Észrevettem valahol Pesten tömegközlekedve az Andrássy Egyetemnek (teljes nevén Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem) a reklámját, miszerint "Wir machen Sie fit für Europa!", azaz ők felkészítenek engem Európára. Ez amúgy az egyetem hivatalos mottója. Pff. Hát, ha ők fel lennének készülve Európából, akkor tudnák, hogy ennek a reklámnak a célközönsége (magyar fiatalok) egy olyan ország állampolgárai, amely már több mint ezer éve itt van Európában.

A Tanú című klasszikus magyar filmben Pelikán József gátőr, a szocializmus elkötelezett híve börtönbe kerül, mivel engedély nélkül vágott disznót. Az őt egykor szarrá verő fasiszta pribékkel találkozik össze a cellában. Rövid fenyegető közjáték után megérkezik a harmadik rabtárs, a szentatya, akiről kiderül: továbbra se vall a kommunistáknak. Az atya rákérdez az új jövevényre, mire a fasiszta pribék készségesen közli, ez csak egy köztörvényes. Ám a szentatya rendkívül jártas a totális diktatúrák arendt-i koncepciójában, így csak annyit közöl: Minden politika, fiam.

A Fent és Lent helyszíni tudósítójának, Babettanyónak ehhez hasonló érzése támadt a Portik ügy első fokú ítélethirdetésekor. A bírónő kénytelen volt azt mondani: Minden Portik, fiam! A jelenlegi hatalom elvárása, hogy a kilencvenes évek nagy leszámolásainak megoldatlansága változzon. A kétezres évek levegőtlen időszakában, a hétköznapi ember érzésvilágának kongó üressége után jusson be új levegő, új hit a fülkeforradalmat követően. Nem létezhet felderítetlen ügyektől terhes magyar maffia helyzet és az igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatássá fajuló elmúlt nyolc év helyett, most legyen legalább tizenhat év hepiség.

Portik a baloldal maffiavezére, ezt a Hír Tv Célpont című műsorában Kisberk Szabolcs több részben kívánta bizonyítani. Most jönnek majd a bírósági ítéletek. Rögtön itt van az első. Ki ölhette meg a kilencvenes évek kivégzéseinek turbulenciáját elindító Prisztás Józsefet?

1945 Budapest VIII. Kálvária tér. 69 évvel ezelőtt ért véget Budapest ostroma.

Képzeljük el azt a forgatókönyvet, hogy az április 6-i választásokon az Összefogás megtorpan 14.98 százalékon, az LMP és a 4K! pedig külön-külön is megugorja a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. Ebben az esetben az összefosás Gyurcsánytól Szanyiig, Oszkótól Scheiringig menne a kukába, hiszen a szabály az, hogy ha 3 vagy több párt közös listán indul, akkor minimum 15 százalékot kell elérniük a bejutáshoz.

Még mielőtt az összes troll nekünk esne, hangsúlyozzuk, hogy ezt az opciót mi sem tartjuk reálisnak, sőt kifejezetten utópisztikusnak tűnik, hogy az álbal most eltűnjön végre. Hogy miért, annak több oka is van.

Magyarországon az a reflex, hogy, ha például nukleáris technológiát veszünk az oroszoktól, akkor a közvélemény ezt „oroszbarátságként”, „szovjetbarátságként”, „kommunizmus- antikommunizmus” szempontokból teszi mérlegre - keverve a russzofil és russzofób érzelmeket meg a magyar politikai tömbök szempontjából izgi komcsi-antikomcsi részrehajlásokat. Sőt, néhol a második világháború konkrét eseménytörténete is szót kap, a puhafedelű nácibarát ál-történelmi irodalom nagy búváraitól is (partizánvadászok, doni katasztrófa, nőket erőszakoló vöröskatonák).

Az is reflex, hogy ha történetesen az oroszországi Szocsi városában rendezik a téli olimpiai játékokat, akkor azt egyes vélekedések szerint „elvtársak” szervezik (hahaha) és az olimpiai megnyitó a „Nagy Szovjetuniót” juttatja megint mások eszébe. Az már a nyugati mainstream média kampánya miatt is van úgy, hogy az olimpia nem nézhető a „melegellenes putyindiktatúra”-téma alapos körbejárása nélkül.

komcsizás

Tévedés ne essék. Most sem hely, sem idő nincs az úgynevezett „kommunizmus” (valójában a létezett szocializmus) kérdésében igazságot szolgáltatni – főként mert a kérdés egyelőre nem úgy áll, hogy „jó”, vagy „rossz” volt-e a létezett szocializmus. Hanem elsősorban úgy áll, hogy mi a frász volt egyáltalában ez a szocializmus? (itt a függő helyzetben lévő alulfejlett periférián, felzárkózási próbálkozásból újra a függőségbe sodródva vissza).

oroszozás

Arra sincs sem hely sem idő, hogy a magyar nyilvánosságban megjelenő nép-karakterológiai alapvetéseket mérlegre tegyük. Vagyis, hogy faszán megmondjuk, hogy „milyenek az oroszok valójában”. Mert, hát ugye hol ilyenek, hol olyanok. Hol gyengék, hol erősek. Hol vasfegyelem van, hol meg alkoholizmus van. Hol nagyok, hol kicsik.

Akinek nincs pénze ügyvédre, az nem fordulhat a Kúriához az új választási eljárási törvény szerint - lényegében ezt mondta ki a Kúria és az Alkotmánybíróság is a múlt héten. Minden más esetben az állam biztosítja az ingyenes jogi képviseletet, ha viszont a választások során sérülnek a jogaink, a törvény szerint az idő rövidsége miatt csak az képviseltetheti magát a Kúria előtti felülvizsgálat során, aki azt meg tudja fizetni.

X. végigjárta a jogérvényesítés fórumait, amikor úgy érezte, törvényt sért az egyik párt azzal, hogy kampányidőszakot megelőzően dobálja tele a postaládáját olyan szórólapokkal, amiket legálisan csak kampányidőszakban terjeszthetne. X. a törvénysértés megszüntetése érdekében végül a Kúráig jutott. Ott azonban arra hivatkozva utasították el a kérelmét, hogy kötelező a jogi képviselet, de X. anélkül járt el. X. kérvényezte ugyan a felülvizsgálati kérelem benyújtásakor, hogy az állam biztosítsa számára az ingyenes ügyvédi képviseletet (lehetőség van erre minden polgári, illetve büntető ügyben). A Kúria a választási eljárásról szóló törvényre (Ve.) hivatkozva azonban kimondta, „hogy a pártfogó ügyvéd (ingyenes jogi képviselet) kirendelése iránti eljárás lefolytatására a Ve. rövid, de kötelező eljárási határidőket megállapító szabályai következtében nincs lehetőség.” Magyarul, ha kizárólag ingyenes jogi képviselővel tudja megoldani X. a jogai érvényesítését a választási eljárási törvényt megszegő elleni felülvizsgálati eljárás során, akkor nem élhet jogorvoslattal. Az viszont igen, akinek van pénze ügyvédre.

Orbán Viktor nem atomerőműért zarándokolt ki Moszkvába. Orbán Viktor azért ment Putyinhoz, mert pénz kell neki, és más nem ad. Vlagyimir is csak úgy, ha egyúttal végre megépítheti az atomerőművet is, amelyért oly régóta lobbizik.

A hétfői parlamenti ülésnapot Orbán Viktor kezdte napirend előtti felszólalásával. Volt minden, mi szemnek, szájnak és hánynak az ingere, a rezsicsökkentéstől a mimagyarokig. Viszontválaszában ellenben volt egy kijelentése, aminek nem szabad elsikkadnia a ködben. Idézzük is fel:

„Szeretnék néhány szót szólni a fiatalokról is, mert rendszeresen azt hallom itt a Házban, hogy önök megpróbálják a fiatalokat gazdasági menekültnek beállítani.”

Komolyan mondom, hogy majdnem felrobbantam, amikor ezt így képes volt Viktor a pofánkba tolni. A kormánypártok és a szervilis média hiába igyekszik úgy beállítani a nyugaton munkát vállalni kényszerülő fiatalokat, mint akik kalandvágyból mennek szerencsét próbálni, a valóság ezzel szemben nem ez. A kilátástalanság viszi el őket. A barátaim és rokonaim közül sokakat csak a virtuális térben láthatok, hallhatok manapság, csak azért, mert nem tudtak itthon boldogulni, és kényszerből külföldre emigráltak. Erre nekem ne mondja senki, a miniszterelnök meg pláne ne, hogy mindez kalandvágyból történt. Az öcsém nem azért szív Észak-Írországban, mert ez annyira jó lenne neki. Orvos barátom, aki három éve még azt mondta, hogy soha nem akar elmenni, mára belátta, hogy itthon éhen fog halni, hiába vállal ügyeletet és dolgozik 12 órákat. Az unokatesóm dettó. A környezetemből csak ilyen történeteket hallok. Természetesen nem mondom, hogy csak ilyen van, nyilván vannak, akik kalandvágyból mennek, és azt sem állítom, hogy nem tesz jót a fiatalnak, ha világot lát. Sőt. Viszont hazudni erről vezető politikusként óriási felelőtlenség, és megalázza azokat, akik a túlélés miatt kényszerültek hazát cserélni.

Hogy a miniszterelnök mennyire gondolta komolyan szavait, kiderül abból, hogy rögtön meg is cáfolta saját magát:

„Köszönjük meg nekik, hogy nem a munkanélküli segélyt választották itthon.”

Pontosan. Ezzel beismerte, hogy munka, az nincs. A kormánypropaganda mást sem zeng, minthogy növekedtek a foglalkoztatási adatok. Az a baj ezzel, hogy ez kizárólag a közmunkaprogramnak köszönhető, melynek bérezése nem éri el a semmire nem elég minimálbért sem. A munkaerőpiac halott, rezsicsökkentés van, meg egy cinikus miniszterelnök.

Az indexes videós riport számomra fontos pillanatnak tűnik a folyamatosan építkező, de még mindig picike 4K! és a fősodratú média kapcsolatában. A bal-lib – és persze lényegüket tekintve neoliberális – fúziókhoz szokott hazai közegben már egy klasszikus szocáldemokrata párt is radikális alapállással rendelkezik, erre jöttek még a párt provokatív megmozdulásai, flashmobok, performanszok, legutóbb a fű-legalizálós balhé.

Az Európai Unió csak azokat a határokat bontotta le, és azon különbségeket szüntette meg, amelyek a tőke útjában álltak - a többi, a tőkének kedvező nemzeti különbözőséget éppen hogy fenntartja.

Horváth András ügye nem csak arra mutatott rá, hogy a politikai elit és az adóhatóság szakmai felügyeletének szeme láttára rövidítik meg a költségvetést, hanem közvetve talán arra is, hogy az ÁFA-csalás az Európai Unió politikai gazdaságtanának rendszereleme.

Nem elsősorban azért tűnik ez így, mert a Fidesz-MSZP által koalícióban leszavazott vizsgálóbizottság után az EU is az „áfacsalók pártjára állt”, amikor elutasította a cukor fordított áfáztatása érdekében benyújtott magyar kérelmet. Sokkal inkább azért, mert az európai közös piac szándékosan felemás volta teszi azt egyáltalán lehetővé.