Csányi Sándor nem lep meg kijelentésével: szerinte a devizahiteleket a „zemberrek” érdekében nem szabad (!) forintosítani, mert akkor nőne a törlesztőrészlet. Jó százhatvanyolcórásan az oligarcha hazugságának cáfolata:

• Ha nem forintosítják a  devizahiteleket, a magyar monetáris politika soha nem lesz szuverén, mert a forintárfolyam belövésével megugraszthatja a devizások törlesztőjét, bedöntheti a dolgos magyar családokat.
• Valóban kicsit több lesz a törlesztő, ha forintosít az állam, de cserébe egész végig ezt az összeget kell fizetnie az adósnak egy állami tulajdonú bank felé, plussz még van monetáris szabadság (közjó, a keservét neki).

Mit lódít az oligarcha? Hogyan hazudik a bankrendszer? A közjóért van-e az MNB? Tényleg a Sátán találta fel a számítógépet? Az alábbiakban ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ.

Mi az új rendszer? Mire jó ez a politikai nyilatkozat? Minek jelöli ki a kereteit és hogyan, amikor nincs benne konkrétum?

Viktorék meghülyültek, vagy csak jártatják a szájukat, hogy eltereljék a figyelmet a semmittevésről? 

Pénteken körülbelül nyolcvanan gyűltünk össze a Nagymező utcában, hogy együtt énekeljük újra azokat a dalokat, amelyekért Verók István terézvárosi polgármester beperelte Papp Rékát.

Jött egy tucat nyugdíjas ellentüntető is, akiknek két Societas-gyanús csaj osztotta ki a transzparenseket, és persze rendőrök szép számmal, hogy megakadályozzák a tömegek esetleges összecsapását.

A védegyletes Vida Viktor instruálta az utca közepén mászkálva a kórust, amit egy zongorista jelenléte óvott meg a széteséstől. A nyugdíjasok rosszallóan, de nyugodtan nézték a tüntetőket, akik közt greenpeacesek és egyéb aktivisták vegyültek el, többek között a Magyar Kétfarkú Kutya Párt teljes személyében. Végül befutott a Critical Mass főszervezője, Kükü is, aki nem igazán látva át az erőviszonyokat, az ellentüntetők közé állt be.

Tegnap megalakult a harmadik köztársaság első olyan parlamentje, amelyben van olyan párt, amelyik azt tarja fontosnak, hogy ne legyünk palesztinok a saját hazánkban, közben a világot nem először félreértő Horváth Csaba úgy gondolta, a szélsőjobb elleni tiltakozás legjobb módja az, ha egy izraeli zászlóval a szíve fölött megy az alakuló ülésre. Mindez ráadásul egybeesik Izrael alapításának 62. évfordulójával. Mivel ez nyilvánvalóan újabb csapás a Zsidó Világösszeesküvés részéről, foglalkoznunk kéne ezzel a területileg kicsi, politikailag így, vagy úgy de jelentős állammal, és leginkább azzal amit csinál. Bár az egész nem menő, a téma látszólagos kimerültsége ellenére mégis megpróbálunk írni róla, annak több oka is van, és ha csalódást okoz, hogy ez nem az izraeli tőke magyarországi befolyását túlparázó szalon- illetve vulgárfasizmus, akkor még időben kattints máshova.

A kétségbevonhatatlan tényen túl, miszerint erről beszélni jófajta úri huncutság, a kérdést számunkra annak kell napirenden tartania, hogy a politikai cionizmus, ami Izrael államot létrehozta, és mai napig nagyban hozzájárul fenntartásához, az utolsó aktív – azaz államot működtető  – európai soviniszta ideológia.

Az utolsó európai, mert ugyanabban a társadalmi-gazdasági környezetben született, ugyanabban a történelmi pillanatban és ugyanott, mint az európai nacionalista és szélsőségesen nacionalista ideológiák. Akkoriban, a XIX-XX. század fordulójának Ottomán Birodalmában, a mai Izrael – a földrajzi értelemben vett Palesztina – területén nem volt ennek társadalmi alapja. Izrael, az európai soviniszta ideológiák által létrehozott államformákhoz képest kevésbé totalitárius jellemvonásai (például lehet pártokra szavazni)  ellenére is ebbe a körbe sorolható.     

Fél órával mentelmi jogának lejárása után őrizetbe vették a nagy spirituális zarándokot, az egyszerű magyaros ízek kedvelőjét, mindannyiunk Hagyó Miklósát.

A NOL úgy tudja, hogy most már ki sem engedik, hanem kezdeményezik az előzetes letartóztatását.

Nehéz volt elképzelni, hogy már a parlamenti eskütétel pillanatában egy kicsit tisztább lesz a levegő Budapesten, de kivételesen tényleg így történt.

A szerepelni imádó Hagyó reméljük nemsokára már egy ilyen börtöntáncban emelgeti a pocakját:

Ez a pillanat örömünnep mindenki számára, aki úgy gondolja, hogy Magyarország nem banánköztársaság, és persze ilyenkor érezzük át teljes mélységében, milyen szívbemarkoló tragédia az, hogy Gyurcsánynak még mindig megvan mentelmi joga.

Most, hogy immár az ózdi nemzet-testrésszel is megkonzultálták „ügyes-bajos” dolgait, vélhetően azért, hogy egy nem mindenkinek az ízlése szerint való rendteremtés társadalmi támogatását megmutassa, érdemes felidézni a nagy elkurvulások és a nagy rendteremtések dialektikáját.

Amikor a Meggi Szecsör- meg Reagen-féle think-tankek által formált politika elkezdte leamortizálni a Szovjetúniót, ezzel párhuzamosan a nyugatnak költségcsökkentési célból a saját társadalmának leamortizálására is szüksége volt– ezt nevezték később neokon fordulatnak. A jóléti rendszerek szétbarmolásával elszegényített tömegek, jellemzően feketebőrű, könnyűdrogos béemixbanditák ellen fejlődött ki a zéró tolerancia büntetőjogi „elmélete”.

Az ipari forradalom idején Angliában az írek voltak a mocskos, kulturálatlan idegenek. Történetük nagyban különbözik a mai migránsokétól vagy a cigányságétól. Az "ír jellem" kortárs leírásai valamiért mégis elképesztően hasonlítanak arra, ahogy ma ezeket az embereket jellemezni szoktuk.

Az 1810-es évektől kezdve Angliába áramló ír bevándorlók az ipari forradalom olyan sűrített színpadán játszották el az ’idegen’ migráns szerepét, ahol akkor még face-to-face látszott kibontakozni a kapitalizmus összes mocskos húzása és feszültsége. Miközben a gyárosok azon fáradoztak, hogy az angol munkásokat a monoton gyári munka rendjébe betörjék, s cserébe viszont az ily módon megfegyelmezett tömeg önszerveződése ugyancsak gondot kezdett jelenteni, az otthoni viszonyok elől menekülő írek olyan utánpótlásként jöttek kapóra, amellyel mindig fel lehetett tölteni a legalsó szinteket, s a legjobb szakmunkást is sakkban lehetett tartani a pozíciója stabilitását illetően. „Abban a pillanatban, ahogy nekem itt sztrákjolni kezdenek, és munkáskézre van szükségem, elküldök Írországba tíz, tizenöt vagy húsz családért” – idézi a Report on the State of the Irish Poor in Great Britain (1836) egy selyemgyáros nyilatkozatát.

Az ír munkaerőnek ugyanakkor más előnye is volt az olcsóságon túl. Úgymond, „kulturális” előnye. Az írek a legmélyebb nyomorból jöttek, esélyük sem volt a szakmai tudás és büszkeség, vagy akár a szakmunkásként a művezető által rájuk erőltetett fegyelem kultúráját elsajátítani. Kizárólag esetleges, agyonterhelő és rosszul megfizetett munkákat kaphattak, olyanokat, amelyeket angolok már nem vállaltak volna el.

Van az úgy, mikor az ember meglepődik. Van az úgy, mikor ebben, az amúgy kiszámítható belpolitikában történik meg ez. Amikor először csak a címet olvastam valahol, hogy: „Kerékpárral a parlament alakuló ülésére”, természetesen egyből az ugrott be, hogy az LMP valamelyik belvárosban élő újonnan megválasztott képviselője kicsit akciózik, kicsit fényezi a bringásokat, kicsit magát.

A valóság viszont az, hogy Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, hóna alá kapva négy másik képviselőt, köztük a leendő vidékfejlesztési minisztert, majd 250 kilométert letekerve érkezik meg az ország házába. Hű.

Öncélú PR? Kósáék ezt írják:
"Az akció célja felhívni a figyelmet arra, hogy a kerékpáros közlekedés feltételeinek, körülményeinek javítása fontos feladat nemcsak a városokon belül, hanem a települések között is, amely hozzájárulhat az ország turisztikai vonzerejének növeléséhez"

Meglepő, hiszen eddig politikusainktól annyira tellett, hogy néha fotósokkal megjelennek egy-egy ilyen rendezvényen, mosolyognak, és támogatásukról biztosítják az egybegyűlteket. Ki retinájába ne égett volna bele a parizer-tokájú Hagyó mester Critical Mass pózolása?!

Van nekem ez a városszépítő vesszőparipám, amin lovagolva elméletben zöldre festem a város útjait, falait. Most tovább folytatom a gondolatmenetet, hogy lássuk, mindennek hogyan lehet kézzelfogható haszna is.

A következő példák illusztrálni fogják, hogy nem én vagyok az egyetlen elvetemült, aki növényeket termeszt a városban. Nekem egy 4 négyzetméteres erkély jutott, ezért fűszernövényekkel, koktélparadicsommal és salátával próbálkozom, de igazán nem kell nagy terület egy háztartás zöldség vagy gyümölcsigényének megtermeléséhez.