A szakmai gyakorlat megkövetelése, ennek hiányában a nevetséges bérszint az, aminek a következtében a pályakezdő diplomás teljesen kiszorul a hazai munkaerőpiacról. Ezért a munkáltatói oldalt is adminisztratív eszközzel kell kényszeríteni a foglalkoztatásra, ha már a munkavállalót hallgatói szerződés köti!

Az autoriter-neoliberalizmus modelljét megvalósító fidesz-állam, a felsőoktatás egyébként szükséges átszervezését, „munkaerőpiaci” korrekcióját végzi. Saját stratégiája szerint koherens módon.

Ennek egyik kulcs eleme a hallgatói szerződés, amelynek minősége általunk is vitatott (itt és itt). Az biztos, hogy az európai mag-országokat magyar adófizetői forintokkal támogatnunk sem nem méltányos sem nem fenntartható, valakinek a költségeket állnia kell, ha az elvándorlás diplomával a zsebben megtörténik. Vagy a befogadó országnak, vagy az egykori hallgatónak.

Ami izgalmas, hogy a felsőoktatási stratégia a hallgatói szerződés itthon letöltendő fegyencéveibe beleszámolná a munkanélküli időszakot is – ami annak beismerése, hogy a felsőoktatás munkaerőpiaci korrekciójához, azok sem fűznek délceg reményeket, akik szerint így több „versenyképes” szaktudású fiatal lesz, akiknek a jelen helyzettel ellentétben majd ugye lesz munkájuk.

Nem is csoda, hiszen nem (elsősorban) a felsőoktatást kell hozzábutítani a rossz szerkezetű magyar gazdasághoz, hanem a magyar gazdaság pozícióját kell megváltoztatni. (A pozícióváltásnak számos támadási pontja lehet, az egyiket épp jól csinálja a kormány: csökken a kamatszint sőt még az infláció sem lett ennek áldozata, hanem adminisztratív eszközzel, de lejjebb ment).

A felsőoktatás reformját szinte egyoldalúan uralja, egy a kérdésben sem felhatalmazással sem szaktudással nem rendelkező csapat, a kizárólagosan a jövendő munkaadói érdeket képviselő Parragh László vezette Kereskedelmi és Iparkamara. Alapvetően példátlan, hogy kizárólag egy, a jövendő munkavállalóval ellentétes részérdek határozza meg a felsőoktatás, mint közjószág stratégiáját, de ettől most tekintsünk is el.

Parraghék egyik fő állítása, hogy nincsenek olyan szaktudások, aminőket ők, tőkések használni tudnának. Ez szerintük fő oka a szektorális munkanélküliségnek.

Ez a parraghi gondolat tökre nem számol azzal, hogy bármilyen - legyen az fasza műszaki, vagy egyéb, szerintük „versenyképes” felsőoktatási - szaktudás éppen a tőkés, a munkaadói magatartás miatt nem jelent olyan tudást, amiért rögtön alkalmaznák is magyar szürkeállományt. Hiába vagy elemző matematikus, jogász, vagy, műszaki menedzser.

A kritikus követelmény, az akár 3, vagy 5 éves szakmai gyakorlat, aminek a hiányában, vagy mekizhetsz, vagy gürizhetsz 120 ezerért, mint asszisztens, gyakornok etc. Ami valljuk be a diploma és a belefektetett energiának nem ellenértéke. Ráadásul az alsóbb státuszú munkahelyen való kényszer-alkalmazás, az alacsonyabb képzettségű elől veszi el a munkahelyet. De leggyakrabban ezek a kondíciók a pályakezdő teljes kiszorulását hozzák a hazai munkaerőpiacról. (Elvándorlás, teccik érteni Parragh úr!)

A munkaadó úgynevezett „gyakorlati időt” megkövetelő terrorja és a nevetséges bérszint az egyik fő oka a diplomás pályakezdő munkanélküliségnek. Ezen nem segített semmilyen, azóta elhalt START-kártya program sem.

Ha az állam adminisztratíve beavatkozik és a hallgatói/munkavállalói oldalt a hazai foglalkoztatottságban való részvételre ösztönzi, akkor ugyanezt tegye meg a munkáltatói oldalon!

Garantált bérszinten (mondjuk a senior bér 65% ért), az adott cég teljes személyi állományának arányában meghatározott kvótával kötelezze a munkaadói oldalt a 0-éves gyakorlattal rendelkező pályakezdő felvételére, foglalkoztatására, maximum akkora próbaidővel, mint amekkorával a gyakorlattal rendelkezőt is felveszi (amennyiben  pályakezdő jelentkezik egy meghirdetett álláshelyre, amelynek a kiírásában a munkáltató gyakorlati időt követel meg).

Itt az ideje, hogy a most már policy-t is író, hazai tőke ne csak diktáljon, hanem vegye is ki a részét a gazdasági átalakulásból, amit állítólag ő megálmodott!

Munkát! Tisztességes bért!