. Milyen ismerős is számunkra ez a nem túl heroikus kipipálása a közösségért való áldozathozatalnak: nemzeti együttműködés rendszeréről szívesen handabandázunk, de zabot, azt nem adunk.
Kukorelly Endre: Hazai szakaszok
A legkényelmesebb és a legszegényebb
valahogy mégiscsak feljutottak ide, és most
erről az emelkedésről néznek le
és föl, erről a
dombocskáról néznek.
A legkényelmesebb és a legszegényebb
már igazán régóta ácsorognak itt, de
még várniuk kell egy ideig biztosan,
mert, azt hiszem,
fölrobbant a technika.
Még szerencse, hogy elég erősek, látszik
rajtuk, simán el tudnának vonszolni egy
harckocsit a határig, nem? Lehet, hogy
nem, mert túl kényelmes
lenne az egyikük ahhoz.
Most itt várnak, csak ne esne ennyire, és
lehetne valahol egy pad, vagy legalább valami
tűzhely, meg egy étterem, az jó volna, mivel
tűrhetően főznének ott
a szakácsok, és viszonylag
olcsón, legalább még az itthoni árakhoz képest.
De kilátni mindenképp lehet, tessék csak, annyira
nincs még köd, és lassanként kigyulladnak lent
a villanykörték is,
mintha épp nekik.
A városi közvilágítás. Mert a legkényelmesebb is
derék magyar ember, aki íme, hajlandó
volt fölsétálni a hazáért erre a dombra,
a legszegényebb
pedig körbemutat,
látod, ez az enyém is, mert én is csak
magyar vagyok, mint te, kedves barátom,
csak nem vagyok olyan kényelmes, ahogy
te pedig nem vagy olyan
szegény, mint én.
