Péntek este a Kossuth téren a médiatörvény elleni tüntetésen újra meggyőződhettünk arról, hogy a magyarok nem várják a sült galambot, ha valami nem az ő szájízük szerint történik. Ha már a politikai kontrollra a Fidesz 2/3-os választási győzelmét követően csak korlátozott lehetőségek vannak, egyéb demokratikus eszközökhöz nyúlnak a civilek. A megmozdulásaikkal járó felelősség azonban ugyanakkora, mint ami a kormány vállát nyomja saját politikai intézkedéseik kapcsán.

A médiatörvénnyel komoly problémák vannak. A központosított médiaellenőrzés a sajtótermékekre kizárólag káros hatással lehet. Igazából még csak arra sincs szükség, hogy a Médiatanács tagjai éljenek a törvényben megszabott lehetőségeikkel. Nem szükséges egyetlen magas büntetés kiszabása sem. Nem kell házkutatást tartani magánszemélyek lakásán. Bőven elegendő az is, ha a MT tagjai egyszer-kétszer csúnyán néznek. Utána már mindenki számára egyértelművé fog válni, mit szabad írni és mit nem. Az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbítása, vagy akár a Költségvetési Tanács megszüntetése is mind egyetlen irányba mutat: a Fidesz kormányra jutása óta egy központosított államberendezkedés kialakítására törekszik.   

A fő probléma azonban még csak nem is az intézkedésekkel van. A Fidesz valószínűleg fel sem fogja, milyen komoly társadalomnevelő hatása van annak a politikának, amelyet ők képviselnek. Ha a kádári legvidámabb barakkban felnőtt, a demokratikus jogaikat még mindig csak tanulgató magyar társadalom torkán a fentiekhez hasonló intézkedéseket próbálnak lenyomni, az további hosszú évekre fogja bebetonozni azt a fásult, apolitikus attitűdöt, amely az elmúlt húsz évben jellemezte a magyar lakosság jelentős részét.

Nem állunk be azoknak a sorába, akik hisztériakeltésre használják fel a tegnap éjjel a West Balkánban történt tragédiát. Meg kell várni, hogy a felelős szervek pontosan megállapítsák, hogy egyáltalán mi történt, mi vezetett három fiatal lány szörnyű halálához, és ezért kik a felelősek.

Ami tény, hogy a West Balkántól kibérelte a helyet a Noise Night Life a rendezvényre. Minkét fél hivatalos kommünikét adott ki, és ebből kiderül, hogy valaki nagyot hazudik. Nyilván félelemből:

Noise Night Life:
A West Balkán épületét Skála Metro hozzányitott termeivel együtt erre a rendezvényre bérbe vettük a hely üzemeltetőitől, amely megállapodás IX. pontja az üzemeltető cég külön kérésére azt tartalmazza, hogy az eseményen a portaszolgálatot kizárólag a saját portaszolgálatuk láthatja el, amely felelős a vendégek beengedéséért, a létszám kontrollálásáért, a vendégek testi épségének biztosításáért, és a rend folyamatos fenntartásáért az épületen belül és az épület előtt egyaránt. Ezeket a szolgáltatásokat a helynek fizetett bérleti díj is tartalmazta, a ruhatár biztosításával és kivitelezésével, illetve a szokásos költségekkel, mint áram, fűtés stb. együtt.

West Balkán:
A szombat éjszakai alkalmi rendezvény nem a West Balkán által szervezett rendezvény volt.
A rendezvény szerződés szerinti lebonyolítását a  Noise Night Life szervezői saját személyzettel, saját eszközökkel végezték.
A  rendezvényre kötött szerződés értelmében a  jegyértékesítést és a létszámkontrollt is a Nois Night Life  végezte.
 

Az biztos, hogy a West Balkán nem rendelkezett érvényes működési engedéllyel, ami minden valószínűség szerint a West Balkán felelőssége. A Noise Night Life pedig saját bevallása szerint a vendéglátásért felelt:

A Noise Night Life csapata az operatív feladatok közül a rendezvény programjáért, a hang- és fénytechnika kivitelezéséért felelt, a partner cége pedig a vendéglátásért és az ahhoz szükséges engedélyek biztosításáért.

Ami bizonyos, hogy tömegében adtak el alkoholtartalmú italokat bőven 18 év alatti fiataloknak. Már csak ezért is súlyos büntetést érdemelnek.

Az, hogy melyikük hazudott, melyik cég felelős a biztonságért nagyon nyilvánvalóan ki fog derülni a rendőrségi vizsgálatból. A szerződésből bebizonyosodik. Csak bízni tudunk benne, hogy a bűnös olyan precedens értékű börtönbüntetést kap, hogy belerohad. Addig is próbáljunk higgadtan reagálni a szörnyűségre, már csak az elhunyt lányok családja érdekében is.

UPDATE:

Az esti sajtótájékoztatón a budapesti rendőrfőkapitány elmondta, hogy a 10 fős biztonsági szolgálatot a bérbeadó biztosította. Úgy tűnik, a West Balkán hazudik.

fotó: Index

Ha Pető Iván a politika helyett, labdarúgó pályafutásra adta volna életét, valószínű a sportriporterek az "örök tehetség" eposzi jelzővel illetnék a mai napig. Ő volt az, aki soha nem váltotta be azokat a reményeket, ami alapvetően várható lett volna. Április óta eltűnt a közvélemény elől, ezért is tartjuk feladatunknak, hogy bizonyos időközönként felidézzük markáns arcélét, feddhetetlen kiállását az igazmondás mellett. Jelen esetben ez egy 1994-es megnyilatkozása, amiben érezteti, az MSZP-vel aztán nem, de úgy, hogy később meg lehessen magyarázni, hogy mégis igen. Ez a beszéd örökre szívünkbe zárta drága Ivánunkat.

Az EU nem ismeri a történelmet. Pontosabban: régiós szomszédaink az EU-ban nem ismerik el a történelmet.

Történt ugyanis, hogy a magyar EU-elnökség brüsszeli installációja egy szőnyeg, amelyben Magyarország 1848-as térképe illusztrálja az európai forradalmi hullám legteljesebb és legtovább kitartó forradalmát és szabadságharcát. A minket környező államok (vö. mint rózsát a tövisei) brüsszelitái úgy érezték sürgősen lépni kell, itten a territoriális integritásuk forgand veszélyben (vö.:a szőnyeg mint irredenta weapon of mass destruction): Sőt! A kórus vezére nem a szlovák, hanem az osztrák (ahol mint hetek óta tudjuk, a világ legszabadabb sajtója van a kancellár által kinevezett tv-elnökkel) Ulrike Lunacek. Minderről a legendásan objektív és patrióta HVG emígyen számol be:

Felkavarta az indulatokat Tarlós István főpolgármester bejelentése, miszerint a Szigetnek ezentúl területhasználati díjat kell fizetnie a fővárosnak. 2,5 milliárd forintra taksálta Budapest első körben az összeget, amit másnap maga Tarlós tompított azzal, hogy ebből 1-1,5 milliárdot visszaadnának a szervezőknek.

Természetesen a Facebook volt az első, ami reagált a hírre. Jó szokás szerint megjelentek az ötletet elutasító csoportok, arra még várni kell ugyan, hogy a profilképek lecserélésében adjanak hangot „elkeseredésüknek”, de ami késik, nem múlik. Gerendai Károly a Sziget főszervezője interjút adott rögvest az origónak, ahol elpanaszolta sirámait, sűrűn utalva arra, hogy ők tulajdonképpen országimázst építenek, majdnem hogy jószolgálatot teljesítenek, a tavalyi nyereség is rongyos 80 millió forint volt például.

Még mielőtt agyatlanul nekiesnénk a főpolgármesternek, gondolkodjunk egy kicsit. Emelkedjünk felül a trollokon, akik szipus, drogos fiatalokról szólnak, és azokon is, akik Tarlósban az SS-vezért látják. Nyilván figyelembe kell venni azt, hogy a Sziget mit jelent Budapest és az ország szempontjából. A hírértéke kifejezetten jó Európa-szerte, Budapestnek is jó, mert az ide érkező pénzes fiatalok sok-sok pénzt itt is hagynak. Na de hol? Nagyrészt a Szigeten, egy kevés részük az aquincumi Auchanban, csekély százalékuk pedig biztos marad tovább, egyéb helyekre is elmegy, utazgat, vásárol.

A gyűjtő és irányító állomások pk-ai Bjelgorod és Prochowkaról a kijelölt területekbe meneteltetik zárt rendben a gyülekeztetett csapat és vonat részeket a D. körletbe a 19. hop., az É. körletbe a 10. hop-hoz, kik felelősek azért, hogy annak Ny. határát 1 ember vagy jármű át ne léphesse, aki megkísérli, azt fel kell koncolni, ha egység kísérli meg, meg kell tizedelni. Minden állomás fõõrséget és belsõ szállás õrséget állít fel. Feladatuk a kijáratoknak Ny. irányban való lezárása. Senkit tovább nem engedhet, ki, állj parancsot nem teljesíti, felkoncolja.

Jány Gusztáv 1943. január 24.

Kishír az évforduló napján: egy tökismeretlen ügyvéd előléptetné Schmitt Pállal (jézusereje) a 63 éve kivégzett Jány Gusztáv tábornokot. Vitéz Jány Gusztáv parancsnokolta azt a kétszázezer magyar honvédet akik áldozatul estek az ezen a napon kezdődő urivi áttörésnek, ismertebb nevén ez a Don-kanyar tragédiája. Hogy léptetné már őt elő.
 

Az utóbbi két hónapban drasztikusan megváltozott a közélet: megjelent a Fidesz-kormánnyal szembeni utcai ellenállás, és a híres politikai inga, amit még az őszödi beszéd lökött ki messze jobbra, elkezdett visszalendülni. Egy hiba van csak: ahová érkezne, ott most nincs semmi.

Lehet kommentelni!

VIK-TOR! VIK-TOR! VIK-TOR! - mondogatom magamban a Kossuth téri röpimát, miközben az EU-elnökség honlapjának miniszterelnöki köszöntőjét olvasgatom, ami fenn van még pár nyelven, mert Viktor most nem csak hozzánk, hanem általában Európa polgáraihoz szól. A szokásos sallangokon túl Orbán a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat nyelvéhez hasonlóan új történelmet ír az Uniónak. Felütésként egy kis Spengler Nyugat alkonyára hajazó civilizációs pesszimizmus, hogyaszongya:

Egy derűlátó korszak lezárult, egy küldetés véget ért, egy nagy elhivatottság üzemanyagtartályai kimerültek, a hordozórakéták kényszerleszállást hajtottak végre.

 

Nem érdemes méltatlankodnunk a sors igazságtalan és balszerencsés fordulata miatt. Végül is a nagy civilizáció, az ősi kultúrák, világbajnok gazdasági rendszerek életciklusa már csak ilyen. Magasba lendítő küldetések után válságos árapály, kétségekkel teli útkeresés, majd az új küldetésre való rátalálás katartikus, megerősítő és önbizalommal teli évei következnek.

Nehéz nem hallani, hogy Orbán itt az Uniót temeti, még ha a feltámadás esélyét is beleírja - milyen udvarias. Mégis, ha kontextusba helyezzük a szöveget, úgy száll bele a kötelezően optimista, sterilen diplomatikus nyelvű, érzékeny eurokraták bordakosarába vörösiszapos gumicsizmájával, ahogy azt a mi Viktorunktól vártuk.

2011-től börtön jár a fújkálásért. Én egyszer fújtam falra, hülyegyerek koromban egy farkast, az újpesti szülőotthon mellett, láttam minden reggel suliba menet és szerintem nem lett rossz. Örültem, amikor megláttam. Most, ahogy sétálok a városomban, imádom felfedezni a szép munkákat, amikor valaki hozzátesz a környezetéhez. Szerencsére már nem csak spray van, lehet matrica, kréta, stencil, izé, akármi. Elképesztő változatosan tudjuk alakítani lakóterünket: ültethetünk egy tulipánt a kedvenc helyünkre, random növénybombával áraszthatjuk el a tereket, vagy rendezhetünk össznépi focizást az aluljáróban.

Eddig, mikor kiléptem felnőtt kori életem kapuján, minden reggel egy kedves kis állat mosolygott rám. A magyar képzőművészet bölcsőjének intézetének, az Epres kertnek a hátsó falán állt egy graffiti. A fal a villamos művek tulajdona, egy szép klinkertéglás trafóház.

Egy reggel reklámok borították a kedves kis épületet és kedves festményt.