A Heti Válasz meg egy igazi újság.

Ne legyen kétségünk afelől, hogy egészen a jövő tavaszi választásokig az ellenzék minden egyes szereplője a saját 2018-as pozíciója előkészítésén fog buzgálkodni. Az összefogósdiak belső civódása már most kizárólag ennek jegyében zajlik. Bármit is mondanak kifelé, nagyjából mindegyikük elfogadta, hogy jövő áprilisban a Fidesz visz megint mindent.

Ennek a masszának az egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb szereplője Gyurcsány Ferenc, aki abban a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben van, hogy hitelessége annyira a béka segge alatt van, hogy gyakorlatilag bármit csinálhat, bármit mondhat, mindent egy lapra feltéve duhajkodhat. És hát ő az ilyen helyzetekben él igazán. A DK-vezér személyes tragédiája, hogy további politikai szerepvállalása egy dologra jó: a Fidesz hatalmának bebetonozására. A szenvedélyesen túlmozgásos politikus kizárólag a hatalomtechnikai játékokban tud rendkívüli stratégiai erényeket felmutatni. Ám személyiségéből fakadóan ennek nem lehet tudatában, és nyilván a legkevésbé sem érdekli.

Nem kérdéses, hogy a Demokratikus Koalícióval számolni kell a 2014-es választásokon. A közvélemény-kutatásokból egyértelműen látszódik, hogy Bajnai és Gyurcsány egy közös választói tortából falatozik. És míg a bajnaista üzleti vállalkozás népszerűsége folyamatosan esik, addig Gyurcsányék már kezdik átlépni a parlamenti küszöböt. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor tavasszal újra kell gondolnia az MSZP-nek a szövetségi politikáját, ami alapvetően semmisítené meg a párt megújulásra tett kísérleteit.

Mindent összevetve, Gyurcsány Ferencnek történelmi érdemei vannak abban, hogy a hiteltelen baloldal összeomlott 2010-ben, de az is a számlájára írható, hogy szinte egy személyben felelős a fideszes kétharmadért. Továbbá az október 23-ai eseményekből és a bajai videóból egyértelműen látszik, hogy nem riad el semmilyen fegyvert bevetni saját érdekében, és a moralitás még csírájában sem mozgatja tetteit. Az viszont nagyon megnyugtató, hogy a derék őszödi beszélő nem az 50-es években mutathatta meg államférfiúi tulajdonságait, mert minden bizonnyal Gyurcsány Ferenc lubickolt volna az adott történelmi kor által kínált lehetőségekben.

Annyira ott lettem volna, mikor megszületett ez a nagyszerű gondolat az új házszabályról:

Kezdésként az ülést vezető elnök elnöki emelvényre érkezésekor az ülés résztvevői felállva köszöntik a választópolgárok közösségét.

Nem tudni, hogy ezt maga a házelnök ötölte-e ki, vagy valamely közeli munkatársa szervilisségének az eredménye, de az biztos, hogy óriási bajok vannak a fejekben arrafelé. Külön bájos, hogy a megalomán és öncélú faszkodást a választópolgárok közösségének köszöntésével akarja legitimálni

A házszabály módosítása leginkább a tavaszi parlamenti ülésszaknak szól, magyarul a kampánynak. Az már kiderült, hogy a Fidesz-KDNP minden erejével igyekszik visszaszorítani az ellenzéki akciókat az ülésteremben. Rogán és Harrach adta be azt a nagyszerű módosítót, hogy az ellenzék ezentúl nem élhet semmilyen vizuális rásegítéssel az ülésteremben. Ez azt jelenti, hogy se feliratot, se molinót, se műmonoklit, se aranytalicskát nem lehet bevinni. Illetve ez így nem igaz, bármi tábla bevitelét ezentúl engedélyhez kötik, amit minden bizonnyal Kövér majd el is bírál.

Rend lesz! – mormoghatja bajsza alatt a rendpárti. A külsőségek igen fontosak, de csak azok.

A napirend előtti felszólalások és az interpellációk alatt Kövér László igen elnéző a kormánypárti macsók hangoskodásaival szemben. Valamiért ez nem zavarja őt. Kizárólag akkor hajlandó közbelépni, ha már kvázi nem lehet hallani a felszólalót. Ahogy azt sem tartja a parlament méltósága szempontjából károsnak, hogy nőverők szavaznak arról igennel, hogy büntesse-e meg a házelnök azokat, akik szólnak, hogy nem kéne nőverőknek az ország házában üldögélnie.

Mindezek nem rontják a ház méltóságát Kövér szerint, a vizuális akciók pedig igen. Szinte az az érzése az embernek, hogy a ház elnöke szerint az ellenzék léte sérti a parlament méltóságát.

Az a kérdés, hogy lesz-e legalább egy kormánypárti képviselő, aki azt mondja, hogy most álljunk meg egy picikét. Lesz-e minimális jelzés a legfelsőbb hatalom felé, hogy ne őrüljünk már meg teljesen, srácok. Lesz-e olyan házon belül, aki megmondja, hogy attól senki nem fog jobban tisztelni, Laci, ha hatalmadnál fogva kötelezően elrendeled, hogy vigyázzba vágja magát mindenki, ha csak megjelensz. Nagyon macsós vagy így is, attól nem lesz nagyobb a fütyid, ha hülyét akarsz csinálni mindenkiből, ráadásul eléggé valószínű, hogy így csak magadból fogsz azt csinálni. Lesz egy józan fideszes, legalább egy, aki mer nemet mondani?

Rendszerkritikus nézeteket vallóként számtalanszor kapom meg, hogy pont az olyanok miatt nem lesz kormányváltás 2014-ben, mint én, mert „győzni csak összefogással lehet”, „Bajnaiék mégiscsak kevésbé rosszak, mint Orbán”, vagy éppen „most nincs idő egyénieskedésekre, majd Orbán leváltása után kell tisztázni ezeket a dolgokat”. Ebben a blogposztban azt fogom szemléltetni - a teljesség igénye nélkül - egy mini-arcképcsarnok formájában, hogy szerintem kik miatt, és miért nem fogja tudni leváltani a magyar nép Orbán Viktort és az alapjaiban elbaszott rendszerét 2014-ben. Ebben a galériában elsőként a lassan véget érő 2010-2014-es ciklus legnagyobb politikai árulóira fogok koncentrálni, mert szerintem nekik volt döntő szerepük abban, hogy gyakorlatilag már a választás előtt fél évvel temethetjük a bármilyen jellegű 2014-es kormányváltásról szóló álmokat. A 2011-ben és 2012 első felében még elsöprő erejűnek tűnő civil összefogás az egész rendszer ellen az alábbi emberek segítségével szinte a semmibe szublimált. Lássuk hát az ellenzék büszkeségeit:

UPDATE: a szavazás december 8. vasárnapig tart, utána értékeljük az eredményeket!

Nyitott kérdés még minden oldalról, hogy ki vezesse Budapestet 2014 őszétől. Az Országgyűlésben, úgy tűnik, maradhat a rezsicsökkentés Fidesz, szocikkal és Jobbikkal fűszerezve, és már csak az a kérdés, hány kis párt (LMP4K!E14PMDK) jut be mellettük. De a fővárosban bármi lehet. Lehet egy jó és mindenki számára elfogadható városvezető. Számba vesszük a lehetséges jelölteteket: minden olyan személy felkerült a listára, aki egy kocsmai beszélgetésen szóba került. A jelöltség alapvető kritériumai: hozzáértés, politikusi képességek, ismertség. Ajánljuk jelöltjeinket minden oldal számára, vannak köztük nyerő emberek!

Államkapitalizmus vagy kaszányaszocializmus? Nyomtalanul eltűnt? Vagy még mindig itt kísért?

Akárminek is nevezzük, történelmi távlatban szemlélve a szocialista projekt a kapitalizmus feltételeit teremti meg itt a félperiférián, és nem a szocializmust hozza létre.

Elszigetelődés és modernizáció

A létezett szocializmusok sokat tipródtak azon, hogy a forradalmuknak először egy polgári forradalmat is meg kell valósítaniuk. Úgy vélték, hogy mindenekelőtt a feudális termelési- és társadalmi szerkezetek fölszámolására, egy társadalmi modernizációra van szükség.

De miért van Kelet-Európában feudalizmus a huszadik század elején is? Éppenséggel nem azért, mert ez a térség el volt zárva a centrum modernizációjától. Hanem pontosan azért, mert a centrumban létrejövő kapitalizmus merevíti meg és alakítja itt ki a feudalizmust a XVII. századtól kezdve (második jobbágyság kora). És ez csak az első alkalom volt az elavult termelési rend kitelepítésének azon hosszú sorában, amely a kapitalizmus történetét jellemzi. 

A szocializmus megszüntette a feudális rendet, és széles tömegek számára tette lehetővé a társadalmi fölemelkedést. Eközben széles tömegeket fosztott meg a termelő eszköz feletti rendelkezéstől, az önellátás lehetőségétől és kényszerítette a munkaerejét bérbe adni (azaz proletarizált, éppen úgy, mint a kapitalizmus hajnalán Angliában).

Komlósi Bence írása

A Közösségben Élni egy olyan alulról jövő kezdeményezés, amelynek célja, hogy népszerűsítse a demokratikus rendszer szerint működő kóperatívokat (szövetkezeti lakhatási formákat) és lakásszövetkezeteket, és segítse ilyen kezdeményezések létrejöttét és fenntartását. A kóperatívok kooperatív- és közösség-orientált lakhatási formájuknak köszönhetően a valós lakhatási igényekre, problémákra válaszolnak. ”Közvetlen” demokratikus működésüknek köszönhetően minden tagjuk, lakójuk aktívan alakíthatja lakhatási körülményeiket. A lakók maguk határozhatják meg, mit tartanak megfizethetőnek, megfelelő minőségnek stb. Az együttműködésnek (szövetkezésnek) köszönhetően az egyének napról-napra gyakorolhatják a demokrácia működését. A nonprofit gazdasági és önsegélyező működésüknek köszönhetően akár 10-50 %-kal is olcsóbbak tudnak lenni, mint piaci ”versenytársaik”. Szövetkezeti tulajdoni formájuknak (a közösség jogi formája tulajdonolja az ingatlant és a lakók ennek fizetnek ”bérleti” díjat) köszönhetően hosszú távon is flexibilis működést tudnak biztosítani. Az állami- és piaci lakásfejlesztések mellett fontos harmadik szereplői egy jól működő és egészséges demokráciának.

A ”Közösségben Élni” a BME Lakóépülettervezési Tanszékével együttműködve szervez november 28-án 17:30 kezdettel egy kiállítást és rövid bemutatót a témával kapcsolatban, amire minden érdeklődőt szeretettel vár.

Előző posztomban az én kedvenc európai villamosaimat mutattam be, a végén pedig ti szavaztatok arról, hogy ezek közül melyik a legjobb, plusz sokan ajánlottatok más villamosokat is. Ebben a posztban a legtöbbetek által hiányolt villamosokat mutatom be, valamint a szavazás első hat helyezettjét. Az első hat az elejétől kezdve leszakadt a többitől, de abban, hogy melyik lesz az első, nagy volt a verseny, az állás még napok után is állandóan változott, de mostanra bőven eldőlt. Eredmények a következőkben! 

Reakciók a felvetéseitekre

Többen írtátok, hogy Jeruzsálem nem Európa, ez így igaz, természetesen, de kulturálisan ide is szokták számítani (Izrael a foci EB-n is európai csapatok között van), ezért vettem bele, de hiba volt, ez igaz. Azt kifejezetten sokan írtátok, hogy szerintetek a budapesti Combino is befért volna a legjobb 15-be, ezt elismerem, nekem a Combino személy szerint nem tartozik a kedvenceim közé, de mint azt a korábbi, 4-es-6-os villamosokról írt posztomban is említettem, a budapestieknek a Combinókról alkotott véleménye igencsak kettős. Azt is többen mondtátok, hogy túlsúlyban vannak a Citadisok a felsoroltak között, ezt is elismerem, de hát ez egy szubjektív poszt volt, én azokat szeretem a legjobban, na!

Amelyek kimaradtak

Viszont a Citadisok túlsúlya azt is eredményezte, hogy igen jelentős gyártók villamosai maradtak ki, mint pl. a CAF Belgrádban, vagy a PESA Varsóban, valamint a Solaris Jénában, illetve az Ansaldobreda Firenzében közlekedő járművei, továbbá a Budapesten kívüli Combinók. De a korábban részletesen bemutatott Tátrák is kimaradtak, és szintén senkinek nem jutott eszébe Nantes villamosa, se a CAF, se a Bombardier, se a Citadis Dualis. Úgy szintén nem került szóba Mulhose villamosa, se a sárga Citadis, se a Siemens Avanto, ahogy a színes tenerifeit se szavazta be senki. Szintén nem hiányolta senki az orleans-i Citadisokat- se ezt, se ezt, ahogy Brest, és Tolulouse Citadisa is említés nélkül maradt. Ugyanúgy nem gondolt senki a krakkói Bombardierre, se erre, se erre, se erre, de a madridi vagy barcelonai Citadist se hiányoltátok. Érdekes volt megfigyelni viszont, hogy rengetegen rajongtok a régi villamosokért, szóba került többek között a milánói régi villamos, a MUKI, és San Francisco villamosa is, ami ugyancsak nem Európa, de egy említést megér. De szóba kerültek más régi villamosok is: pl. ez, és ez. Szintén senkinek nem jutott eszébe viszont az isztambuli Istiklalon közlekedő régi kocsi.

Na persze nem ma, az überkirály drogmentes Magyarországot ígérő Nemzeti Drogellenes Stratégia elfogadása után, hanem még 2009-ben lájkolták be a konzervatívok határozottan a fű legalizációjának ötletét, amikor is a „nagy tekintélyű angol Beckley Alapítvány e témában készített jelentése” alapján tűzte napirendre az ENSZ illetékes bizottsága a marihuána legalizásának kérdését. A Fidesz pedig olyannyira megörült ennek a hírnek, hogy saját honlapján újraközölte azt, melyben olyan fontos dolgokra is emlékeztetnek, mint például „az Egyesült Államokban a lakosság több mint 40 százaléka vallotta be, hogy életében legalább egyszer kipróbálta a cannabist”, de az a gyönyörű mondat is a Fidesz-honlapról származik, hogy: „Az ausztráloknak az egyharmada szívott már marihuánát, saját bevallása szerint közéjük tartozik Julia Gillard miniszterelnök-helyettes is.”

Apró baki, hogy a múlt héten a 4K! legalizációs javaslatának apropóján pont a Fidesz koalíciós partnere, a „tiszta tudat, józanság” elkötelezett híve, azaz a KDNP egyik országgyűlési képviselője hablatyolt irdatlan baromságokat az ügyben az Echo TV-ben. (Mazochistáknak 15.34-től, erre tessék.) Így hát ajánljuk Hoppál Péteren kívül Gaál képviselő úrnak is melegen a Fidesz-honlap gyakoribb és behatóbb tanulmányozását. A keresést megkönnyítjük.

Az összeállítás forrásaként a New Scientist című lapot és a lenta.ru nevű orosz hírügynőkséget jelöli meg a honlap, de a Fidesz honlapjának előző verziójából jöhetünk rá igazán, mennyire faszák is voltak a fideszesek akkoriban: az összeállítást eredetileg ugyanis a coolpolitika.hu készítette.

Eldönthetetlen, hogy oka vagy következménye a hajléktalan embereket érő sokasodó támadásoknak a Fidesz-kormány jogalkotói gyakorlata, ami a szegénység megbélyegzésével próbálja megoldani az elmúlt évtizedekben kialakult súlyos társadalmi feszültségeket. Az viszont tagadhatatlan, hogy van összefüggés a kirekesztő törvénykezés és a társadalom szélén élők egyre kilátástalanabb helyzete között.

Fiatalok szombaton megrugdostak egy hajléktalan embert és a Dunába dobták a cuccait. Sajnos nem újkeletű dolog ez, 1999-ben például Salgótarjánban eszméletlenre vertek, 2004-ben Érsekújváron kamaszok felgyújtottak egy otthontalan embert, tavaly bozótvágóval verték szét egy erdőben lakó fejét és sorolhatnánk. A hajléktalanok mindenhol könnyű célpontjai az erőszaknak, mert nincsen társadalmi hálózatuk, és mert sokszor őket hibáztatják saját helyzetükért.

Hogy a mostani esetnek mi köze van Tarlós Istvánhoz és a törvényhozóinkhoz? Csak annyi, hogy nem olyan régóta Budapest meghatározott részein hivatalosan törvényszegők, kvázi bűnözők az ott lakó emberek. Persze a törvény és a főváros rendelete csak a bizonyos területeken való életvitelszerű tartózkodást bünteti, de a jogalkotó üzenete az egyszeri törvénytisztelő állampolgár számára az, hogy emberek szociális helyzetükből fakadóan társadalmon kívüliként kezelendők. Nem a törvény betűje, hanem a szelleme fejezi ezt ki. A szabálysértési törvény, illetve a fővárosi rendelet persze nem uszít. Bíróságon nem állná meg a helyét, ha a nem olyan rég elfogadott jogszabályok és a szombati eset közt közvetlen ok-okozati összefüggést keresnénk. Miután azonban a jogrendszer nem csak leképezi, de alakítja is egy társadalom tagjainak a magatartását, gondolkodását, a jogalkotónak nagyon komoly felelőssége van abban, hogy különböző csoportokat hogyan kezel, hogyan formálja róluk a közbeszédet, hogyan bélyegez meg vagy ment fel embereket felelősségek alól a törvény erejével.

Ezért a szegényellenes törvénykezéssel nem csak az a baj, hogy ékesen tükrözi a Lázár János-féle gondolatot, vagyis hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér” - amúgy is rossz helyzetben levő embereket még jobban kirekeszt a közjavakból, és nem ad esélyt nekik a kitörésre. Ráadásul teszi ezt úgy, hogy nem egy cselekményt, hanem egy élethelyzetet büntet. De baj az is, ami mindezzel szorosan összefügg: hogy a fenti jogszabályokkal a törvényhozó emberek egyes csoportjaira rányomja a deviancia bélyegét, amivel elősegíti, hogy a többség a megbélyegzett állampolgárt társadalmon kívüliként kezelje. A hajléktalanságot az ebbe a helyzetbe kerültek nem szabadon választott életformaként élik meg, hanem életlehetőségeiket sok esetben a jelenlegi gazdasági rend szűkítette a minimumra. Azok, akik ellenségesek a hajléktalanokkal, sokszor ugyanettől a gazdasági rendtől szenvednek és saját lecsúszástól való félelmüket vezetik le azokon, akik már a lejtő alján vannak.

Még akkor is, ha a többség a felmérések szerint nem elutasító a hajléktalan emberekkel, a jogalkotó semmiképp nem a szolidaritás irányába tereli az állampolgárokat. Persze félreértés ne essék, nem adnak és nem is fognak felhatalmazást adni az önbíráskodásra. De bűnözők önhatalmú megbüntetése azért általában mégsem ugyanolyan megítélés alá esik a köz szemében, mint amikor ártatlan embereket ér sérelem.