grusgrus írása

„Hallgassunk azokra, akik nálunk jobban ismerik a növényeket” - mosolyog pajkosan dr. Frecska Ede, a transzperszonális pszichiátria hazai képviselője, a debreceni Kenézy Gyula Kórház orvosa, természetes tudatmódosító növények elismert kutatója a Nyitott Műhelyben tartott előadásán.

Tíz évvel ezelőtt néhányan tengődtek az ayahuascáról szóló előadásán, most pedig teltház van. Frecska arra kéri a jelenlevőket - akikben nagyon hízelgően a jövő döntéshozóit látja - hogy legyenek nyitottak és ne vessék el azt, amit igazából nem is ismernek. Lehet, hogy nincs igaza a dél-amerikai sámánoknak, és nyugati eleganciával megy a leves helyett a kukába a tudás - de lehet, hogy igazuk van.

Az Amazonas-medencében felbecsülhetetlen a fajgazdagság, a sámánok szeretnek pancsolni, viccelődik Frecska – nincs misztikum, annál több kíváncsiság van abban, hogy a két növény főzetéből álló ayahuascát (ejtsd: ajavaszka) felfedezték. Azért izgalmas ez a pszichoaktív, eredetileg a sámánok rituális célokra és gyógyításra használt főzete, mert olyan mértékben változtatja meg az érzékszervi-, a tér- és időérzékelést, a gondolkodási folyamatokat és a jól megszokott érzelmi útvonalakat, hogy ember legyen a talpán, aki tovább bír hazudni magának. Frecska szerint egyszerűen nem alkalmas a menekülésre, hanem pont azt mutatja fel, amit nem akarsz látni.

Az MSZP ki tudja hányadszor gondolkodik el azon, hogy igazi baloldali fordulatra van szükség. Nyilván úgy gondolják, vagy legalábbis az lenne a logikus, hogy először a saját házuk tájékán kéne megújulni, aztán majd jöhet az egész ország. Mesterházy Attila egészen odáig merészkedett, hogy radikális baloldaliságot sürgetne az MSZP-n belül. Ezt úgy fogalmazta meg, hogy egyszerűbb és közérthetőbb üzenetek kellenének. Ha ez lenne a baloldaliság ismérve, akkor a legnagyobb magyar baloldali elme kétségkívül Habony Árpád lenne, a baloldaliság pedig a rezsicsökkentés szóban csúcsosodna ki. A sorok között olvasva az sejlik fel, hogy Mesterházy nem akar mást, mint visszahozni a Horn Gyula romantikát. A kisemberséget, a krumplilevesességet, a hideg virsli meleg sört május elsején.

Az a baj ezzel, hogy a baloldaliság nem ez, de valami kibaszottul nem. Lehetne hosszasan sorolni, hogy ezzel szemben milyen jellemzői vannak a baloldali politizálásnak. A szociális államtól kezdve a munkások érdekvédelméig. Az MSZP eddigi története arról szól, hogy adjunk a nyugdíjasoknak némi alamizsnát, ami jó sok szavazatot hoz, minden egyébre ott a neoliberális gazdaságpolitika. Így került helyzetbe Gyurcsány, majd hozadékként Oszkó, Bajnai és Kóka, vagy korábban a nagy privatizátorok.

Miért kell egy ilyen mondatot leírni a 444 amúgy összességében tök jó cikkében a Merkel-Putyin találkozók összevetésekor?! "Ez a különbség Európa keleti és nyugati felének értékrendje között." Egyből utána korrigál a szerző szerencsére ("Míg Németország kormánya elutasítja saját totális diktatúrájának emlékét, és vezekel, addig Oroszország saját totális diktatúrájának örököseként tetszeleg."). De akkor sem vágom, hogy miért nem lehet leszokni erről a borzasztó primitív és káros esszencialista fogalmazásról, ami az első idézetben van, hogy Putyin politikai és személyes - amúgy valóban szörnyű - gesztusait kelet-európai örökös visszamaradottságnak állítjuk be.

Putyin ma úgy tűnik, hogy tényleg szovjet hősi emlékművet koszorúz Budapesten (állítólag nem ezt, hanem ezt). A Fidesz története és támogatói felől nézve is eléggé abszurd pillanat, Orbán hosszú utat tett meg idáig Nagy Imre újratemetése óta. Az MSZP-vel és a DK-val ugyanez a helyzet csak pepitában. A kommunistákból lett posztkommunista oligarcháknak eléggé rosszul áll az oroszok kapcsán a nemzeti függetlenség melletti kardoskodás, hiszen ők Washingtonnal és Brüsszellel tárgyalva mindig is a behodóló, megalázkodó, alárendelődő stílust tolták. A narancsosok meg a szegfűsök is azt az két érvelést variálják, hogy egyrészt ők a jó irányba akarják alárendelni Magyarországot, a másik elköteleződéssel szemben pedig elmondják, hogy tulajdonképpen az ország szuverenitása a legfontosabb. Ez a kombó nyilván teljesen hiteltelen, egy komolyan vett függetlenségi pozícióból nézve rohadtul nincs olyan, hogy jó irányú alárendeltség. 

Bifidus Essensis írása

A munkahelyi lógás sok tervezést, együttműködést és kockázatfelmérés igényel – ezt állítja nemrég megjelent könyvében, az Üres órák: semmittevés és munkahelyi ellenállásban (Empty Labor: Idleness and Workplace Resistance) Roland Paulsen, a svédországi Lund Egyetem kutatója.

Számos felmérés kimutatta, hogy szerte a világon egy átlagos munkavállaló napi 1-3 órát tölt semmittevéssel a munkahelyén. Paulsen ezeken a felméréseken túllépve szeretett volna jobban a felszín alá nézni. Mélységében, összetettségében akarta megérteni annak a jelenségnek a lényegét, amit ő empty labornak nevez (jobb híján üres óráknak fordítottam). Ez a fogalom magában foglalja mindazt, amit a munkahelyen nem munkával töltünk, legyen az netezés, alvás, online vásárlás vagy éppen a doktori disszertációnk írása.

A szerző a hardcore lógósokat akarta jobban megismerni. 43 olyan svéd munkavállalóval készített interjút, akik saját bevallásuk szerint munkaidejük kevesebb mint felét töltik azzal a tevékenységgel, amiért tulajdonképpen a fizetésüket kapják. A legtöbben irodai dolgozók voltak, de előfordultak közöttük takarítók, biztonsági őrök és építkezésen dolgozók is.

Paulsen két kérdésre szeretett volna választ kapni: miért csinálják? Hogyan tudják megúszni a lebukást?
A kérdésre adott válaszokból kiderült, hogy a professzionális szintre fejlesztett lógás bizony komoly odafigyelést igénylő tevékenység: tervezés, együttműködés és kockázatelemzés nélkül nem működik. Voltak olyan interjúalanyok, akik azt mondták, hogy számukra a lógás már öncéllá vált, ez visz értelmet nekik a mindennapi mókuskerékbe.

Szerető Szabolcs tegnap a Magyar Nemzetben magyarázta meg, miért távozott, majd tért vissza pár nap múlva a főszerkesztő-helyettesi székbe. Én egy-két részletet azért hiányolok az őszinte vallomásból.

Az egyik az volna, hogy kitől kapta a hírlapíró Szabolcs úr azt a „számára minden előzmény nélküli, megdöbbentő tájékoztatást, miszerint 180 fokos irányváltásra, az értékrendje megtagadására kívánja kényszeríteni a lapot a Magyar Nemzet tulajdonosa” - tegyük hozzá: az információk szerint kisebbségi részesedéssel rendelkező tulajdonosa (akkor).

Milyen forrásból származhat az a hír, amelynek valóságtartalmát olyannyira nem kérdőjelezi meg egy újság vezetője, hogy eldob kapát-kaszát?

Ma dél körül robbant a bomba: lelkiismereti okokból lemondott Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a Hír Televízió elnöke, Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió főszerkesztője, Élő Gábor, az MNO főszerkesztője, Szikszai Péter, a Hír Televízió vezérigazgató-helyettese, Csermely Péter, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese és Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese.

A lépés váratlan volt, az okokat leggyorsabban az Index szellőztette meg: "a mostani közleményben is említett "lelkiismereti okokra", és az újságírói szabadságra hivatkozva nem akarnak a Fidesznek ártó ügyekről írni." A lap azt is írja, hogy már korábban is konfliktusba került Simicska az újságírókkal, merthogy egyes fideszes képviselők ellen lejárató anyagok elkészítésére adott politikai megrendelést Simicska, ami nem tetszett nekik.

A gond az, hogy ezeknek az embereket nem akkor kezdte mardosni a lelkiismeret, amikor politikai megrendeléseket kaptak, nem ekkor volt fontos nekik az újságírói szabadság, hanem akkor, amikor nekik nem tetsző politikai megrendeléseket kaptak.

„mutassuk meg Merkel asszonynak, hogy Európához akarunk tartozni, hogy büszke európai polgárok vagyunk”

„Álljunk ki közösen az európai Magyarországért!”

A fenti idézetek a Merkel látogatására szervezett tüntetések felhívásaiból valók. De mit akartak a kevés érdeklődőt megmozgató tüntetésszervezők „Európával”? Miért jut eszünkbe a német uralkodó csoportokat képviselő kancellárról az európai értékek? Miért akarunk egyáltalán bármit is bárkinek megmutatni?

Ezekről a kérdésekről is faggatjuk péntek este 6 órakor a Gólya Presszóban Vágó Gábor szónokot és Balogh Ákos Gergelyt a Mandinertől a Fent és Lent szervezésében.

Hogy mi volt a baj a tegnapi Tavasz jön – Orbán megy elnevezésű tüntetéssel (mármint azon kívül, hogy a tavasz nem jön, Orbán meg nem megy)? Pontosan ugyanaz, mint ami az őszödi beszéd utáni demonstrációkkal: elfoglalták a nyomik. 2006-ban már aznap délután ott voltam a Kossuth téren, mikor kirobbant Gyurcsány elhíresült hazugságbeszéde. Tök jó volt. Olyan emberek gyűltek össze, akiket morális felháborodásuk vitt oda. Tiszta szemekkel és értelemmel lehetett találkozni. A felháborodásból mindennapos tüntetéssorozat bontakozott ki. Pár nap elteltével megjelentek a tarsolyos dzsonik, akiknek nem lett volna elég, ha Gyurcsány eltűnik a színről, de mindenféle nemzetgyűléseket akartak, meg máriaországát. Egy idő után persze elfoglalták a színpadot is, majd ennek egyenes következtében a közönség soraiból el is tűntek a jó arcok.

A norvég Aftenposten magazin egy igazán jó, valóságshow-ba bújtatott kampányt készített: három olyan huszonévest vittek el Kambodzsába, akik rengeteg pénzt, akár többszáz eurót is elköltenek ruhákra havonta. Miután végigdolgoznak egy napot egy helyi varrodában, másnap a fejenként 3 dolláros munkabérükből kell megélniük, és tíz személyre vacsorát főzniük. Egy helyi textilmunkás lány lakásnak alig nevezhető otthonában is eltöltenek egy éjszakát, találkoznak munkásokkal és egy helyi aktivistával, aki a textilgyári munkások körülményeinek javításáért küzd.

Az ötször 10 perces mini-sorozat angol felirattal elérhető a neten, és nem azért érdemes megnézni, mert annyi új információt tartalmaz a kambodzsai viszonyokról, vagy a globalizációról.