Terézváros híres-hírhedt polgármestere, aki gyanúsítottként szerepel az Andrássy úti paloták áron aluli értékesítése ügyében, aki csendrendelettel borzolta Budapest aranyifjúságának idegeit, aki tüntetések folyamatos helyszínévé változtatta a Nagymező utcát, miután évek óta törekszik a platánsor kivágásra, és akinek erzsébetvárosi kollegája már a rácsok mögött van, most egy érdekes kísérlettel próbálja meg elhallgattatni a kritikus hangokat.

Történt ugyanis, hogy tavaly nyáron egy demonstráción Papp Réka elénekelt néhány dalt, amik ugyan nem tartalmazták a szocialista polgármester nevét, de úgy tűnik magára ismert ezekben a sorokban:

De lassacskán mindent eladott
S hogy ennyi pénzt hová rakott?
Mélygarázst venne vagyonán:
Ez minálunk már-már hagyomány.

Millió, millió, millió zsebbe száll,
A bontás az halad, az újítás álldigáll,

Mit lépett erre Verók? Rágalmazásért beperelte az aktivistát.

Miközben mi testestül-lelkestül arra hajtunk, hogy lehagyjuk végre a keletet, ráadásul közben utolérjük a nyugatot, egy teljesen új világrend bontakozik ki. Hiába próbálunk átúszni utolsó lélegzetünkkel a vasfüggöny alatt oda, ahol lilák a tehenek és plazmatévéből van a kerítés, ha sikerül is fuldokolva partra vetnünk magunkat valahogy, nem olyan lesz ahogyan azt mi elképzeltük. Az a függöny már rég nincs, hiába kapálóztunk. Az életmentő szájon át lélegeztetést meg nem egy szép mediterrán legénytől/lánytól kapjuk, hanem valami megöregedett viagrazabáló fazontól, aki úgy tűnik akar is tőlünk valami nagyon gusztustalant cserébe.

A globalizált világban a kelet-nyugat viszonyrendszertől teljesen függetlenül más szövetségek is kibontakozóban vannak. Brazília, Oroszország, India és Kína: ezek a neo-liberális kapitalista modell (világ)válsága közepette is robbanásszerűen növekvő országok egyre inkább egy intézményesült négyoldalú együttműködés felé haladnak. Formálódik a világ. Úgy tűnik ezek a változások nem viszik át sem a magyar közvélemény, sem pedig a hivatalos diplomácia ingerküszöbét.

Fenti országokra a BRIC (Brazil-Russia-India-China) elnevezést először Jim O’Neill a Goldman Sachs közgazdásza használta, de második, alig pár hete tartott csúcstalálkozójuk óta egyre világosabb, hogy ez több lesz mint egy jól kitalált betűszó. Hozzá kell szoknunk, hogy politikai értelemben használjuk egy olyan államok közötti együttműködésre amely a saját útját kívánja járni. Ami összehozta őket, az a nyugati világ dominanciával való szembehelyezkedés; pragmatikus, realista alapokon.

Bizonyára a kedves olvasó is érezte már úgy egy-egy magas színvonalú, kísérleti kortárs művészeti eseményen, hogy a bullshitelés elképesztő szintjét csak az azt övező pénz és fontoskodás múlja felül. Arról az agyfelbaszásról lesz szó, amit ilyenkor a nem ebből élő látogató érez.

Első körben a tisztesség kedvéért szálljunk le az idealizmus magas lováról, és lássuk be, hogy a tartalomtermelés sose csak úgy a köz érdekében, egyenesen a népnek történik, hanem vannak neki intézményei, azoknak pedig egy saját logikája. Amin belül egyrészt képes kitenyészni olyan flóra és fauna, amit a nyílt prérin más keményebb megnyilatkozások rögtön legyaknának. Ez elvileg nem is baj, hiszen nagy alkotások csak úgy születhetnek, ha fenn van tartva egy olyan környezet, ahol el lehet velük szöszmötölni.

A másik elismerendő dolog viszont, a kevésbé píszí: hogy a művészeti intézményrendszer se a semmiben lebeg, hanem csak addig van és ott, ahol és ameddig egyéb viszonyokban is hasznot hoz. Amíg „kultúrát” termelve olyan nyelvet, állításokat és pénzért továbbadható javakat termel, amelyeket valahol valakik a saját hasznukra tudnak forgatni.

Na jó, ha senkinek nem tűnt fel ez a remek kijelentés, akkor a kedélyek csillapultával megírjuk mi.

Orbán Viktor, 2010. április 25., a választás második fordulójának estéjén: "A magáncélokat, a magánérdekeket szolgáló, a magánhatalmat építő politika napjai ma leáldoztak, és nem fogjuk hagyni, hogy még egyszer visszatérjenek." Videó, 8:55-től:

Mesterházy Attila még azon melegében reagált Orbán szavaira, 2010. április 25.: "A másik pedig, hogy egy demokráciában azt megígérni a választóknak, hogy a baloldal soha nem kerülhet vissza a hatalomba, az egy bátor vállalás, Orbán Viktor szerintem ebben elvetette a sulykot."

Videó, 02:27-től.

Mesterházy Attila szerint tehát a baloldal = oligarchia.

No comment.

UPDATE: Nem tűnt fel, hogy a Heti Válasznak feltűnt. Köszi, SubVito!

Rendkívül érdekes kiadvány akadt a kezünkbe. A címe: Joseph Pulitzer emlékdíj 1991-1994. Tökéletes kordokumentum, ténylegesen megmutatja a rendszerváltozás környéki médiaviszonyokat. Ez volt az az időszak, amikor nem voltak kereskedelmi televíziók, nem volt internet, viszont a szerkesztőségekben 70%-ban azok az újságírók formáltak közvéleményt, akik a rendszerváltozás előtt is tették azt.

És bizony, ekkortájt alakult ki az a ballib értelmiségi elit, mely meghatározta az elkövetkezendő 20 év közbeszédét. Kérlelhetetlenül vagdalkoztak mindenfelé, ami nem az ő értékrendjüknek volt megfelelő. Tették mindezt a liberalizmus bűvös, misztikus zászlaja alatt. Ennek a különös magyar liberalizmusnak a fő velejárója az volt, hogy sikeresen elérték, hogy a magyar zászló, az egészséges patriotizmus, vagy a nemzeti büszkeség kifejezetten szitokszóvá váljon milliós tömegekben. Ezzel szemben megbarátkoztak a gondolattal, hogy egy diktatúra utódpártjának tolják a szekerét.

Igen, ez egy rendszerellenes, nyugatellenes,  punk eszmefuttatás, és arról szól, hogy én utálom a Majtényi Lászlót.

Valami radikális körbezuhanás állapotában nézem a magyar társadalmat, ez itt a harmadik köztársaság (3k) csókja. Valóban, aluljáróban zacsiból árult diorízű csókja egy negyvenes némettanárnőnek, samsungtévék, és daewook szegélyezte „fejlődés”. Lehangoló. Lehangol.

Ennek politikai dimenziójaként az elmúlt húsz év hullája fölött töprengve furcsa gyászbeszédeket hallani, a kaján és a kétségbeesett hangok között figyelemreméltó szerző, figyelemreméltó alkotmányjogias fundamentalizmusában is kedvünkre kutakodhatunk. A szokásos napirend szerint a háromká bukása ellenére egészen triviális alkotmányos „alapértékek” megőrzése mellet érvel.

Az új kormány felállása, valamint az egyedüli és kétharmados kormánypárt prominenseinek nyilatkozatai miatt Sólyom László személye, és úgy egyáltalán, a köztársasági elnök intézménye körül kialakulóban lévő vita örömére tegnap megírtuk, miért ne, ma pedig megírjuk, hogy miért Sólyom László legyen a következő elnökünk.

Egyvalamiben talán sokan egyetértünk: a Harmadik Köztársaság eddigi „legjobb” köztársasági elnöke Sólyom. Ez a „legjobb” persze nem jelent mást azon túl, hogy neki sikerült a leginkább értelmeznie a pozícióból eredő feladatokat és a vele járó felelősséget.  Nyilván ez minimum követelmény volt az Alkotmánybíróság első elnökével szemben. Lehet persze mondani, hogy legyen inkább egy föstő az elnökünk, úgyse csinál az semmit egész nap, csak bazsarózsázik, meg fényezi magát, csak ez nem igaz.

„A köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.” Ennek az Alkotmányban található mondatnak nagy súlya van, nem lenne szabad félvállról vennünk.  Ahhoz, hogy valaki ezt a mondatot megtöltse tartalommal,az kell hogy a közjogi folyamatokat átlássa, valamint tisztában kell lennie a hatályos joggal és a jogfilozófiai irányzatokkal. Sólyom erre kiválóan alkalmas, és a jelenlegi közjogi berendezkedésünkben nagyon nem tenne jót egy kevésbé autonóm, kevésbé felkészült személy.

Orbán Viktor április 25-én bejelentette, hogy vége az elmúlt húsz évnek. Lezárult a rendszerváltás rendszere. Kész, vége. Ezek után logikus lépés lenne, ha az új rendszer első államelnöke nem az az ember lenne, aki a most áprilisban megbukott rendszer megalapozója, megalkotója, védelmezője, alkotmányának fogalmazója volt.

Nem. Új rendszerre van szükség. Negyedik Köztársaságra. Sólyom László viszont a Harmadik Magyar Köztársaság utolsó védelmezője. Személyes és tudományos érdekei is azt kívánják, hogy a most megbukott rezsimet óvja. Ő fogalmazta ugyanis a jelenlegi alkotmány szövegét. Bármiféle új alkotmánymódosítás után Sólyom közjogi életműve átkerülne a jogtörténet poros polcaira.

Felettébb nevetséges, hogy az a Makovecz Imre is kiáll Sólyom mellett, aki a Heti Válaszban a választások előtt még kormányzói jogköröket adott volna Orbánnak.  Komolyan gondolja, hogy a liberális Sólyom László, az elmúlt, elkúrt húsz év atyja jóvá hagyná Orbán jogainak szélesítését? Építész úr! Ha már épületet nem tud tisztességeset tervezni, legalább a közjogi építményünk alkotásába ne szóljon bele!

Mert azt még értjük, hogy Lányi András, Zlinszky János vagy egyéb védegyletesek, akik anno jelölték, most is Sólyomot akarják.

De akinek elege van az elmúlt húsz évből, nemet kell, hogy mondjon Sólyom Lászlóra! Akinek elege van a Harmadik Magyar Köztársaságból, annak nemet kell mondania a Harmadik Magyar Köztársaság atyjára!

Május elsején  felkerestük a szocik majálisát, hogy megtudjuk mi az a meglepetés, amivel Horváth Csaba készült a népnek. Megtudtuk, hogy nincs ingyen ebéd, de ingyen BKV viszont lesz. Erről megkérdeztük a napsütésben ejtőző szimpatizánsokat. Gaudi-Nagy Tamás egy elitalakulattal érkezett, természetesen nem provokációs céllal. 4:20-nál azt is megtudjuk, hogy Szabó Zoltán honatya hova kívánja Budaházy Györgyöt. A végén pedig maga Horváth Csaba mondja el, hogy azért nem léptek eddig a környezetszennyezés ellen, mert sokáig készültek a hatástanulmányok, és a stratégia kialakítása – mindezt rezzenéstelen arccal.

Sok nagyszerű politikuskaraktert fog nélkülözni a következő parlament, elsősorban persze a baloldali honatyáknak kell majd más állás után nézniük. Mind közül a legszerencsétlenebb azonban Keller László, az Ózdi Magnum, az Ember, Aki Nem Talált Semmit: az MSZP 49 képviselőt küldhet listáról az új országgyűlésbe, Keller pedig pont telibe trafálta az ötvenedik helyet. "Most lett vége a választásnak, ez a gondolkodás időszaka. Nem tudok egyelőre arról nyilatkozni, hogy hol és miként folytatom" - nyilatkozta a Népszabadságnak tegnap a volt közpénzügyi államtitkár. Búcsúzóul és politikusi nagysága előtti főhajtás gyanánt hadd idézzünk még egyszer a nagy nyomozótól, ezúttal egy 2008-as HVG-interjúból: "Meggyőződésem, hogy a koalíció egyetlen döntése sem veti fel korrupciós bűncselekmény gyanúját." Keller László nem nyomoz tovább, kellemes pihenést, barackozgatást kívánunk az ózdi strandon!