Budapest belvárosában a napokban hemzsegnek az emberek a Duna partján. Mert megtehetik. Mert meg tudják közelíteni a folyót. Sokan katasztrófaturizmust emlegetnek, pedig nem történt tragédia. A robosztus és átgondoltan megépített rakpartoknak köszönhetően egy percig nem merült fel a belvárosi emberekben, hogy bármilyen vészhelyzet bekövetkezhet. Ugyanaz az árvíz, ami Kisoroszit vagy a Római-part mögött élőket a Nánási/Királyok úti fővédvonal megépültéig veszélyezteti, a városi embernek felüdülés.

Park kilométereken át

A budapesti Duna-part ilyenkor egy szabadidőközponttá változik, az egész rakpartot ellepik az itt élők. Futók mindenütt. Andalgó párok. Söröző fiatalok. Bringások. Kismamák. Nagymamák. Gyerekek. Farkukat csóváló kutyák. Mind magyarok, nem turisták. Főleg nem katasztrófaturisták. Ne tévesszen meg senkit az sem, hogy sokan fotóznak. Az élményt fotózzák, azt, hogy itt lehetnek: a természetben és mégis a városban, egy nem megszokott helyen. Itt egy átlagos napon nem lenne maradásuk. Normál vízállásnál a parton nagyrészt csak turisták bóklásznak, ránéznek a térképükre és logikusan fő tájékozódási pontként kezelik a Dunát. De ha nagy nehezen lejutnak a partra, fél óránál tovább nincs maradásuk. Most mindenkinek van. Az autók vannak kitiltva, nem az emberek.

Az árvíz óriási sajtótámogatást kap, mert az ország sok-sok pontján valós katasztrófa az, amiről a média beszámol. Az újságok, tévék harsogják: lezárták a rakpartokat! Az autósok bosszankodnak, de túlélik és kiszállnak néhány napra, az itt élők minden korosztálya és társadalmi csoportja lemegy a partra. Így jön létre egy óriás véletlen során Budapest talán leglátogatottabb köztere egy óriási leaszfaltozott parkban. Ezt az egész városon át húzódó és a város minden pontjáról könnyen megközelíthető teret általában gépjárművek uralják, csak az árvíz néhány napja az, amikor az itt élők a Duna segítségével elfoglalhatják az őket megillető helyet. Érdemes lenne megfontolni, hogyan tudná a város ésszerűbben használni legnagyobb természeti erőforrását, a Dunát, aminek ereje szépségében rejlik, mégis katasztrófának hívják, ha láthatjuk.

Hétvégi kikapcsolódásnak ajánljuk mindenkinek a Duna-parti sétát. Előtte azért menjetek a gátakra segíteni!

In memoriam Szélsőközép

Ha egy országban elfogy (vagy eleve nincs) pénz, azon a kicsin, ami még van, nyomban összekapnak a társadalmi csoportok. Ilyenkor a jobb érdekérvényesítéssel rendelkezők megfizetik házi szakértőiket, hogy megmagyarázzák a társadalomnak, hogy épp kiket, miért és milyen sorrendben kell kidobni a csónakból. Ilyenkor az erre szakosodott szakemberek célkeresztbe teszik a segélyt és a nyugdíjat, hogy eltereljék gazdáik törvényes és törvénytelen szabadrablásairól és herdálásairól a figyelmet. Ilyenkor a közgazdászoknak nevezett közszereplők szavait elkezdik szajkózni a bunkó politikusok és a félművelt publicisták, majd a trendet meglovagolják a véleményvezérek. Ilyenkor a kicsiny, kiszolgáltatott, félperifériás országok szolidaritáshiányos, történelmileg meggyötört, szolgatudatú, atomizált és szétzüllesztett társadalmaiban a marakodás különösen undorító formákat képes ölteni.

Ebben a kontextusban értelmezhető a magyar nyuggerkérdés is. Régóta mondogatják már tévében, rádióban, sajtóban a hivatásos okosok, hogy a nyugdíjra megy el a nagy lóvé. Miért nem oktatásra, egészségügyre, munkahelyteremtésre, kultúrára. Hogy a nyugdíjasok szavazatai döntenek el mindent, akik a tizenharmadik havi nyugdíjért feláldozzák az országot, a jövőt. Mert itt mindig a nyugdíjasok járnak jól.

Gerőcs Tamás posztja

Az európaiak szemében mindig is kulturálisan egységesnek elképzelt közel-keleti és észak-afrikai régió valójában rengeteg törésvonal mentén tagozódik, szinte nincs két egyforma társadalmi vagy politikai intézményrendszer.

Az ásványkincsekben gazdag mini-olajmonarchiák, illetve a hozzájuk leginkább hasonuló régiós középhatalmi státuszú Szaúd-Arábia képviseli az egyik végletet, míg az etnikai (perzsa) és vallási (síita) értelemben is elkülönülő Irán a másikat, amely szintén hagyományosan régiós hatalmi aspirációkat dédelget.

A napokban adták át teljes egészében a forgalomnak a felújított Fővám teret, és Kálvin teret. Mindkettőt a négyes metró építésének részeként rehabilitálták, a terek másik oldala már korábban elkészült. A 83-as troli június 1-től ismét eredeti útvonalán jár, végig visszaépítették neki a vezetéket. A következőkben a két tér és környezete elmúlt éveken átesett rehabilitációját mutatjuk be.

I. Fővám tér és környéke

A Corvinus és Duna közti macskaköves részre csak a troli, és a kerékpárosok hajthatnak be (már ha van kedvük hozzá).

Bájos kis vasárnap esti történet. A Fidesz két aláírásgyűjtés a rezsicsökkentés melletti standdal vonult ki a Margit körútra, mégpedig úgy, hogy egy pult került az Országúti Ferencesek Temploma jobb oldalára, egy másik meg a bal oldalára. Épp misét tartottak a templomban, az aktivisták várták a végét, és az aláírókat. Elegáns volt na.

Update lejjebb: délelőtt pedig a Barangoló Hegyvidék elnevezésű teljesítménytúra rajtjánál úgy gyűjtöttek aláírást, hogy igyekeztek a nevezési procedúra részévé válni.

Magyarok!

Mi, Bajnai anarchista munkatársai a múltkor feltörtük a kormány párválasztójának Facebook oldalát, ahogy azt az éleslátásáról és IT-s felkészültségéről ismert Soltész Miklós nyilatkozta. Egy újabb csapásként most feltörtük ezt a szánalmas, Bajnai-ellenes (lásd például: ezt, ezt, ezt, ezt, és ezt a bejegyzést) blogot is! Azért tettük ezt, hogy felhívjuk az ország és a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy erősek vagyunk, és nem riadunk vissza semmitől! Mára virradóra két alcsoportunk, a Bajnaista Anarchisták Szövetsége (BASZ), és a Bajnai Anarchistáinak Szervezete (BASZ) aktivistái belopóztak az összes magyar háztartás konyháiba, és összekeverték a sima lisztet a teljes kiőrlésűvel!!!

Az ellenzék kormányzati sikertelenségben megégett része lassan egy éve küzd az alfahím szerepéért, megannyi belső vívódással. Bajnai vagy Mesterházy? Gyurcsányt bevehetjük-e, vagy túl sok szavazót riaszt el? Kunczéval, Oszkóval, Kókával mi legyen? Meddig tart ki a Milla biztosította báj, hogy a látszólagos civilséggel elhiggyék a népek, hogy igazából nem is mi vagyunk azok?

Tartalom annyi van csupán, hogy le kell váltani a patás ördög Orbánt. Azt gondolják, ennyi elég, és felvirágzik a haza. "Összefogást-összefogást", harsogják azok, akik eddig is szociszavazók voltak, esetleg bajnaisták vagy dékások lettek időközben.

Kérdés, hogy az ország szempontjából ez-e az igazi megoldás? Valahogy nehéz elhinni, hogy azok lennének a jövőnk zálogai, akik 2010-ben hozzásegítették a Fideszt a kétharmadhoz. A jelenleg fennálló rendszer két szereplőnek jó: a Fidesznek és a kriptobaloldalnak. Váltogatják egymást rendületlenül, közben egyre nagyobb a gebasz. Az a több százezer fiatal, aki inkább elhúzott külföldre, megadta az adekvát választ: „Kapjátok be gyíkok, én leléptem!” (erről nekünk más a véleményünk - a szerk.)

2014-re szörnyű jövőkép sejlik fel: elképzelhető, hogy hárompárti Parlamentünk lesz. Fidesz, az összefogósdiak, és a Jobbik. Nem lehet felhalmozni azt a mennyiségű antidepresszánst a Nemzeti Dohányboltokban, ami elviselhetővé tenné Magyarország számára ezt az élményt.

Ezzel szemben talán kezd formálódni egy új pólus. Vasárnap az Ökopolisz Alapítvány szervezésében tartják a Merre van Előre? Magyarország újragondolása elnevezésű konferenciát, igen érdekes résztvevőkkel. Sólyom László volt köztársasági elnök, Ángyán József agrárszakember, Schiffer András az LMP-től, Istvánffy András a 4K!-tól, Róna Péter az Ökopolisztól, Mellár Tamás közgazdász, Kukorelli István jogtudós. Különböző identitású emberek, de közös bennük, hogy nagyon meghaladnák már azt a zombulást, ami a kicsinyes politikai érdekek mentén képes csak meghatározni önmagát, és ennek mindent feláldoz. Az országot is.

Sok idő nincs, hogy értékalapon érkezzen egy markáns válasz közéletünk romlottságára, ami lassan elviselhetetlenné válik.

Viktor az aranyos
Viktor jár
Viktor már olvas
Viktor az ifjonc focista
Viktor a KISZ-titkár
Viktor az éleseszű egyetemista
Viktor a bátor
Viktor a szónok
Viktor a forradalmár
Viktor a Soros Alapítvány segítségével oxfordi diák
Viktor a pártalapító
Viktor Debreczeni József szerelmének tárgya
Viktor a Vasas szurkoló
Viktor a Parlament üdvöskéje
Viktor a térdre csuhások
Viktor a Liberális Internacionálé alelnöke
Viktor a Torgyánnal soha
Viktor a miniszterelnök
Viktor Debreczeni József utálatának tárgya
Viktor az Újpest szurkoló
Viktor a konzervatív Európai Néppárt alelnöke
Viktor a focista
Viktor az ellenzék vezére
Viktor a kolbásztöltögető
Viktor a rosszabbul élünk, mint négy éve
Viktor megint az ellenzék vezére
Viktor a szociális népszavazós
Viktor a fülkeforradalmár
Viktor a térdre a csuhások előtt
Viktor a Videoton szurkoló
Viktor az unortodox
Viktor a gránitszilárdságú
Viktor a pocakos
Viktor a chips adós, kóla kortyolgatós
Viktor a Kerényit helyzetbe hozó
Viktor a fehérvári huszáros
Viktor az erdélyi kamionos fiatal pár megmentős
Viktor a felcsúti gazda
Viktor a Pistának jó lesz!
Viktor Pistának jó lesz

Viktor 50

A mozgástér valamelyest mégiscsak nőtt. Mindennek azonban az értelmetlen hiánycél-fetisizmushoz semmi köze.

A brüsszelező, jogállamot sirató hivatalos magyar ellenzéki sajtó, amely következetesen kerüli, hogy a kormányzás strukturális vagy nemzetközi hatásrendszerrel számoló elemzését és így kritikáját is nyújtsa - pedig volna mit fogni itt is - végre olyan kurucos cikket közöl, amelyet Magyar Hírlap is gond nélkül lehozhatna. A cikkben foglalt állítás logikai következményeivel azonban már sajnos nem bíbelődik a szerző.

Főtétel: – nagy a valószínűsége, hogy kikerülünk a túlzott deficit eljárás alól, a kormánynak valami „sikerült”

Altétel 1. – Kriván Bence nem örül, ha a kormánynak valami „sikerül”

Altétel 2. – A hiánycél történetesen brüsszeli előírás

Következtetés – Hülyeség a hiánycél, és annak teljesítése is: romba dönti a fejlődést és a gazdaságot.

Bravó. Végre valami. Rá tetszett jönni, hogy Európában a németek - helyenként pedig a nemzetközi pénzügyi intézmények - által szorgalmazott fiskális restrikció lófaszt sem ér, és a világ mértékadó gazdaságai nem ezzel a stratégiával kétvállaznák le a válság sárkányát. Rá tetszett erre jönni. Mondom. Bravó.

Ami még kis hiányérzet lehet az egyébként kiváló cikkel kapcsolatban, az annak továbbgondolása, hogy a kormány tehát nem ott a legkártékonyabb, ahol a maga (egyébként iparáganként szelektív) szabadságharcocskáit vívja a nemzetközi feltételrendszerrel szemben, hanem ahol együtt halad a nemzetközi intézményekkel és elvárásaikat teljesíti. Na ezért is baromság helyzetünk jobbra fordulását Brüsszeltől, IMF-től (ó, ki emlékszik már Őrá,a hárombetűsre!) várni.

Ha a hiánycélnak való megfelelés kártékony politika, akkor a Bajcsányházy ellenzék gondolati szegénysége egy ultrakártékony kormányzás lehetőségét jelenti.

„Jól látható volt, hogy Bajnai Gordonnak egyrészt ugyanazok az anarchista munkatársai, (...) ezek a fiatalok próbáltak egyrészt anarchista módon viselkedni (....)”

(Soltész Miklós, államtitkár (Emmi), a „Szabad egy táncra” rendezvénysorozat megzavaróiról)

Soltész Miklósnak azt üzenem, hogy az anarchizmus egy politikai filozófia, amire az anarchista mozgalom épül, és aminek kábé annyi köze van az egyébként általunk sem kedvelt Bajnaihoz, mint a konzervativizmusnak Orbánhoz. Ha legközelebb is előfordul, hogy az államtitkár úr igazából csak azt akarja mondani, hogy „Bajnai tésztafejű, malacszemű, faszorrú munkatársai”, akkor inkább mondja csak azt!