Az Ultras Liberi görcsös ragaszkodása a "tahó futballszurkoló" szerephez kezd gyanússá válni a számomra. A múltkor a Debreceni HaHához eljuttatott három kérdésükből például kettő ez volt: 

"ultrasliberi.hu: Mi volt a nézeteltérés oka, a lokisták lepofoztak-e titeket vagy csak szimplán becsicskultatok?"

"ultrasliberi.hu: Vissza is üttök majd vagy feljelentést tesztek és csak a diákönkormányzatban vagytok kemények?"

Egyetlen olyan emberről tudok, aki faarccal, az adott karakteréből soha ki nem esve tud ilyen kretén kérdéseket feltenni, őt pedig úgy hívják, hogy Sacha Baron Cohen.

Őrült dili, amikor az ember egy volt osztálytársát akarja megkeresni, de az nincs fönn fácsén és a google képkereső mindenféle találatot kiad, amit egyébként nem látna az ember a szemével (végül is a lomtalanított Romana-kat és Beszélőket sem gubizza az ember direkt). Ez az a kép:

Ez az ember Gönczi Gábor, egy televíziós (bemondó? személyiség?).

Többmillió benszülöttes szafaris, hülyeturistás kép van. Ez az egy azonban - biztosra veszem kedves olvasó - különleges. Mert ez meditációs objektummá tud válni, ha avatva nézzük:

Mi minden van ebben a képben:

A kulturális imperializmus, a suttyóság, a bulvár érzéketlensége? Persze az is.

És mi minden más is, amit mi tanultunk el a hozzánk látogató szafarituristától: amikor mi vagyunk a lógó csöcsű, - rossz áthallással a bennszülött - akivel kedvesek. Amikor részeg németek szirtakit járnak a siófoki "csárda" (barackos pulykamellfilé mit rizibizi)  baumax-fenyő deszka kiülőjén (amit az önkormányzati rendelet ellenére ácsoltak volt a járda közepére).

A Johnny Depp-el fotózkodó nyíregyházi főiskolás lányok is benne vannak. Benne van a fölkapaszkodott magyar (lengyel, román) , aki elutazza a gyorsan jött pénzét, aki érti és szereti az egzotikumokat, el is bírja mesélni a kollégának és a barinőnek a szaunában. Benne van a bulvár bulvárosításának recikláló működése,  a még nem, még nem eléggé – van ezen még bőr - végtermék.

Legyünk bátrak kattintsunk a gombra, hogy "oldal felkeresése". A „fantasztikus volt olyan emberrel beszélgetni, aki ennyire szenvedélyesen szereti azt, amit csinál” a mértéktartó újságíró kedvcsináló felütése.

Nézzük a képet és közben öblögessünk ezzel a cseppet sem megfáradt, leeresztett gumizsiráffal, ezzel a szóval, hogy: fantasztikus.

Apropó kulturális imperializmus

Akár még örülni is lehetne annak, hogy Hoffmann Rózsa eltűnik a felsőoktatás világából, és „csak” a közoktatásban kontárkodik tovább. De ne legyen illúziója senkinek, hogy a felsőoktatási államtitkári poszton érdemi változás lesz: az utód, bár még ki sem nevezték, nyilatkozataival már letette a névjegyét. Klinghammer Istvánnak hívják. Akik esetleg nem ismernék, azoknak most bemutatnánk – az ő bemutatkozásán keresztül.

Az ELTE mindig is ipari mennyiségben termelte ki az olyan, nyugdíjhoz közeli, vagy egyenesen nyugdíjas korú professzorokat, akiknek valahol, valamikor mindig valamilyen pozícióban kell lenniük, különben belepusztulnának, ha nem lehetne tisztségük. Közéjük tartozik Klinghammer is: volt tanszékvezető, dékánhelyettes, majd dékán az ELTE Természettudományi Karán. Később rektorhelyettes, aztán rektor, részben ezzel egy időben a Magyar Rektori Konferencia elnöke. „Közismertek az MDF-es kapcsolatai” – mondta róla a kilencvenes évek közepén egy ELTE-s kari vezető. Nyilván a fideszes kapcsolatai sem lehetnek rosszak, ha most, 72 éves korában, mondjuk így, reaktiválták: felsőoktatási államtitkár lett.

Olyan típus, aki előbb-utóbb mindent elér, amit akar. És mindig pozíciót akar. A legirritálóbb nyomulós fajta. E sorok írója az akkori ELTE-s egyetemi tanács tagjaként emlékszik arra, Klinghammer István majd’ meghalt azért, hogy rektor lehessen. Bárdolatlan stílusa, bornírt megnyilvánulásai – például tegezte a hallgatókat – zavaróak, visszatetszőek voltak.

Bizonyára igen sok emberben tolul fel néha az ötlet, hogy de szívesen üzenne politikusainknak, csak a hangja nem ér el valahogy hozzájuk. Hosszú keresgélés után megleltük a bűvös szót: flashmob.

Mint bizonyára nagyjából mindenki hallott róla, hétfőn érkezett az ország háza elé az Éhségmenet, melyet egy igen ízléses felirat fogadott öles betűkkel:

KÖSZÖNTJÜK A SZOCI HATALOMÉHSÉG MENETÉT!

Nem csak, hogy gúnyos fogadtatásban részesültek az oda érkezők, de kifejezetten volt egy ilyen „na mi van büdös prollerek, ide mertétek tolni a pofátokat? Hát itt minden a miénk.” hangulata is az egésznek. Természetesen nem mondjuk, hogy a szocik nem akartak ráépülni erre a vonulásra, és azt sem, hogy ez nem sikerült nekik. Azt viszont kifejezetten gusztustalannak tartjuk, hogy ilyen megalázó stílusban lehet bánni azon szegénysorsú emberekkel, akik nem jó kedvükben gyalogolták át a fél országot, hanem reménytelen elkeseredésükben.

Nos, aztán másnapra kiderült annak rendje és módja szerint, hogy a molinót maga a Civil Összefogás Fórum, a CÖF helyezte ki. Igen, ők azok, akik a békemenetet szervezik. Elnökük, a nagyszerű Csizmadia László elmondta a HVG-nek, hogy büszkén vállalják tettüket. A lényeg pedig most jön: nem kértek a kirakáshoz engedélyt, hiszen ez egy flashmob, ami műfajából adódóan nem engedélyköteles.

Hoppá!

Ha ők megtehették, és hát nyilván demokráciában élünk, ahol a kettős mércének semmilyen helye nincs, nyilvánvalóvá vált, hogy bárki számára itt a lehetőség hasonló flashmob-okkal üzenni.

Akár úgy is, hogy 15 méteres molinót feszít két oszlop közé 5 méter magasban a parlament elé. Akár úgy is, hogy közös létrát használ az ott kolbászoló rendőrökkel, akik ezek szerint nem fognak rákérdezni, hogy tulajdonképpen mi is a tervünk igazából.

Legyen ez a demokrácia diadala! Akinek van késztetése rá, az most kezdjen molinókat tervezni, festeni, majd kifüggeszteni a parlament elé!

*** UPDATE ***

Már voltak is próbálkozók molinóügyben, de nem jártak sikerrel. A Milla posztolta facebook-oldalára a következőket:

"Ma 2 órakor Milla-aktivisták akartak egy feliratot kifeszíteni a Kossuth téren: Az ország házon kívül van!
Azonnal megjelent a Kövér-gárda parancsnoka és közterületfoglalási engedélyt követelt az aktivistáktól. Mivel ilyennel nem rendelkeztek, rendőrt hívtak."

kicsit később:

"Az országgyűlés műszaki igazgatója felkérte a Milla aktivistáit, hogy írjanak e-mailt az Országgyűlés gazdasági főigazgatóságára, hogy kitehessék a molinót. Arra a kérdésre, hogy hétfőn is kellett-e ilyet írnia a CÖF alkalmazottjainak, azt válaszolta: Nem, mert arról az akcióról a házelnök úr is tudott.

Később módosította ezt. Állítása szerint annak a cégnek, amely hétfőn kifüggesztette a szegényeket megalázó feliratot, tízszeres közterület-használati díjat kell majd fizetnie."

„...nincs gazdasági válság, hiszen az OECD prognózisa szerint jövőre már meghaladja a 3 százalékot a növekedés, az államháztartás közeledik egy egyensúlyi helyzethez és a forint erős árfolyama sem azt mutatja, hogy bizalomvesztés tapasztalható a magyar gazdaság iránt.”

(Bajnai Gordon, gazdasági miniszter, 2008. június 26.)

A szombati E2014 gyűlésen Bajnai Gordont a „válságkezelő miniszterelnök” titulussal konferálták fel. Már ekkor viccesen vártam, hogy mi lesz, hiszen aki kicsit is ismeri Bajnai miniszterelnöki tevékenységét, tudja, hogy ugyanennyi erővel lehetett volna nyugodtan a "megszorító miniszterelnök" vagy éppen az "IMF legjobb magyar helytartója" - ez utóbbit szívesen fogják emlegetni Orbánék is. Lényeg, hogy Bajnai jött, látott, sikert aratott.

Szigetvári Viktor a kezdeti stratégiai bukás ellenére ezúttal elégedetten csettinthetett a hátsó szobában: a „trükkök százai” ezúttal is működtek, a kiváló színielőadásban még az eleinte kellemetlenkedő Juhi is meglepően jól teljesített, még úgy is, hogy kicsit látszott azért, hogy neki volt leginkább ellenére ez a sunyi mismásolás, amit amúgy Együtt2014-nek neveztek el. Aki nagyon el akar hinni valamit, meg akar találni valakit, most bizonyára sokat közeledett a volt miniszterelnökhöz. A beszéd tartalmilag meglepően rendben volt. Igazából pont az nincs rendben, hogy rendben volt.

A helyzet ugyanis az, hogy Bajnai nem hazudott. Bajnai nem is nagyon ferdített, sőt meglepően éles kritikát fogalmazott meg. Az MSZP technikáját követve felmondta szinte szóról-szóra a kisebb kormányellenes, ellenzéki szervezetek, például a HaHa és a 4K! retorikáját egy az egyben, ami - bár nem szép dolog - önmagában még mindig nem főbűn. Egész egyszerűen az történt, hogy a mi Gordonunk kifelejtett dolgokat. Eljátszotta a kedves srácot, nyilatkozott az elmúlthúszévről, és annak elkúrásairól, csak egy apróságot felejtett el: hogy

ebben ő is vastagon benne volt.

A szakértő miniszterelnök ugyanis hagyján, hogy nem elszenvedője volt az előző rendszernek, hanem része - az egyik időről-időre egyre fontosabbá váló fogaskerék, és bizony-bizony, az egyik komoly haszonélvező. Bajnai nem is olyan rég könyékig benne volt abban a rendszerben, amelynek leváltását most határozottan követeli. Nem egészen három éve még fő működtetője volt „mindannak, ami az elmúlt negyedszázadban tévútra vitte Magyarországot.” Akinek mond valamit például a Dataplex-botrány vagy a Hajdú-Bét-ügy, annak nem kell különösebben magyarázni semmit.

Bajnai Gordon azt mondta: tévútra vitték az elmúlt húsz évben Magyarországot. Igaza van. Tévútra vitték a "politikus-üzletemberek", az a kaszt, amely jelenleg is irányít, csak éppen a narancsos része. Azok, akik ugyanúgy mentik most a pénzt off-shore cégekbe, mint tette azt Bajnai annak idején. Azok, akik elkúrások sorozatát hajtották végre az ország ún. "vezetése" közben azért, hogy minél gazdagabbak legyenek. Azok, akik emberséget nem ismerve lopták el az adónkat. Azok, akik milliárdos rablásai miatt 2008 óta megszorítás megszorítás hátán érkezik.

Ezek közé az emberek közé tartozik Bajnai. Ezek az emberek, akikből elegünk van. Ezek az emberek azok, akiknek azt üzeni több, mint 50 százaléknyi választópolgár, és ezúton én is: takarodjatok a picsába!

És ez az a kaszt, melynek egyik vezető példánya tegnap délután azt akarta velem és még sok honfitársammal elhitetni, hogy 2014-től minden más lesz. Én meg rohadtul nem hiszem ezt el. Nem hiszem el attól, aki Gyurcsány régi barátja, üzlettársa, később minisztere, majd pártjának miniszterelnöke. Nem hiszem el attól, akivel kapcsolatban erős gyanú merült fel, hogy közvetetten felel emberek kiszipolyozásáért és annak következményeiért. Nem hiszem el attól, aki nyíltan vállalja, hogy családja ciprusi offshore cégeket üzemeltet. Nem hiszem el attól, akinek a holdingja körül több mint gyanús ügyek tucatja lebegett a szocialista kormányzás idején.

A helyzet az, hogy Bajnai tényleg azt csinálja, amihez ért: kihasználja az embereket. Kihasználja azt a reményt, amit olyan sokszor emlegetett, és kihasználja néhány új politikai szereplő (így a Párbeszéd, a Szolidaritás és a Milla) gerinctelenségét és megvehetőségét. Undorítóan próbálja lenyomni a torkomon azt, hogy ő aztán ártatlan, mint a ma született bárány, és vele majd más lesz. A valóság azonban az, hogy jobb helyeken azért, amit Bajnai Gordon csinált, minimum tárgyalóteremben kéne beszélnie a Millenáris helyett, és minimum szép csöndben éldegélne otthonában, ahelyett, hogy százakkal ünnepelteti magát ellenzéki megváltóként.

Mások vagyunk, ugyanazok

A válságkezelő miniszterelnök úr ugyanis most eljátssza a kisfiú esetét, aki rossz fát tett a tűzre, és illedelmesen bocsánatot kér. Azt azonban minden elvakult Bajnai-amnéziában szenvedő illető hajlamos elfelejteni, hogy Gordon nem egy egyszerű gyalog vagy egy gyengécske huszár volt az előző rendszer sakktábláján, hanem üzletemberként oligarcha, politikusként pedig miniszterelnök, tehát király és királynő egy személyben. Ez pedig nem egy olyan szerep, amit egy egyszerű „Bocsika, srácok”-jellegű mondattal el lehet intézni. Nem véletlenül felejtett tehát el a korszakváltással együtt járó valódi elszámoltatásról beszélni tegnap mindenki Gordonja.

Azt is mondta Bajnai tegnap: „ha egy kormány rosszul végzi a dolgát, akkor mi nem hazát akarunk váltani, hanem kormányt.” Tökéletesen egyetértek vele. 2010-ben az ő kormányát kétharmaddal váltotta le a Fidesz. Elvitathatatlan felelőssége van emiatt, mert jelentős szerepet vállalt abban a kormányzásban, ami miatt mára oda jutottunk, hogy Orbán azt tehet az országgal, amit akar. Én akkor is szerettem volna kormányt váltani, most is szeretnék. Akkor sem szerettem volna hazát váltani, most sem szeretnék. Így a minimum, amit elvárok a válságkezelő miniszterelnök úrtól, hogy ne próbálja nekem eladni magát úgy, mint ellenzéki Messiást, és ne próbálja meg több millió másik magyar honfitársamat is átverni ezzel.

Azt is mondta tegnap Gordon: „Sokan leszünk és jobbak leszünk, mint a régi politika képviselői”. Ez lehet, hogy így lesz, csak azt felejtette el odatenni a kis huncut, hogy sokan, jobbak, és ugyanazok leszünk. Ízlelgessük csak kicsit a veretes névsort: Kuncze, Draskovics, Bozóki, Bajnai, Szigetvári, Mécs, Heller.

Hát igen, Bajnai szerint „az Együtt 2014 az út a magyar politika korszakváltásához.” Innen is csak a fránya hárombetűs szót felejtette le Gordon: nem.

Lábjegyzetben hadd gratuláljak külön a két PM-es Szabónak, akiknek hihetetlen gyorsan, már tegnap sikerült beülni a fent felsorolt nagyságok közé.

"Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen (…) az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem."

"A sokat próbált, az élet kalapácsával keményre kovácsolt ember sosem közlékeny. Nem szereti, ha avatatlanok belekíváncsiskodnak emlékeinek lakatra zárt lomtárába. Közismert dolog, hogy minél többet látott valaki, annál kevesebbet beszél róla, a bőbeszédűnek viszont legkevesebb a mondanivalója."

Demszky 2006-os kampányújsága szerint. 2006-ban én még csak 17 éves hormonbajszos közlekedésbuzi voltam, politikával túl sokat nem foglalkoztam, de valamire ráérezhettem akkor, amikor a postaládánkban talált kampányújságot - ahelyett, hogy visszakézből a kukába dobtam volna - a fiókom legmélyére helyeztem. Milyen jó érzés volt most megtalálni!

"2009-ben a Baross térig, 2010-ben a Bosnyák térig jár majd az Etele tértől az új metró" - áll az újságban. Sajnos az újság másik fele nincs meg, ahol az Astoriától a Kálvin tér és Boráros tér érintésével Közvágóhídig közlekedő 5-ös metrót mutatja be, azt nem tudom már, hogy 2007-re vagy 2009-re ígérték-e, nem akarok hülyeséget mondani, de higgyék el nekem, az is szerepelt még a 2006-10-es választási ciklusban!

Van még néhány további érdekesség a sok sebből vérző négyes metró ígérete mellett, például a szinte kötelező villamoshosszabbítások: 1-es, 3-as villamos átvitele Budára, 17-19-es összekötése. Aztán ott van a (még akkor) Moszkva tér rendbetételének 2008-as elindítása és az Aquincumi híd építésének 2010-es megkezdése is.

2013-ból visszatekintve jót szórakozhatunk/szomorkodhatunk ezeken. Azóta viszont sok idő telt el, a felelősség már rég nem Demszkyé, a város mai állapotán a város mai vezetőségének kellett volna javítania. De valljuk be: a helyzet semmivel nem lett jobb.

A múltkor felmászott a Mandinerre egy részlet az A semmi lázadása című, a PolgárPortálon megjelent, a magyar hírlapos Huth Gergely által szerkesztett posztból.

A Mandiner kiemelése különösebb figyelmet nem érdemel, ’68-at nem divat szeretni a jobboldalon, nincsen ebben semmi újdonság. Az eredeti írás leadjét viszont érdemes elolvasni:

„Ha valami úgy néz ki mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, s úgy repül mint egy kacsa, az nagy valószínűség szerint kacsa - írja a PolgárPortálnak az LMP szakadása és az új liberális társaságok feltűnése apropóján a fiatal népi mozgalom, azaz az Irány csoport alapító tagja, Szelei István, aki vitaindító cikkében az LMP-től a Millán át a HaHá-ig terjedő csoportosulásokat "a tagadás kultusza új generációjának” nevezi, amely bár a ’68-asok világának terméke, de már egy idea nélküli új liberális generációt képvisel. Ez pedig nem más, mint „a semmi lázadása". - A „nem tetszik a rendszer” szlogen azért paradox, mivel ők maguk képviselik a rendszert - jegyzi meg Szelei, aki azonban a fiatal magyar közéleti elit más részeit is célba veszi, kijelentve, hogy jó részük (pártoktól függetlenül) egy kvázi technokrata, szellemiség nélküli menedzserszemléletet képvisel.”

Ezekben a mondatokban – csakúgy, mint a teljes írásban – az ellenségkép egy olyan massza, ami az „egy idea nélküli új liberális generáció” címkét kapta. Ezzel annyi probléma biztosan van, hogy a három megnevezett szervezetből kettő (LMP, HaHa) egészen egyértelműen nem liberális. Az LMP magát ökopártnak nevező, főleg baloldali gazdaságpolitikát hirdető, az emberi jogokért gyakran kiálló, némileg konfúz identitású - és persze épp egy szakadás után lévő - valami. Mindenesetre nem liberális. A HaHa pedig kifejezetten balos, szocdem beütésű érdekvédelmi szervezet.

Szakad az LMP frakció is? A Milla mégsem akar pártot? Mesterházy Gyurcsány után Bajnait is lenyomja? Jávor Párbeszéd Kft-t alapít?

Az ellenzéki káosz kibogozásában már meglehetősen sok mindenki elveszett, de mostanra kitisztulni látszik a kép. Az LMP szakadásánál ugyanis kevés jobb dolog történhetett volna. Talán most már kijelenthetjük ugyanis, hogy minden jelentős ellenzéki csoportosulás esetében elvált a szar a májtól. Letisztázódott, hogy ki kivel van, ki az, aki pusztán a hatalomra éhezik, és ki az, aki talán még a választóit is merészelné képviselni némely ügyben. Nem fér ugyanis kétség ahhoz, hogy érdemben nem fogja asztalhoz engedni a szocialista párt Jávorékat, hiszen épp elég nekik Bajnaival és Gyurcsánnyal lejátszani a kis játszmájukat. Az említett két nagyobbacska MSZP-mutáció mellé semmi szüksége egy harmadikra a Nemzet Attilájának, így valószínűleg belöki majd Jávort a degenerált Schmuck Andor mögé a sorba.

Itt van még Schiffer az LMP egy részével, akiknek ugyan szavazóbázisuk nem tudjuk pontosan, mennyi maradt, viszont a hitelességük nemcsak stagnált, de hatalmasat ugrott azzal, hogy végig következetesen tartották magukat azokhoz az elvekhez, amelyek okán 2010-ben választóik parlamentbe juttatták őket. Ugyanis – ki kell, hogy ábrándítsak minden Jávor-hívőt – az a hétszázaléknyi szavazó, aki a zöldek neve mellé húzta be ikszét, többségében nem az ökopolitika melletti feltétlen elköteleződés miatt támogatta őket.

Sokkal inkább úgy gondolta a szóban forgó közel négyszázezer szavazó akkor: bár a Gyurcsány-Bajnai bandát el kell kergetni, mégse szavazna se a következetesen semmitmondó Fideszre, se a nácikra. Hiába vergődik Juhász Peti, ha folytatja, ő is két szék között a pad alá fog esni. Az ősi magyar közmondást ő sem ismeri, és most őszintén rácsodálkozott arra, hogy „aki kurvának áll, azt bizony előbb-utóbb megbasszák.”

Ezen választók jelentős része – így köztük én is – jogosan gondolja, hogy a Párbeszéd a Legszarabb Pártnévért Evör Platform az Akkoris Kinyalom Bajnai Seggét Káefté minimum elárulta őket. Nemcsak a jó nőket húzták be az LMP-ből, de a szavazóik és saját párttagságuk 90%-át is kőkeményen átbaszták a palánkon. De mit is várunk egy olyan bagázstól, amelyik nem tudja, mi a különbség egy politikai formáció és egy gazdasági társaság között…?

Térjünk inkább vissza az igazi LMP-hez, akikről sokkal inkább érdemes beszélni. A következő időszak ugyanis vízválasztó lesz számukra, kifejezetten örülnék annak, ha megtalálnák a helyüket a közvéleményben is úgy, mint az egyetlen hiteles demokratikus parlamenti párt. A jelenlegi schifferista alakulat ugyanis még sokkal inkább tűnik szárnyaszegett fiókának, mint erős, független sasmadárnak, viszont hitelessége megőrzésének köszönhetően minden esélye megvan ennek a társaságnak, hogy rövid időn belül szárnyaljanak.

Megoldás lehet számukra egy önálló, karakteres stratégia – amire sajnos maximum nyomaiban emlékeztető dolgot láttunk eddig az LMP-től – vagy megoldás lehet az is, hogyha erőiket más, hozzájuk hasonló szervezetekkel egyesítik, amiből a merítés már meglehetősen kicsi. Potenciális jelölt lehet a 4K!, akik pont az LMP ellentétei: politizálásuk és üzenetük karakteres és egyértelmű, viszont az sem kétséges, hogy erős forrás- és ebből eredő ismertséghiánnyal küzdenek. Tökéletes párjai lehetnének a töketlen, de mégis parlamentbe jutott zöldeknek, akik talán egy kicsit bevállalósabbak is lettek a bajnaisták távozásával, és elképzelhetőnek tartom, hogy beleállnának valamilyen együttműködésbe a fiatalokkal.

Így vagy úgy, Magyarország egyik, ha nem a legnagyobb reményének kulcsa most Schiffer András kezében van. Jórészt ugyanis rajta múlik, hogy lehet-e majd 2014-ben bármilyen hiteles, demokratikus erőnek legalább számottevő lehetősége arra, hogy országos szinten is reális esélyekkel indulva, válaszható legyen. Egyszerűen azért, mert ő annak az egyetlen erőnek a vezetője jelenleg, mely a demokráciának álcázott ámokfutás huszonharmadik évébe lépve is konzekvensen kitart az összes rablóbanda ellenében, attól függetlenül, hogy narancs, vagy vörös színű egyensímaszkban próbálnak vinni mindent, ami mozdítható.

Utána már „csak” annak kell kiderülnie, az „elmúlthuszonnégyév” során mennyire viselte meg a magyar társadalmat a hatalmi játszmák undorító valósága, a demokrácia és annak szellemiségét közvetítő szavak teljes kiüresítése, és az ezredforduló óta tartó folyamatos kétbitesítés. Hogyha ennek a folyamatnak meglett az eredménye, hogyha tényleg sikerült teljesen ledarálniuk a magyar társadalmat, akkor a schifferi LMP, és a hozzá hasonló módon gondolkodók nem jutnak be 2014-ben a parlamentbe.

Akkor, de csakis akkor jelenthetjük ki: valóban elveszett minden remény, és menekülhetünk külföldre. Én legalábbis abban a pillanatban szedem a sátorfámat.

Ha békésen, a Jobbik és egyéb erők által vizionált polgárháború nélkül akarunk elérni valódi, gyökeres változást, akkor 2014-ben lépnünk kell. Négy év gátlástalan szabadrablást nem bír már ki ez az ország, nem bír már ki ez a nép. Még négyet nem.

Varju László egykori MSZP-s, jelenlegi DK-s politikus vezetésével a Demokratikus Koalíció médiaheccről elnevezett szabadcsapata tegnap megpróbálkozott egy kordonbontással. Nem először igyekeztek ráépülni hiteles emberek hiteles akcióira. Emlékezhetünk, hogy tavaly decemberben egy hallgatói hálózatos vonulás kapcsán Vadai Ágnes önjelölt angyalként igyekezett pártfogásába venni az újpesti rendőrségre elvitt fiatalt, akinek társai hiába kérték a képviselőt, hogy hagyja őket békén, ő továbbra is játszotta a megmentőt.

A múlt héten civil fiatalok felháborodásukban fogták a Blahára kitett kordonokat, és visszavitték tulajdonosának, az FKK-nak. Nem tetszett nekik, hogy kamu munkaterületeket hozott létre a hatóság, ezzel kizárva, hogy oda hajléktalanok ülhessenek le. A szép magyar valósághoz hozzátartozik az is, hogy az alkotmánybíróság eltörölte a hajléktalanokat az aluljárókból kitiltó törvényt, amit a kormány a hajléktalan kérdés humánus megoldásának gondolt, majd egyfajta kivagyisággal átitatva, a ’velünk nem szórakozik egy mucsai alkotmánybíróság’ hangulatban kirakta a kordonokat a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott FKK.

Hogy jön a képben Varju László és a DK? Hát úgy, hogy annyi fantáziájuk sincs, hogy önálló ötleteket találjanak ki és valósítsanak meg. Marad mások kreativitásának lopkodása. Különösen vicces visszaolvasni Varju 2007. május 15-i jegyzetét, ahol büszkén felemeli a szavát az akkori fideszes parlament körüli kordonbontása ellen:

A törvényeket a képviselőknek is be kell tartaniuk