Sortilegus írása

A magyar társadalom talán legnagyobb rákfenéje, a gazdasági kibontakozás egyik legkomolyabb akadálya a korrupció. Dr. Papanek Gábornak, a Magyar Tudományos Akadémia Ipari és Vállalatgazdasági Bizottságának elnökének tanulmánya szerint Magyarországon a korrupció kárai jóval meghaladják az évi 1000 milliárd forintot. A Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) éves jelentése megállapítja: „A korrupció Magyarországon 3–25%-kal növeli az árakat, és a közbeszerzéseket 20–25%-kal drágítja. A korrupció visszaszorítása jelentős többletforrást jelentene a gazdaság élénkítése és az ország fejlődése számára.”

Sokan sokszor kifejtették (így például Az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézetének tanulmánya is), hogy a korrupció nagyrészt a pártok finanszírozásához kapcsolódik.

Tételezzük fel a kedves olvasóról, hogy nem náci. Ha a kedves olvasóról valamilyen történés folytán hirtelen kábé az egész ország mégis azt gondolná, hogy náci, és a kedves olvasónak történetesen óriási kommunikációs gépezet állna a rendelkezésére, amivel cáfolhatná a hírt, akkor mégis mit tenne?

Csak azért kérdezem, mert Gyöngyösi Márton például várt. Kábé egy napot. Aztán azt mondta, hogy mégsem náci. Én amúgy hiszek is neki. A Jobbik tényleg nem náci, viszont (amint arról az árpádsávos primadonnás posztokban írtunk itt és itt) eszméletlen gusztustalan módon produkálja magát a náciknak. Vona Gábor a palesztinok melletti, természetesen zsidózástol hangos tüntetésen már elsütötte a „nemzetbiztonsági okból kifolyólag írjuk már össze, hogy hány izraeli-magyar kettős állampolgár van a kormányban“-poént, ami nyilván ott és akkor akkora sikert aratott, hogy Gyöngyösi Márton úgy gondolta, hogy megismétli ugyanezt a Parlamentben. Hogy freudi elszólás volt-e a kettős állampolgárt zsidóra cserélni, azt nyilván nem tudom eldönteni. Az egész történet legbeszédesebb eleme viszont rendkívül élesen mutatja meg a Jobbik valódi természetét.

Furcsa volt Németh Zsolt reakciója a hétfői jobbikos zsidólistázós felszólalást követően. Nem volt teátrális elhatárolódás a fideszes államtitkár részéről, nyugodt hangon, mintegy természetesnek vette, hogy Gyöngyösi Márton egy náci párt, náci képviselője. Németh kijelentette, hogy ő máshogy gondolja ezt a dolgot, és le is zárta magában azt.

Felmerül a kérdés, hogy kell-e nagyobb feneket keríteni egy nyílt zsidózásnak, vagy elég tudomásul venni, és nem foglalkozni vele, hogy élnek köztünk ekkora baromállatok. Nehéz ügy! Megértem Németh reakcióját is, ahogy Ujhelyi Istvánét is, aki sárgacsillagot ragasztott magára levezető elnökként. Ujhelyi beszédében nem éreztem az álságos napi politikai haszonszerzés reményét, amitől oly sokszor felfordult a gyomrom például Lendvai Ildikó esetében. Tiszta, morális állásfoglalást annál inkább. Na ezt az őszinteséget már Dániel Péternél, vagy a dékás megnyilvánulásoknál egyáltalán nem vettem észre.

Megértem Turul kollégát is, aki elítéli, hogy sárgacsillaggal demonstráljon bárki. Az a szempont is vállalható szerintem, amit a Mandiner főszerkesztője képvisel, miszerint ezzel a zsidó áldozatok emlékét alázzák meg.

Mondom még egyszer: nehéz ügy. Nincs társadalmi párbeszéd, és társadalmi kiegyezés annak a kérdésnek az eldöntésében sem, hogy a felelősen gondolkodó rétegnek, oldaltól függetlenül mi legyen a helyes reakciója, ha egy náci hirdeti a náci eszméit. Pedig ennek nemzeti minimumnak kellene lennie. És sajnos, az csak az érem egyik oldala, hogy nagyon helyesen el lehessen érni, hogy Gyöngyösi Márton soha többet ne lehessen a magyar parlament tagja. Az igazi tünete a problémának az, hogy tömegek szavazták be, vagy vissza az ország házába azokat, akik ordas eszméket hirdetnek nyíltan. Ezt pedig a problémák évtizedes szőnyeg alá söprése, a közös dolgaink ki-nem-beszélése, és a szegénységből fakadó elkeseredettség motiválta. Nagyrészt az anyagi ellehetetlenülés hozza magával a lelki elsivárosodást, a hiba másikban keresését, és közös morális értékeink szétforgácsolódását. Ebben közös a felelőssége minden eddig hatalomgyakorlónak, hisz a Jobbik nem csinál mást, csak erre az elkeseredettségre repül rá, mint egy keselyű.

Pedig csak néhány megállót terveztem megtenni a 206-os busszal, erre tessék, belecsöppentem a semmihez sem hasonlítható haseki világba. Oh, boldog békeidők.

Az oldalsó szélvédőn a következő kinyomtatott A/3-as tájékoztatóval szembesültem:

"Örömmel tájékoztatjuk TISZTELT UTASAINKAT, hogy saját erőből, az óbudai telephelyen részleges felújításra került, a BPO-865 rendszámú, IK-280 típusú autóbuszunk.
A munkálatokkal alig 1 hét alatt készült el műszaki szolgálatunk.
A megkezdett jármű-felújítási programunkat természetesen a jövőben is folytatni kívánjuk.
Kérjük KEDVES UTASAINKAT, hogy kiemeltén kísérjék figyelemmel a jármű esztétikai állapotát és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az autóbusz jelenlegi megjelenési formája minél tovább fenntartható legyen.
ÖNÖKKEL EGYÜTT – ÖNÖKÉRT
BKV Zrt. – Autóbusz és Trolibusz Üzemeltetési Igazgatóság – Óbudai Üzemegység"

Az Ikarusz 280-as típusú buszt 1973 és 1986 között gyártották, tehát a most felújított jármű a legjobb esetben is 26 éves.

Nincs is más dolgunk, minthogy kiemeltén kísérjük figyelemmel a jármű esztétikai állapotát. Suhanj I-280-as, suhanj!

Neszelte

Bosszú és Kegy úgy bandukoltak az elsivatagosodó Homokhátságon mint két Kisherceg. Meg is neszelte ezt a bugaci róka és a csalafintos kérdéssel somfordált oda hozzájuk.

Ha – és itt körbemutatott a rádiótorony tetejéből, ahova időközben fölkapaszkodtak – ezek fölött a magyarok fölött mind hatalmat adok nektek, akkor vajon leugrotok-e, hogy elkapjon az Isten angyala? Bosszú gyáván és lankadtan, míg Kegy rosszul és kegyetlenül belenézett a sistergő napba, majd egymásra, majd a bugaci rókára. A róka türelmetlenül elroppantotta a pofájában a Negro cukorkát.

Retrosp

Zrínyi Ilona és Rubik Ernő egy taxi hátsó ülésén szeretkeztek, amikor bekopogott a taxi ablakán a pösze Gálvölgyi János rendőruniformisban – riadt föl álmából Juhász Péter. Kibiztosította a sört, kihűtötte a manduláját, kiköpte a foga közé szorult csiklópiercinget, borzalmas reggel motyogta magában a tükör előtt, nehezen de elkezdte a napot. Ugyanakkor nem hagyta nyugodni a kérdés: mi lett volna, ha azok ott ketten…azok ketten befejezik sőt sőt – bíztatta magát a gondolatkísérletre – mi lett volna, ha Árpád nem áll meg itt, vagy győzünk Mohácsnál, meg a Duna-menti köztársaság, meg a Horthy kiugrása sikerül, Gyurcsány rögtön lemond, és Gálvölgyi nem kopog be… igen, nem kopog! Földerült az arca és peckesen beközlekedett a tévéstúdióba.

Likvia (re)

Bauer Tamás megsimogatta édesapja arany zsebóráját, átnézett a Jászai Mari téri ködön, Eörsi Mátyás zsebébe csúsztatta a darabka ürgebőrt és egy gyógyszeresfiolányi körmöt. Relikvia. Súgta Matyinak miközben pillantásával a budai oldal páráját is felforrósította. Eörsi a kezébe számolta a szokásos ezreseket. Bauer elcsoszogott, Eörsi pedig lemondó sóhajtással elindult a BÁV felé.

 Ady

Két goth tinicsaj csókolózik az ágyon. Te - kérdezi Zsófi Laurát - neked ki a kedvenc költőd? Nekem, nekem az Ady, és neked? Nekem is. Nekem is mondta Attila, nekem is mondta Géza, nekem is mondta János, nekem is mondta Ady. Négy goth tini csókolózik az ágyon, nektek - kérdezi Laura és Zsófi – Fruzsit és Pockot ki a kedvenc …

Visszanéz

A Polgári Gondolat nevű punkzenekar a Bejgli című számot próbálta éppen, amikor az Acél Kippa nevű metálzenekar bezörgetett a próbaterembe. Mi a kurva anyádat kopogsz bazdmeg, érdeklődött a PG frontembere. A te kurva anyádat bazdmeg, négytől mi vagyunk itt, a faszér nem nézted meg a táblázatot. Ja bocs figyi neharagudjatok, teljesen igazad van. Jólvan faszombamár a Kisdani még úgysincs itt, nyomjátok, aztán félötkor visszanézünk.

Inci-finci

Dominancia és Labancvirtus dércsípte kökényt reggeliztek, vizet töltöttek birkaiszákjukba a Gaja-patakból, majd elindultak át a Bakonyon, hogy kiérjenek a Móri-árokhoz, mert ott már járt busz. Dominancia szorgalmasan pálinkázott, Labancvirtus pedig arra gondolt, hogy milyen jó lesz a Gellért-fürdőben kivágatni a körömbenövését. Útközben a számháborúzó osztályból foglyul ejtettek két kislányt, kipeckelték a szájukat és nyírfa szánra kötözve vitték magukkal tovább. Leérve a településre kedvenc vendéglátóhelyük az Európai Értelemhez címzett fogadó felé igazították a lépést. Labancvirtus az Európai Értelemben vett egy-egy adag kocsonyát a két kislánynak, de azok visszautasították a fogást. De hát miért, kérdezte Dominancia elszomorodva - amiatt az inci-finci kis pók miatt - bökött ujjával Labanc a tányérra.

Kép: Fehér László, Testvérek (1991)

Még több Szép Magyar Bölcsesség és Szólás:

Posztsorozatomban kedvenc századfordulós városaimat szeretném bemutatni: Aradot, Szabadkát, Temesvárt, Selmecbányát, Nagyváradot, és Szegedet. Nagyvárosaink a dualizmus éveiben végbement óriási városfejlődés során nyerték el mai arculatukat, ezért szeretném őket a Monarchia korában bemutatni (egyáltalán nem szeretnék viszont Trianonról és a Monarchiáról semmilyen értékítéletet mondani, bízom benne, hogy lehet beszélni régi városaink akkori állapotairól mindenféle politikai töltet nélkül.)

Az aradi városháza ma, éjjeli kivilágításban:

A Monarchiabeli Arad rövid jellemzése után korabeli térkép és fotók alapján ismerhetjük meg a várost. Térjünk vissza együtt a múltba, és képzeljük el, milyen lehetett Arad akkor!

A századfordulós Arad

Arad az Alföld és az erdélyi hegyek találkozásánál fekszik, a mai határtól kb. 50 km-re. A város sokáig a Maros kanyarulatába épült erődített várból és környékéből állt, majd átterpeszkedett a folyó túloldalára, ahol ma nagyobb fele elterül. A város Arad-hegyalja, és a szintén azonos nevű megye mind népességben, mind fejlettségben messze kiemelkedő központja volt.

Arad volt a Monarchiabeli Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő városa. 1804-ben alig 8500 lakosú falusias hangulatú városból 1910-re 63 ezer lakosúra nőtt. A város pénzintézetének vagyona Budapest és Nagyszeben után a legnagyobb volt Pozsony és Zágráb mellett. 1883-ban adták át a Szolnok-Békéscsaba-Arad vasútvonalat, és innen haladt tovább a vasúti fővonal Dél-Erdély felé. A városban 12 km sínen közlekedett lóvasút, melyek mintegy 473 ezer utast szállítottak 1898-ban. Emellett 13 omnibuszvonala is volt a városnak, és HÉV is közlekedett Arad-hegyalja településeire Aradról.

Aradot 1910-ben 73% magyar, 16% román, 7% német, 4% egyéb nemzetiségű lakta. Igaz Arad megye 507 665 lakosának 58%-a volt román, és csak 26%-a magyar, Arad és környéke már nem volt román többségű. Arad városa soha sem tartozott Erdélyhez, Arad, Bihar és Szatmár megye a Partiumot alkotta.

A századfordulón Arad városa a Vasútállomás és Szabadság tér között hosszan elterülő nagy, széles főtér - az Andrássy tér- köré épült. Az Andrássy téren sorakoztak többségében az alább részletesen bemutatott épületek.

Arad térképe, 1898:

Arad korabeli képeken, néhány mai összehasonlítással:

Andrássy tér, Katolikus Nagytemplommal a háttérben:

Andrássy tér, a Pénzügyi Palotával (balra) és a Neumann házzal (jobbra): 

Andrássy tér, Katolikus Nagytemplom, Szentháromság szobor:

Most, hogy itt ez a gyanúsan príma és gyors tűzszünet, érdemes elgondolkozni azon, hogy miért hívtak be egy csomó tartalékost és miért bombázta a ténylegesen izraeli kontroll alatt tartott gázai enklávét az IDF?

A tegnap este megjelent hírek szerint a 3-as metró sokkal rosszabb állapotban van, mint gondolták. A síneken egyre több helyen repedések keletkeznek. "Amíg csak keresztirányban törik a sín, addig nagy baj nincs, a vonat legfeljebb döccen egyet. Ha azonban letörik a sín oldala, fennáll a lehetősége, hogy a jármű kisiklik..." - írja a Blikk.

A pénz nagy úr 

Az újság arról is beszámolt, hogy "Németh Lászlóné fejlesztési miniszter épp két napja adta áldását, hogy a BKV tárgyalhasson a  MÁV-val használt sínek vételéről.(...) Igazából az egész 3-as metrót egészében fel kellene újítani, de ez alsó hangon is legalább 100 milliárd forintba kerülne – jelezte Gulyás Attila, a BKV metrós szakszervezetének vezetője.".

2016-ban kezdik a teljes felújítást, de erre nincs már idő. A metró olyan műszaki állapotba került, hogy a döntéshozóknak el kell gondolkodniuk, vállalják-e a következményeket – állítja Dorner Lajos, a VEKE elnöke.

Korábbi "lentek" a metróban

A 3-as metró állapota tényleg súlyos. Nem csak a sínek vannak tragikus állapotban, de a sínt rögzítő pályalemezek is, a szerelvények pedig vészesen túlkorosak.

Sebességkorlátozás

"A 3-as metró megengedett maximális sebességét kb. 1 éve kellett 80 km/h-ról 60-ra csökkenteni. A rossz szigetelés miatt ugyanis talajvíz szivárog az alagútba, ami elkorrodálta a sínt rögzítő vasbeton pályalemezeket. A vonalon dolgozóktól származó információk szerint a rossz állapotú pálya miatt néha akkora ütéseket kap a forgóváz alul, hogy az utóbbi időben sűrűn elrepedtek, még a teljesen újak is. Ezt menet közben még az utasok is érezhetik." írta az Index.

Nemrég pedig 5 km/h-ra kellett korlátozni a metró sebességét a Corvin negyed és a Klinikák között, szintén a sínek állapota miatt. A hibát azóta kijavították.

30 feletti átlagéletkor

Mint azt nemrég megjelent posztunkban taglaltuk, a BKV járműparkja súlyosan elöregedett. A szovjet metrókocsik átlagéletkora bőven meghaladta azt a kritikus 30 évet, amit a szovjet gyártó a meghibásodásra képtelennek tűnő brutál strapabírású járműveknek maximális életkorául megadott. Tarlós tavaly májusban  elrendelte 43 metrókocsi kivonását a forgalomból, öt 43 éves, és harmincnyolc 41 éves kocsiét. 

A szerelvények nem bírják már a strapát, ez abból is látszik, hogy kínosan gyakran gyulladnak ki, hogy csak néhány alkalmat említsünk: 2010 decemberben,2011 márciusban, 2011 áprilisban, 2011 májusban, 2012 januárban, 2012 májusban...

Mindent összefoglalva közel sem rózsás a helyzet, és semmi jel nem mutat arra, hogy a döntéshozók a megnyugtató megoldás birtokában lennének.

Apám korabeli ismerősömtől kaptam egy levelet, csatolmányban az Együtt 2014 támogató nyilatkozatával. Írjam alá. Nem írom, válaszoltam, mire jött a kétségbeesett riposzt: ezért fog nyerni a Viktor ’14-ben!

Hadd nyerjen! Le vagyunk taglózva ettől a jobboldali populista kormányzástól, a jogcsorbított államtól. Azt gondoljuk, hogy Viktornál nem jöhet rosszabb. Mélyen tisztelt hallgatóság, jöhet! Ha a felelős magyar választópolgár nem áll le a kormányváltós, valami ellen szavazós magatartásról, ha nem lesz egy olyan párt sem, aki nem valami ellen, hanem valamiért jön létre, akkor lesz még a Viktornál is rosszabb!

A közösség megteremtése és építése fontos, talán mindennél fontosabb. Elengedhetetlen az összefogás, a közös gondolkodás. Fontos, hogy tudjunk kompromisszumokat kötni, s hogy ezt megelőzze az értelmes párbeszéd. Mindehhez nem kell beolvadni egy neoliberális (gazdaságpolitikát zászlajára tűző), populista, tőkevezérelt pártkonglomerátumba! Lehet úgy közös ügyeket képviselni, hogy közben kritikusok vagyunk, lehet úgy értelmes párbeszédet folytatni, hogy nem értünk mindenben egyet!

Most feltűnt a politika unalmas és szürke palettáján két színfolt, akik nem akarnak a balosnak hazudott, rendszerváltós és önmagát újrendszerváltós elitként definiáló populista masszába beolvadni. A globalizáció-kritikus, zöld, baloldali gazdaságpolitikát szorgalmazó LMP és a baloldali, patrióta 4K! nem akar elveket feladva kormányt váltani, hogy aztán a 23. báránybőrbe bújt Viktort kelljen elszenvedni még húsz év múlva is. Bízzunk benne, hogy lesz elég energiájuk megtartani a függetlenségüket és artikulálni nézeteiket. Ők fontos szerepet játszhatnak a tényleges kormányváltásban.

Persze két, egyelőre kis párt önmagában bőven nem elég – mindenesetre bizakodásra okot adhat. Politikai közösség kell, amit az ellenállás kovácsol össze, de nem az ellenállás vezérel! Demokrácia kell, ami az egyén közösségi felelősségét és felelősségvállalását jelenti, nem (csak) a szabad határokat, a szabad választást és a még több plázát! Ország kell, aminek a nyelve magyar, a földrajzi helyzete Közép-Európa és a múltja döntő részt Kelet-Európa! Választói attitűdváltás kell - ami érik, ebben biztos vagyok! Valamint munkabíró emberek kellenek és sok-sok idő.

Érdekes jelenséget tapasztalhat a 4-6-os villamos utazóközönsége az utóbbi időben: a hangosbemondó, amint az már nagyon dicséretes módon megszokottá vált, angolul is tájékoztatja a villamoson utazókat a főbb csomópontokról és az átszállási lehetőségekről. A Margit hídnál azonban megrekedhetett a fordító, a búgó hangú nő úgy konferálja fel a budai oldali megállót, hogy simán, ángolosan annyit mond róla: "budáj hídföü". Mindezt persze magyar akcentussal, ahogy kell, mintha csak az ellenőrt hallanám, ahogy hangosan, tagoltan, mutogatva mondja a szerencsétlen külföldinek: "JEGY, BÉR-LET!"

Tipp: ha esetleg azt mondaná a néni, hogy "Buda szájd", talán még az eltévedt spanyol turisták is megértenék.