Cselekvésetika

Jenő, a történelem az körforgás, vagy inkább haladás? És a pillangó szárnyának örvénye mit fúj még utunkba kisfiam? Kérdezte a polgármester felesége az urától. A ciklikus történelemszemléletet a vadállatok elé vetném, ha ehhöz nem kellene letennem az újságot, válaszolt a férj sasjózsefi hangon. De mégis Jenő nincs dézsávüd ha pölö a mai újságot olvasod? – érdeklődött tovább az asszony.

Nézd szívem a forradalom mindig visszatér oda, ahonnan indult, hogy újra elkezdje amit egyszer már bevégzett, hogy majd eljöjjön a pillanat amikor azt mondhatod, Hic Rhodus, hic salta! Gyöngyikém, hát még a kommunista eszkatonnak is szüksége volt, egy ciklikus időképpel korrigálnia magát. Hogy ebből mi következik? - az, hogy a két időszemlélet viszonya nem egymást kizáró és vagylagos. Mindkettő a nagy emberi történet egy egy oldala és attól függően hangsúlyozza egyikét vagy másikát az emberiség, hogy a konkrét cselekvésetika számára milyen következményt remél tőle.

Kösz, akkor máskor inkább nem válaszolj – mondta a polgármester felesége, majd lecsapta a vasalót és elviharzott.

Fantasztikus

Az egy fantasztikus érzés - vallott titkáról a Menedzser Magazinnak a közbeszerzési szakértő, - amikor oda juttatunk egy ajánlatot, hogy befogadják és nincs benne formai hiba.

Eszkáb

Az illető egy nap majd talán bárkára száll, hogy elmesélhesse, amit látni fog, burnusza végébe kapaszkodik a Nap, fejkendőjét fogja a Hold, ne hagyj itt minket, nélkülünk nem nyílik az áldás virága, szólanak a legkisebbek. Illető eltöprengve lelassul.  Azóta az utazók, az idegenek és az illetők, nem lehetnek az övéiknél és az övéik is el vannak tőlük választva, mint az állatgyermekek (pölö abból a legcukibb, az a kis gazella, aminek aztán gyorsan meg kell tanulnia  szaladni, mert jön az oroszlán) a csecstől.  Ezekkel a bölcs szavakkal tanította a cigánydoktor a hét gyermekét a kertben, majd PET palackokból eszkábált katamaránját a Dunára bocsájtotta és a bő tavaszi vízhozammal a végtelen felé vette az irányt.

Irányzott

Nietzsche, Jézus és egy hamis próféta bandukolnak egy kisázsiai sivatagban. Egyszer csak aláereszkedik egy fémtartály és tetejére  selyem lepel hull. A hamis próféta jajveszékel, Jézus bölcsen hallgat, de Nietzsche egy jól irányzott rúgással fölpattintja a tartályt. Dzsinn mától nekem szolgálj! kommandírozta a fura gömbbel a fején pislogó ismeretlent. Bár kezdetben voltak kétségei, az első iráni űrhajós akkor már biztosan tudta, hogy ez nem a paradicsom és ezek semmiképpen nem lehetnek a hurik. De akkor mi történhetett? Lassan összeállt a kép: az iráni-izraeli atomháború elpusztította az emberi fajt, csak a három legszívósabb maradt hátra és ő, hogy újra elölről kezdődhessen a történet, amely oly nagyon jól szórakoztatja az Úristent.

Tarlós István állapotot frissített. Sajnos a valóság és a Facebook-ra kirakott üzenet között meglehetősen erős kontraszt mutatkozik, ezért szükségét éreztük, hogy egy szótár segítségével mutassuk meg, mit is akart mondani igazából a rendpárti városvezető.

Állapotfrissítés
Készítette: Tarlós István
Elfogadhatatlan az a fajta erőszakos fellépés, amit az anarchista csoport alkalmazott. Az önkényes épületfoglalás után ez már a második olyan megnyilvánulás, amely a közrend kocsmai stílusú megzavarását szolgálja. Ha minden munkaterületről elhordanák a korlátokat, az közvetlen balesetveszélyt is előidézhet, aminek minden jogi és egyéb következménye az elkövetőket terheli. További, hasonló megnyilvánulás következményei több szempontból beláthatatlanok. A hatóság a jövőben fokozni fogja ellenőrző tevékenységét.

Erőszakos fellépés = fiatalok leszedtek néhány szalagot.

Anarchista csoport = fiatalok

Közrend kocsmai stílusú megzavarása = felháborodásból leszedni néhány szalagot. Lásd még annak idején az országházat körülvevő kordonnal hasonlóan cselekedő a fidesz-frakciót. Hozzá kell tenni, hogy akkor mi azt az akciót ugyanúgy támogattuk, ahogy ezt is. Ellentétben Tarlóssal.

Munkaterület = egy vékony ösvény a fal mellett aluljárókban, ahol munkavégzés nem történik. A hatóság azért zárja le, hogy oda hajléktalan ne ülhessen.

Ha minden munkaterületről elhordanák a korlátokat, az közvetlen balesetveszélyt is előidézhet, aminek minden jogi és egyéb következménye az elkövetőket terheli = itt már óvatosan fogalmaz a főpolgi, kimondja, amit úgy is tud minden értelmes ember: amennyiben valóban munkaterületről van szó, ott veszélyes a kordonbontás.

A hatóság a jövőben fokozni fogja ellenőrző tevékenységét = van elég indok holmi  rendpártiságra hivatkozva a tököm tudja miket cselekedni hatóságilag.

Csúszásveszély = csúsztatásveszély

Ahogy azt várni lehetett, az LMP kettéoszlott a hétvégi kongresszusukon. Túl nagyok voltak a törésvonalak a párton belül, így nem is maradt más megoldás talán. A párt szakadár szárnya hisz abban, hogy majd az Együtt 2014-en belül úgy tudják alakítani az erővonalakat, hogy az ökopolitika hangsúlyos lesz, és egyfajta belső fékként működhetnek a szerveződésen belül, ami által érdekérvényesítési erejük exponenciálisan megnő.
 
Belátták, hogy a kongresszus többsége a különutas stratégiában látja a jövőt, és nekik is rossz lett volna belső ellenzéket játszani. Az meg egyenesen örkényi abszurd lett volna, ha a következő kongresszuson ismét előjönnek azzal, hogy azért csak tárgyalni kellene Bajnaival.
 
Ha ez az ő útjuk, akkor rengeteg energiát lehet csak kívánni nekik, ahhoz, hogy immár karámon belülről meg tudják változtatni Bajnai viszonyát például a gazdasághoz. Hiteles, baloldali pártot akarnak építeni, hát tessék. Ha udvariassági kört akarunk futni, megmaradnánk az érdemeik elismerésénél, mert azok tagadhatatlanok. Kiváló emberek borzasztó lépéséről van szó. Ha pedig nem adják vissza a mandátumukat, hozzáidomulnak az elmúlt huszonhárom év politikai kultúrájához, ami ellen elvileg az LMP létrejött - ugyanúgy fognak viselkedni, mint Gyurcsány Ferenc, Vadai Ágnes, Molnár Csaba és Szegedi Csanád hasonló helyzetben.
 
A szakadárok 2010-ben az LMP neve alatt, pártlistáról jutottak képviselői mandátumhoz. Megtehetnék, hogy tiszteletben tartják a többség döntését és visszaadják mandátumukat az LMP-nek, amely majd eldönthetné, hogy kikkel tölti fel a frakcióját a jelenlegi 15 főre. Ebben az esetben nem lenne veszélyben a frakció léte, nem menne 12 fő alá, ami a képviselőcsoport megszűnéséhez vezetne.
 
Tiszta ügy. Morálisan is vállalható lenne, tökéletes lehetőség szépen és elegánsan távozni, majd önmaguk erejéből megméretni magukat 2014-ben. Az LMP pedig mehetne azon az úton, amire a kongresszus többsége felhatalmazást adott a parlamenti frakciónak - a képviselők érinthetetlenségének efféle kihasználása miatt volna  érdemes elgondolkodni majd az orbáni alkotmány eltörlésekor a képviselők visszahívhatóságának kérdésén.

Ez más szempontból azért is példamutató lenne, mert Bajnai anno úgy lett miniszterelnök, hogy soha nem szavazott rá senki - a szakadárok már csak ezért is erkölcsi fölényben tudnák megkezdeni a tárgyalásokat az E2014-gyel. Volt is már arra híres példa a magyar politikai kultúra történetében, hogy valaki lemondott a mandátumáról, mert nem értett egyet az őt delegálók akaratával: biztosak vagyunk benne, hogy ha már ugye Haza és Haladás, Jávorék már olvasták Kölcsey Ferenc híres beszédét, a Búcsú az országos rendektőlt, de azért felfrissítés gyanánt linkeljük nekik.

Szegregáció, lelkivizsgálat, üresen álló önkormányzati lakások, óvodahiány – sokan sokféle problémát felvetettek már az ingatlanukat elvesztett devizahiteleseknek épített ócsai Patyomkin-falu kapcsán. Jöjjenek most a be nem tartott építési követelmények, a négyzetméterárak és az elbliccelt energiatanúsítványok annak illusztrálására, hogyan is sikerült a felelős minisztériumnak totális hülyét csinálnia magából.

Egy kis matek

Kezdjük azzal, hogy az Ócsára költött 2,3 milliárd forintból több száz meglévő épületet lehetett volna korszerűsíteni.

Tudjuk, hogy Magyarországon a háztartások háromnegyede F vagy annál rosszabb energetikai besorolású lakásban él: egy tipikus, felújítatlan panellakás F, egy gangos bérházban lévő lakás, illetve a régen épült tégla és vályog házak pedig inkább csak a G kategóriát érik el az energiatanúsítványban használt skálán.

Az épületek energiatanúsítványa hasonló a hűtőknél, mosógépeknél megszokott energiacímkéhez: azt mutatja meg, hogy az adott épület műszaki állapota alapján mekkora lesz az éves várható energiafogyasztása. Az energiafogyasztás alapján a tanúsítvány energetikai osztályokba sorolja az ingatlanokat, a legkedvezőbb A+ kategóriától a legkedvezőtlenebb „I" kategóriáig. A „C" kategória az, amelyik éppen megfelel a jogszabályban rögzített energetikai követelményeknek.

Tegyük fel, hogy ennél azok a devizahiteles ingatlanok sem sokkal korszerűbbek, amiket kényszerárverezni kellett. Ezt persze nem tudjuk, de az adatok szerint az ingatlanok átlagos forgalmi értéke 6,6 millió forint, amelyeket a Nemzeti Eszközkezelő átlagban 3 millió forintért vett meg, a legtöbbet Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből. Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy a nagy magyar átlagnál nem energiahatékonyabbak ezek az épületek.

Egy átlagosnak tekinthető, 100 nm-es, F-G kategóriájú családi ház 2,5 millió forintos energiahatékonysági beruházással - vagyis a falak, födémek megfelelő hőszigetelésével és nyílászáró-cserével – általában képes a B-C kategóriába ugrani. A 2,3 milliárd forintból tehát az állam az Eszközkezelő által megvett házak közül 920-at újíthatott volna fel, mégpedig legalább olyan minőségűre, mint amilyen az ócsai pusztaságban felépített 80 ház. És akkor a családokat sem kellett volna kiszakítani megszokott lakóhelyükről.

A-t mondtak, C lett belőle

Nagyjából az egyetlen jó dolog, ami elmondható lett volna az egyébként minden ésszerűséget nélkülöző kirakatberuházásról az volt, hogy a jelenlegi építési követelményeknél jobb minőségű házak épültek volna fel. A Belügyminisztérium építésügyekért és Ócsáért is felelős helyettes államtitkára, dr. Szaló Péter a projekt kezdetekor, 2011-ben A+ energiaosztályú épületekről beszélt, majd hamar B-re módosított. Most ott tartunk, hogy C. Az érvényes jogszabályok szerint egyébként a C kategória elérése a minimumkövetelmény minden új építésű lakóépületre nézve, vagyis ennél rosszabb minőségben jogszabályilag sem lehet építkezni. Ráadásul nem is érdemes: szakmai körökben köztudomású, hogy ezek a követelmények elavultak, korszerűtlenek, mind a mai technológiai lehetőségekhez, mind pedig a szomszédos országok kritériumaihoz képest. Igaz, valóban valamivel olcsóbb C kategóriájú házakat építeni, mint A-t, de mára tanulmányok sora bizonyítja (többek között a Belügyminisztérium weboldalán is), hogy a következő évtizedekben jelentkező magasabb energiaköltségek miatt összességében drágább a C, mint az A. Vagyis Ócsán az építkezés végül valamivel olcsóbb volt az államnak - a rezsi viszont több lesz a lakóknak.

Lehet, hogy mégis inkább D?

Az épületek műszaki leírását érdekes módon kizárólag a Máltai Szeretetszolgálat honlapján találtam meg, ezt elnézve a házak inkább alulról súrolják a C kategóriát. Sajnos ezt a sejtelmemet semmi nem tudta eloszlatni, lévén hogy ezek a házak törvényi mentességet (49/2012. Korm. rendelet) kaptak az amúgy minden új épület számára kötelező energiatanúsítvány elkészítése alól. Pedig az energiatanúsítvány jó és hasznos dolog, ezt eddig az említett építésügyért felelős helyettes államtitkár is így gondolta. Mivel Ócsán mindössze négy, nem túl bonyolult típusházról van szó, elég lett volna négy energiatanúsítványt elkészíteni, összesen kb. 150-200 ezer Ft költségen. Valószínűsítem, hogy nem a pénzről van szó, mert például a 2011 őszi építészi ötletpályázatra simán elköltöttek 4 millió forintot hét pályázó biztosan remek ötleteinek díjazására. Mondjuk az, hogy ezek az ötletek végül hogyan hasznosultak, nem teljesen világos: a közbeszerzésen végül kiválasztott tervezőiroda (Kvadrum Építész Kft.) ugyanis nem volt a nyertes „ötletpályázók” között. Egy szó mint száz, felmerül a gyanú, hogy azért nem készültek el azok az energiatanúsítványok, mert az ócsai házak nem érik el a kötelező C szintet.

Négyzetméter aranyáron

Az említett minisztérium említett államtitkársága sajnálatos módon a piaci árakkal sem volt azonnal tisztában, 150 ezer forintos négyzetméteráron szerette volna ugyanis felépíttetni az A+, majd B, végül C (D?) kategóriás házakat. Csakhogy a gonosz kivitelezők beintettek: ennyiért és ilyen határidővel köszönték, de nem kértek a projektből. Így történt, hogy a közbeszerzési eljárás első két fordulója sikertelen volt, amivel nagyjából egy évet csúszott az építkezés. A harmadik forduló sikeres volt, lett kivitelező, jöttek a közmunkások a beruházás olcsóbbá tétele érdekében, s felépültek a házikók - 300 ezer Ft/nm áron.

Persze ez csak az épületek szigorúan vett építési költsége. Ha a bekerülési költségekhez hozzászámoljuk a csatornázásra, az útépítésre és a közvilágítás megteremtésére költött állami forintokat (és miért ne számolnánk, hiszen máshol minderre nem lett volna szükség), akkor egyenesen rózsadombi, 522 ezer forintos négyzetméterárat kapunk. Ötven darab 50 nm-es, húsz darab 60 nm-es és tíz darab 70 nm-es ház épült fel ugyanis összesen a 2,3 milliárd forintból. Aki nem hiszi, számoljon utána!

Az utóbbi hetekben meglehetősen sokszor hangzott el az a határozott állítás különböző sajtótermékek részéről, hogy az LMP, a maga különutas politikájával nem csinál mást, mint megakadályozza a kormányváltás lehetőségét. Merthogy ugye, ha összeadunk minden baloldali szavazatot, akkor ezek száma több lehet, mint amit a jelenlegi kormány elérhet.

Nagy kérdés, hogy ez a gyakorlatban tényleg így működik-e. Ezen vélemény képviselőinek álmaiban bizonyosan. Ám ebben az álmokban nyilván az is szerepel, hogy a korai millás tüntetések civil atmoszférája, majd, mint tisztítótűz égeti le Bajnai Gordonról mindazt, ami azáltal rakódik rá egy emberre, ha Gyurcsány Ferenc üzleti partneréből Gyurcsány Ferenc minisztere lesz, miközben minimum végigasszisztálja azt az időszakot, amiről GyF színt vall az őszödi beszédben, ésatöbbi. Ha ez nem lenne elég, később miniszterelnöke lesz ugyanannak a brigádnak, akiket egyébiránt 2010-ben olyan határozottan küldött el a nép a picsába, hogy Orbán csak azt vette észre, hogy hopp, kétharmad.

Az álmodozáson túl azonban nagyon nehéz komolyan hitelt adni annak, hogy azok a szavazók, akik nem zsigerből állnak valamely oldal mellett, hanem ingadozni szoktak és valóban el fogják dönteni a választás kimenetelét, annyira bestiálisnak és ördöginek látják-e az Orbán-kormányzatot, hogy visszahullanának az előző kormányzat rájuk váró karjaiba. Nem azért, mert annyira meg lennének elégedve a 2010-es választások óta tartó ámokfutással, hanem, mert nem felejtették el az előző időszakot sem. Természetesen lesznek ilyenek is nagy számban, ám olyanok is rengetegen, akik akkor inkább el sem mennek voksolni, vagy még egyszer behúzzák az ikszet a Fideszre.

A zárt tárgyalásokon az MSZP, a DK és a Bajnai féle Haza és haladás adja a lényeget, a Milla meg a Szolidaritás a legitimáló bokréta ezen a gyönyörű csokron. A háttérben az előző kurzus visszajövetelét készítik elő némi civil festékkel leöntve. Az egyetlen nyitott kérdés, hogy Bajnai vagy Mesterházy legyen a tetején.

Mi tartja fönt leginkább a felszínen Orbán Viktort?

A válasz egyszerű: a kétpólusú politika. Nagyszerű találmány ez a kétpólusú politika, hisz biztosítja az alfahímnek, hogy az ellenoldal csúcsán lévő másik csúcsragadozó puszta léte fontossá tegye őt. Ebbe a csapdába látszódik beleesni az LMP jávorista része. Tavaly novemberben a Kongresszusuk igaz, kis többséggel, de az Együtt2014 elutasításáról döntött. Alig két hónap után a kisebbségben maradók szakadással fenyegetik a pártot, ha nem úgy lesz a jövőben, ahogy ők gondolták már novemberben.

Nincs ezzel semmi baj, a csalódottságukat nem kívánom elítélni. Ha sikerül átvinni az akaratukat, akkor az LMP egy lesz azok közül, akik tartják a gyertyát Bajnainak, esetleg Mesterházynak. Ezzel el is vesztik a sanszát annak, hogy azokat a rétegeket fogják meg, akik ugyanúgy elutasítják a mostani kormányt, mint az azt megelőzőeket.

Amennyiben viszont sikerül belátniuk, hogy csak úgy lehet meghaladni a kétpólusú politikai rendszert, ha nem vesznek részt az újjáépítésében, akkor és csak abban az esetben adják meg az esélyt egy új, az eddigiektől merőben eltérő közéleti alternatívának. A tét tehát igen nagy!

Vendégszerzőnk, br.robert posztja

November végén valami feltűnt a feleségemnek az utcai öltözködésemben. Bár az utóbbi három télen pontosan ugyanígy néztem ki, mégis megjegyezte:„Nem gondolod, hogy a kinézeteddel rossz asszociációkat váltasz ki az emberekből?”

Eddig nem volt nagyobb bajom a kinézetemmel, de mostanában mégis gyanakodni kezdtem magamra. Lehetséges, hogy egy nagyobb darab férfi fekete kabátos, kapucnis, palesztin kendős képe ma már valami egészen mást is jelent a külvilág számára, mint ahogy eddig magamat láttam? Igen a palesztin kendővel (arabul kufíjja) történt valami.

Hosszú előzménye van ennek az érzésnek, a gyökerei egészen a 2008-as gázai háborúig nyúlnak vissza, ugyanis ekkor kezdődött Magyarországon a kufíjja „átformálása”.

Egészen hihetetlen, és egyben borzasztó, hogy 2013-ban még lehet azzal szavazói szimpátiát elnyerni, hogy valaki kijelenti, hogy a 2006-os rendőri túlkapások elfogadhatatlanok voltak. Ez kicsit olyan, mintha azzal lehetne szavazatot nyerni, hogy egy párt kiáll amellett a nézet mellett, hogy a föld gömbölyű. 

Morvai Krisztina Facebook posztját idézem teljes terjedelmében (furcsa érzés, ilyet sem csináltam még):

A Szolidaritás Éjszakájának napján figyelemfelkeltő házfoglaló akciót tartottak A Város Mindenkié csoport aktivistái és más fiatal aktivisták, melynek keretében egy használaton kívül levő Csányi utcai bérházat foglaltak el, ahol néhány hajléktalant az akció időtartamára szimbolikusan elszállásoltak. Az aktivisták a ház bejáratánál álltak élőláncot, az este érkező rendőrök pedig a tüntető tömeg skandálásának kíséretében egyenként állították elő a civileket. Részletes információkat a mozgalom blogján találtok, rövid videóriportunkat a hangulatról alant. Respect a résztvevőknek, akik idejüket és energiájukat nem sajnálva, az előállítást és a hajnalig tartó Gyorskocsi utcai tartózkodást bevállalva hívták fel a figyelmet a magyarországi lakhatási viszonyok tarthatatlan voltára.

Nemzetpolitikai Fordulat

A székelykapun lengedeztek a  virágok, a szalmakalapok alatt csorgott a verejték, a piros fehér zöld és a piros sárga kék papírzászlócskákat meg-meg rezdítette a júniusi forró szél, a ringlispíl és a vattacukor kezelője és a hangosító is a jelre vártak, a kűrtőskalácsos kezében a faszéngyújtóval ugrásra készen figyelt, a polgármester az órájára nézett és azt találgatta, hogy Audival, vagy az útviszonyok miatt inkább az összkerekes kisbusszal érkezik-e Nemzetpolitikai Fordulat. Távcsövével a kanyargósan a semmibe vesző poros utat kémlelte: A távolban egy ingó-bingó gebe tűnt föl először, a hátán Adrian Nastase, koponyájában ezüst pisztolygolyó kopogott, őt szorosan átölelve egyazon nyeregben a meztelenítet fölsőtestű Medgyessy Péter. A nyomukban poroszkált egy príma színűre festett szekér: bakján Orbán Viktor és Basescu elnök egy-egy szál kolbászt majszoltak - amelyet ha sietni kellett volna bizonyára a szamár elé lógatnak. Hátul egészen a horizontvonalnál, Mesterházy Attila és Ponta miniszterelnök úr közeledtek, zakóhajtókájukon majd' megolvadt a kitűző. Tessék mondani jön már?  - kérdezték a lakosok a polgármestert, aki némán szeméhez szorította a távcsövet, hogy már lila pálcikákat is látott. Eszébe jutott egy székely vicc, de inkább magában tartotta.

Portponthu

Az elit családból származó Donna (Elekesi Krisztina) megpróbálkozik rendbe tenni félresiklott mindennapjait, ekkor toppan be életébe múltjából egy sötét titok, Ambient Attila, az ambiciózus magyar származású DJ, akinek new-york-i stúdióját pont Donna egykori szeretője töri föl, elemelve onnan a férfi orrspréjét. A szálak egy budai szanatóriumban futnak össze, ahová Szilvi és Kárász, gyermekkori emlékeik segítségével kalauzolják a nézőt. Zene: Hágen Mira, látvány: Szelczey Zsejke.  A szervezők tájékoztatnak mindenkit, hogy a különleges helyszínre való tekintettel (Jászai Mari tér 4. társasház szénledobója) csak korlátozott férőhelyet tudnak biztosítani ezért e-mailes foglalás ellenében áll módjukban jegyet kiadni.

Budapestlecool

Ma sem eszem, álmatlanul hánykolódom, nem segít a biaszpirin. Fémes kattanás a hold, kifehérített szemöldök a közért felirata. Bancsay Péterék pont az ilyen éjszakák ellen találták ki, a „Zene a pókmajomnak” zenei kaland-matinét. Minden kedden reggel, szerda 23:00-kor a Katolikus Fürdő koedukált lesz és megtelik lubickoló hangjeggyel. Dobd le a rucit és rázd Philip Glass-ra az egykori Zsidó Sóbányában! Megeszem a joghurtomat és már pattanok is a bringámra. Nagy, de lila a mellbimbóm. Hihi.

Megpróbálok normális (Károly 43)

Már a sistergően meleg combok fölé voltam hajolva, amikor lakonikusan annyit közölt, hogy M. ezért nagyon megver, vagy, hogy szétveri a fejemet, valamit a kettő közül, én már akkor úgy gondoltam, hogy sokkal jobb ilyenkor a helyzete annak, akinek szétverik a fejét és nagyon szomorú az a férfi akinek szét kell vernie a fejet, igazából nem kompenzálja a szétverés. Aztán meg arra is emlékszem, hogy ahogy ezt mondta abban egyáltalán nem volt féltés, vagy a következmény elkerülésének a módjáról való latolgatás, inkább csak szánakozás, hogy az elkerülhetetlen bekövetkezik. Azóta jól tudom, azonosítani: ez a halk panasz, ez a magától értetődő mentegetőzés ez a gyáva nők hangja, de miért is ne legyen gyáva egy nő. Mondanom sem kell, senkinek nem lett szétverve a feje…Én pedig azóta megpróbálok normális életet élni, vége a kalandozásoknak, föladtam egy társkereső hirdetést, már másnap huszonhatan írtak rá.

Egy google-keresés gyakran szolgál meglepetéssel, de az azért már pornó kategória, ha arra a felvetésre, hogy hogyan mérik a politikusok ismertségét, az első helyre a KDNP honlapját dobja ki. Nem tudjuk, hogy keresőoptimalizáló gurukat alkalmaz-e a 1,5%-os álomküszöböt önállóan elérni képtelen és Semjén Zsolt által terhelt brigád, vagy tán csak a sors iróniája, hogy a Politikai népszerűség c. írásuk uralja a témát a virtuális térben.

Már be sem mertük írni, hogy közgazdasági Nobel-díj, mert örökre beleégne a retinánkba, ha Matolcsy honlapja ugrana fel elsőre.